BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! November van, még csak elején járunk a télnek, de máris hét olyan halálesetről szólnak a tudósítások, ahol a halál oka kihűlés - megrendítő vég. Szívszorító hallani, hogy ilyen esetek itt, a XXI. század Magyarországában is előfordulhatnak, és évről évre elő is fordulnak. Ezek az emberek néhány napja még itt éltek közöttünk, többnyire tudomást sem vettünk róluk, pedig láttuk őket, ott jöttünk-mentünk mellettük az utcán, az aluljáróban. Olykor kocsiban ülve elfordultunk, hogy ne kelljen észrevenni a kék-lila kéregető arcokat, olykor odadobtunk néhány forintot, hogy a bennünk mocorgó lelkiismeret-furdalást elfojtsuk.
Úgy tűnik, képesek vagyunk megszokni a megszokhatatlant; megszokni, hogy vannak embertársaink, akiknek a legelemibb emberi szükségleteik kielégítésére sincs módjuk. Nincs egy szoba, és nincs egy ágy, ahol megpihenhetnek. Meglehet, ezek az emberek néhány éve még nem voltak hajléktalanok. Meglehet, volt családjuk, és volt munkájuk is. Aztán történt valami, és beindult a rossz spirál. A munkahely elvesztése, a rendszeres biztos jövedelem hiánya, a család szétesése jelentik egy-egy mozaikdarabját a folyamatnak. A háttérben gyakran ott van az alkohol, a búfelejtő, testmelegítő gyilkos szer és a másik szenvedély, a cigaretta is. És ott van szinte mindig a betegség. Néhány utcán töltött hónap megviseli a szervezetet, de többnyire már beteg emberek kerülnek utcára, ahol állapotuk tovább romlik, a meglévő bajokhoz újak társulnak. Egy kemény telet nem lehet megúszni fagyásos sérülés nélkül, amit aztán követ a csonkolás. Magyarországon 30 ezerre becsüljük a hajléktalanok számát. Ez egy kisvárosnyi lélekszám, egy Gyöngyös nagyságú várost tudnánk megtölteni velük.
Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak, akiknek nem okoz gondot válaszolni arra a kérdésre, mi az oka annak, hogy embertársaink ilyen sorsra juthatnak. Vannak, akik ellentmondást nem tűrő magabiztossággal mutatnak rá magára a szerencsétlen sorsú hajléktalanra, mondván, maga tehet róla, hogy ilyen méltatlan körülmények között kell élnie, ő a felelős saját sorsáért.
A szabad demokraták ezzel a szemlélettel vitatkoznak. Nem tagadva, hogy az egyénnek is van felelőssége sorsa alakulásában, tisztában kell lennünk közös felelősségünkkel is. Közös felelősségünk, milyen jogszabályi feltételeit fogalmazzuk meg annak, hogy ez a bizonyos szociális háló rendesen kifeszüljön. Közös felelősségünk, hogy az önkormányzatok gondoskodnak-e átmeneti szállásról, nappali melegedőről és elegendő éjjeli menedékhelyről. Közös felelősségünk, hogy a kormány gondoskodik-e elegendő forrásról mindehhez.
Szükség van rá, hogy a téli krízishelyzet kezelésére szánt összeg szétosztására mielőbb sor kerüljön. Szükség van rá, hogy a hajléktalanellátó rendszert továbbfejlessze a szaktárca, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. De mindenekelőtt arra van szükség, hogy olyan társadalompolitikát folytasson a kormány, amely képes megakadályozni a hajléktalanná válás utánpótlását, képes megakasztani azt a bizonyos rossz spirált, hogy aki szegény, aki csúszik lefelé, meg tudjon kapaszkodni. A kormány jóléti fordulatot ígért - tegye, segítsük ebben! Ehhez lakásprogram kell, jól működő lakástámogatási rendszer.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fagyhalál közös szégyenünk. Legyen ez az utolsó tél, amikor szégyenkeznünk kell!
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
