DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amint ez a bizottsági véleményekből is kitetszett, de itt ezt meg kell erősítenem, a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportja támogatja a kormány által beterjesztett T/1317. törvényjavaslatot, amely két törvényt módosít, nevesen a géntechnológiai tevékenységről szólót, valamint az állatok védelméről és kíméletéről szólót - mindkettő még 1998-ban lett elfogadva.
Egységes a vélemény a bizottsági megszólalásokból ítélve a tekintetben is, hogy a frakció jobban örült volna annak, ha nem egy törvényjavaslat van előttünk, de azt gondoljuk, hogy ezen a helyzeten ma már változtatni nem lehet. Mindazonáltal az előterjesztő személyén kívül van még legalább két olyan ok, ami miatt akár így, az együttes beterjesztés is jelzés- és jelentésértékű. Nevesen, hogy azért indokolt támogatni ezeket a módosításokat, mert a maga módján mindegyik az emberibb jövőről szól, hiszen ahogyan a géntechnológiai tevékenység feletti jogi és társadalmi őrködéssel védekezünk a genetika eluralkodásával, vadhajtásaival szemben, ugyanúgy - ahogy ez elhangzott a környezetvédelmi bizottság véleményében is - az állatokhoz való viszonyunk emberségünk egyik fokmérője is. A fenntarthatóság mint követelmény jelenik meg, mint érvényesítendő követelmény mind a két módosítás alatt levő törvényjavaslatban.
(16.00)
A másik ok, ami miatt ezek így együttesen is értelmezhető egységek, hogy ezek versenyképességet szabályozó törvények, hiszen, mint tudjuk, Magyarország számára rendkívül fontos, hogy az Európai Unióban legyenek olyan versenyterületei, ahol a magyar valóban jó pozícióban van.
Az egyik ilyen lehetséges versenypozíció éppen az élelmiszertermékek köre, és azt gondolom, elég könnyen bizonyítható, hogy e két törvény létezése, mikénti szabályozása, komolyan vétele és betartása alapvetően befolyásolja élelmiszer-piaci pozícióinkat.
Hogy csak egy példát említsek - ez természetesen habitusomnak megfelelően inkább az állatvédelem köréből való. Lehet azon meditálni, hosszan tartóan, hogy kell-e nekünk gazdasági megfontolásokból külön kezelést kérni a kényszeretetés vonatkozásában, egyszerűbben szólva, a libatömés vonatkozásában, merthogy sokan állítják, hogy egyébként rendkívül nagy a kereslet a libatömés eredményeként létrejövő, csodálatosan jóízű libamáj iránt. Csakhogy nagyon egyszerű úton-módon, néhány újságcikk elegendő ahhoz, hogy ez a nagyon busás haszonnal kecsegtető piac egyik pillanatról a másikra omoljék össze, éppen azon az alapon, hogy állatok kínzásának eredményeként jön létre ez a termék. Azt gondolom tehát, hogy ezzel az egyszerű példával is jól sikerül bemutatni azt, hogy ez valóban egy versenyképességi törvény is.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk jogharmonizációs kérdéseivel ilyen konkrét formában az Országgyűlés nem foglalkozott, annak ellenére sem, hogy ma egyre több olyan törvénnyel van dolgunk, aminek egyedüli oka, hogy idekerül elénk, az, hogy csatlakozásunk egyfajta harmonizációs tevékenységet követel meg. Ezt azért kell és indokolt szóvá tenni e két törvény kapcsán, mert mindegyik esetében - és ezt hangsúlyozom, mindegyik esetében, tehát mind az állatvédelmi törvény vonatkozásában, mind pedig a géntechnológiai tevékenységről szóló törvény vonatkozásában - igaz, hogy nem lehet egyszerűen a szavak lefordításának közvetlen eredményeként kialakuló szöveggel operálni. Ez számtalan félreértést okozhat. Egy szakma ez is, és ezt akkor is figyelembe kell vennünk, ha végül itt mi, a Magyar Országgyűlés képviselőjeként szuverén döntéseket hozhatunk. Ez annál is inkább fontos, elsősorban az állatvédelmi törvény vonatkozásában, mert nem biztos, hogy mindig az erkölcsi vagy filozófiai tétel közvetlen, normaszövegbe való befoglalása jelenti az üdvözítő megoldást.
