ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim! Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony.
Engedjék meg, hogy a polgári kormány nevében köszöntsem az újonnan megválasztott Országgyűlés tagjait, tisztségviselőit; elnök asszonynak külön is gratulálok. A parlament minden képviselőjének, tisztségviselőjének és a következő kormánynak pedig sikeres munkát kívánok.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elődök azt az alkotmányos szokást honosították meg - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint is -, hogy az alakuló parlamenti ülésen röviden összegezték azokat a gondolatokat, amelyeket összegzésre méltónak éreztek. Ahogy átlapoztam az előttem szólók beszédeinek írott változatát, azt láttam, hogy leginkább az eredményeket összegezték. Engedjék meg, hogy én most az eredmények kimerítő és teljes felsorolását ne végezzem el; nem volt még olyan régen a választási kampány, így nyilván a tényekkel mindenki tisztában lehet.
Engedjék meg, hogy csak példaképpen elmondjam önöknek: 1998-ban a munkanélküliség Magyarországon 7,8 százalék volt, ma 5,7 százalék; az államháztartás hiánya 6,3 százalék volt, ma 3,3 százalék; az átlagkereset négy évvel ezelőtt 67 ezer forint volt, ma 117 ezer forint; a minimálbér négy évvel ezelőtt 19 500 forint volt, ma 50 ezer. Volt tandíj, általános és kötelező tandíj, amit eltöröltünk; nem volt diákhitel, amit létrehoztunk. Nem volt gyermekek után járó adókedvezmény, és nem volt gyed sem; ma ezek ismét léteznek.
Négy évvel ezelőtt a felsőoktatási intézményekbe mindösszesen 279 ezer diák járt, ma 349 ezer. A továbbtanulni akaró cigány fiatalok közül 805-en kaphattak ösztöndíjat, ma - négy év elteltével - 12 588-an.
Négy évvel ezelőtt a nemzeti összterméknek 0,7 százalékát fordítottuk kutatásra és fejlesztésre. Ma a nemzeti össztermék 1,42 százalékát fordítjuk erre.
Négy évvel ezelőtt gyakorlatilag nem épültek szociális bérlakások, most pedig lassan elérjük a tízezres számot.
Talán arra is emlékeznek még, hogy a lakáshitelkamatok négy évvel ezelőtt 25 százalék fölött jártak, most pedig 3-5 százalék között találhatók.
De az eredményeknél, engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy fontosabbnak érezzem azt - és ezt szeretném röviden összegezni -, miért éppen ezeket a döntéseket hozta meg a polgári kormány, milyen mélyebb megfontolások, magasabb szempontok és összefüggések irányították lépéseinket.
Tisztelt Elnök Asszony! A polgári kormány mindig azt a kérdést tette fel magának és a nemzetnek is: mit kell tennünk annak érdekében, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok életlehetősége táguljon, életminősége emelkedjék? Mit kell tennie a mindenkori kormánynak, hogy szabadság és jólét köszönthessen be a Kárpát-medencébe?
Nos, tisztelt képviselőtársaim, a kormány az elmúlt négy év során arra a meggyőződésre jutott, hogy a jövő legfontosabb kérdése: sikerül-e megállítani, s ha sikerült megállítani, sikerül-e majd megfordítani a népességfogyás vészes tendenciáját? Nem akarom eltitkolni, a helyzet négy évvel ezelőtt is súlyos volt, és most is az.
A kormány nem elégedett meg a vészharangok kongatásával, négy éven keresztül azt kerestük, milyen lelki és anyagi erőket tudunk mozgósítani a bátrabb családalapítás és bátrabb gyermekvállalás érdekében.
(19.30)
Négy évvel ezelőtt általános volt hazánkban, hogy a fiatalok eggyel kevesebb gyermeket mertek vállalni, mint amennyit szerettek volna. A helyzet valamelyest javult, de még mindig nehéz.
