DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF), a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Végül is jó, hogy sor kerül erre a vitára, de azért még egyszer szeretném szóvá tenni, és a tisztelt Ház jelen lévő vezetését is arra kérni, nézzen utána, mi lehet annak az oka, hogy a H/408. szám alatt beadott - tehát nem vitás, a sorszám alapján jóval korábban benyújtott - határozati javaslat vitája a H/434. számú, ettől teljesen eltérő, de a közvélemény figyelmét a miénkről jócskán elvonó javaslat vitája után kerül sorra.
Én nem tudok arról, hogy ilyenre sor került volna a Magyar Országgyűlés történetében, amióta ennek tagja vagyok. Ezt nem tartom jó jelnek. A tegnap kora estére vagy késő délutánra tervezett és nyilván nagyobb figyelmet kiváltó vita most a hajnali órákban kerül sorra.
(0.50)
Én remélem, hogy a javaslatban foglaltak és az eddigi elvi és szóbeli támogatást ígérő nyilatkozatok továbbra is fennállanak, és ezt a mai esetet vagy tegnapi esetet csak egy rossz kisiklásnak tekintjük, mert - még egyszer mondom - az ügy nem Grosics Gyula ügye, az ügy nem társadalompolitikai vita, és nagy tisztelettel adóztam ennek a négy és fél órás vitának, amikor mindenki mindenről igyekezett másként, másról beszélve elterelni a figyelmet arról az ügyről, ami miatt itt ülünk most már naphosszat.
Tisztelt Országgyűlés! A tényállás ismert, nagyon röviden foglalom csak össze. Sok hónappal ezelőtt a Magyar Szocialista Párt illetékes szervei - kongresszusa, választmánya, elnöksége - felkérték Medgyessy Péter akkori képviselőjelöltet miniszterelnök-jelölti tisztség ellátására, aki ezt a megbízást elfogadta. Nem tájékoztatta a felkérőket arról, ami miatt most itt vagyunk. Ezután megindult egy nagyon hosszú, legalább fél évig tartó kampány. Én - volt időm - összeírtam emlékezetből néhány kulcsszót annak a kampánynak az elemeiből, amelyet Medgyessy Péter képviselőtársunk a kampány legfontosabb részeként hangoztatott. Néhányat ebből felsorolnék, csak hogy emlékeztessem önöket: átláthatóság, becsület, tisztesség, az emberekkel való párbeszéd, a korrupcióval szembeszállás, a tiszta, befolyásmentes közélet, egyszóval, amit úgy szoktak mondani nemzetbiztonsági műszóval, a kockázati tényezők kiszűrése.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy ezt követően az események mindenki előtt ismertek. Ezzel a miniszterelnök-jelölti kampánnyal a Magyar Szocialista Párt ha nem is kapta meg a választók többségének bizalmát, de abba a helyzetbe került, hogy miniszterelnök-jelöltje koalíciós ajánlatot tehetett a parlamentbe került másik, 5 százalékot elérő párt, a szabad demokraták részére, és ezzel az elvi lehetősége fennállott annak, hogy az ily módon az Országgyűlésben csekély többséget bíró mandátum birtokosaként átvegye a Magyar Köztársaság elnökétől a miniszterelnöki megbízatást kormányalakítás céljából.
Ez lett volna az utolsó alkalom, tisztelt Országgyűlés, hogy tudomásra hozza - ha már a koalíciós társait nem becsülte annyira, hogy beszámoljon nekik, ami miatt most itt ülünk, ez még mindig elegendő alkalom lett volna, utolsó alkalom lett volna -, hogy a köztársasági elnök urat tájékoztassa arról, hogy valami probléma merülhet föl, és ez a probléma néhány hét múlva fel is merült.
Ez a probléma - mint tudják - június 18-án merült föl, tehát mindenki előtt ismert az eseménysorozat. Itt egy reggeli napilapban megjelent dokumentum értékű közlés alapján a miniszterelnök nem ismerte el, hogy a dokumentum igaz, másról beszélt, majdnem egy napon keresztül nem volt hajlandó az igazat, a részigazságot a tények súlya alatt az Országgyűlés többségének és az Országgyűlés őt meg nem választó kisebbségének elmondani. Másnapra - nyilván az események forgatagában - a koalíciós partner nyomására fordulat történt abból a szempontból, hogy valóban beismerte, hogy a magyar demokráciában, az újabb kori magyar demokráciában példátlan esemény részese és előidézője volt, hogy tudniillik a 12 éves magyar parlamenti demokráciában úgy vállalt miniszterelnöki tisztséget, hogy nem mondta meg, hogy ő az elmúlt diktatúra szovjet irányítású titkosszolgálatának fizetett titkos állományú tisztje volt. Erre nem volt példa. Azt hiszem, akármennyi bizottságot föl tetszenek tudni majd állítani - nem vagyunk ennek ellenségei -, akármilyen ügynöktörvény-módosításnak alávetjük magunkat, erre nem volt példa. Ez a példátlan eset sajnos azt kellett hogy eredményezze bennünk, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjában, hogy itt, az Országgyűlés színe előtt a felelős kormány és mindenekelőtt az Országgyűlés által megválasztott miniszterelnök személyét érintő kérdés tekintetében vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezzük.
