HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Milyen jó, hogy nem az előző hozzászólásokra kell reagálni, hiszen egy ilyen példátlan baloldali médiafölényben ilyen beszédet elmondani bátorság.
Én egyház-politikai kérdésről szeretnék szólni, és ha megengedik, a lényeg előtt egy kisszínessel kezdeném. A köztársasági elnök - hogy enyhítsen a kormány egyház-politikai kínlódásain - két nappal ezelőtt összehozta a miniszterelnököt és a történelmi egyházak vezetőit. Engedjék meg, hogy az erről kiadott MTI-nyilatkozatból idézzek, a miniszterelnök gondolatairól van szó: a szociális törvény módosítása kapcsán a miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy áttekinti a kérdést, s érveiket - mármint az egyházak érveit - logikusnak és elfogadhatónak nevezte.
A miniszterelnök úr áttekintette a kérdést, és egy nap múlva a saját kormánya és a saját többségi képviselői leszavazták azokat a módosításokat, amelyek az egyházak szándékait képviselték. Mindössze egy nap telt el a miniszterelnöki ígéret és a kormánypártok szavazása között.
Én sokkal jobban tisztelem a Magyar Köztársaság mindenkori miniszterelnökét annál, hogy lesújtó véleményt fogalmazzak meg a parlamentben róla. De most már nekem is ki kell jelentenem, hogy a miniszterelnök úr ismét olyat ígért, amit nem tartott be.
Ez a kis egyház-politikai aktualitás mindenképpen ide kívánkozott, de engedjék meg, hogy összefüggőbb, mélyebb kérdésekkel is foglalkozzam. Miért probléma az, hogy a Magyar Köztársaság kormányának nincsen egyház-politikai koncepciója? - mert nincsen. Azért, mert így kapkodás és rögtönzés jellemzi az egyház-politikai intézkedéseket. Ehhez a hozzá nem értéshez társul egyfajta helytelen személet. Helytelen szemléleten azt értem, hogy egyrészt van egy liberális elképzelés, amely a kisegyházakat helyezi a történelmi egyházak fölé; másrészt viszont van egy hagyomány, egy szocialista hagyomány, amely az Állami Egyházügyi Hivatalban gondolkodik, vagyis rátelepszik az egyházakra, és korlátozza az egyházak szabadságát.
Mi lenne az egyház-politikai tevékenység célja? Egyértelműen az, hogy az egyházak össztársadalmat szolgáló tevékenységét segítse, megteremtse a feltételeket ehhez a szolgálathoz szociális területen, oktatási területen, kulturális, egészségügyi területen. Erre egy konszenzussal megszületett törvény lehetőséget is biztosít, ez a '90. évi IV. törvény, melyet mindnyájan ismerünk. Ezt egészítette ki '97-ben a CXXIV. törvény, amely az egyházak finanszírozásáról rendelkezik, és ehhez adott alapot a Vatikánnal kötött nemzetközi szerződés. Sajnos, ez a kapkodó és rögtönző egyházpolitika ezt a három törvényt - köztük a nemzetközi egyezményt is - súlyosan sérti.
Tehát ez az össztársadalmi szolgálat lenne az igazi célja egy olyan egészséges társadalomban, amely közösségekre épül. A közösségekre épülő társadalom a polgári kormány idején három politikai területen kapott prioritást: családpolitikában, egyházpolitikában és nemzetpolitikában. Ez a három alapvető közösség, amelyik a társadalom egészséges voltát biztosítja, sérül most többek között azzal, hogy a szociálliberális kormánynak nincsen egyházpolitikája.
Néhány részletkérdésre is szerettem volna kitérni, az idő azonban nem engedi. Nem szeretném, hogy az a megkülönböztetés, ami az elnök úr részéről a szocialista hozzászólót érte, hogy közel egy perccel tovább beszélhetett, nekem is lehetőségemre álljon, ezért ismét visszatérek - csak egy mondattal - az elnöki megbeszéléshez, amelyben a miniszterelnök egy olyan bizottságot ajánlott, melynek öt egyházi tagja van: ebből az ötből kettő képviseli a hívő emberek 95 százalékát. Enyhén szólva nem demokratikus...
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
