ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem egészen így akartam kezdeni, de kénytelen vagyok: szeretnék reagálni néhány dologra, amit Bauer képviselőtársam előadott. Elsősorban arról szeretnék beszélni, hogy salátatörvény-kötegben raknak elénk törvényeket, micsoda disznóság ez! Hát azért itt nem ártana néhány szót arról ejteni, hogy ezt először a magyar parlamentarizmus történetében a szociálliberális kormány követte el akkor, amikor a Bokros-csomagot a tisztelt Ház elé terjesztette, és körülbelül háromszor vagy négyszer ennyi jogszabályt egy kötetben méltóztatott előterjeszteni. (Keller László: Milyen jó kormánypárti megszólalás!) Hozzáteszem, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja nem ért egyet a törvények ilyen módon való előterjesztésével, messzemenően nem ért egyet, de azért az igazsághoz ez hozzátartozik, mert Bauer úrnak is és az SZDSZ-nek is meg az MSZP-nek is egyik kedvenc fogása az, hogy rendszeresen azt a játékot játssza, amelyikben bagoly mondja verébnek, hogy te nagyfejű vagy, te büdös veréb!
(12.10)
És aztán, amikor a veréb ez ellen tiltakozik, önök még föl is háborodnak. (Derültség a Fidesz soraiban. - Moraj az MSZP soraiban.) No, erről ennyit!
Amikor tavaly az őszi ülésszakon a parlament két évre szóló költségvetést fogadott el, akkor gyakorlatilag arról is döntött, hogy két éven belül a makroökonómiai rendszerben semmilyen lényeges változtatás nem hajtható végre. Ezért, gondolom, mindenki előtt világos volt, hogy lényeges változtatások a pénzügyeket szabályozó jogszabályok körében nem lesznek. Sajnos, ez azt is jelentette, hogy az államháztartás új alapokra való helyezése, lényegi változtatása sem lehetséges, és bármennyire szükséges is volna, továbbra sem történik ezen a téren semmi sem. Ez egy nagy hiba. Így aztán ez a törvénycsomag - ugyan meglehetősen terjedelmes és sok jogszabályt érint - lényegében kifulladóban lévő megoldások toldozgatásában, pontosbítgatásában merül ki.
Vannak persze örvendetes módosítások is, de önmagában, a valódi továbblépés hiánya miatt bizony eléggé felemás érzésekkel olvastam és értékeltem ezt az anyagot. Mert ugye, azt tudni kell, hogy az idő múlik, és nem biztos, hogy az idő múlása nekünk, magyaroknak, a magyar népnek - hogy mondjam - feltétlenül jól szolgál, mármint akkor, ha elmulasztunk rendkívül fontos lépéseket. Az örvendetes módosítások közé tartozik az, hogy végre túllépve ezt a méltánytalan és valóban liberálbolsevik örökséget, a nyugdíj a jövőben nem képezi az összevont adóalap részét, hanem adómentes bevétel lesz.
Nekünk, a MIÉP képviselőinek külön is sokat jelent a pénzügyi kormányzatnak ez a lépése, hiszen ezt az elképzelést és ezt az álláspontot képviseltük, és többek között ezért is küzdöttünk immáron három éven keresztül. Egy kicsit büszkék is vagyunk, hiszen egyedül a Magyar Igazság és Élet Pártja tette ezt szóvá, én magam több ízben is, először 1998. X. hó 27-én. Akkor azt mondtam, idézem: "A MIÉP-nek az a véleménye, hogy semmivel sem védhető, elképesztő orcátlanság volt, amikor valakik kitalálták, hogy a nyugdíj bármilyen összefüggésben a személyi jövedelemadó alapja lehet. Úgy tűnik, ezt a diszkriminációt a polgári kormány fenn kívánja tartani." - mondtam akkor. Aztán folytattam: Amikor nyugdíjasaink munkát vállalnak, az 90 százalékban, a legtöbb esetben kényszer, tisztelt Bauer úr. Élni akarnak, esetleg lakást, rezsit kifizetni és néha talán még enni is, mert ugye, azért ennyi bankárunk, nyugdíjas bankárunk nincs, hála a jó istennek. Ezeket az embereket sarcolja meg az állam? - tettem föl akkor a kérdést, és így tovább. Nos, három évig kellett ezt mondani a MIÉP-nek, de végre megvalósult. Köszönjük. Köszönjük a kényszer-munkavállaló nyugdíjasok nevében. Hadd tegyem hozzá: pusztán elméletileg lehetne éppen adóköteles is a nyugdíj. No de nem ezek a nyugdíjak! Ezeknek először valamiféle valódi reálértéket kellene adni, aztán fel kell bruttósítani, mint annak idején a béreket, és aztán - még egyszer mondom, pusztán elméletileg - lehetne arról beszélni, hogy adó alapját bármilyen összefüggésben is képezheti-e.
