SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a 2002. október 8-án megtartott ülésén megtárgyalta és kialakította a véleményét a T/949. számon előterjesztett törvényjavaslatról, a miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben. A bizottság azzal bízott meg, hogy mind a többségi, mind a kisebbségi véleményt jelen pillanatban ismertessem.
A bizottság többségi véleménye az alábbiakban fogalmazódott meg: az ajánlott törvénymódosítás egészében és részeiben szükséges, tartalmilag és formailag megfelelő, összhangban van a hatályos jogszabályokkal, azt a bizottság támogatja. A bizottsági vitában a többségi támogató álláspontot kifejtő kormánypárti képviselő tagok szakmai álláspontja az alábbiakban testesült meg: 1994-98 között a szociális párbeszéd intézményei, az érdekegyeztetés rendszere szerves módon fejlődött az országban. Különösen fontos szerepet játszott ebben a munka törvénykönyve módosítása, amely az érdekképviseletek társadalmi és működési helyzetét egyaránt jobbította, s az a közalkalmazotti törvénymódosítás, amely az önkormányzati és intézményi szintű érdekegyeztetés rendszerét is kialakította, illetve azt megerősítette. Bebizonyosodott, hogy jobbító, szemléletformáló hatása egyaránt nélkülözhetetlen a gazdasági, társadalmi feszültségek enyhítéséhez és az ország modernizációjához.
Erre szolgáltatott jó példát a kormány és az érintett érdekképviseletek között 1996-ban kötött hároméves közalkalmazotti megállapodás, amelynek érvényesülése sokat javított a közszféra akkori helyzetén. A Munkaügyi Minisztériumot 1998-ban az Orbán-kormány szüntette meg, feladatait a Gazdasági, valamint a Szociális és Családügyi és részben az Oktatási Minisztérium között osztották fel. Ez nagymértékben hozzájárult a munka világában kialakult feszült helyzethez. Egyébként Nyugat-Európában, a polgári demokráciákban a munkaügyi és foglalkoztatáspolitikai kérdésekkel rendre önálló tárca foglalkozik, az ilyen országok között - például: a Benelux-államok, Franciaország, Ausztria, Spanyolország, sorolhatnám tovább - szinte majd' minden európai uniós tagország ott van. Ezekben a felsorolt országokban a munka világát a munka- és szociálisügyi miniszterek fogják össze. Teszik mindezt abból a megfontolásból is, miszerint a gazdasági növekedés nem elégséges feltétele a munkanélküliség csökkentésének és a foglalkoztatási szint növelésének. A gazdaságpolitikával összhangban lévő, ahhoz igazodó, aktív foglalkoztatáspolitikai szerepvállalás szükséges, aminek a koordinálását a munkaügyi tárca kell hogy végezze. A csatlakozni kívánó országok esetében munkaügyi és szociális minisztérium működik például a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban, Litvániában, Szlovéniában, Szlovákiában is.
A 2002-es választásokat követően a Magyar Köztársaság kormánya a 2002. évi XI. törvényben, amely a minisztériumok felsorolását tartalmazza, újra felállítja a munka világát összefogó és koordináló minisztériumot, nevezetesen a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumot. Ez a szervezeti feltétele a kormányprogram végrehajtásának, az egységesebb és hatékonyabb munkaügyi igazgatásnak, a tartalmas és konszenzusra törekvő érdekegyeztetésnek. A nemzeti közép kormányának elképzeléseiben jelentős szerepet kapott a munka világa, a munkavállalók jogainak kiterjesztése és biztosítása, az állam szociális felelősségének megerősítése. Egy kézbe került a bérpolitika, a munkaügyi kapcsolatok, a munkaügyi jogalkotás, a felnőttképzés, a foglalkoztatáspolitika, valamint a munkavédelem és a munkabiztonság kérdéskörével foglalkozó kérdések. Ez összehangoltabb együttműködést tesz lehetővé az egyes területek között, másrészt hatékonyabb feladat-végrehajtást biztosít az igazgatásban is.
A nemzetgazdaság fejlődésének szükséges feltétele, hogy a munkaerőpiac folyamatosan bővülhessen, és mind a munkavállalók, mind a munkaadók felé a kormányzat kezdeményező szereppel lépjen fel. Az érintettekkel való tárgyalásokon egyértelmű igénnyé vált a világos szervezeti struktúrák kialakítása, a fent említett feladatok egy minisztérium keretén belül történő összefogása. Ezt támasztotta alá a tripartit, makroszintű formális és informális érdekegyeztetésnek az az eleme, hogy a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium teremti meg a feltételeket, és legtöbbször a kormányzati álláspontot ezeken az érdekegyeztetéseken ez a minisztérium képviseli.
A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi bizottság 2002. október 8-án megtartott ülésén kisebbségi véleményként a következők fogalmazódtak meg ellenzéki képviselőtársaink részéről. Az ellenzéki képviselők álláspontja alapján a kialakult szokásjog szerint a kormányalakítás mindig a kormány jogköre, ebből következően a vele járó felelősség is a kormányé, ezért a Fidesz-, valamint az MDF-frakció (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az álláspontját úgy alakította ki, hogy ebben a vitában nem kíván érdemben részt venni, tartózkodnak a vitában, valamint tartózkodnak a szavazáskor is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
