DR. LÁSZLÓ CSABA
DR. LÁSZLÓ CSABA
DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Elnök Úr! Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy rövid idézettel kezdeném az idei zárszámadási expozémat, amelyet talán többen fel fognak ismerni. Az idézet a következő: “Általában meglehetősen paradox helyzet alakul ki a kormányváltás évében az előző évről szóló zárszámadási törvényjavaslat parlamenti beterjesztésekor, hiszen arról van szó, hogy az új kormány tiszte az előző kormány működésének utolsó teljes évéről szóló pénzügyi beszámolót törvényként elfogadásra javasolni. Mindebből adódik, hogy az expozét mondó új pénzügyminiszternek is viszonylag sajátos a szerepköre. Ezért egy rövid, mértéktartó, tárgyszerű és konstruktív gondolatcserét javasolok.” Az idézet az 1997-es zárszámadásra vonatkozik, és Járai Zsigmond úr mondta el, amikor új pénzügyminiszterként 1998-ban a zárszámadási törvényjavaslatot benyújtotta.
Valóban paradox a helyzet, ugyanis az viszonylag ritkán fordul elő még Magyarországon is, hogy más nyújtotta be a törvényjavaslatot, más volt felelős a végrehajtásért, és más felelős végül is a zárszámadás előterjesztésekor. Azt hiszem, hogy ebből a szempontból valóban sajátos a helyzet, de néhány dolog azért valóban általában változatlan ilyenkor is. A tények, a számok makacs dolgok, tehát a zárszámadás kapcsán, azt hiszem, van mégis értelme a vitának, van lehetősége annak, hogy olyan eszmecsere történjen, ami mindannyiunk számára hasznos lehet. Tehát még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy politikai felelősséget ezért a zárszámadásért nem tudunk vállalni; az összeállítás pontossága az, amit alapvetően számon lehet rajtunk kérni.
A zárszámadás sok tekintetben jelzi már azokat a problémákat, azokat a feszültségeket, amelyek a költségvetés összeállítását jellemezték az elmúlt időszakban, azt, hogy több tekintetben nem tud a zárszámadás pontos képet mutatni arról az államháztartásról, amely 2001-ben a folyamatokat jellemezte. Ez is megerősíti azt, hogy arra az üvegzsebprogramra, azoknak a módszertani változásoknak a végrehajtására szükség van, amelynek hatására egy európai uniós módszertanra át tudunk a jövő évtől térni. Ugyancsak hangsúlyozni lehet, hogy azok a prioritások, amelyek a tavalyi költségvetést jellemezték, nem egyeznek meg az új kormány prioritásaival; ezt bizonyítja például az első száz nap programja is.
Még egy idézettel szeretném, remélem, nem untatni önöket, tisztelt képviselők, de talán érdemes a tavalyi, a 2001-es költségvetés tárgyalásának vitájából is idézni, amely szerint az önök előtt lévő költségvetési javaslatot, amely a 2001-2002. évekre vonatkozik, a kormány az áttörés költségvetésének nevezte. “Miben jelent áttörést megítélésünk szerint az új költségvetés? Először is két évre szól, ezzel jelentős mértékben növeli a gazdálkodás stabilitását, előreláthatóságát. Másodszor: olyan dinamikusan növekvő gazdasági pályát vázol föl, amelyben a kiemelkedően gyors gazdasági növekedés a gazdasági egyensúly javulásával jár együtt. Harmadszor: az európaitól elmaradt életszínvonal javítására, a keresetek és a nyugdíjak emelésére van lehetőség úgy, hogy a családok gyermekneveléssel kapcsolatos terhei mérséklődnek, az országban kialakult területi egyenlőtlenségek szűkülnek.” Kicsit később folytatva és már konkrét számokról: “A benyújtott törvényjavaslatban mind a 2001., mind a 2002. évben a bruttó hazai termék 5-6 százalékos növekedésével számolunk, amely később elsősorban az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk következtében 1-2 százalékkal tovább gyorsulhat.” Az idézet ismét Járai Zsigmond pénzügyminiszter úrtól származik a tavalyi költségvetés előterjesztésekor, és ebből, azt hiszem, világosan látható, hogy némely elemében kifejezetten rossz előrejelzéseken, nem megalapozott elképzeléseken alapul a 2001-es költségvetés.
Azok a gazdasági folyamatok, amelyek végül is a tavalyi évet jellemezték, sajnos már egy lassuló gazdasági növekedést mutattak: 3,8 százalék volt mindössze a gazdasági növekedés mértéke tavaly, 1,5 százalékponttal alacsonyabb, mint az azt megelőző évben. Más oldalról a GDP növekedésszerkezetében is már látszanak azok a kedvezőtlen tendenciák, amelyek sajnos 2002-ben csak folytatódtak; a csökkenő exportnövekedés mellett a háztartási fogyasztás az, ami egyre inkább húzza a GDP növekedését; sajnos már a beruházások mértéke, az ipari termelés növekedésének mértéke is négy-öt éves mélypontra csökkent; az infláció ugyan a 2000. évi 10 százalékról 9,2 százalékra csökkent, ami, azt kell mondjam, nagyon mérsékelt csökkenése az átlagos inflációnak. Részben ennek volt a következménye az, hogy komolyan megkérdőjeleződött a jegybank, illetve a kormány antiinflációs elkötelezettsége tavaly.
Pár szót a konkrét államháztartási számokról. Az államháztartás hiánya az önök előtt lévő dokumentumok szerint 3,7 százalékról 3 százalékra csökkent. De azt kell mondjam, ez tipikus példája annak, hogy nem valós képet mutatnak azok a struktúrák, azok a számok, amelyek az előző időszakot jellemezték.
