DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Ház! A jogállamiság mai helyzethez történő igazításában nagyon fontos részlet - bár csak részlet, de igen fontos részlet - az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatásáról szóló törvényjavaslat-csomag. Az európai jogállamiság intézményrendszerével teljes mértékben összhangban áll az ügyészség kormány, illetve igazságügy-miniszter alá való rendelése. Számos államban - a diktatúra előtt korábban Magyarországon is - ebben a formában működött, és a legtöbb államban ma is így működik az ügyészség.
Álláspontunk szerint a szerves magyar jogfejlődésnek is ez a szervezeti működési keret felel meg. Ez a törvényjavaslat a szovjet típusra bevezetett ügyészi felépítést váltaná fel. Engedjék meg, hogy felolvassak egy rövid részletet a történelmi Szociáldemokrata Párt e tárgyban hozzánk írt leveléből, amely 1998. szeptember 11-én kelt: "A történelmi Szociáldemokrata Párt támogatja a kormány azon elhatározását, hogy a magyar történelmi hagyományoknak és az európai gyakorlatnak megfelelően az ügyészséget a végrehajtó hatalmi szervezetbe tagolja. A szociáldemokraták szenvedtek a legtöbbet a pártügyészségtől, amely a negyvenes évek végén nem a bűnözés elleni fellépésre, hanem politikai koncepciós, összeesküvési és gazdasági perek megkonstruálására jött létre. A rendszerváltás egyik leglényegesebb lépése az ügyészség kormány alá rendelése. A korszerű ügyészi szervezet létrehozásához, amely képes lesz a minden gátat áttörő bűnözés megfékezésére, szükséges az alkotmány módosítása." Idáig az idézet a történelmi Szociáldemokrata Párt e tárgyban hozzánk intézett leveléből.
Arról én nem kívánok vitatkozni, hogy ki szenvedett a legtöbbet annak idején a pártügyészség működésétől, hiszen ma más viszonyok vannak, de mégis jellemző ez a levél, hiszen egy olyan párt képviselői, vezetői írták, akik igazán tudják, milyen is volt az az ügyészség, amely akkor bizony parlamenti ellenőrzés alatt működött, idézőjelbe téve természetesen a "parlamenti ellenőrzés"-t.
Visszatérve a jelen helyzethez: ha a kormány felelős - márpedig felelősnek kell lennie, még ha az alkotmány ezt így, explicite nem is rögzíti - az igazságszolgáltatás működéséért nagy összességében, akkor aligha tartható fenn az a helyzet, hogy az igazságszolgáltatás rendszerén belül az egyik legmeghatározóbb egység vagy terület teljes mértékben független legyen a kormánytól. Általánosságban is az a véleményünk, hogy egy felelős kormánytól függetlenül működő és az állami életben meghatározó szerepet betöltő szerv ilyen helyzetének fenntartása igen sok probléma forrása lehet, mint ahogy az is.
Ez nemcsak az ügyészségre vonatkozik, hanem például a Magyar Nemzeti Bankra és más szervekre is, hiszen gondoljunk bele, hogyan tudja egy kormány az elképzeléseit megvalósítani, ha tőle teljesen függetlenül működnek az államéletben meghatározó szervek. Függetlennek az állami életet ellenőrző szerveknek kell lenni, nem pedig az operatív munkát végző szerveknek. Bár tudjuk, hogy természetesen az ügyészségnek is van bizonyos törvényes működést ellenőrző funkciója, de nem ez a súlypontja az ügyészség működésének. Amennyiben ezek a ma még független szervek, amelyek a jogszabályok keretei között, de mégiscsak a maguk útját járják, kormányzati felügyelet alá kerülnek, akkor lehet a kormányzatot felelőssé tenni a teljes államapparátus működéséért, addig nem, hiszen csak egyes részek működéséért felel. A jelenlegi helyzet akár kibúvót is jelenthetne a kormány számára, hogy ő nem tehet semmit bizonyos ügyekben - akár a bűnüldözés ügyében is -, mert nincs ráhatása egyes nagyon fontos részterületekre.
