DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ahogyan itt már a bizottsági vélemények ismertetése során is elhangzott, azon különleges zárszámadások egyikével van ma dolgunk, amikor az előző kormány beterjesztette, az előző kormány működése során végrehajtották a költségvetés különböző előirányzatainak a felhasználását, és az új kormány feladatává vált az, hogy erről beszámolót terjesszen a Ház elé. Ilyen módon kaptuk meg ezt a költségvetési beszámolót. Ahogyan ez elhangzott az expozéban, a miniszter úr expozéjában, a miniszter úr a számszerű összefüggésekért és a valósághű zárszámadás beterjesztéséért a jelenlegi kormány felelősségét természetesen vállalja.
Ugyanakkor a belső tartalom kérdéseiben nyilvánvalóan véleménykülönbségek lehetnek, és szükségképpen vannak is. Ennek megfelelően szeretném a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében az elején azt egyértelművé tenni, hogy a beterjesztett törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát tekintve a bizottságokkal egyetértve, a törvényjavaslatot elfogadásra javasoljuk a Háznak. Rendkívül fontosnak tartjuk azt is, hogy a törvényjavaslattal együtt tárgyalásra kerülő számvevőszéki jelentés megfelelő kritikával és több ponton a visszásságokra is utalva áll rendelkezésünkre, amikor a 2001. évi kormányzati gazdálkodás körülményeit próbáljuk megítélni és véleményezni.
A törvényjavaslattal kapcsolatban a Kovács Árpád úr hozzászólásában elhangzott kritikák egyik elemével kezdeném. A kritika úgy hangzott el, hogy nem szerencsés, még akkor sem, ha csökkenő számú törvénymódosítás szerepel a beterjesztett zárszámadásban. Azt gondolom, hogy ez most abból a szempontból pozitív példa, hogy valóban viszonylag kevés, hiszen ötnél kevesebb törvény módosítására tesz javaslatot a jelenlegi kormány a zárszámadási törvényjavaslatban. Talán el fogjuk majd érni azt a kegyelmi állapotot Magyarországon, amikor olyan mértékben tervezhetővé és olyan mértékben kiszámíthatóvá válik a költségvetési gazdálkodás, hogy a zárszámadási törvényben már nem kell más törvények módosítására sort keríteni, kivéve esetleg azt vagy azokat a törvényeket, amelyeknek a módosítása azért szükséges, hogy a zárszámadás önmagában zárt egészként a Ház elé terjeszthető legyen, de ez nagyon minimális számú lenne ebben az esetben is. Úgy gondolom tehát, hogy azt dicsérettel lehet megemlíteni, hogy itt most ötnél kevesebb más törvény módosítására van beterjesztve javaslat.
A Számvevőszék véleményével kapcsolatban szeretném azt is megemlíteni, hogy összességében a Számvevőszék a három külön fejezetre kifejtett kritikán túlmenően - tehát ami a MEH két előirányzatát érintette, valamint a Környezetvédelmi Alap célelőirányzatát érintette, és néhány apró hibát a BM-nél, a PM-nél és a KSH fejezetében - összességében megbízhatónak ítéli ezt az elszámolást, amit a Ház megismerhetett. Ez abból a szempontból fontos, hogy annak a kötelezettségének, amelyet László Csaba miniszter az expozéjában vállalt, a kormány eleget tud tenni, és eleget is tesz ezzel az előterjesztéssel.
(11.50)
Több más probléma ugyanakkor létezik, ha a 2001. évet nézzük, és mindjárt a kezdetekre kell visszanyúlni: a 2001-2002. évre úgynevezett kétéves költségvetést terjesztett be az akkori kormány. Ma már mindannyian tudjuk, hiszen bizonyos értelemben a közelmúlt történelméhez tartozik, ennek nem szakmai, sokkal inkább politikai oka volt.
