KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1998-as kampány időszakában és a kormányprogramban a koalíció egyöntetűen az adóreform szükségességét hangsúlyozva, az elvonások nagymértékű mérséklésével, az adminisztráció csökkentésével operálva hitette el a választókkal, hogy készek és képesek a vállalkozók és a kisemberek gondjaival egyaránt törődni. Ezzel a minden jót megígérő adóreform megvalósításával a koalíció úgy járt, mint az ügyetlen háziasszony a gyapjúpulóverrel: ahányszor csak hozzányúlt, egyre kisebb, egyre jelentéktelenebb lett.
A kormány a most tárgyalt törvényjavaslatban 16, egymáshoz nem kötődő rendelkezés korrekcióját terjesztette elénk. Ezek közül technikai jellegűnek minősíthető az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeit teljesítő módosító halmaz, ezek esetében szerencsésebb lett volna, ha ezeket évente egyszer és ezzel a címmel összeszedetten terjesztette volna a parlament elé. A módosító javaslatoknak másik része a korábbi időszakok rossz törvényeinek javítását tartalmazza. A harmadik rész az egyéb, a Kossuth rádióban elhangzó szerda reggeli ötleteket és ad hoc jelleggel összeszedett törvénymódosításokat tartalmazza.
Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatekintve az elmúlt egy évre, tény, hogy az Áht. ötször, az adózás rendjéről szóló törvény négyszer, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szintén négyszer, míg a számviteli törvény három alkalommal került elénk, azaz a kormány gyűjtögeti saját hibáinak javítási szükségleteit, és most, illetve átlag háromhavonta terjeszti elő ezeket jóváhagyásra.
Nem igaz, hogy nem lehet megfontoltabb törvény-előkészítéssel egy-egy törvényhely stabilitását legalább egy évre előre biztosítani. Felfogási probléma van. A Pénzügyminisztérium kiegészítő anyagából szeretnék egy mondatot idézni: "A jogbiztonságot álláspontunk szerint a már meglevő szabályok állandó módosítása, illetve sokkal nagyobb léptékű változtatásai jelentik." Körülnézve, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy valamennyi felsőfokú végzettséggel rendelkező képviselőtársamnak volt alkalma a tudományos szocializmus rejtelmeibe némi betekintést nyerni. Ott van megfogalmazva az a bugyuta mondat, hogy a tudományos szocializmus attól objektív, hogy pártos. A Pénzügyminisztérium kiegészítő anyaga pedig azt mondta: a jogbiztonság azt jelenti, hogy a meglevő szabályokat állandóan módosítjuk. Ezek szerint tényleg igaz az, hogy nincs a világon változatlanság, csak maga a változás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már szó sincs adóreformról - toldozgatásról, foldozgatásról, ötletezésről szólnak az előterjesztett anyagok. Ráadásul az előterjesztő megsérti a jogalkotási törvényt is azzal, hogy a családi mezőgazdasági vállalkozások részére olyan törvényre hivatkozva ad kedvezményeket, amely törvény majd valamikor kerül benyújtásra.
(13.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az adótörvényeket tárgyaljuk, természetes, hogy az adózási mértékek és elvonások alakulásának aránya is szóba kerül. Középiskolai alaptétel, hogy csak annyi adót követeljünk a polgároktól, amennyi a kiadási szükséglet biztonságos fedezésére elégséges. Mária Terézia óta alapvető szempont, hogy a birkát nem nyúzni kell, hanem nyírni.
A törvényjavaslat a 2000. évi zárszámadással paralel került az Országgyűlés elé. Ebből pedig megállapítható, hogy mind 2001-ben, mind 2002-ben - ahogy azt a költségvetés tárgyalásakor szocialista és szabad demokrata képviselőtársaimmal többször megállapítottuk - jelentős, évi 250-300 milliárd forintos többletbevétel realizálható. Ilyen nagyságrendek esetén minimális elvárás, hogy térjünk ki arra is, indokolt volt-e az adótörvények magas elvonási szintjének fenntartása, a 2001-2002. évi költségvetésben a bevételek tudatos alábecslése.