A polgári kormány mindent megtett, hogy a családalapítás többé hazánkban ne gazdasági kérdés, hanem az élet magasabb értelmét szolgáló döntés lehessen. A polgári kormány kimondta, és ezt az irányvonalat követte, hogy a gyermek érték, érték a család, de érték az állam számára is. Minden gyermekre szükség van, egyetlen magyar gyermek sem születik feleslegesen a világra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden európai társadalom jövőjét meghatározó kérdés, mit kezd azzal a ténnyel, az életnek azzal a természetes tényével, hogy tehetség és szorgalom egyfelől és a vagyon másfelől nem azonos arányban osztattak szét. Mi azt valljuk, és ezt az irányt követtük, úgy igazságos és hasznos, ha a szegényebb családba született gyermekek is megtalálják a lehetőségét, hogy tehetségüknek és szorgalmuknak megfelelő pályát futhassanak be életük során. Ezért azon dolgoztunk, hogy a tanulás lehetősége a szorgalomhoz és a képességhez, ne a tehetősséghez, a vagyoni helyzethez kötődjék. Ezért szüntettük meg a tandíjat, és vezettük be - engedjék meg, hogy így fogalmazzak - az Európában egyedülállóan sikeres diákhitelrendszert.
Szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy Magyarországon ma egy-egy iskolás nemzedéknek 40 százaléka jut el egyetemre és főiskolára, ami már csak 1 százalékra van az európai uniós átlagtól. Tizenkét évvel ezelőtt Magyarország ebből a szempontból utolsó előtti volt Európában.
Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő rövidsége miatt a fontosnak tartott gazdasági kérdések közül csak néhányra térhetek ki. Bizonyára önök is emlékeznek rá, hogy a gazdasági kérdések közül a polgári kormány az inflációnak különös figyelmet szentelt. Ugyanis az infláció, vagyis az árak gyors emelkedése a legnagyobb csapást valójában mindig a szegényekre méri. Ezért meggyőződésünk volt és maradt, ha igazságos gazdaságpolitikát, ha valóban arányos közteherviselést akarunk, akkor az inflációt kell első számú ellenfélnek tekinteni.
1997 decemberében, az előző kormány utolsó teljes évének utolsó hónapjában az infláció mértéke 18,8 százalék volt; 2001 decemberében, a mostani kormány utolsó teljes évének utolsó hónapjában pedig 6,8 százalék, 12 százalékos csökkenést tudtunk elérni négy esztendő alatt.
Tisztelt Elnök Asszony! A kormány tudatában volt annak, hogy az árak megfékezése érdekében szembe kell szállnia, és a szegények számára elfogadható megállapodásra kell szorítania a nagytőke képviselőit, gyakran a nemzetközi nagytőke képviselőit is. Ezeket a csatákat a kormány megvívta. Úgy érzem, többségében - ha nem is mindig, de többségében - sikeresen vívta meg. Nem csak azért vívta meg sikeresen, mert féken tartotta a gázárakat, féken tartotta a gyógyszerárakat, és ha az egész országban nem is, de annak nagy részén sikeresen letörte az autópályadíjakat. Azért nevezhetjük a kísérletünket sikeresnek, mert mindezt úgy tettük, hogy közben a Magyarországra érkező külföldi beruházások mértékét jelentős arányban növelni tudtuk.
Milyen szerepet kell játszania a mindenkori államnak itt, a XXI. század küszöbén a magyar gazdaságban? Kell-e támogatnia a mindenkori kormánynak a magyar vállalkozókat? Kell-e a kormánynak is szerepet vállalnia abban, hogy tizenkét, a magyar vállalkozók számára sovány esztendő után ők lehessenek ismét a fővállalkozók saját hazájuk újjáépítésében? Ezzel a kérdéssel is szembesült a kormány négy évvel ezelőtt.
A kormány azt az álláspontot foglalta el, hogy a magyar vállalkozókat támogatni kell. Ugyanis ma már nem az a tét, hogy Magyarország tagja lesz-e az Európai Uniónak, ez ma már csak karnyújtásnyi távolságra van. Ma már a gazdaságpolitika tétje az, hogy hol lesz a helyünk az Európai Unión belül, hol lesz a helyünk az Európai Unióhoz tartozó államok sorában. És most nem arra a vitára gondolok - mert a hely alkalmatlan arra, hogy ezt lefolytassuk -, hogy milyen politikai koncepciót kell vagy kellene támogatnia a Magyar Köztársaságnak, egy egyesült európai államokat-e vagy a nemzeti parlamentek tágabb hatáskörét fenntartó megoldást - ezt a vitát talán tegyük el későbbre -, hanem arra gondolok, hogy ha valaki az Európai Unión belüli államokat alaposan végigtanulmányozza, és a hozzánk hasonló méretűeket megnézi, megvizsgálja, akkor azt látja, hogy a velünk azonos méretű államok rendelkeznek ma négy olyan dologgal, amivel mi még nem, és ezért félő, hogy nem is leszünk velük versenyképesek.