A politikai ok 2001 tavaszán egyértelművé vált az ország nyilvánossága, az ország közvéleménye számára is: a kormányzaton belüli feszültségek hatására is a kialakult helyzetet úgy kívánták megváltoztatni, hogy az egyik koalíciós partnerrel való szakítás eszközéül immáron lehetőség nyílt az FVM-en belül folyó költségvetési gazdálkodási hibák megfelelő súlyú feltárására. A KEHI-vizsgálatok, egyéb más vizsgálatok eredménye alapján sor került arra, amire nem került sor az azt megelőző hosszú évtizedekben, hogy a minisztérium politikai államtitkárát előzetes letartóztatásba helyezték, ma is házi őrizetben van.
Sajnálatos módon még nem ért véget az igazságszolgáltatási eljárás, én bízom benne, hogy mielőbb a végére fog érni ez az eljárás, és azt követően a jogerős bírósági döntés alapján immáron mindenki meg tudja ítélni azt, hogy pontosan milyen költségvetési gazdálkodás is folyt abban a minisztériumban addig, ameddig az államtitkár úr a minisztériumban működött.
Én úgy gondolom tehát, amikor 2001-ről beszélünk, akkor nagyon fontos, hogy a kétéves költségvetés kérdésköre ismét szóba kerüljön, hiszen annak idején az MSZP vezérszónoka itt, ezen a pulpituson a kétéves költségvetés kapcsán kifejtette szkepszisét, kifejtette aggályait a tekintetben, hogy mennyire lehet ez megalapozott, és mennyire lehet ez helyes folyamat. Ha és amennyiben azok az elvek, amelyeket annak idején Járai pénzügyminiszter úr a beterjesztéskor elmondott, ami szerint a stabilitás és az előreláthatóság meg fog teremtődni a kétéves költségvetéssel, ha ez a valóságban megteremtődött volna, akkor ezzel nyilvánvalóan egyet lehetne érteni, és azt lehetne mondani, hogy egy előremutató, jó kísérlet alanya volt Magyarország, és az eredményeit Magyarország szempontjából más országoknak is lehet ajánlani.
Én úgy gondolom, hogy nem ez valósult meg, hiszen sem a stabilitást, sem az előreláthatóságot nem növelte a kétéves költségvetés, nem növelte a 2001. év, amelynek a beszámolóját most látjuk. Nem növelhette, hiszen az akkori ellenzéki képviselők óvása ellenére a kormány kitartott azon álláspontja mellett, mely szerint - noha 10 százalékos volt az infláció a 2000. évben - a 2001. évre 6 százalékos inflációval megtervezhető a költségvetés, 6 százalékos infláció várható abban az évben, és ilyen módon tervezte meg a kiadásokat, és ilyen módon tervezte meg a bevételeket.
Sajnálatos módon ez a tervezés két olyan következménnyel járt, amelynek a hatásait a költségvetésből gazdálkodó intézmények 2001-ben, de a későbbi években is érzékelhették: csak a 6 százalékos mértéknek megfelelően bővülhettek a költségvetési intézmények működési előirányzatai, és a politikai viták tárgyává válhatott a későbbiekben az, hogy az alultervezett bevételek túlteljesítéséből adódó többleteket hogyan használja majd föl a kormány.
A Számvevőszék jelentése is negatívumként állapítja meg azt a tényhelyzetet, hogy év közben a költségvetés általános tartalékának a módosításával a kormány elérte azt a helyzetet, hogy miközben 36,7 milliárd forinttal volt tervezve a költségvetés általános tartaléka, év végére, az előző évi zárszámadásban szereplő módosítások eredményeképpen közel 85 milliárd forintra nőtt ez a költségvetési tartalékösszeg, és sajátságos módon ennek a tartaléknak a felhasználásánál nem minden esetben érvényesült az államháztartási törvény előírás-sorozata.