Bebizonyosodott az is, hogy a MIÉP elképzelései, javaslatai nem légvárak, nem irreális hőbörgések, ahogyan ezt libertariánus körök általában lekezelően mondani szokták, miközben érdemben nem mertek és nem mernek vitatkozni velünk, mert tudják, hogy igazunk van. Persze, ez nem az ő igazságuk, ez magyar igazság. Vitázni érdemben, azt nem, de rágalmazni, minden nemtelen eszközzel a MIÉP lejáratására törekedni, nos, ezt jól értik egyesek! És közben azért elorozni, kisajátítani mások gondolatait és sajátként előadni, és közben azon panaszkodni, hogy - egy, hogy mondjam, igencsak gyenge szlogen, egy banalitás - kinek a szellemi tulajdona, ezt értik a hölgyek és urak!
Közeleg a választás, és ha ez így megy tovább, valószínűleg az MSZP vezérei nemzeti színű pántlikákat fognak hajukba tűzni (Derültség a Fidesz soraiban - Felzúdulás az MSZP soraiban.), és sírva fognak gügyögni szociális érzékenységükről. Olvasom a Magyar Hírlap szeptember 11-ei számában az MSZP egyik oszlopának, Hegyi Gyula képviselőtársamnak a cikkét, amelynek címe: Adó a jövőnek. A cikk keretében nemes egyszerűséggel szociáldemokrata receptként sajátítja ki és propagálja az úgynevezett Tobin-adót és bevezetésének a szükségességét. Hiába, közeledik a választás. Csakhogy a Tobin-adót szintén a MIÉP javasolta, méghozzá nemcsak úgy magában, ötletszerűen, hanem egy makroökonómiai rendszer keretében az egész adórendszerünk átgombolását, a terhek tisztességesebb elosztását követelve. Magam fejtettem ezt ki többek között 1999. IX. hó 9-én, és 2000. IX. hó 8-án. Akár örülhetnénk is annak, hogy a MIÉP törekvései az MSZP köreiben is kezdenek népszerűvé válni; annak, hogy Hegyi Gyula MSZP-s képviselőtársunk hajlandó a szélsőségesnek, szalonképtelennek, fasisztoidnak kikiáltott és kiátkozott MIÉP-től leckét venni, tanulni. De Bokros Lajos még él az emlékezetünkben, ennyire azért nem kellene kapkodni, kérem! A MIÉP és egyre növekvő tábora ismeri az önök valódi szándékait, és ezért ez a kisajátítási manőver, higgyék el, hiteltelen.
Egyetértünk a lakáshitelekkel összefüggő adókedvezmény növelésével, bár meg kell állapítanunk azt, hogy ez a kedvezmény csak akkor vehető igénybe teljes mértékben, ha az átlagosnál magasabb jövedelemhez jutnak. Egyetértünk a családi mezőgazdasági vállalkozásokkal összefüggő módosításokkal, az iskolakezdéssel összefüggő támogatás adómentességével és általában a személyi jövedelemadó egyéb módosításaival is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek az előírások érdemi elmozdulást nem jelentenek, azért a Fidesz túlzott nagyvonalúságról nem tett tanúságot. Kifogásoljuk, hogy az egyes adózási sávok megnyújtására és ezzel egyidejűleg a kiugróan magas jövedelmek magasabb, nagyobb mértékű elvonására sem került sor. Az átlagos polgár tulajdonképpen azonnal belecsúszik a legmagasabb adókulcsba a jelenlegi lépcsőzés mellett - és ez hiba.