(19.40)
Minden, hozzánk hasonló méretű államnak az Európai Unión belül van legalább fél tucat nemzetközi - ahogy szokás mondani: multinacionális - vállalata, amely nemzeti kézben van, ha nem is világméretekben, de régiós méretekben nemzetközi befolyással bíró cégnek számítanak.
Minden, hozzánk hasonló állam rendelkezik erős kis- és középvállalkozókkal, rendelkezik jegyzett, a világban magasan jegyzett vállalatirányító réteggel, és rendelkezik vállalkozói gazdasági érdekképviseletekkel. Az elmúlt négy évben azért dolgoztunk, hogy Magyarország is ilyen ország lehessen. Ezt neveztük gazdasági patriotizmusnak.
Az elmúlt négy évben sikerült fejlesztési forrásokat teremtenünk a magyar gazdaság számára. Kétségkívül fontos, hogy mire használja föl a mindenkori kormányzat ezeket a fejlesztési forrásokat. De az is fontos kérdés - habár csak második a sorrendben -, hogy kik használják föl, kiknek a munkája révén használjuk föl ezeket a forrásokat, kik végzik Magyarországon az állami forrásokból megvalósuló nagyberuházásokat. Mi azt mondtuk, hogy előnyben kell részesíteni a magyar vállalkozókat. Ezt elvi meggyőződésből tettük, és elviseltük folyamatosan és éveken keresztül a legméltatlanabb támadásokat és a legbántóbb gyanúsítgatásokat is. Valóban úgy történt Magyarországon, hogy az útépítéseknél, a hídépítéseknél, a gátépítéseknél, a vasútfejlesztéseknél a magyar vállalkozók támogatásának gazdaságpolitikai irányát követtük, és nem is akarom eltitkolni, ha lett volna még időnk, más területeket is szívesen bevontunk volna ebbe a körbe.
Szeretném azonban elmondani önöknek, hogy ez a magatartás európai magatartás. Ne legyünk szemforgatóak, talán ez az alkalom megfelelő arra, hogy elmondjam önöknek: Európában mindenki ezt csinálja. Ezért butaság volna, ha éppen mi, magyarok nem használnánk, nem élnénk a magyar vállalkozók számára megadható támogatási lehetőségekkel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a gondolat, ez az európai gondolat, a saját vállalkozók támogatása, a nemzeti érdekkörbe tartozók vállalkozása volt az egyik döntő oka annak, hogy a Széchenyi-tervet megalkottuk, és talán éppen ez magyarázza, hogy a magyar vállalkozók körében a Széchenyi-terv olyan sikeres volt, mint amilyen.
Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt négy év egyik fölemelő pillanata volt az, amikor az Országgyűlés - emlékeim szerint megközelítőleg 92 százalékos többséggel - megszavazta a státustörvényt, és ezzel - engedjék meg, hogy a polgári oldal részéről én így értelmezzem - hitet tett a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés mellett. Történelmi vállalkozás volt ez. Szeretném megköszönni mindenkinek a szavazatát.
Nem csupán ennek a törvénynek a tartalma teszi értékessé számunkra ezt a döntést, hanem azért is értékesnek mondhatjuk, mert egy olyan nemzeti célt sikerült elérnünk, amely kétségkívül nem illeszkedik a világ kordivatjába. Mégis, határozott külpolitikával, vitákat vállaló külpolitikával el tudtuk érni a státustörvény nemzetközi elfogadtatását. A velencei bizottság előtt is sikeresen védtük meg, mi több, hat szomszédunkból öt megállapodást kötött velünk e törvény alkalmazásáról, és reményeim szerint a következő kormánynak a törvény tartalmi csonkítása nélkül sikerül majd megállapodásra jutnia a hatodik szomszédunkkal is. Ez egy folyamat, a státustörvény nem egyszeri aktus; jogi kifejeződése a nemzet határokon átívelő újraegyesítésének, mely a kultúrában már szépen előrehaladt, a lelki élet területén - úgy érzem - szintén szép eredményeket ért el. Maradt még a következő kormányoknak teendőjük a gazdaság és a politikai élet területén.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden kormány még hosszú időn keresztül birkózni fog azzal a kérdéssel, mit kell tennie annak érdekében, hogy az elmúlt évtizedben, talán évtizedekben oly sokszor becsapott vidéki emberek ismét azonos jogú állampolgárnak érezhessék magukat a saját hazájukban. S kétségkívül a kárpótlás végrehajtása sok helyütt félrecsúszott, a tsz-átalakítások során pedig nagyon sokan joggal érezhették úgy, hogy valójában kisemmizték őket. A kormány próbált kárpótlást nyújtani a vidéki embereknek, amikor a külső üzletrészeket fölvásárolta - a nyugdíjasoktól is fölvásárolta -, és elkészítette azt a törvényjavaslatot, amellyel egy újabb kárpótlás keretében a volt tsz-tagoknak ki lehet fizetni majd a jussukat.
