TÓTH IMRE
TÓTH IMRE
TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tudjuk, hogy a rendszerváltást követően megszülető önkormányzatokkal szemben elkövetett egyik legnagyobb igazságtalanság a gázközművagyontól való sajnálatos megfosztás volt. Az önkormányzatok és a gázközművagyont létrehozók mindenképp így élték meg, hiszen épp a privatizáció időszakában, az állami tulajdon súlytalanabbá tételének trendje mellett és ezzel szemben szinte kizárólag erre a közműre vonatkozóan egy olyan államosítás indult el, amely gyakorlatilag az Alkotmánybíróság jóval későbbi, nyolc évvel későbbi döntése mentén világossá vált, hogy alkotmányellenes volt, és a tulajdon szentségét nem tekintette fontos igazodási pontnak.
Az előttem szóló MDF-es Lezsák képviselőtársam is nézetem szerint helyesen szólt arról, hogy alkotmányellenes folyamat a második rész is, amely tárgyát képezi a jelenlegi előterjesztésnek, törvénytervezetnek, hiszen itt is arról van szó, hogy egy jogos egyéni vagy közösségi tulajdon egy helytelen eljárás mentén állami tulajdonba, gázszolgáltatói tulajdonba, később pedig közismerten külföldi tulajdonba került. Éppen ezért szükséges lett volna az, ami végül is nem történt meg, hogy tényleges fizikai felmérés konstatálja azt a tényt, hogy ki, mikor, milyen értéket épített, így legalább ennek ellenértéke, még ha évekkel később is, bizonyos többletforrásokkal, kamatokkal, a szolgáltatásból való bizonyos arányú jövedelem részeltetésével a jogos tulajdonoshoz kerüljön. Ez az, ami, most is úgy érzem, csorbát szenved akkor, amikor a fizikai felméréssel szemben bizonyos számtani, matematikai, nevezzük így finoman, valószínűség-számítások készültek. Ezt lehet így is magyarázni, és lehet úgy is magyarázni.
Elképzelhető, inkább azt mondom, hogy nem áll távol a valóságtól, hogy egy lehetséges pénzforrás a kiindulópont, amelyhez igazítunk olyan számításokat, amelyeknek végeredménye az a számtani összeg, amely erre a célra a jelenlegi kormány részéről esetleg - idézőjelben mondom - megajánlható, visszaadható. Ezzel szemben, azt gondolom, az egyedüli igazságos megközelítés az lett volna, hogy a valós, fizikailag létező érték leképezésével annak adekvát megfelelőjét kellett volna mai árszinten a települési önkormányzatoknak megajánlani. Számtalan, most is bizonyítható példa mutatja, hogy az önkormányzatok törekedtek ezt a célt elérni, és valótlan az az állítás, hogy az önkormányzatok - idézőjelben - mintha nem akarnák ezeket az értékeket magukévá tenni. Nagyon is komoly erőfeszítéseket tettek, de nem tehetnek arról, hogy egykor társadalmi munkának indult a befektetés, invesztáció, és annak jellegéből kiindulva - tehát hogy nem igényelte meg a társadalmi munka az esetleges adminisztrációt -, dokumentált változata nem jelenik meg bizonylatokban, utóbb pedig ezeket biztosítani nem lehet, vagy bizonyos hiányosságok mentén lehetséges. Ámde a fizikai valóság, a gázközmű létrejött, azóta azon szolgáltatnak, sőt ezek igen jelentős része gyakorlatilag nincs törvényes eljárás keretén belül üzembe helyezve, miközben pedig egy veszélyes üzemről van szó. Ez azt jelenti, hogy több állami szerv - például energiafelügyelet - tud a dologról, de szemet huny fölötte, több száz kilométer országos szinten azon bekötővezetékek hossza, amelyek ilyen szabályos, egyedül szabályos hivatalos üzembe helyezési eljárás híján működnek jelen pillanatban is.