Az Állami Számvevőszék ezzel kapcsolatban pontosan azt írja, hogy a kormányhatározatok, illetve az előterjesztések nem minden esetben feleltek meg a rendkívüliség, az előre nem valószínűsíthetőség, a nem tervezhetőség kritériumainak; ugyanis ez a hármas kritériumrendszer határozná meg azt, hogy az általános tartalék felhasználásánál milyen módon lehet pénzt felhasználni. Ilyen módon, tehát ezen jellemzők alapján került meghatározásra a Millenáris Kht.-nak, az oly sokszor hallott Millenáris Kht.-nak 1,4 milliárd forint, az új Nemzeti Színház felépítéséhez, működtetéséhez 575 millió forint, továbbá millenniumi filmprodukciók támogatására 1 milliárd 589 millió forint, és ilyen módon került meghatározásra az Alföld Koncessziós Autópálya Rt. esetében egy létrejött megállapodásnak a támogatástervezési összege is.
Úgy gondolom tehát, amikor erről beszélünk, akkor világossá kell tenni, hogy nem volt helyes az a gyakorlat, ami a kétéves költségvetéssel elindult Magyarországon, és még helytelenebb volt az, hogy a kormány ezen többletbevételeket ilyen módon használta fel az általam is megemlített, a törvényi feltételeknek meg nem felelő szabályozással, és olyan célokra, amely célok - most már mindannyian tudjuk - meglehetősen a kormány közeli klientúra építésének céljait szolgálták. Ezzel kapcsolatban sok utólagos vizsgálat immáron bizonyítékokkal is szolgálhatott mindenki számára.
Rendkívül problémásnak ítélhető, ha a 2001. évet nézzük, az a folyamat is, amely a 2001. év gazdasági folyamatainak értékeléseként határozható meg. Ma is hallottuk itt már a Házban, hogy ez egy rendkívül sikeres év volt, milyen nagy teljesítményeket értek el magyarországi vállalkozások, egyáltalán az ország. A 2001. évre az a valóság, hogy a magyar gazdaság növekedése nagyobb volt, mint az Európai Unió átlaga, azonban ez a növekedés folyamatosan csökkenő ütemű volt.
Molnár Albert képviselőtársam itt ma már megemlítette, hogy 2001 valamennyi negyedévében folyamatosan csökkenő növekedési ütem volt Magyarországon. De nemcsak a GDP növekedése csökkent folyamatosan, hanem ugyanígy csökkent az exportnövekedés üteme, ugyanígy csökkent a beruházásoknak a növekedési üteme, és ugyanígy csökkent ebben az évben az ipari teljesítménynek az üteme is. Én azt gondolom, hogy amikor valaki sikertörténetről beszél a 2001. évet illetően, akkor ezekről a tényekről, a Statisztikai Hivatal által meghatározott tényekről elfeledkezik, márpedig nem lehet elfeledkezni, hogyha ezt az évet korrekten és helyesen akarjuk megítélni.
A 2001. évhez tartozó zárszámadás kapcsán arról is érdemes szólni, hogy nem valóságos mértéket mutat, nem valóságos értéket mutat az a hiány, ami most ki van mutatva. Azért nem valóságos, mert a 2000. évről mintegy 90 milliárd forint letéti számlára helyezett összeg elköltésre került át a 2001. évre, és nagyjából százmilliárd forintos összegnek az elköltéséről hozott döntést a 2001. évben a kormány, amely pénzügyileg a 2002. évet fogja terhelni.
Itt szintén elhangzott már a mai napon, és gondolom, el fog még hangozni a későbbiekben is, és én szeretném egyértelművé tenni, hogy súlyos tévedés az az állítás, amikor valaki azt próbálja itt bemutatni, hogy hány darab pályázat pozitív elbírálásával milyen jelentős gazdasági növekedést, netán még foglalkoztatásnövekedést is elért a régi kormány a 2001. évben.
