DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Vancsik úr majdnem teljesítette azt az ígérvényét, amit Kosztolányi Dénes képviselő úr hozzászólása után mondott, hogy ezek után ő akár órákig is beszélhetne bármilyen kérdésről, de ha jól emlékszem, ez valóban csak 26 perc volt, úgyhogy ennyiben nem teljesítette ígérvényét. Nagyon örülök, hogy Vancsik úrnak is a kedvenc miniszterelnöke Orbán Viktor, nekem is az.
Szeretném azt elmondani, hogy ez az indítvány számomra nem érzelmi kérdés. Ön a legelején elmondott érvelésemnek egy részét megerősítette - és önök közül többen -, hogy számomra meglepő érzelmi magaslatokba emelkedik ez az ügy mind a sajtó előtt, mind e Házban, mind pedig egyéb más körökben is. Ezért is javaslom egyébként ennek a vizsgálóbizottságnak a felállítását.
A továbbiakban szeretném azt mondani, hogy általában leginkább nem érzelmi ügy számomra a politikai vita, azt azonban hadd tegyem hozzá, hogy a tízéves Fidesz-tagság és a meglehetősen szilárd ez iránti politikai elkötelezettség mellett még egy nagy előnye a Fidesz-tagságomnak: 38 éves asszony létemre csak a Fidesz-tagságom révén szoktak fruskának, fiatalnak és nem tudom, még egyéb módon kezelni, ami hovatovább az embernek jólesik - ezt nőként hadd valljam be. Külön megköszönöm a Fidesz fiatalságára és hebehurgyaságára tett kijelentéseit, mert ez már bizony egy 40 felé járó asszonynak jólesik.
Azt még szeretném hozzátenni, hogy ön azt mondta, borsódzik attól a háta, hogy én akarom eldönteni, ki legyen benne ebben a bizottságban. Hadd ne fejből, hanem az előterjesztésből idézzem, hogy "a bizottság elnökének, alelnökének és tagjainak megválasztására a házbizottság terjeszt elő javaslatot az Országgyűlésnek". A bevezető felszólalásomban valóban elmondtam erről a személyes véleményemet, amely személyes véleményem kifejtése nemcsak jogom, hanem kötelességem is e Házban, azért ülök, illetve állok itt, hogy a személyes véleményemet is elmondjam. Azt gondolom, hogy ezen jogomat kétségbe vonni egy kicsit furcsa, az előterjesztésemben ugyanis én semmifajta személyre vonatkozó véleményt nem fejtettem ki - erre szeretném újfent felhívni a figyelmét.
Másrészt: a hozzáértés rendkívül fontos dolog, egy pillanatig nem tagadható módon rendkívül fontos dolog. Ugyan ehhez a kérdéshez nem tartozik, de itt most már annyian és annyifélét beszéltek, ami ehhez a kérdéshez nem tartozik, hogy egy mondat erejéig hadd legyen nekem is erre módom. 29 évesen kerülve egy nagyváros élére, már átéltem a hozzáértésre, a szakmaiságra, a szakértőségre és egyéb dolgokra való hivatkozást mint ellenpontozást. Ez okból is és egyébként is kialakult az a meggyőződésem, hogy a hozzáértés nem csak bizonyos pozíciók betöltésében, kormánypártiságban vagy ellenzékiségben, avagy nem az ott eltöltött évek számában mérhető. Nekem meg ettől borsódzik a hátam, az én számomra a hozzáértés mint valami abszolút kategória jelenti azt a bizonyos magas, kék szeműt, ami egyébként nem az esetem.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)