Nem fogadjuk el, tisztelt Országgyűlés, azt a szánalmas magyarázatot, azt a nyilatkozatháborút, azt a cáfolatot, azokat a nevetséges történeteket, amelyeket önök védenek - ki tudja, meddig -, amit azóta már számos tény, számos nyilatkozat, számos dokumentálható adat cáfol, hogy 1978 és 1982 között a Pénzügyminisztérium osztályvezető-helyettese, már azt sem tudjuk pontosan, hogy mi volt, mert volt már főosztályvezető, volt már osztályvezető, volt már nemzetközi főosztályvezető... (Dr. Wiener György közbeszól.) Én csak őt idézem, kedves Wiener képviselő úr, ő mondott három-négyféle beosztást a fedőállásáról - hangsúlyoznám: a fedőállásáról -, ami lényegtelen, mert ő egy fedőállással rendelkező, szigorúan titkos állományú tiszt volt. Nem szabad a sorrendet felcserélni. A nálam hozzáértőbb nemzetbiztonsági bizottsági tagok majd el fogják mondani a bizottságban, hogy a fedőállás arra szolgált, hogy a fedett tevékenységet minél jobban tudja konspirálni, azért kapott pénzt.
Nos, ezt a szánalmas mesét most már nem is tudom, harmadik hete halljuk, nemcsak tőle, hanem sajnos önöktől is, akik még mindig a tévedés áldozatai, s úgy gondolom, hogy majd a vizsgálóbizottság eredményes működése során meg fogják ismerni a valóságot. Ennek a magyarázkodásnak és ennek, az Országgyűlés tekintélyét messzemenően lejárató magatartásnak, felelőtlen magatartásnak vagyunk a szenvedő alanyai.
Tisztelt Országgyűlés! Szerintem nem járatta még le 12 év alatt ennyire a parlament tekintélyét esemény, mint az az esemény, ami most történt. Ezért tehát örömmel vettük azt a magunk részéről mint előterjesztők, hogy önök is szükségét látják a tényállás minél szélesebb körű tisztázásának.
Engedjék meg, hogy nem ismertetve ezt a többoldalas, szerintem kellő mélységig kidolgozott előterjesztést - tehát nem felolvasva, hiszen megkapták -, néhány dolgot ebből kiemeljek, hogy mi az, amire kíváncsiak vagyunk, mi az, amire javaslatot teszünk. Mindenekelőtt azt szeretnénk tudni, hogy azon a bizonyos egy darab dokumentumon kívül léteznek-e olyan dokumentumok, amelyek a miniszterelnök titkosszolgálati múltjára és tevékenységére vonatkoznak, és ha léteznek, akkor mi annak a tartalma.
Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, senki sem most lépett le a falvédőről - sem a fiatalabbak, sem az idősebbek -, és úgy gondolom, politikai meggyőződés és hovatartozás nélkül mindenki egyetért abban velem, hogy valaki valamivel kellett hogy foglalkozzon ahhoz, hogy egyszer csak az akkori belügyminiszter egy parancsban kinevezze őt főhadnaggyá, és megállapítson számára nyelvpótlékkal együtt illetményt, és különböző, egyéb adatokkal ellátott parancsot bocsásson ki személyére nézve. Mik voltak tehát a kiválasztás szempontjai? Mik voltak az alkalmasság kritériumai?
Én, aki nem vagyok szakértője ennek a területnek, bizonyos dokumentum értékű olvasmányokból, amit politikai irodalomnak is nevezhetünk, biztos vagyok abban, hogy valakit nem a pályázat útján és nem is találomra, telefonkönyvből, rámutatás útján neveznek ki szigorúan titkos állományú főhadnaggyá egyik pillanatról a másikra. Ennek nyilvánvalóan vannak előzményei. Itt már volt arra utalás, hogy a beosztásához tartozott. Egy akkori miniszterelnök-helyettes elmondta... (Dr. Wiener György közbeszól.) Csakhogy nem tudjuk, hogy a beosztást mikor kapta meg, kedves Wiener képviselő úr.
Ezeket a tényeket minimum tisztázni kell, és ennek a tevékenységnek a feltételeit és különösen az időtartamát és magát a tevékenység tartalmát is tisztázni kell. Nyilvánvalóan tisztázni kell azt, hogy mi volt Medgyessy Péter pontos feladata ezen ügyosztály tagjaként, szigorúan titkos állományú tisztjeként. Nyilván azt is tisztázni kell, hogy pontosan mettől meddig állt a miniszterelnök kapcsolatban a titkosszolgálatokkal, nyugdíjazták-e, ki és mikor, mi van a nyugdíjával. Számos és számtalan - inkább számtalan - kérdés merül föl, és természetesen a fő kérdés, hogy valóban milyen tartalmú tevékenységet végzett.
