DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Pap Jánost hallgatva visszaemlékszem 1998 tavaszára, amikor a géntechnológiai törvény vitája folyt. Akkor ő nem volt itt a Házban, de ezek a morális felvetések és az az aggodalom, amely kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt megfogalmazódott, bizony déja vu érzéssel cseng most vissza a fülemben.
Ugyanis ez nemcsak egy olyan törvény, aminek szakmai, kijelölt pontjait politikusok meghatározhatják. Nem egy olyan törvény, amelyet másik oldalról csak szakmai tekintélyek kell hogy megalkossanak. Ez egy olyan törvény, ami megpróbál alkalmazkodni ahhoz a világhoz, amiben élünk, és megpróbálja azokat a korlátokat, amelyeket jogszabályilag és annak ellenőrzési mechanizmusával együttesen fenn lehet tartani, illetve amelynek a gyakorlatban valamiféle tényleges jelentősége lehet.
Egyetértek azzal, amit Pap János mond, hogy mennyivel szebb a szürkemarha, mint mondjuk a belgakék vagy a kékbelga. Nem tudom, láttak-e már ilyen marhát? Rettenetes. Nincs agya, gyakorlatilag egy négy lábon járó hústorony, iszonyatosan kemény paraméterekkel - egy génmanipulált termék. Már oda jutott, hogy nem tudja az anya megelleni a borjút, császárral kell kiszedni belőle. Ezt akarjuk? Nem akarjuk.
Milyen élelmiszert, milyen technológiával, milyen biztonsággal, hogyan akarunk előállítani, ha valóban beleavatkozunk - mert már beleavatkoztunk - a természeti folyamatokba, és létrehozunk olyan elemeket, amelyeket, egyetértek Pap Jánossal, már nem nevezhetünk természetes elemnek, még a mikroorganizmusok szintjén sem, ha az génmanipulációval jön létre. Mégis van egy helyzet, amivel valamit kezdeni kell. Vagy mondjuk azt, hogy túlnépesedett a Föld? Nem tudja eltartani, ha visszamegyünk a hagyományos, a természetes fenntartási lehetőségekhez, ezt a 7 vagy 8 milliárd embert? Nem tudja. Mégis, mi az, ami az emberiség védelmében megtartható úgy, hogy ne lehessen arról naponta hallani, hogy kimegyünk az államhatáron túli vizekre, és megcsináljuk a klónozott gyereket, mert van rá társadalmi igény? Mert van. Mert vannak családok, amelyek képtelenek egyébként gyerekhez jutni - megoldják.
Ez a törvény, amikor '98-ban megalkottuk, egyik fő szabályként mondta ki, hogy emberi kísérleteket, emberi klónozást, emberi genetikai manipulációt nem enged. Nagyon helyes. Ezen nincs vita. Mégis van ilyen! Magyarországon, legyünk optimisták, nincs. (Közbekiáltás az ellenzék soraiból: Van!) Így van... De honnan szerezhetünk bizonyságot arról, hogy melyik lombikban, melyik kutatóintézetben mi van, bármennyire is körbebástyázzuk iszonyatos ellenőrzési mechanizmussal és nagyon kemény jogszabályokkal?
Szinte lehetetlen ezt a jog eszközeivel és a morál eszközeivel is kezelni, sajnos. Sőt, még társadalmi összefogással is szinte lehetetlen, mert az egyik tudós azért csinálja, mert megszállottan hisz abban, hogy ezzel jót tesz az emberiségnek, mondjuk, egy másik azért, mert szakmai presztízst lát benne, egy harmadik meg azért, mert őrült, mert őrültek mindenütt, minden területen vannak.
Ezt kell nekünk valahogy kordában tartani. '98-ban eljutottunk odáig, hogy az a Ház százszázalékos egyetértéssel fogadta el ezt a törvényt, és akkor hangok hallatszottak, hogy ez Európa legszigorúbb géntechnológiai törvénye. És igen, az volt '98-ban, sőt még ez a 2001-es 18. számú európai közösségi irányelv, amelynek alapján most ezt a módosítást tesszük, még ez is messze elmarad attól a szabályozástól, mert ez nem mond kógens szabályokat az államokra, azért nagyon vigyázzunk, tehát egységes európai szabályozás a géntechnológiára nincs. Irányelv van, direktívák vannak, de a szabályozás nemzeti jogalkotási körben marad. És ha azt mondom, hogy itt jól állunk, akkor megnyugszunk, és azt mondjuk, hogy kérem, kipipáltuk. Nem biztos, hogy a törvényi szabályozás és a tényleges élet összhangban van egymással. Ez a módosítás, azt gondolom, ezt is célozza.
Amikor Pap János azt mondja, hogy az ellenőrzésnek, a társadalmi kontrollnak mennyiben kell szélesedni, akkor abban egyezzünk meg, hogy ezzel a módosítással legalább bekerülnek épp azok a szervezetek oda, amit itt a géntechnológiai eljárásokat véleményező bizottságként kezelünk: a fogyasztók védelme, illetve a környezet- és természetvédelmi szervezetek, amelyek eddig ebben a szabályozásban nem jelenhettek meg. Ez egy társadalmi igény volt, nagyon helyes, hogy beemelésre került. Hogy aztán mennyire van ennek a bizottságnak ténylegesen olyan hatalma vagy érdemi munkája, mint amit az megérdemelne, arra megint nincs garancia, mert ott vannak Irakban a fegyverzetszakértők - mit fognak megtalálni? Azt, amit megmutatnak nekik. Merthogy mindent nem, az biztos, bármilyen jól felkészült emberek. Tehát ettől a bizottságtól sem lehet azt várni, hogy mindent meg tud oldani, de a lehetőséget, amit egy törvény, amit egy jogszabályalkotó közösség adhat, azt gondolom, azt megfelelően rendezi.