A mezőgazdaság területén a kormány megállapodott az Európai Unióval arról, hogy a csatlakozást követően még 7 évig, tehát még 9-10 esztendeig külföldiek Magyarországon termőföldet nem vásárolhatnak. Majd a megállapodás után megalkottuk a Nemzeti Földalapról szóló törvényt, majd megteremtettük a gazdák elővásárlásáról és előhaszonbérletéről szóló törvényt is. Szeretném fölhívni mindannyiuk figyelmét, hogy ez egy teljes kör. Ennek a körnek bármely ponton való megbontása óhatatlanul magával hozhatja a külföldiek földvásárlását Magyarországon, magával hozhatja azt a veszélyt, hogy a magyar gazdák lába alól kihúzzák a termőföldet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Asszony! A magyarokat és a magyar nemzetet gyakran érték és érik méltatlan támadások itthon és külföldön, amellyel szemben bizony még a kormányoknak is kötelessége védekezni. Így volt ez az elmúlt négy esztendőben is, gyakorta nacionalistának, antiszemitának, idegengyűlölőnek és fasisztának bélyegezték, bélyegzik a magyarokat. Az elmúlt négy évben a polgári kormány, ha kellett, kiállt és megvédte a közös becsületünket. Bebizonyítottuk az elmúlt négy évben: Magyarország olyan ország, ahol születése miatt senki sem szenvedhet hátrányt, de nem is élvezhet előnyt. Úgy érzem, sikerült megmutatnunk az egész világnak és saját magunknak is, hogy a magyarok nem nacionalisták, nem antiszemiták, nem idegengyűlölők, egyszerűen csak élni szeretnének Európában; igaz magyarként szeretnének élni Európában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összegzésképpen talán megengedik nekem azt a gondolatot, hogy ha vetünk egy pillantást a nemzet állapotára, akkor azt mondhatjuk, hogy a nemzet ma erősebb, egységesebb, szabadabb és bizakodóbb, mint bármikor volt a mögöttünk hagyott 40 esztendő során.
Szeretnék éppen ezért köszönetet mondani azoknak, akiket illet. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki kész volt az összefogásra, amikor Magyarország bajba került, mert bajból jutott ki nekünk bőven az elmúlt négy esztendőben. Köszönöm a küzdelmet, köszönöm az eredményeket, és köszönöm az azért végzett munkát is, amit minden igyekezetünk ellenére nem vagy csak félig sikerült befejeznünk. Köszönöm mindazt az erőt és segítséget, amit a kormánynak nyújtottak, és köszönöm azt is, amit egymásnak. Köszönöm Magyarország minden polgárának, hogy tudtak örülni immáron nemcsak a saját, hanem mások sikereinek is. Köszönjük a kormány nevében a szeretetet és a törődést. Mindannyiunk nevében köszönjük azt, amit a családjukért, a gyermekeikért, a barátaikért, az itthon és a határon túl élő magyarokért, a hazánkért és a magyar nemzetért tettek Magyarország polgárai. Azoknak, akik pedig most az ország kormányrúdjához állnak majd, kívánok sok erőt és bölcsességet.
A kormánypárti képviselőknek pedig azt szeretném mondani, hogy politikusok körében nem ritka az a tévhit, miszerint a jól végzett munka jutalma az újraválasztás. Ez nincs így. A kormány nevében azt mondhatom minden kormánypárti képviselőnek: a jól végzett munka legnagyobb jutalma az, hogy elvégezhettük. Ezért köszönjük, hogy a kormányzati munka lehetősége éppen a millenniumkor, éppen az új évezred első éveiben talált meg bennünket.
S végezetül kívánok Magyarország minden polgárának sok erőt, jó egészséget. Kívánok minden magyar polgárnak jó szomszédot, megértő társat, boldog családot és munkát, amelynek haszna, értelme és gyümölcse van.
Isten éltesse Magyarország minden polgárát! (Taps az MSZP és az SZDSZ, hosszan tartó taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
(19.50)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
