DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Én azt hiszem, hogy a mai vita meggyőzött bennünket arról, hogy egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amely nem egészen kiforrott, a szakma, az érdekképviseletek álláspontját felemás módon tükrözi, ha tükrözheti egyáltalán. Egy olyan törvényjavaslattal foglalkozik itt a tisztelt Ház, amely politikai hovatartozás nélkül - és az előző hozzászólás engem ebben megerősített - némi aggodalomra ad okot, elsősorban a törvényjavaslat alkalmazhatósága, az átmenet kezelésének kérdésében, és egyáltalán a szakmai fogadtatás tekintetében.
(15.30)
Nem szeretném megismételni azokat a kétperces hozzászólásokat, amelyek e tárgyban folytak ma délelőttől kora délutánig e Házban. Három területről szeretnék szólni. Az egyik mindenképp az, hogy van-e ennek a törvénynek, törvényjavaslatnak politikai, szakmapolitikai üzenete. A másik kérdés: az érintettek véleménye, amely az előttünk lévő elég széles körű szakértői anyagokban, jogi véleményekben és érdekképviseleti álláspontokban tükröződik. A harmadik kérdés az, hogy egyáltalán alkalmazható-e ez a törvényjavaslat ilyen rövid időn belül, megvannak-e a végrehajtás feltételei.
Az első kérdéskörről annyit - és nagyon sajnálom, hogy nem a miniszter úr ül itt, akit több mint húsz éve ismerek, és szakmailag kiváló orvosnak és Pécs egyik kiemelkedő oktatójának, a Pécsi Orvostudományi Egyetem - még orvostudományi egyetem - kiemelkedő oktatójának tartok. Azért sajnálom, hogy nincs itt, mert valahol politikai fogollyá vált egy olyan rendszerben, amit talán nem is egészen úgy akart, ahogy most előterjesztette, talán nem is ezt akarta, amit most előterjesztett, hanem kiszolgáltatottja lett egy tavalyi fórumnak, ahol az orvostársadalom széles rétege, de mindenképp a háziorvosok szinte teljes köre vastapsban tört ki, amikor a miniszterelnök közölte, hogy privatizálják az egészségügyi ellátást - és itt nem is csak az alapellátásról volt szó, hanem az egészségügyi ellátást.
Ennek a privatizációnak sokféle története, legendája keletkezett az elmúlt másfél-két évben, nagy várakozással tekintettek a háziorvosok ez elé a privatizáció elé, nagy várakozással várták a különböző kórházakban, önkormányzati tulajdonú kórházakban lévő szakorvosok ugyanezt a privatizációt. Néhány fejlesztés ilyen irányban már meg is történt jó néhány területen. És nagy várakozással tekintették a rendelőintézeti szakellátásban részt vevők, a különböző funkcionális ellátásokat biztosítók a rendelőintézeteken belül, lásd röntgen- és laborszakorvosok, rendelők, amelyek korlátlan megrendelést vártak ettől a jól működő privatizált formától. S amikor találkoztak a törvényjavaslat első változatával - amelyet fórumszerűen ismertettek, és az újságon keresztül ismerhettek meg -, majd ezzel a végső változatával, határozottan merem állítani, hiszen jól ismerem talán a rendszert és a rendszer szereplőit, óriási csalódottsággal vették tudomásul, hogy egy torzó, egy semmitmondó törvényi szabályozás, egy láthatatlan végrehajtási rendeletsorozat keretében kell majd esetleg a privatizációra felkészülniük.
Mi a gyengéje ennek a törvényjavaslatnak, azon túl, amit elmondtunk, alkotmányossági, jogalkotási és törvényességi szempontból? Mindenképpen az, hogy részigényeket old meg, az egészségügy egyes szereplőit előnyös helyzetbe hozza, viszont ezeken a szereplőkön kívüli más szerepelőknek a hozzáférési lehetőségét ehhez a privatizációhoz nem biztosítja. Szó volt erről, viszonylag kevés, a kétperces hozzászólásokban.
De mit szól az az orvostanhallgató ehhez a törvényjavaslathoz, aki kénytelen lesz tudomásul venni azt, hogy ezentúl majd beláthatatlan értékért, fel nem értékelt vagyoni jogért kell majd fizetnie ahhoz, hogy egyszer, szakvizsgája letétele után háziorvosi szolgálatot láthasson el, vagy családorvos vagy falu orvosa legyen?
Mit szól ehhez a törvényjavaslathoz az, aki nyugdíjba készül, de nem tudja, hogy milyen vagyoni értékű jogot, összegben nem tudja, hogy mit tud értékesíteni, milyenek a piaci viszonyok ehhez, ki, mit, mennyiért kíván megvásárolni tőle és ez a további életében ad-e valamiféle olyan anyagi alapot, hogy nyugodtan élhesse életét?