(9.50)
Ha ugyanis európai uniós metodikában nézzük - márpedig csak ebben lenne szabad az államháztartási hiányt mérni -, akkor bizony már tavaly megindult a költségvetési hiány növekedése, a fiskális expanzió, ugyanis 3 százalékról 4,1 százalékra nőtt az a hiány, amit finanszíroznunk kellett. Nem bűvésztrükkökről, nem megérthetetlen dolgokról van szó, egyszerűen annyi történt, hogy a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül olyan költségvetési kiadások jelentek meg, amelyek a korábbi statisztikát nem terhelték, viszont amelyek tényleges finanszírozási többletkötelezettséget róttak az államháztartásra.
Ehhez kell még hozzátenni azt a módosítást, ami szintén árnyalja a képet, hogy 2000 decemberében 95 milliárd forintot helyezett az előző kormány letéti számlára, amit az Állami Számvevőszék jelentése is törvénytelennek minősített, és amely kiadások valójában 2001-ben jelentek meg, s ebben az értelemben szintén további áttekinthetetlenséget okoznak.
A jövedelemcentralizáció - és ez nagy valószínűséggel pontos szám - 42,6 százalékról 42,7 százalékra nőtt, tehát nem csökkent a bevételi szint, nem volt adócsökkentés 2001-ben. Az újraelosztás a hagyományos költségvetési kiadásoknál látszólag csökkent 0,7 százalékponttal, de ha hozzáadjuk ehhez az MFB-nél felmerülő kiadásokat, illetve az ÁPV Rt.-nél felmerülő kiadásokat, akkor a kiadások szintje is nőtt a GDP-hez képest, ami azt jelenti, hogy 2001-ben az állam mérete nőtt, az államháztartás nagyobb szerepet vállalt az egész gazdaságban.
Gondot jelent az is, hogy az előirányzat-maradványok növekedése 2001-ben kifejezetten felgyorsult, amely részben a korábbi éveket is jellemezte, hogy a maradványok évről évre nőttek, de ennek aránya, mértéke 2001-ben kiemelkedőnek tekinthető, ami azt jelzi, hogy olyan programok indultak el, amelyekhez elvileg volt költségvetési előirányzat, viszont valószínűleg felkészülési problémák, szabályozási hiányosságok vagy intézményi problémák miatt a tényleges kiadásokra már tavaly nem került sor. Itt elsősorban a Széchenyi-tervet kell megemlíteni, amely előirányzatainak a kiadási felhasználása nagyon jelentős mértékben az idei évre húzódott át. Ennek problémájára az ÁSZ jelentése is felhívja a figyelmet.
A központi költségvetés bruttó adóssága 7720 milliárd forintot ért el, ami, ha belegondolunk, döbbenetesen nagy szám, viszont ennek aránya a GDP-hez képest még mindig csökkentést mutatott. Bár itt ismét meg kell magunktól kérdezni, hogy azok az adósságok, amelyek például az MFB kiadásait finanszírozták, vajon miért nem részei az államadósságnak; amikor az új metodikára át kell állni, akkor valószínűleg ezzel a kérdéssel is foglalkoznunk kell majd. A központi költségvetés adóssága egyébként 493 milliárd forinttal nőtt.
2001 volt az első olyan év, amikor a tb-költségvetés együtt került megtárgyalásra, illetve elfogadásra a központi költségvetés és az elkülönített állami alapok költségvetésével. Tehát a zárszámadási vitában így egységesen lehet majd az államháztartás egészét vitatni, és egyszerre lehet majd a Nyugdíj-biztosítási Alapot, az Egészségbiztosítási Alapot, illetve az államháztartás központi részét együtt nézni.
A helyi önkormányzatok esetében látható, hogy 2001 sem volt egy túlzottan könnyű év, az önkormányzatok csak nagyon nehezen tudták a feladataikat ellátni, a központi költségvetési támogatások aránya érdemben nem nőtt ezen a területen.
A 2001-es zárszámadásban néhány javaslat fogalmazódott meg a 2002-es költségvetés módosítására - erre csak röviden szeretnék utalni. Azt hiszem, itt két terület az, amely olyan fontos volt, hogy nem volt megkerülhető a törvényjavaslat módosítása. Az egyik, hogy az egészségügyben egy konszolidációs program tudjon elindulni, ennek fedezetét kellett fejezeten belüli átcsoportosítással megteremteni az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnál. A másik pedig: az agrárágazatban, ahol most nagyon súlyos problémák vannak, egy 60 milliárd forintos csomag végrehajtására ad lehetőséget majd a törvényjavaslat elfogadása, amikor ez sorra kerül. Itt elsősorban az elemi károk esetében, illetve az eladósodott mezőgazdasági termelőkön segíthet ennek az elfogadása.
Az Állami Számvevőszékkel - a korábbi évek gyakorlatának megfelelően - a Pénzügyminisztérium konstruktív és hatékony együttműködést valósított meg az elmúlt hónapokban is. Az Állami Számvevőszék javaslatainak döntő többségét elfogadtuk, illetve átvezettük már magán a törvényjavaslaton is. Ismételten szeretném megköszönni a Számvevőszék munkatársainak és az elnök úrnak az ebben az ügyben ezen a területen végzett munkáját, és kérem őket, hogy az elkövetkezendő hetekben is segítsenek minket a zárszámadás vitájakor, hogy végül egy olyan zárszámadást fogadhasson el a tisztelt Ház, amelyik korrekt és pontos elszámolást fog mutatni a 2001-es költségvetési gazdálkodásról.
Elnök úr, tisztelt képviselők, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