A tény az, hogy a 2001. évben Széchenyi-terves pályázatokra ötmilliárd forint kifizetésre került sor. Ne mondja tehát senki azt, az a kérésem, mert valótlanságot állít, hogy ezen ötmilliárd forint több ezer vagy több tízezer munkahely teremtését tette lehetővé a 2001. évben, és lehetőleg kerüljük el azt is, hogy ötmilliárd forint gazdasági növekedést növelő hatásáról beszéljen bárki, mert Magyarországon ötmilliárd forint mint csepp a tengerben, úgy elvész az egész gazdaságban, az egész költségvetésben is, azt kell mondjam. Ebből következően tehát valótlan mindazon állítás, ami ezen összeg felhasználását olyan módon próbálja bemutatni, hogy ez rendkívül erőteljes, pozitív hatást váltott ki a magyar gazdaság fejlődésére.
Szeretném azt is megemlíteni, hogy a 2001. évben sajnálatos módon még nem szakított a kormány azzal a gyakorlatával, amely gyakorlat abban volt megfogalmazható, hogy sok minden fontos a kormány számára ebben az országban, de a legfontosabb az Országimázs Központ jó pénzellátása. Ugyanis a legmagasabb költségvetési tételnövekedés a 2001. évi költségvetésnél nem másutt van, hanem a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésén belül, és ha azt is megvizsgáljuk, hogy mely tételeknél, akkor ez az Országimázs Központ költségvetési forrásainak növekedésénél jelenik meg.
Ma utólag már tudjuk, ennek az oka nem csak az volt, hogy a kormány jó imázst kívánt magának építeni, hogy jó imázst kívánt a Fidesznek építeni, hanem ennek az oka az is volt, hogy olyan vállalkozások, olyan vállalkozók voltak ennek az imázsépítésnek a szereplői, amely vállalkozók kifejezetten közel a kormányzat főszereplőjéhez, közel Orbán Viktorhoz, közel más tárcavezetőkhöz találták meg a megfelelő vállalkozásfejlesztés lehetőségét, döntően költségvetési pénzek felhasználásával.
Az Állami Számvevőszék jelentése kitér arra a problémára - és remélem, hogy az új kormánynak, az új Országgyűlésnek ezen probléma megoldásában sikerül majd eredményeket elérnie -, ami a 2001. évben még jellemzően megvolt, hogy az Állami Számvevőszék lehetősége az ellenőrzések lefolytatásánál korlátozott.
(12.00)
Korlátozott azért, mert csak a költségvetést tudja közvetlenül ellenőrizni, a költségvetési intézményeket, a költségvetési szerveket tudja ellenőrizni, és akkor a lehetősége már nincs meg, ha ezen szervektől a költségvetési források magáncégekhez, netán állami társaságokhoz továbbadásra kerülnek.
A költségvetési bizottság tagjaként a 2001. évben sajnálatos módon meg kellett tapasztalnunk többünknek azt, hogy azon 35 milliárd forint felhasználása után kérdezősködve a banktitok falába ütköztünk, amely 35 milliárd forint a 2001. évben a költségvetés számai szerint autópálya-építés finanszírozását szolgálta volna. Igen ám, de 2001-ben ez olyan módon történt, hogy egyrészt az ÁPV Rt., majd a Magyar Fejlesztési Bank, majd a Nemzeti Autópálya Rt. keretein keresztül került felhasználásra, és sajnálatos módon már sem a Magyar Fejlesztési Bankot, sem pedig a Nemzeti Autópálya Rt.-t a parlament költségvetési bizottsága nem tudta ellenőrzési feladatköréből adódóan megkérdezni arról, hogy milyen módon, milyen szerződésekkel is használták fel ezt a pénzt. Utólag ma már szintén tudjuk azt, hogy ezen pénzfelhasználásnak mik voltak az okai, milyen sajátságos technikákat alkalmaztak, de sajnálatos módon az Állami Számvevőszék jelentése, amikor a 2001. évi költségvetési gazdálkodást minősíti, akkor ezekre a folyamatokra nem tudott kitérni.
