TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretném összefoglalni hét pontban a véleményemet; a hosszabb hozzászólás nagyon sok eleme elhangzott.
Az első, amire válaszolnunk kell: miért kezdeményezték ennek a bizottságnak a felállítását? Erre a válasz kettős. Van egy rövid távú válasz; a rövid távú válasz, hogy semmi ne derüljön ki az igazságtartalmából a miniszterelnök úr bejelentésének az önkormányzati választásokig. Ez a rövid távú politikai válasz. De ez nem fontos, egy dolog. Van egy fontosabb: ezzel a vizsgálóbizottsággal - és ahogyan kezdeményezték, összetételét és minden mást figyelembe véve - sikerül, ha megszavazza a többség - és mindenki megszavazza, mert legyen - sikerül elérni, hogy még arra sem lehet kötelezni a miniszterelnök urat, hogy a dokumentumokat bemutassa. Hiszen azt mondja az előterjesztő, hogy a bizottság kér minden olyan anyagot, amit szükségesnek tart. Önök eddig is elhitték, ez a cím mutatja, hogy nincs itt szükség anyagra, a miniszterelnök úr beszélt - mondta a régi indián -, tehát az ügy bizonyított. Arra sincs lehetőség, mint ami a nemzetbiztonsági bizottságban megvan, hogy a kétötödös szabállyal meg lehessen hívni bárkit, nemcsak azt, akit ön akar vagy önök akarnak.
Ebben az előterjesztésben a klasszikus ellenzéki szerepet vállalók - és akkor én nem minősítettem, hogy ki, a klasszikus szónál maradjunk - egyharmados reprezentációban sincsenek. Nemhogy arra képesek lennének, hogy bárkit meghívjanak a bizottságba, bármilyen anyagot bekérjenek, mert mosolyogva le fogják szavazni, és két nap alatt akár kész is lehet a jelentés - ebben egyetértek Kosztolányi képviselő úrral -, két nap alatt kész lehet az anyag, amíg mi elmegyünk kényszerszabadságra, addig itt néhány írógép megírja a zárójelentést, összeülünk, az összes meghallgatási javaslatunkat leszavazzák, kész a jelentés. No, ezért kellett a bizottság, demokratikus köntöst adni annak, hogy hogyan lehet igazolni, ha már elszólta magát a miniszterelnök úr.
De azért egy mondatot második pontként arról is, hogy szerintem... - és ha ön megengedhet tényállítást, akkor én egy feltételezést, miért szólta el magát a miniszter úr, mert erről még nem volt szó ma. Azért, és elnézést, nem fogom mondani azt a nevet, amelyikre hivatkoztak, maradjunk abban, hogy a Mahir-birodalom és környéke megpróbálta az összes létező állami közfunkciót elfoglalni. Ez egy kicsit zavarta a társadalmat, s ki kellett találni, hogy vannak a gonoszak, akik már régóta figyelték azt az S nevű úriembert, aki az egészet elindította. És ez elhangzott az önök választmányi ülésén ismereteim szerint, fideszes barátainktól tudom, azok után, hogy néhány fideszes meg merte kérdezni, nem bírálta, csak kérdezett: "Főnök, muszáj ragaszkodni?"
A harmadik, hogy van-e nemzetbiztonsági vonatkozása. Szeretném elmondani, hogy egy ügynek nemcsak akkor van nemzetbiztonsági vonatkozása, ha az szolgálatokat érint. Erről eddig szó volt, ezért nem hoztam volna szóba. De hadd mondjak egy elemet, amivel nagy örömömre egyetértettünk. Talán ma már, miután Pintér úr bőven többet nyilatkozott, mint az összes bizottsági tag együttvéve az ügyről, talán egyetért velem Kosztolányi képviselőtársam is, hogy amikor megnéztünk egy videót, akkor valamennyien közös egyezségre jutottunk abban, egyhangúlag, hogy rendkívül súlyos nemzetbiztonsági kockázata van annak, amit láttunk, pedig egyetlen szolgálatnak sem volt hozzá közvetlenül köze; mert a nemzetbiztonsági kockázat sokkal több. Egyhangú döntést hoztunk. Emlékezzen vissza, függetlenül attól, hogy a szolgálat, bármelyik, érintett volt vagy nem, nemzetbiztonsági kockázatról van szó, és a bizottságunknak alaposan meg kell tárgyalni, tisztességgel megnézni az ügyet, és elindítottuk azt a tisztességes folyamatot, amely reményeink szerint eredményhez vezet. És senki nem arra hivatkozott, hogy X szolgálat érintett vagy nem. Nem ez a kérdés! Nem ettől van kockázata egy ügynek; messze nem ez. Ehhez képest arra hivatkozni, hogy szolgálat eddig még nem merült fel, szeretném elmondani akkor még önöknek, hogy Kövér úr bejelentette, az összes nyilatkozat után ő nem talált a szolgálatnál nyomot, Kiss dandártábornok úr bejelentette, hogy ő a rendvédelmi szerveknél nem talált. Akkor, bocsánat, azt is jelenthetnék, hogy nem kell visszavonni. Miután beadta a képviselő asszony a javaslatát, azóta kiderült, hogy felelős vezetői jelezték, hogy náluk nem, tehát a közpénz "meghalt", és nem azért vonja vissza. Nem azért, mert nincs megelégedve az előterjesztéssel; azért vonja vissza, mert kiderült, hogy okafogyottá vált az ügy, minden főnöke azt mondta, hogy nincs ügy, náluk nincs. Akkor hol? Valahol túl az Óperenciás-tengeren.
