MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A politikáról és Magyarország külföldi megítéléséről felelősen gondolkodó emberek számára örömteli és felemelő pillanatok voltak az elmúlt hét végén Esztergomban történt események, amikor sok bukdácsolás, szándékosan vagy tudatlanságból épített akadályok elhárítása után a visegrádi államok kormányfői újra találkoztak.
Fontos és örömteli pillanatok voltak ezek, hiszen egy olyan együttműködés tartotta hosszú szünet után a találkozóját, amelyik magyar kezdeményezésre jött létre az évtized elején, és vívott ki méltán nagy elismerést a partnereink körében. Olyan együttműködés ez, amelyik a nemzeti érdekek messzemenő figyelembevétele mellett teszi képessé ezt a négy országot, hogy fejlődésének e fontos szakaszában a közös értékekre és érdekekre is figyeljen. Hiszen tudjuk, minden államnak van ebben az együttműködésben olyan elem, amelyik a másikkal nem pótolható, s az uniós csatlakozás utolsó szakaszában a nemzeti érdekeikkel egybeesik, mellyel párhuzamosan erősíti az együttes fellépés lehetőségét.
Fontos és örömteli pillanat akkor is, ha ez nem volt mindig így. Hiszen tudjuk, ebben a térségben mindig találhatók olyan politikusok, akiknek a belpolitikai szavazatszerzés fontosabb a közös érdeknél, a térség stabilitásánál. Azt mi, magyarok csak sajnálhatjuk, hogy ilyen politikus éppen nálunk akadt az elmúlt években; olyan politikus, aki a magyar elnökség kínálta lehetőségeket sutba dobta, és a választási kampány szélsőséges szavazatainak megszerzését célozta meg. Az persze a történelem fintora, hogy ezeknek az erőknek még ez is kevés volt a szavazáshoz.
2001. június 1-jén Krakkóban volt utoljára teljes és hivatalos visegrádi csúcstalálkozó. Itt vette át Magyarország az elnökséget. Ez volt az utolsó négyoldalú, hivatalos találkozó ebben a körben egészen e hét végéig. Megvolt a lehetőség, és adottak voltak a témák is. A partnerek készek voltak a kölcsönösség alapján megtárgyalni és előbbre lépni a 2001-ben megfogalmazott ambiciózus tervekben; de nem akartak a magyar választási kampány szavazatszerző harcának statisztái lenni. Pedig olyan fontos kérdések kerülhettek volna napirendre, mint a térség stabilitásának megőrzése, a közelgő prágai NATO-csúcs kínálta lehetőségek együttes kihasználása, s az uniós csatlakozás mindannyiunkat, pénztárcánkat és jövőnket érintő kérdéseinek közös rendezése. Nos, mindezek az elmúlt években elmaradtak.
Maradt helyette a bizonytalanság és a bizalmatlanság, mely nem kedvez egyik félnek sem, különösen nem kedvez az érintett, határon túli magyaroknak. Maradt a bizalmatlanság, melyet az új kormánynak kell kiegyensúlyozott és határozott lépésekkel orvosolni. Nos, erre láthattunk példát a hét végén Esztergomban. Örömteli és felemelő pillanatok voltak még akkor is, ha néhányan - a híradások szerint 50-60 fő - úgy érezték, a belpolitikai vitákat meg kell mutatnunk a világnak is. Néhányan - még egyszer megismétlem: 50-60 fő - nem tudtak beletörődni abba, hogy a világ, Európa és szomszédaink partnernek, jó partnernek tekintik az új magyar kormányt. Nosza, nem voltak restek, s ez a maroknyi csapat úgy döntött, hogy ha nagy a csörömpölés a házon belül, akkor ezt hallja meg a szomszéd is. Hogy tettük politikai bátorság vagy botorság, azt gondolom, a polgárok pontosan meg tudják ítélni. Talán ha jobban felkészültek volna a visegrádi politikusokból, nem kellett volna mind a négy miniszterelnöknek, mind a négy áthaladó konvojnak a piros lapot felmutatni.
Talán csak azt kérhetjük tőlük, hogy legyenek egy picit óvatosak, hiszen fontos eseményre kerül sor július 17-én a szent városban. Július 17-én ide fog látogatni a japán császári család. Bár éppen most fejeződött be a labdarúgó-világbajnokság, azt kérem, hogy a futballpályákról a gesztusokat a japán családnál mellőzzék. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