Felteszem a kérdést, mivel veszélyes üzemről van szó: mi van akkor, és ki a felelős azért, ha ezen a szakaszon történik valami, amelynek egyébként a tulajdonjoga is tökéletlenül rendezett. Ezért nem lehet lezárni ezt a kérdést ezzel a törvényrésszel, és ezért vagyunk kötelesek folytatni egy másik szelettel. Helyes, hogy ez most megtörténik, helyes, hogy a korábbi kormánydöntés folyományaként ez a törvény idekerült a parlament elé. De ebbe az irányba tovább kell vinnünk az ügyet, különösen akkor, ha filozófiájában mind 2001-ben, mind most, 2002-ben az igazságosság és a végleges, teljes lezárás a címszó, ennek a megcélzása. Ez igazságos csak akkor lehet, ha a nyilvántartásba sem vett bekötővezetékek, amelyek kizárólag lakossági forrásból épültek, és furcsa módon száz százalékban külföldi tulajdonban lévő multinacionális cégekhez kerülnek ellenszolgáltatás nélkül... Itt egy pici kitérőt teszek: nézetem szerint nem kerülhető meg ennek analógiájára a magyar parlament részéről a villamosközmű-vagyonnak a hasonló áttekintése, ahol a fejlesztések szintén ilyen szisztémával kötelezően önkormányzati teherként adresszáltak, és ilyenképpen ezt követően ellenszolgáltatás nélkül kerülnek külföldi multinacionális cégek tulajdonába.
(18.40)
Valószínű, hogy a tökéletlen jogszabályi háttér lehetőségével élnek mindaddig, amíg mi ehhez asszisztálunk, míg ehhez lehetőséget adunk, miközben alapvetően óriási hiba volt, kiindulópontként hibás útirány ezeknek a közműveknek külföldiek tulajdonába való végleges, soha vissza nem fordítható eladása. Ha ma a magyar önkormányzati rendszer egy meghatározó részvényesi kör lehetne ebben a közművagyonban, egészen biztos, hogy ezzel a tulajdonosi szerkezettel más végeredők jönnének a magyar társadalom számára. Ez persze már csak egy ilyen sajnálkozó visszatekintés.
A most beterjesztett T/1219. számú törvényjavaslat egyik fő problémája az imént említett problémakör, tehát a felmérés hiánya és az, hogy nem a valóságos vagyonérték kerül vissza. A gázszolgáltatók, nézetem szerint, kötelesek lennének és lettek volna tételes önkormányzati megkeresésre érdemi adatokat szolgáltatni. Mi most felmenthetjük a gázszolgáltatókat eme kötelem alól, de vajon milyen úton járnak azok a cégek és valóban érdekeltek-e abban, egyáltalán a látszatát akarják-e annak kelteni, hogy végre tiszta, végleges, rendezett tulajdoni vagyonviszonyok legyenek. Ehhez viszont kellett volna az önkormányzatoknak az általuk kért, ámde a gázszolgáltatók részéről tételesen megtagadott adatszolgáltatást biztosítani. Az előző törvénybe - épp az én módosító javaslatom kapcsán - egy ilyen passzust tettünk be, amely így szólt: kötelesek a vagyonra vonatkozóan az érintett és érdekelt önkormányzatnak adatot szolgáltatni. Most is egyedül ez lett volna a helyes. Azt gondolom, hogy ez változatlanul nem megkerülhető, mert más tulajdonával, idegen tulajdonnal szolgáltatnak az érintett gázszolgáltatók.
Csak mellesleg: ismétlem egyfolytában, mindaddig, amíg meghallgatást nem nyer, hogy a felmérő cég kimutatta, hogy a gázszolgáltatók területén közelítően kétmilliárdos nagyságrendű olyan vezetékrendszer van, amit nem ők építettek, az ő vagyoni körükbe nem került be. Logikai megközelítéssel ez tehát, miután az államé már nem lehet, a vonatkozó települési önkormányzatok tulajdonát kell hogy képezze. Már csak ezért sem zárható le a gázközművagyon további története. Százmilliókra odafigyelünk, milliárdocskák pedig nem igazán érdekelnek bennünket. Úgy tűnik, hogy komoly befolyása van a külföldi energialobbinak, adott esetben nem kizárható, még a törvényhozás irányába is. Nem hiszem, hogy ez igazságos lehet, nem szabad ezt elhallgatnunk.
Bizonyos, hogy a jogorvoslat kérdésében csak az eredményezhet teljes rendezést, ha és amennyiben a módosító javaslatokat elfogadja az előterjesztő, mégpedig azon passzusra vonatkozóan, miszerint nemcsak az 1. számú mellékletben nevesített településeket illeti meg a jogorvoslat, hanem mindazon önkormányzatokat, amelyek joggal igénylik, igényelnék vissza vagyonukat, ámde nem nevesítettek ebben az 1. számú mellékletben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