Egyetértek Szabó képviselő úrnak az iménti, többórás vita keretében szerintem nem odaillő módon, de ide inkább illő módon elmondott véleményével: valóban, tisztelt képviselő úr, a tevékenység a fontos. Ha ön azt a nevetséges állítást igazolva látja majd, hogy a KGB által irányított magyar titkosszolgálat kis beosztású, alacsony rangú tisztjének módja volt az akkori Magyar Népköztársaság hazafias érzelmektől vezetett tisztviselőjeként szembeszállni a KGB és a szovjet érdekekkel, akkor én elismerésemet fogom ön előtt kifejezni. Azonban az az én, sajnos meggyőződésem - és ettől a meggyőződésemtől nemigen lehet eltántorítani, és azt hiszem, hogy mások nevében is mondhatom -, hogy ez teljesen kizárt volt. Egyébként azóta a sajtóban, ha hinni lehet, az elbocsátott légió akkori tisztségviselői - a másik országról beszélek - ezt cáfolják, az élet is cáfolja ezt, és különösen azok a szovjet érdekek, amelyek akkor fönnállottak, önmagában kizárják azt, hogy a Magyar Népköztársaságnak ne a szovjet engedély alapján lett volna érdeke az IMF-tagság.
Egyébként az a másik nevetséges állítás, ami itt ma elhangzott - bár a miniszterelnök úr nem tisztelte meg a napirend előtti felszólalásokat, illetőleg az azonnali kérdések óráját ebben a kérdésben -, hogy tudniillik mi szükség volt arra, hogy az 1981 decemberében mindössze két hét alatt, viszonylag gyorsan és sikeresen lezajló tárgyalásokon, anélkül, hogy tagja lett volna ennek a tárgyalócsoportnak, anélkül, hogy a legcsekélyebb módon személye, akár a képessége, akár a nyelvismerete, akár a beosztása erre őt egyáltalán predesztinálta volna; mi szükség volt, hogy ezt megelőzően három és fél, négy évig mint szt-tiszt ennek az előkészítésében működjön közre.
(1.00)
Hallottuk, ismerjük a tárgyalásokon ténylegesen részt vevő, akkori magas beosztású állami vezetők, nemzeti banki és kormánypozíciót betöltő személyek nyilatkozatát; még a nevét sem ismerték, ha jól vettem ki a nyilatkozataikból. Persze nem kellett, ha olyan mélyen konspiráltak, természetesen nem kellett, de hát én úgy gondolom, a nyilatkozataiból nem az derül ki, hogy ők át lettek ejtve Medgyessy Péter által, hanem az derül ki, hogy nem volt sok köze és nem volt ezzel kapcsolatban feladata.
Természetesen tisztázni kell azt is, hogy a jelenlegi jogi szabályozás alapján - a bizottság majd erre is ki kell hogy térjen a munkája során - hogyan fordulhat az elő, hogy Magyarországon 12 évvel a rendszerváltozás után nincs olyan nemzetbiztonsági vizsgálati eljárás, amely éppen a Magyar Köztársaság miniszterelnök-jelöltje esetében, akit később megválaszt az Országgyűlés többsége, nem teszi kötelezővé, hogy egy olyan átvilágítási folyamatnak vesse alá magát, amely a nemzetbiztonsági bizottság tagjaitól kezdve számos parlamenti képviselőt és más fontos tisztségeket betöltőt, hogy mást ne mondjak, az ÁPV Rt. elnökét például, meg kell hogy illesse, illetőleg alá kell hogy vesse magát. Ezt a jogi helyzetet fel kell számolni.
Biztos, hogy mi is felelősek vagyunk ebben, én, aki az első szabadon választott kormány tagjaként, annak egyik minisztereként, ha nem is ennek az ügynek a felelőseként gondolhattam volna arra, hogy 12 évvel később valaki veszi magának a bátorságot, és szigorúan titkos állományú állambiztonsági tisztként bejelentkezik a választók bizalmát megszerezve, ennek az elhallgatásával, hogy miniszterelnök legyen, és nem kell neki alávetnie magát semmilyen vizsgálatnak a megválasztása előtt. Hibáztunk. Ennek a hibának a korrigálására van mód, egyetértek azzal, ha szükséges, törvényi módosítás vagy törvényi szabályozás kell ezzel kapcsolatban.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánom az időt húzni, és nem kívánom megakadályozni, hogy minél gyorsabban ez a bizottság megalakuljon. Azt remélem, ugye, nem kell hangsúlyoznom, és arra gondolni sem merek - a nyolctagú bizottság a paritás alapján nyilván valamilyen eredményre kell hogy jusson -, hogy a bizottság munkáját eleve kudarc fogja kísérni, mert nem lesz lehetősége az ellenzéki vezetésű bizottságnak arra, ami egyébként Magyarország közvéleményének, és ne haragudjanak, de fenntartom, Magyarország nemzetközi tekintélyének is ártana, hogy ez a bizottság ne tudjon eredményes munkát végezni. Ha a miniszterelnök úr nem segített a kérdés megoldásában, akkor nincsen más lehetőség, mint a bizottság, hogy ehhez hozzásegítse.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
