DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Többen mentegették már ezt a salátatörvényt - mármint benyújtott formáját tekintve -, azt gondolom, hogy ez, bár adott esetben nem a legszerencsésebb, de ez a legkevesebb probléma. Rendszeresen előfordul az, hogy több kisebb törvényt kell módosítani, önmagában nem túl jelentős és nem túl nagy terjedelmű szabályozást. Azt gondolom, azzal sem járnánk sokkal jobban, hogyha tárgyalhatnánk hat darab ötparagrafusos törvényt. Azt gondolom, hogy ezen átléphetünk ebből a szempontból. Sokkal nagyobb baj van a salátának a leveleivel.
Állandóan szükséges persze korrigálni mindazt, amit a jogalkotásban teszünk; a miniszter asszony itt eléggé megrázó képet is festett arról, hogy milyen késlekedések voltak találhatók az Egészségügyi Minisztériumban. Azt gondolom, hogy azért néhány helyen ez pontosításra szorul.
A javaslat egyik legnagyobb terjedelmű részét képező járványügyi szabályozásról szóló alkotmánybírósági döntés dátuma ugyanis 2002. június 28-a, úgyhogy azt gondolom, hogy itt olyan túl nagy késlekedésről nem beszélhetünk.
Itt rögtön több problémával találjuk magunkat szemben. Az Alkotmánybíróság ezt a rendeletet - mint a szabályozás szintjét tartván alkotmányellenesnek - megsemmisítette, mondván, hogy ezeket az alapvető jogokat nem lehet rendeleti szinten korlátozni.
(10.20)
Mielőtt elkezdené valaki valahova tolni a felelősséget ezért a rendeletért, ez egy 1988-as rendelet, tehát 14 évvel ezelőtti rendeletről van szó - most semmisítette meg az Alkotmánybíróság erre hivatkozva. Az már érdekesebb fejlemény volt, hogy a tárca úgy gondolta, miután az Alkotmánybíróság rendeleti szintre hivatkozva semmisítette meg, elég ezt a szabályozást átemelni törvényi szintre, noha egyébként az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy nem foglalkozott a szabályozás tartalmi alkotmányellenességével, hiszen formai okokból semmisítette meg. Ami még aggályosabbá tette mindezt a lépést, az az, hogy úgy döntött a tárca - számomra teljesen érthetetlen okokból -, hogy a speciális szabályozást megpróbálja általános szabályozásként átemelni a törvénybe.
Ez egy HIV-betegekről szóló rendelet volt, a törvény pedig egy alacsonyabb szintű jogszabályra utalva általános szabályozást vezetne be, azzal az indoklással, hogy ha a HIV-hez hasonló fertőzés kerülne elő, akkor ne kelljen bejönni a parlament elé és esetleg új szabályokon gondolkozni. Én azt gondolom, hogy ha ne adj' isten bekövetkezne az a katasztrófa, hogy egy HIV-hez hasonló, újabb jelentős fertőző vírus elterjedésével kellene szembenéznünk, akkor nem kell sajnálni azt a lehetőséget, hogy a törvényhozásban vitassuk meg az így felmerülő teendőket. Tehát azt gondolom, hogy innen származnak egyébként a problémáink, ettől túl általánosak a szabályok, és sajnálatos módon a tárca képviselője a bizottság ülésén kevésbé kompromisszumkész hangokat pengetett, mint a miniszter asszony itt, az ülésteremben.
Azt gondolom egyébként, hogy a speciális szabályozással nincsenek alkotmányos fenntartásaink. Tehát maga a rendelet, leszámítva azt, hogy 14 év alatt sokat fejlődött a magyar jog, önmagában jól szolgálta a járványügyi érdekeket. Ha tehát valamit tennünk kell, akkor az egyébként az, hogy ennek a 14 évnek a szabályait átvezetjük majd ezen a szabályozáson; de ezt könnyebben meg tudjuk tenni, ha a szabályozást mégiscsak specifikáljuk, és nem általánosan hozzuk ezeket a felhatalmazásokat.
A másik alkotmánybírósági határozat valóban régebbi történet, ez a részegek ellátásáról szóló alkotmánybírósági határozat. Azt gondolom, nem lehet kifogást emelni az ellen, hogy megszüntetjük azt a gyakorlatot, miszerint a részegekre ráterheljük az ellátás költségeit, már csak azért sem, mert ez a ráterhelés inkább elméleti, mint pénzügyi jelentőségű volt, hiszen a behajtása gyakorlatilag nulla eredményességgel történt. Ami inkább felmerült, az a részegek ellátásának általános problémája, ahol nincsenek detoxikáló osztályok, de ez nem ennek a törvényi szabályozásnak a kérdése.