A negyedik: az anyag sorsa. Ennek az anyagnak sorsáról három dolgot lehet feltételezni, s ha nagyon gonosz vagyok, négyet.
(20.20)
De nem szeretnék gonosz lenni, maradjunk a háromnál, és csak egy megjegyzés lesz a negyedik.
Az első: nincs és nem is volt anyag. Erről sokat nem lehet majd vitázni, de a bizottság arra jó, hogy ne kérje be.
A második: az az anyag, ami van, azonos azzal az anyaggal, amit már minden bizottsági tag, valamint minden sajtóorgánum megkapott, és szerintem ma már közkincs ebben az országban. De nem abban a vonatkozásban, hogy titkos eszközökkel, törvénytelenül, közpénzen folyt a lehallgatás, mert nem erről szól az ügy, hanem arról, hogy egy lelkes fiatalember - vagy öregember, nem tudom -, aki ismeri a számítógépet, egy cégnyilvántartásból lekérte a Fideszhez, az MSZP-hez meg az SZDSZ-hez közel álló vállalkozók birodalmát, gazdasági kapcsolatait. Lehet, csak arra volt kíváncsi, hogy kössön-e üzleti kapcsolatot, lehet, hogy csak végignézte a cégbirodalmat. Számomra egy újdonság volt benne, kedves Dénes, mégpedig az, hogy a Fidesz-MDF székház eladása után teljesen váratlanul 500 millió és 2 milliárd forint közötti alaptőkével jöttek létre cégek ebben az országban, amelyek véletlenül mind a Mahir-birodalomban szereplő nevekhez kapcsolódnak; ehhez a cégbírósági adattárban mindenki hozzájuthat.
A harmadik, s ez a leggonoszabb - de ezt még feltételezni sem merem, elnök úrtól is előre elnézést kérek, és jogos, ha megint -, hogy most írják az anyagot. S ehhez nagyon jól jön a parlamenti szünet! Még egyszer mondom, ezt visszavonom, mert egy polgári társadalom iránt elkötelezett kormányról én ezt feltételezni se tudom. Ezért mondtam, valójában csak két alternatíva van, és nincs az, amit megismertünk, mert minden más esetben nemcsak azt a kérésünket utasította el a miniszterelnök úr, hogy adja át a bizottságnak - s jogos lehet, hogy nem adja oda -, hanem azt is, hogy egy közjogi méltóságnál helyezze letétbe. Ez a gondolat ma még nem hangzott el. Azt is elutasította, hogy akár a parlament elnökénél, akár a köztársasági elnöknél, akár a legfőbb ügyésznél helyezze letétbe az anyagot, hogy tudjuk, később is erről az anyagról van szó. Erre sem volt hajlandó.
Ehhez kapcsolódva szeretném elmondani, engem személy szerint is rendkívül aggaszt, hogy a miniszterelnök úr hosszas ígérgetés, többszöri üzenet után - hogy elfogadja a bizottságunk meghívását - végül is úgy döntött, nem jön el. De ez még hagyján, ezt még el lehet viselni. Azonban azt üzenni, hogy majd létrejön egy olyan bizottság, amelyhez elmegyek, mert az olyan összetételű lesz, meg azok lesznek benne, meg az a célja, amit én akarok, meg akkor megyek el, amikor akarok, és amelyet a parlamenti többségem hoz létre, az összes többihez meg nem megyek el - no, ez már sok!
Bocsánat, megint egy fél perc kitérő. Gondoljanak bele, milyen iszonyatos jó dolga lett volna Clinton elnök úrnak, ha Magyarországra jön vagy jobban figyeli a magyar viszonyokat, elolvassa, mondjuk, a képviselő asszony előterjesztését, mert ezek után azt mondhatta volna, hogy nem megyek én el mindenféle bizottságba a kongresszusban, majd én létrehozatok egyet a barátaimmal, ahhoz elmegyek, a többinek pedig azt mondom, hogy felejtsetek el. Nem mondtam, hogy nem teszek eleget állampolgári, alkotmányos kötelezettségemnek, de csak oda megyek el, ahova akarok, meg amit majd én hozok létre. Őszintén sajnálhatja, hogy nem jár rendszeresen Magyarországon, vagy nem konzultál magyar vezetőkkel. Erről szól az ügy! Azt is megválasztom, hogy hova megyek és hova nem.
A hatodik, ami komoly dolog. Szeretném felhívni a képviselő asszony és a jogászok figyelmét, az nem járható út, hogy egy kétharmados törvényben a nemzetbiztonsági bizottság számára megállapított kizárólagos jogosítványokat, bizottsági jogköröket egy országgyűlési határozatban, annak 5. pontjában n+1 számot felsorolva elvonunk. Nem így működik ez, hogy egy országgyűlési határozattal, amely egyszerű többséggel lett megszavazva, kétharmados törvényeket lehet módosítani! Akkor egy országgyűlési határozattal ennél többet is ki lehetne mondani! Nem véletlenül vannak kétharmados, valamint alkotmányos garanciákkal bíró törvények.
Összefoglalva: úgy ítélem meg, tisztelt Országgyűlés, ma arról tárgyalunk, hogy hozzunk létre egy vizsgálóbizottságot azért, hogy ne legyen időben és ne legyen teljes körű vizsgálat. Lelkünk rajta! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
