NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az államtitkár úr expozéja végén bizakodásának adott hangot, miszerint a törvényjavaslat elfogadásában a gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények véglegesen és minden érintett számára megnyugtatóan rendeződnek. Vajon tényleg így lesz-e?
A törvényjavaslat címében két dátumot találunk, amelyek az önkormányzati gázközművagyon-szakértők számára, akik már fél szavakból megértik egymást, olyan sarokidőpontok, olyan sarkalatos dátumok, amelyek után jogilag valami teljesen más kezdődik. Ismétlem, jogilag ez nagy valószínűséggel így is van.
Két dátum a gázközművagyon történetét nem két időszakra, hanem háromra tudja osztani. Az első kettővel elég sokat foglalkozunk. Nézzük az elsőt, az 1993. augusztus 4-e előtti intervallumot. Ebben az időszakban hogy épültek Magyarországon a gázközművek? Először is, befizette a hozzájárulást a lakosság, a leendő fogyasztó, az intézmények, a vállalkozók, aztán az önkormányzat - vagy még régebben a tanács - megadta a hozzájárulását, és minden elképzelhető állami forrást is megszereztek ehhez, megyei szinten területi kiegyenlítő alapot, aztán regionális pályázatokat felhasználtak, illetve akár országosat is, például Környezetvédelmi Alapból is juttattak ilyen célra összegeket. Aztán, amikor ez az összeg összeállt, ezt forrásátadással átadták az állami tulajdonú állami szolgáltatónak, aki megépítette, és nyilvánvalóan az ő tulajdonába ment át.
A következő szakaszban hogy épültek a közművek? Ugyanígy, ugyanezek voltak a szereplők, de most már nem tanácsok, hanem csak önkormányzatok, és most már nem az állami vállalat, hanem az állami tulajdonú gazdasági társaság tulajdonába ment át a közmű.
Jön a harmadik időszak, '95. december 31-e után, amikor is úgy épülnek a közművek, hogy ugyancsak a lakosság, az önkormányzat, a vállalkozók a szereplők, és állami forrásokkal összeáll a szükséges nagyságú beruházási összeg. Ezt ugyancsak átadták, de most már nem magyar állami tulajdonú cégnek, nem csupán gazdasági társaságnak, hanem kizárólag külföldi tulajdonban, adott esetben külföldi állami többségi tulajdonban lévő cégnek. De most már nem az a felháborító - és amúgy orvosolandó - helyzet alakult ki, hogy a magyar állampolgárok, magyar fogyasztók és magyar önkormányzatok forrásából megvalósuló művet államosítják, és ezért kártalanítás illeti az önkormányzatot: most nem, ez most egy külföldi magáncéget gazdagít. Ez jogilag teljesen rendben is van, hiszen az önkormányzatok ezt vállalták, szerződésben lemondtak erről.
A kezemben van egy ilyen szerződés, ez így szól: "Az önkormányzat, a lakosság, valamint az egyéb fejlesztési hozzájárulást fizetők az átadott fejlesztési hozzájárulás ellenében a szolgáltató fentiekben rögzített kötelezettségén kívül semmilyen további ellenszolgáltatására nem támaszthatnak igényt a megvalósított gázelosztó vezetékek vonatkozásában, tehát sem vagyonra, sem vagyoni értékű jogra, sem pénzügyi ellentételezésre."
Van mellette egy képviselő-testületi jegyzőkönyv is, elég parázs hangulatú képviselő-testületi ülés jegyzőkönyve, ahol is mérlegelték a képviselők, hogy mit tegyenek, kérdéseket tettek fel, hogy mi történik, ha nem írják alá. Akkor nem lesz gáz, akkor nem építi meg a szolgáltató a távvezetéket - ez elég egyszerű válasz.
Vajon mit tehet ilyenkor egy képviselő-testület? Az nehezen hihető, hogy a lakosok, a leendő igénylők transzparensekkel kivonulnak az utcára, mégis az önkormányzati tulajdon védelmében követelik azt, hogy inkább lapátolják továbbra is a szenet a kazánjaikba, de a vagyont nehogy átadják a cégnek. Természetesen önként önkormányzatok százai tették meg ezt a lépést, és ez a folyamat, úgy vélem, a mai napig is folytatódik.
Tehát kettős feladatunk lenne. Az egyik, hogy ezt valamilyen módon meg kellene állítanunk. Lehet hogy itt az államnak már nincs kötelezettsége, de felelőssége igen. Abban van felelőssége, hogy ne történjen ez így tovább. Tehát egyrészt ezt kellene megoldanunk.
A másik, hogy ehhez a most tárgyalandó törvényhez tegyünk egy kiegészítést, hogy legalább mérjük fel ennek a körét. Mérjük fel, hogy mely önkormányzatok építettek '95. december 31-ét követően – hangsúlyozom, ugyanolyan konstrukcióban, mint öt-tíz vagy húsz éve - gázvezetéket, és mondtak le vagyonukról, természetesen önként, de nyilvánvalóan monopolhelyzetben levő szolgáltató kényszerének engedve.
(18.50)
Nos, én úgy vélem, hogy az elmúlt években kormányzattól független lobbiérdekek akadályozták meg, hogy ez a dolog rendeződjön, hiszen készültek jogszabálytervezetek. Egyet a kezemben tartok, tervezet is maradt, ami rendelkezett volna arról, hogy egyedi szerződéseket kell kötni a leendő fogyasztókkal, és ezekben az egyedi szerződésekben kell meghatározni a hozzájárulási rész legalább 70 százalékának ellentételezési módját, díjkedvezményben, visszafizetésben, kötvényben, kamatban, részvényben vagy bármely más, a szolgáltató üzletszabályzatában megállapított juttatás formájában.
Nos, én úgy vélem, nem véletlen, hogy ebből a tervezetből nem lett jogszabály, viszont mostanra megérlelődött a helyzet arra, hogy ezt a helyzetet orvosoljuk, ezért kérem azt, hogy majd képviselőtársaim is támogassanak módosító indítványt a tekintetben, hogy ez a dátum ne zárja le végérvényesen az önkormányzati gázközművagyonnal kapcsolatos igényeket, és legyen lehetőség arra, hogy ezt a helyzetet értékeljük; időt hagyva természetesen a kormánynak arra, hogy összegyűjtse ezeket a jogos igényeket, és mód legyen arra, hogy az önkormányzatok valamiféle kárpótlás jelleggel juttatást kapjanak a saját összegükből és lakossági befizetésekből elkészült beruházásaik után.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