Ha a Fidesz-kisgazda-MDF-kormány komolyan gondolná, hogy a 10 millió magyar állampolgárnak kötelessége a közterhekhez való arányos hozzájárulás, és ezzel arányosan joga az adóbevételek elköltéséről véleményt nyilvánítani, akkor az Országgyűlés plenáris ülésén vizsgálná meg az adócsökkentési lehetőségeket, vagy terjesztené be nemcsak 2000-re, nemcsak 2001-re, de a 2002-re vonatkozó elképzeléseit is a többletbevételek alakulásáról, szándékolt felhasználásáról.
Ha nem mérsékeljük az érvényben lévő adómértékeket, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, a Fidesz-kormányzás egyetlenegy évében sem teljesíti ígéretét, nem csökkenti a járulékok, az adó- és adó jellegű bevételek GDP-hez mért arányát, azaz a jövedelemcentralizáció mértékét. Nagyon jó anyag volt a 2000 augusztusában rendelkezésre bocsátott tájékoztató anyag. Ebből nagyon jól számítható az, hogy bizony nemhogy csökkennének az elvonások átlagos kulcsai, hanem bizony évről évre növekednek.
A szocialista-liberális kormányzat idejében négy év alatt fokozatosan, összesen 5,3 százalékot csökkentek az adóterhek. A Fidesz elmúlt három évéből 1999-ben 1,4 százalékkal nőtt az adóelvonás mértéke, és most, amikor lehet és jogos is lenne, ha nem lép az adókedvezmények szélesítésében, az adómértékek csökkentésében, akkor a jövedelemcentralizáció 2001-ben, 2002-ben kimutathatóan és érezhetően nőni fog. Persze, ebből lehet osztogatni, másként megfogalmazva: visszaadni azt, amit elvettek.
Ez a kormány többre becsüli az ad hoc jellegű zsebpénzosztogatás gyakorlatát a kiszámítható gazdaságpolitikánál. Többre becsüli a klientúra támogatását az adó előre deklarált és teljesített csökkentésénél, a versenyképesség adórendszerbeli eszközökkel való erősítésénél.
Magyarországon az élőmunkaterhek magasak. 1994 és '98 között mintegy 2,4 százalékkal sikerült az szja átlagos mértékét csökkentenünk. Ezzel 1998-ban ez a mérték 20,34 százalékos volt. Ehhez képest - hangoztatott céljaival és szándékaival ellentétben - a Fidesz-kisgazda-MDF-koalíció olyan feltételeket alakított ki, hogy 2000-ben 21,6 százalékosan nőtt, 2001-ben és 2002-ben tovább fog nőni, és még a 22 százalékot is meghaladja az szja átlagos terhelése.
Az adóterhelés csökkentésére a lehetőség adott. Az szja beterjesztett változtatási szándékából üdvözöljük a nyugdíjak mellett is aktív választópolgárokat érintő adócsökkentési szándékot. (Tállai András: Jól hallottam?) Meggondolandó azonban az is, hogy a törvényjavaslat szerinti adóterhet nem viselő járandóságok közül, a családpolitika szerves részeként, kerüljön kivételre és a nyugdíjhoz hasonló módon legyen adómentessé a gyes, gyed, a nevelőszülői díj és az ápolási díj.
Ugyancsak támogatásra méltó a lakásépítési feltételek kedvező alakítása is. Az eddig alkalmazott módszerek, mint az a 2000. évi zárszámadásból is kiderült és megállapítható volt, nem alkalmasak átütő erejű változtatás generálására.
A törlesztési támogatás megemelése, az illetékkedvezmény növelése nem éri el az alacsony jövedelmű fiatalok jelentős körét, ezáltal lakásépítési lehetőségeik nem javulnak.
Kiszámolható az is, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz, hogy valaki ezt a 240 ezer forintos adókedvezményt elérje, a családban legalább 2 millió forintos jövedelemmel kell rendelkeznie. Ahhoz azonban, hogy még a háromgyermekes adókedvezményt is igénybe vegye, újabb 2 millió forintos jövedelemre van szüksége. Azaz egy háromgyermekes Fidesz-modellű család egyszerre nem tudja a gyermekkedvezményét és a lakásépítés kedvezményét igénybe venni.