Mit szól ehhez a törvényjavaslathoz az a szakorvos, aki konfrontációba fog kerülni az alapellátás szereplőivel? Hisz továbbra is az alapellátás szereplője, akármilyen praxis keretében látja el a feladatát, és biztos, hogy a bonyolultabb szakmai kérdések miatt hozzá fogja küldeni betegét, nem privatizált formában, tudniillik, a felelősségi oldalon a felelősségeltolás lehetőségét teszi ez a vagyoni jog lehetővé, hiszen ha műhiba történik, elkezelik a beteget, nincs mögötte egy olyan szakmai ellátóhálózat, amely kezelheti a bonyolultabb vagy még a kevésbé bonyolult eseteket is, ebben a pillanatban labdává válhat a beteg az alapellátás és a szakellátás között. Mint ahogy most is van rá példa, de ez az új struktúra nem fogja megváltoztatni az alapeseteket.
És mit fog ehhez szólni majd a fekvőbeteg-ellátás mint a vertikum harmadik eleme, amely ugyanilyen érdekeltségi rendszerben vagy nem érdekeltségi rendszerben lesz részese ennek a folyamatnak, ahol egy jól, viszonylag jól meghatározható, jó anyagi előnnyel járó alapos orvosi ellátás összes problémáját valahol a kórházi ágyon kell majd megoldani anélkül, hogy ebben különösebben anyagilag saját maga érdekelt lenne, hiszen közalkalmazottként, köztisztviselőként vagy más alkalmazottként fogja ellátni ezt a feladatát?
És mit szól hozzá az a nagy tudományos háttérrel rendelkező klinikai hálózat, amely az egész rendszerre a legnagyobb hatással kellene hogy legyen, a legspeciálisabb és a legjobb ellátást kellene hogy biztosítsa, de a jövedelem nem nála fog lecsapódni és nem az ő bérében fog megjelenni, hanem abban az alapellátásban, amelyet most konzerválunk, amely rugalmatlanná válik, ahol a versenyhelyzet valójában nem adódik meg?
Ha ezekre a kérdésekre megnyugtató választ kaptunk volna a törvényjavaslatban, a szocialista frakció és párt két kézzel szavazta volna meg ezt a törvényjavaslatot mint reformjavaslatot. Mivel egyetlen ilyen kérdésre nem ad választ, még a sajtóban megismertetett végrehajtási rendeletek halvány szándéka sem - mert másról nem volt eddig szó, amit megtudhattunk ebből a körből -, így nagyon nehéz támogatnunk egy javaslatot.
És mit szólnak ehhez az önkormányzatok, illetve a tulajdonosok? Mert itt nemcsak a helyi, települési önkormányzatok, hanem mint potenciális fenyegetettek, a megyei önkormányzatok, a megyei kórházak tulajdonosai is egy későbbi lépésnél ki vannak téve annak, hogy hasonló lépéseket kell tenni.
Mindenképpen azt, hogy saját maguk építették, gyarapították ezt az intézményrendszert az adófizető polgárok pénzéből. Mi lesz a viszonya ennek a rendszernek a saját tulajdonukhoz? Sejteni lehet, majd valamiféle hozzáférési lehetőséget biztosít egy végrehajtási jogszabály vagy egy későbbi törvényjavaslat, amely vételi jogként vagy egy szerződéses lehetőségként fogalmazza meg az ingatlan- és műszerprivatizációt, mert itt erről, ugye, szó sem lehet egyelőre. Egyszerűen elvonja azt a tulajdont, vagyont, ami a polgárok adójából jött létre 10-15 év alatt, hisz minden települési önkormányzat státuszszimbólumnak tekintette ezt a tevékenységet, adott arra és sokat fordított rá, hogy az orvosi ellátás javuljon.
És itt a másik, ami városi probléma és nagy feszültségpont. Mindenki tudja, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, hogy ebben a rendszerben egy épületben, egy intézményben egyszerre működik a városi ellátás jó néhány szegmense. Ilyen a háziorvosi szolgálat, a fogászati ellátás a területi kötelezettségeivel együtt és a szakorvosi ellátás is. Ugyanabban a kubatúrában teljesen eltérő feltételek és eltérő körülmények közé szorítottuk be az orvostársadalom jelentős részét, és óriási differenciák keletkeznek, ami szubjektíve is megosztja az orvostársadalmat a három ellátási szint között. Ezért nem tudjuk tiszta szívvel támogatni ezt a törvényjavaslatot. Úgy ítélem, hogy mindenképp újra kellene gondolni ennek tartalmát, a végrehajtási lehetőségeit és lehet, hogy egy negyven paragrafusos javaslat, amelyről eredetileg szó volt, komolyabb lehetőséget adott volna a szakmai vitára, mint ez.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