Az illetéktörvény változtatási javaslataival egyetértünk, bár az annyit emlegetett családi mezőgazdasági vállalkozások optimális birtokviszonyait egészen más módon kellene és lehetne kialakítani véleményünk szerint. Mert ugye, Deák Ferenc mondta, ha egy mellény rosszul van begombolva, akkor azt sajnos ki kell gombolni és újra kell gombolni, és ezt a törekvést sajnos nem látjuk. Itt, ha családi gazdaságot támogatni akarunk, akkor először rendet kellene teremteni, és aztán lehetne támogatni. Gondolok itt a földkiadási és kárpótlási törvények orcátlan végrehajtására annak idején, szándékos elszabotálására és egyesek mérhetetlen meggazdagodására, a magyar paraszt becsapására, megzsarolására és mindezeknek máig való tűrésére. Ilyenkor ugyancsak elgondolkodik az ember arról, hogy milyen jogállamban is élünk.
Az adózás rendje és a számviteli törvény aktuális változásokat tartalmaz, egyetértünk az elképzelt szabályozással, bár véleményünk szerint a bűncselekményből származó jövedelmek és vagyonok esetében a nyolcéves elévülés rendkívül rövid. Azt hiszem, hogy miután ismerjük az igazságügyi rendszerünk igen gyors reagálását is, egy kicsikét hosszabb időt kellene itt megállapítani, én még akár 15 évvel is egyet tudnék érteni. A vámszabad-területi gazdasággal összefüggésben bizony nagyon is időszerű ezeknek a cégeknek valamiféle honosítását megkezdeni. Félő, hogy a tervezett módosítások ehhez rendkívül erőtlenek.
(12.20)
Mindenesetre nagy előrelépés lenne, ha belátható időn belül a magyar és a külföldi cégek, vállalkozások legalább az azonos feltételek szintjére kerülnének, és a ma még vámszabad-területi vállalkozások is részt vennének a társadalmi közös költségekhez való hozzájárulásban.
Az anonim betétek megszüntetésével több vonatkozásban is egyetértünk. Reméljük, hogy ez egy koncepció megvalósításának csak az első lépcsőfoka lesz. Itt jegyezzük meg, hogy nem ártana egy általános vagyonösszeírás sem, egy vagyonbevallás, amely ugyancsak sok mindenre választ adna, és ugyancsak alapja lehetne további lépések esetleges megtételének is.
Az egész módosítási csomag kapcsán sokan emlegetik az adócsökkentés elmaradását. A MIÉP álláspontja szerint általában nem időszerű az adók és adó jellegű terhek csökkentése. A feladat az, hogy az egyes költségvetési bevételi tételek egymáshoz való arányában érjünk el lényeges változást. Vagyis a közvetlen lakossági adóterheket kell úgy csökkenteni, hogy a bevételkiesést a bankok, egyéb pénzintézetek, a vállalkozások - elsősorban vámszabad-területi vállalkozások - befizetései, az annyit emlegetett Tobin-adó, a reklámtevékenység megadóztatása, a nagy vagyonok megadóztatása, a derivatív üzletek megadóztatása pótolja. Ez nagy valószínűséggel azt is jelentené, hogy a lakosság terheinek lényeges csökkentése mellett még nőhetne is az állami költségvetés bevétele. Ez nem valamilyen eltúlzott elképzelés, ez egyszerű számtani leckével megoldható. Éppen ezért hiányzik igen-igen nagy mértékben, amit már említettem, az adósságok megnyújtása, de mindenekelőtt a 25 százalékos áfakulcs céltudatos csökkentése. Ezt, tisztelt pénzügyi kormányzat, még a kétéves költségvetés dacára is meg lehetett volna lépni, és meg kellett volna lépni. Ez egy nagy mulasztás, higgyék el!
Végezetül ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy az adórendszer teljes körű felülvizsgálata, az államháztartás korszerűsítése, az önkormányzatok finanszírozásának világos, áttekinthető, kiszámítható kialakítása nélkül nem lehet kilépni abból az ördögi körből, amely ma már kifejezetten akadályoz minden igazi kitörést.
Természetesen a felsoroltak mellett számtalan egyéb területen is lépni kell. Nem lehet rossz rendszereket foltozni és ilyen módon a végetlenségig fenntartani. Az új rendszerek kialakítása, higgyék el, nem húzható tovább! Ezért nagyon kérem a pénzügyi kormányzatot, nagyon kérem a Fidesz képviselőit, hogy kezdjenek végre hozzá! Tessék nekikezdeni a munkának, mert eltelt négy év, és majdhogynem azt kell mondanom, hogy ezen a téren, a teljes átalakítás terén az égvilágon semmi sem történt, és enélkül - még egyszer mondom - nincs kitörés ennek az országnak a számára.
Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a MIÉP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