A kedvezményeket ki kell szélesíteni azon rétegekre is, akik nem rendelkeznek az átlagnál kétszer-háromszor magasabb jövedelemmel, viszont lakásépítési gondjaikat ők is szeretnék megoldani. Szóba jöhet itt például a lakásépítési kiadások áfatartalmának magasabb arányú visszatérítése, ami már az első lakásépítési költségforinthoz is érezhető tehercsökkentést biztosít mindenkinek, amellett, hogy vitathatatlanul hozzájárul a lakásépítési szektor szürke részének fehérítéséhez.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet szó nélkül elmenni a zárórendelkezések közé becsempészett azon módosítási javaslat mellett, amely az önkormányzati adózási rendszer részét képező méltányossági jogkör gyakorlását gyökeresen megváltoztatná. Az adózás első szintje a polgármesteri hivatal adóirodája, a továbbiakat az önkormányzatok rendeletükben szabályozták. Az előterjesztés szerint a méltányossági jogkör gyakorlására a közigazgatási hivatal lenne jogosult. Ez minden logikával ellentétes, ahhoz lenne hasonló, mintha az APEH első- és másodfokú döntésével szembeni méltányossági jogkört ezentúl a belügyminiszter gyakorolná.
Az egyházak működési feltételeit az előterjesztés konkrét összeg megjelölése nélkül, de a tavalyi adatok ismeretében jól számolhatóan, mintegy 5,6 milliárd forinttal javasolja javítani, bővíteni. A probléma nem a támogatás szándékában rejlik. A gond ott van, hogy amikor a parlament elfogadta, hogy az állampolgárok szja-juk 1 százalékával támogathatják valamelyik egyházat, a szándék az volt, hogy a támogatás mellett a hívők egyre nagyobb arányban vegyenek részt az egyházak anyagi biztonságának kialakításában, és a hívők adóforintjai arányában az egyházak szolgáltatási és közösségeikhez való kötődése javuljon.
Az elv felrúgása, amikor a javaslat szerint - az állampolgárok szándékától teljesen függetlenül - az egyházak számára garantálja a személyi jövedelemadó 8 ezrelékének folyósítását, méghozzá nem a konkrét felajánlási szándékok függvényében, hanem a népszámlálási adatok arányában, úgy gondolom, minden racionalitást nélkülöz.
A javaslat külön megerősíti még ezt a negatív megítélést azzal is, hogy ha az adókon belül a személyi jövedelemadó bevételei a 2001. évi arányhoz képest a későbbiek során alacsonyabb szinten alakulnak, akkor ennek a hatását is kiegészíti a költségvetés. Meggyőződésem szerint ez nem szolgálja sem az egyházak érdekeit, sem az állampolgárok egyházhoz való kötődését. Akkor már fideszes egyenes beszéd lenne az, hogy a felajánlási lehetőség eltörlésével és a 8 ezrelék közvetlen költségvetési támogatás átutalásával akarna a Fidesz és a Fidesz-koalíció az egyházak gondjain segíteni. Ezt talán még mi is tudnánk támogatni és értékelni az őszinteséget.
A koalíció által beígért adóreform elmaradt. Az adórendszer folyamatos átalakítása követhetetlen, a módosítások ötletszerűek, koncepciónak jele sincs. Egy-egy új ötlet leginkább a Kossuth rádió szerda reggeli miniszterelnöki bejelentésekor fogalmazódik meg. Ez kommunikációs taktikának jó, de egy európai gazdaság- és társadalompolitika ezen a bázison, ezekkel az eszközökkel nem azonosítható.
Ez a kormány a fosztogatás és az azt követő osztogatás technikáját kiválóan megtanulta, és abban bízik, hogy a magyar társadalom e kegydíjakat többre becsüli, mint a kiszámítható módon, csak a szükséges mértékig betervezett adóbevételek és a reális közkiadások elfogadásának gyakorlatát.
Köszönöm figyelmüket. (Keller László tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