Azt gondolom, szintén javításra érdemes még a salátának az a levele, ami igazából egy egyszerű uniós jogharmonizációs lépésnek tűnik: ez a diplomák elismeréséről szóló nemzetközi egyezmény átvezetése a törvényben. Véleményem szerint itt az orvosdiplomákkal nincs is igazából probléma, inkább az egyéb egészségügyi dolgozók esetében fog felmerülni a regisztrációnál és egyébként az azonosértékűség kezelése. Azt gondolom, e tekintetben finomításra szorul ez a szabályozás. Azért is érdekes egyébként ez a kérdés - most eltekintve a konkrét szabályozástól -, mert az ember szembesülhet azzal, hogy nemcsak az Unióban félnek tőlünk, hanem idehaza is vannak mindenféle félelmeink az Unióval kapcsolatban. Jelentős kritika érte a törvényt azért, hogy miért nem írja elő a magyar nyelv megfelelő szintű tudását már a nyilvántartásba vételhez. Erre, azt gondolom, teljesen helyes az a szakmai válasz, hogy vannak olyan orvosi tevékenységek, amelyek esetében ez nem szükséges, tehát ez a törvényi szabályozás a nyilvántartásba vételhez nem szükségeltetik; magának az alkalmazónak a felelősségét jelenti az, hogy az illető képes legyen ellátni ezeket a feladatokat. De mint jogalkotóknak érdemes megnéznünk azt, hogy milyen félelmek kerülnek elő ezeknél a szabályozásoknál, hiszen lehet, hogy később szükség lesz ennek a finomítására.
A következő szabályozásnál érdemes lenne kicsit mélyebben belemenni a problémába. Elég nagy nyilvánosságot kapott mostanság a családon belüli erőszak problémaköre. Ezzel a szabályozási ponttal szerintem az a probléma, hogy egyfajta hirtelen felindulásból elkövetett jogalkotásnak tűnik. Tehát egyfelől kevés a dolog, másfelől igazából majdnem feleslegesnek tekinthető pont ez a passzus. Azt gondolom, ha valamit tenni akarunk a családon belüli erőszak kapcsán - ami egyébként a legkevésbé jogalkotási kérdés; bármennyire is szeretnénk tenni, ennek a problémái kevéssé jogalkotási, sokkal inkább végrehajtási problémákban gyökereznek -, akkor érdemes lenne végiggondolnunk, és erre ez a pont lehetőséget ad, magának az orvosi titoktartásnak a problémakörét úgy egészében. Mert azon kívül persze, hogy a gyámügyet lehet értesíteni, megfontolandó, hogy szükséges-e esetleg helyenként feljelentési kötelezettséget előírni, vagy milyen más esetben írjuk elő ezt az egészségügyi dolgozónak; például akkor, ha hasonló visszaéléseket talál nem gyermekkorú, hanem korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen egyedek esetében. Tehát azt gondolom, hogy a probléma ennél a pontnál szélesebb; ha valamit akarunk még itt jogalkotási területen tenni, akkor ebből a szempontból ezt érdemes lenne végigvizsgálnunk. Ebből a szempontból kevésnek találom ezt a szabályozási pontot.
Amit meglepve hallottam, az a költségvetési bizottságban hangozhatott el, hogy micsoda takarékos gazdálkodást fog eredményezni a MEP-ek jogi személyiségének visszaállítása. Azt gondolom, hogy ezt érdemes megfontolni még egyszer, akár pénzügyi, akár praktikus szempontokból. A MEP-ek jogi személyiségének megszüntetésére ugyanis azért került sor, mert az országban 19 darab egészségbiztosító működött, legalábbis jogértelmezési, eljárásjogi meg gyakorlati szempontból. Bárki, akinek volt olyan ismerőse, mondjuk, háziorvos, aki megyét váltott szerencséjére vagy szerencsétlenségére, az mind elmondhatta, hogy úgy érzi magát, mintha egy másik országba költözött volna, legalábbis finanszírozási szempontból, 19 megyében 19-féleképpen értelmezték a jogszabályokat. Azt gondolom, hogy ezzel a lépéssel, amikor megszüntettük a MEP-eknek ezt az önállóságát, jelentős előrelépést sikerült tennünk az ügyben, hogy a jogszabályok egyformaképpen értelmeződjenek az ország minden pontján. Nem vagyok biztos benne, hogy a visszalépés nem hozza maga után ugyanezt a gyakorlatot.
A másik része, hogy a visszalépésnek költségei vannak. Egy önálló jogi személyre a jogszabályok előírnak különféle olyan formai meg személyi kellékeket, amelyeket ismét meg kell teremteni, az önálló gazdasági vezetőtől kezdve egyéb más szabályokat, ami pénzeket fog jelenteni, miközben egyébként ennek a működésre gyakorolt jótékony hatására nem igazán látunk garanciákat. Nem is beszélvén arról, hogy míg közben a tárca egyes képviselői a regionalitás fontosságáról beszélnek, a megyerendszer ilyen törvényi alapú visszaállítása végképp ellentétes lépés a nyilatkozatukkal szemben.
Visszatérvén még a miniszter asszony expozéjára, én azt gondolom, nem baj az, ha az ember folyamatosan javítgatja, akár csak kis lépésekben, az egészségügyi jogszabályokat. Sőt, azt gondolom, hogy nemcsak törvényi szinten, hanem az alsóbb szintű jogszabályoknál sem árt időnként egy-egy alaposabb revíziót végezni, merthogy keletkezésük időpontjától függetlenül, azt kell mondani, vannak olyan jogszabályaink, amelyek annak az alapvető követelménynek sem tesznek eleget, hogy a magyar nyelv szabályai szerint, érthetően és világosan legyenek megfogalmazva. Tehát ha a miniszter asszony a törvény esetében úgy gondolta, hogy kell pontosítani, van bőségesen rendeleti szinten hasonló, ahol el kell végezni ezt a munkát. Ebben alkalomadtán készségesen tudunk segíteni.
Összefoglalván a salátatörvényről a véleményemet, azt gondolom, hogy a salátatörvény levelei momentán nem ütik meg az ehető szintet, éppen ezért ebben a formájában nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