Az alkotmányügyi bizottság ülésén elhangzott olyan ellenérv is a módosítási javaslattal szemben, hogy csak akkor indokolt valamin változtatni, ha arról bebizonyosodott, hogy nem jól működik. Szerintem viszont akkor is indokolt a változtatás, ha valamely szerv helyzete nem illeszkedik az általános szervezeti felépítésbe, és esetünkben bizony ez a helyzet. Nem tagadhatjuk, hogy a törvényhozás általában és így az ügyészség helyzetének megváltoztatására irányuló javaslat is bizony politikai téma. De akkor jó, ha ez nem pártpolitikai, hanem jogpolitikai téma. A jogpolitika ügyészségre vonatkozó elemeinek kialakítása során pedig figyelemmel kell lenni a minket körülvevő európai joggyakorlatra és a magyarországi jogi szerkezet hagyományaira is. A tervezet ezeknek az elvárásoknak megfelel.
Fontos alapkérdésnek tekintjük az ügyészséget mintegy irányító legmagasabb tisztség, a legfőbb ügyész és a Legfőbb Ügyészség mint szervezet elnevezésének a kérdését is. A legfőbb ügyész és a Legfőbb Ügyészség elnevezésében egyértelműen a szovjet diktatúrában Visinszkij által meghonosított intézményelnevezésnek mintegy a tükörfordítása köszön vissza, és mint ilyen, meggyőződésünk szerint teljesen magyartalan kifejezés. Ugyanígy a Legfelsőbb Bíróság elnevezést sem tartjuk megfelelőnek, hiszen nincs olyan, hogy felsőbb bíróság, amit fokozhatnánk legfelsőbb bíróságra, tehát ez a magyar nyelv szabályainak sem felel meg.
(12.20)
A negyvenéves diktatórikus hagyományokkal gyökeres szakítást jelenthetne az is, ha az alkotmányos helyzet rendezése mellett az elnevezés is megváltozna, vagyis a "legfőbb ügyész" megnevezés helyett a "főállamügyész" megnevezés, a "legfőbb ügyészség" helyett a "főállamügyészség" megnevezés kerülhetne a törvényjavaslatba. Ilyen módon mind nyelvtani, mind alkotmányossági szempontból maga az elnevezés is megfelelő módon tükrözné az ügyészség hagyományos helyzetét és szerepét. Az ügyészségi szervezet ennek megfelelően tehát a következő módon épülne fel: főállamügyész, főállamügyész-helyettesek, ügyész, ügyészségi titkár, ügyészségi fogalmazó, ügyészségi nyomozó.
A törvénymódosító javaslat vitájában egyes pártok képviselőinek azzal az aggályával kapcsolatban, hogy csak a parlamenti ellenőrzés biztosíthatja az ügyészség független működését, felhívom a figyelmet arra, hogy a rendszerváltást megelőző időszakban, úgymond, parlamenti felügyelet és ellenőrzés alatt mennyire befolyásolható volt az ügyészség működése. Persze ezt éppen azok nem akarják beismerni, akik akkor ezt a parlamenti felügyelet melletti pártirányítást gyakorolták. Vajon miért nem féltik a nyugati demokratikus államok saját ügyészségeik függetlenségét kormányaiktól? Nyilván azért, mert megfelelő garanciák, biztosítékok állnak rendelkezésre a független szakmai munka végzésére.
Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy a legfőbb ügyész megbízása kinevezés vagy választás útján történjen-e, határozott vagy határozatlan időre, hogy a kilenctagú tanácsadó bizottság javaslattevő vagy véleményező szerepkört kapjon-e. Ez mind megvitatandó téma - de részletkérdés. Az alapkérdés az, hogy milyen legyen az ügyészség irányítása.
Természetes, hogy a tárgyalt témában az irányítás mellett az utasítás pontos mértékének a meghatározása is nagyon fontos, de úgy gondoljuk, a tervezetben ez alapjaiban megfelelően került szabályozásra. Természetesen emellett azért további pontosításokat is el tudnánk, el is tudunk képzelni, van nekünk is módosító javaslatunk, de ezt majd a részletes vitában terjesztenénk elő.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