(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ugyanakkor a számvevőszéki, autópálya-építésekkel kapcsolatos vizsgálat jelentéséből mindannyian megismerhetjük, megismerhetjük a 2001. évi számvevőszéki munkának az összefoglaló jelentéséből azt a tényt, amire az imént utaltam, amit célszerű végiggondolni az új Országgyűlésnek és az új kormánynak is, hogy erre javaslatot tegyen, hogy azon esetekben, amikor állami társaságokhoz kerül át a költségvetési forrás, egyértelművé tenni az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogosultságát, és azon esetekben is, úgy, ahogyan elindult az üvegzsebprogram részeként idén nyártól, hogy amikor magántársaságok kapnak költségvetési forrásokat, magántársaságokkal kötnek költségvetési források felhasználásával állami feladat megvalósítására szerződést költségvetési szervek, akkor igenis bele kell foglalni azokba a szerződésekbe, hogy ezen pénz felhasználása ellenőrizhető legyen a Számvevőszék által a továbbiakban is. Csak így megnyugtató, csak így lehet kellő gondosságúnak nevezni az Országgyűlést azon feladatának végrehajtásában, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk a közpénzek felhasználásáért, a közpénzek célszerű és okszerű felhasználásáért. A Számvevőszék az Országgyűlés megbízásából ekkor tudja elvégezni megfelelőképpen a feladatát, ha ezt a jogosítványi kört vagy ezt a lehetőségi körét tisztázni tudjuk és egyértelművé tudjuk tenni a későbbiekben.
Szeretnék az előterjesztésnek még két momentumával foglalkozni. Azt írja a mostani előterjesztés, és az Állami Számvevőszék is jóváhagyja, hogy ez a hiánymérték, amely most meghatározásra került, bizonyos számszerű pontosítások elmaradása miatt vagy pontatlanságok miatt esetleg nem teljesen áll meg, vagy nem teljesen valós. Úgy szól konkrétan a Számvevőszék a jelentésben (Olvassa.): Jellemzően nem áll fenn a fejezetek és intézményeik zárszámadási adatai és a kincstári adatok között az egyezőség a teljesítési adatoknál. Az eltérések a Kincstár adatszolgáltatási rendszerének fejlődése ellenére elsősorban az intézmények gazdálkodási fegyelmének hiányosságai miatt ismétlődnek.
Meggyőződésem szerint a következő évi költségvetési gazdálkodásnál erre nagy figyelemmel kell lenni. A kincstári rendszer kialakulása Magyarországon az elmúlt néhány évben nagyon sok tapasztalatot hozott, nagyon sok tanulsággal szolgált; bizonyos az, hogy tovább kell fejleszteni és tovább kell folytatni ennek a rendszernek a finomítását, a szabályozási körülmény finomítását, azzal a céllal és azzal a határozott szándékkal, hogy amikor zárszámadás készül Magyarországon, amikor a közpénzek felhasználásának ellenőrzéseit folytatja az Állami Számvevőszék, a parlament illetékes bizottsága vagy a parlament egésze, akkor teljesen hű képet, teljesen hiteles képet tudjon kapni arról, hogy hogyan is történik egyik évben vagy másik évben ez a közpénzfelhasználás. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben további jogszabályalkotással és további olyan pontosításával a Kincstár működésének előre lehet lépni, amely már erre az évre is eredményeket hozhat, illetve a következő évben megteremtheti a teljes összhangját.
Végezetül tehát azt kell mondanom, hogy a 2001. év költségvetési gazdálkodásának kormányzati döntéshozatali mechanizmusaival, kormányzati gyakorlatával a magunk részéről egyetérteni nem tudunk, a beterjesztett zárszámadást annak számszerű pontosítása, a költségvetési forrásokkal való elszámolásnak a pontosítása miatt ugyanakkor elfogadásra javasoljuk, és remélem, hogy még néhány további pontosítás után ez az elfogadás meg is fog történni itt a parlamentben.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
