CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Valóban az összefoglalás igényével álltam fel én is ezen az utolsó országgyűlési napunkon.
Mi történt ebben az esztendőben? Történtek-e komoly változások az életünkben, s nemcsak a meghozott és átalakított törvények fényénél, hanem a sajtó tükrében és az emberi életben? Nos, történtek változások, de az alapérzés sajnos ugyanaz, mint volt: minden a régi. Itt az év vége, tüzek gyulladnak, hol egy deszkatemplom ég le, hol egy csomó bár, kábítószer-árusító hely, most pedig egy sportcsarnok - amelyben azonban érdekes módon árusok kirakodóvására volt már hetek óta, és ezek az árusok mind el kellett hogy takarodjanak a helyszínről, elégett majdnem minden árujuk, és a tettest egyelőre nem találja a rendőrség. Az azonban már bizonyos, hogy gyújtogatás történt. Ezt megírják az újságok. A társadalomnak kevés a reménye arra, hogy megtalálják ezeket a gyújtogatókat. Még kimondani is szörnyű, hogy esetleg a konkurencia keze van a dologban.
Mert hát az ember körülnéz ebben a városban, és látja, hogy sok-sok helyütt vannak ilyen nagy árusítások, és emellett épülnek új bevásárlócsarnokok. Ott, ahol én lakom, a Felvonulási téren, ezelőtt minden karácsonykor egy sátorvárost építettek fel, és ott százával vonultak fel az árusok. Fűtötték is ezeket a sátorutcákat. Most, hogy megépült a Westend-palota, semmi nem történt. Olyan csend van a Felvonulási téren, hogy öröm hallani.
Ezek persze csak összerakott gondolatok. Nem nyomozok. Azonban fel kell vetnem, hogy az életünknek ezek a menetrendszerűségei és ezeknek a tálalása - hogy most aztán gyűjtsünk, most aztán legyünk szentimentálisak, mert megint tűz van - nem változtatnak a lényegen. Ezek azt szolgálják, azt mutatják, hogy ez a társadalom változatlanul olyan erők karmaiban van, amelyekből nagyon nehéz kiszabadulni, de ki kellene szabadulnia ahhoz, hogy megmaradjunk.
Ugyanekkor egy másik élettény is a kezembe került. Békésen, ahol az ifjúkoromat töltöttem és ahol valamilyen emberré fejlődtem, megjelenik az önkormányzat kiadásában egy helyi lap kéthetenként, s ebben vannak anyakönyvi hírek is. Anyakönyvi hír volt az elmúlt két hétben, hogy két házasságot kötöttek ebben a majd' 30 ezer lakosú városban, és két gyermek anyakönyvezése történt meg - két gyermek született. A halálozási rovatban azonban húsz békési asszony és férfi neve szerepel - húsz! Az embernek megremeg a keze, amikor ezt elolvassa. Ez a szomorú összegzés számomra ebben az esztendőben is.
Valóban valami új programot kellene itt közösen kialakítanunk, nekirohannunk ennek az egész világnak, hogy végre változzék meg alapjaiban, mert egyelőre azt nem látja ez a nép, hogy alapjaiban megváltozott volna valami, hogy az egyik év elmúltával a következőben talán bízhatna, és ehhez egy egészen más irányba kellene nekünk, valamennyiünknek állnunk.
Ezt szerettem volna itt elmondani. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