Számtalan olyan pontja van a mind a két törvénnyel kapcsolatos módosító javaslatoknak, ahol egyik vagy másik fordításhoz ragaszkodó vélemény egyik vagy másik kifejezést használ, és az aztán egyáltalán nem mindegy, hogy a törvény végső szövegében az egyik vagy a másik lesz bent. Mondhatjuk, hogy ezek csak pontosítások, azt gondolom, egy része valóban ilyen is lesz, de ebből a szempontból úgy gondolom, hogy a bizottságoknak górcső alá indokolt venniük magát a törvényt.
A beterjesztett törvényjavaslat az 1-25. §-ig foglalkozik a géntechnológiai tevékenységgel, és az ezt követő paragrafusokban pedig az állatvédelmi törvénnyel. Elhangzott, és meggyőződésünk, hogy az egyik legfontosabb rendelkezése a mostani módosításoknak, hogy az állatkísérletekkel kapcsolatos passzusokat pontosítja, szigorítja, és ezen túlmenően 2004. január 1-jétől megtiltja a háziasított állatok kóbor egyedeinek állatkísérletekre való felhasználását.
Fölvetődik a kérdés, hogy mekkora tömegről van szó. Tájékozódásunk szerint évente mintegy 365 ezer állategyed szerepel állatkísérletekben, ebből év mint év 1000-1200 ma, jelenleg a kóbor kutyák, illetőleg macskák száma. Elsősorban teljesen nyilvánvaló, hogy ezekről a társállatokról van szó. Mondhatná valaki azt, hogy ez elhanyagolható szám az összegészhez képest. Azonban gondoljuk végig, akinek volt kutyája, volt macskája - vagy van, bocsánat! -, azt gondolom, annak a számára nem lehet eléggé plasztikusan megfogalmazni azt az érzést, amit akkor érez valaki, amikor a szeretett társát elveszti. Márpedig úgy van, hogy ahol megtalálja magát az az érdek, hogy egy kóbor egyed akár pénzen eladható, akkor bizony, amikor átveszik azt az állatot, akkor senki nem tudja, hogy az most úgy vált kóborrá, hogy elkötötték, vagy úgy vált kóborrá, hogy valaki megunván és eléggé el nem ítélhető módon kitette. Elég, ha ennek a számnak a fele, harmada, de meggyőződésem szerint elég, ha egyetlenegy olyan állat van ezek között, akit, beszéljünk magyarul, elloptak a gazdájától, pénzzé tették, és így állatkísérletek részesévé lett. Ezt a lehetőséget be kell zárni, és ezért mindenképpen üdvözlendő ez a rendelkezés.
Az állatkísérletek mellett rendkívül fontos a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely a szaktudást mindenféle beavatkozásnál fokozottabban írja elő. A beterjesztett törvényjavaslat újként, lehetőségként jeleníti meg az állatvédelmi őrszolgálat létrehozását. Ennek a létrehozási lehetőségét egyértelműen támogatjuk. Itt és most meg kell azonban jegyezni, hogy más őrszolgálati törvények is górcső alá veendők, és vélhetően ezek tapasztalatai hasznosulhatnának az önkormányzatok által létrehozható állatvédelmi őrszolgálat esetében is.
Az azért valahol nem megy, hogy csak példát említsek, hogy manapság, ha valaki például halat lop, akkor annak a minősítése legfeljebb valamilyen halgazdálkodási szabálysértés, és a leglényegesebb okból nem büntetik meg az illetőt, nevezetesen magáért a tolvajlásért, a tulajdon elvételéért. Ennek megfelelően az állatvédelmi őrszolgálatnak is végrehajtható szabályokat kell majdan tartalmaznia.
A másik - és azt gondolom, ez nagyon komoly vitakérdés lesz -, egyetértve azzal, hogy az állatok ürülékét eltávolítani így is, úgy is kötelezettség, és ez nem feltétlenül az állatvédelmi törvény kérdése, de jelenleg az állatvédelmi törvény szabályozza azt a kötelezettséget, amely ezt - márhogy az állatürülék közterületről való eltávolítását - az állattartó felelősségévé teszi. Ha ez a szabály megszűnik, kizárólag az önkormányzatokat terhelő kötelezettségként marad fenn. Azt gondoljuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ennek a kettőnek az összhangban való módosítása lehet majdan célravezető.
Köszönöm figyelmüket; a Magyar Szocialista Párt a pontosításokkal támogatja a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