Nagyon örülök annak, hogy az antibiotikum-rezisztencia most már határidőhöz kötötten megjelenik ebben a törvényben, hogy 2004. december 31-éig megszűnnek azok, amelyek most engedélyezettek, és 2008 után mindegyik meg kell hogy szűnjön. Mindegyiket ki kell takarítani ebből a körből. Ez szűkítést fog jelenteni, de muszáj megtenni, mert amikor azt látjuk, hogy ezek a baktériumtörzsek most már olyan remekül érzik magukat, hogy az a tudományos kutatás, ami az antibiotikum irányában bizonyos betegségekkel szemben megjelenik, most hatástalan, akkor igen, más utat kell keresnünk. Mert kipusztítjuk magunkat, barátaim! És ezt, amit törvényileg meg lehet tenni, talán megtesszük.
A másik: a kötelező jelzés a termékeken a génmanipulációra vonatkozóan. Az Egyesült Államokban azt mondják - egyébként helyesen, meg is tehetik, elég gazdagok -, hogy kérem szépen, génmanipulált termékek, kifelé! Mit csinálnak ők ezekkel a génmanipulált termékekkel? Exportálják, bizony ám, nagyon szépen exportálják! Mi meg most oda jutunk, hogy az európai uniós szabályozás alapján legalább egy választási lehetőséget biztosítunk törvényileg a fogyasztónak, hogy el tudja dönteni - persze, a pénztárcája fogja meghatározni -, hogy most olyan terméket vesz-e, amiben garantáltan nincs manipuláció, és az jóval drágább.
És itt igaza van Pap Jánosnak, hogy ebbe az irányba kell mozgatni a termelésünket, hogy ezzel az úgynevezett ökotermelési ágazattal új piacokat és jó bevételeket szerezzünk.
Ez természetesen igaz, ennek a gazdaságpolitikai alapjait is kellően meg kell alapozni. Viszont amíg ez nincs, addig legalább a fogyasztó legyen azzal tisztában, hogy mit vállalhat, és mi lehet az, ami esetleg manipulált termék vagy új genetikai összetétel alapján megjelenik.
Ami a végrehajtási rendeleteket illeti, valóban igen sokra van szükség. De hát el tudjuk-e képzelni, hogy egy ilyen törvény mellékleteként megjelenhessen, mondjuk, 486 420 paraméter, ami a jelentős mennyiséget, a kisebb mennyiséget, lebontva, termékenként, illetve manipulált géntechnológiai rendszerként feltünteti? Nem. Nyilván ez más jogszabály.
Én is kevés időt kaptam, sajnos úgy tűnik, hogy ez már így lesz. Ami az állatvédelmi törvényt illeti, amit előrelépésnek veszek, az az állatviadalok keményebb szabályozása és tilalma; kiterjesztése ennek a törvényi hatálynak a vadon élő állatokra, mert ez korábban is probléma volt és megjelent.
Örülnék, ha az állatvédelmi hozzájárulást egyszer ebben a Házban meg tudnánk már szavaztatni. Ott ül az az ember, aki '98-ban küzdött ezért, lelkét-testét beletette - Orosz Sándornak hívják.
(16.30)
Az akkori kormányzatnak nem is nagyon volt ellenvetése a hozzájárulás bevezetésével szemben, mégsem ment át a módosító indítvány, mert gazdasági lobbiérdekek úgy kívánták, hogy ezzel ne terheljük tovább a termelést. Kívánatos lenne, így van. Dolgozzunk érte, hogy ez megjelenhessen!
A települési állatvédelmi őrszolgálatok fölállítása nagyon jó, azt gondolom, a civil szervezetekkel együttműködve ki tudunk alakítani egy olyan hatékony szolgálatot, amely nemcsak malasztként fogja ezt az állatvédelmi törvényt fenntartani, és ezt a bírságolási lehetőséget kilátásba tenni, hanem egy olyan felderítő és állandó őrszolgálat működtetése, ami önkormányzati és kormányzati segítséggel nyilvánvalóan szépen működhet.
Én örülnék annak, ha ez az állatvédelmi törvény nem abba az irányba mozdulna el, hogy na, kedves vegetariánusok, akkor éljetek, mert húst viszont nem fogyasztunk, mert az állatot megtartjuk, mindegy, hogy milyen, mert akkor az a növényekre is úgy igaz, mert a növény is érzi, amikor levágják, még akkor is, ha az érett kalászt takarítjuk be lisztnek valóként. Tehát túlzásokba ne essünk. Viszont a védelmi rendszert és azt, amit törvényi szabályozásban e téren meg tudunk tenni, közösen alkossuk meg, annak a jó szándéknak a figyelembevételével, amit én érzek az ellenzéki és a kormánypárti részről is. Tehát az SZDSZ néhány módosítással mind a két törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja a Háznak.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
