DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A T/65. számú törvényjavaslat célja az, miként ez a miniszteri expozéból is kitűnt, hogy a jelenleginél egyértelműbben válassza szét a politikai és a közigazgatási szférát, s egyben pontosabban rendezze a politikai és a szakmai tevékenység kapcsolatát a két intézményrendszer állandó problémákat kiváltó határterületén.
Politika és közigazgatás elkülönítését mindenekelőtt az a rendelkezés szolgálja, amely szerint a kormány ülésén a minisztert kizárólag a politikai államtitkár helyettesítheti. Jelenleg a minisztert a politikai államtitkár akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár is helyettesítheti, s így a végrehajtó hatalmat irányító kormányzati testület tevékenységében - ugyan csak tanácskozási joggal - szakmai állami vezetők is részt vesznek.
Ez a megoldás eredetileg még 1990-ből származik. Az államtitkárok jogállását ideiglenesen szabályozó 1990. évi XXXIII. törvény alakította ki a mostani helyettesítési rendet, amelyet aztán az 1997. évi LXXIX. törvény megszüntetett, majd az 1998. évi LXXXVI. törvény 54. §-a visszaállított. A mostani törvényjavaslat azért szakít ezzel a szabályozással, mert a kormányülésen való részvétel is hozzájárult ahhoz számos egyéb tényező mellett, hogy a közigazgatási államtitkárok a törvényalkotó eredeti szándékával ellentétben bizonyos fokig a politikai szférába kerültek át, s így politikai hivatalnokokká váltak.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat megerősíti s egyben szemléletesebbé teszi azt az alapelvet, hogy a politikai államtitkár kizárólag a minisztert helyettesítő jogkörében adhat utasítást a közigazgatási államtitkárnak s mostantól a címzetes államtitkárnak. Eddig e szabály a közigazgatási államtitkárnál a törvény 25. §-a (1) bekezdésének második mondatában jelent meg, noha a politikai államtitkár irányítási jogkörét korlátozta. A törvényjavaslat értelmében e rendelkezés a politikai államtitkárról szóló 18. §-ba kerül át, jelezve, hogy a minisztérium belső vezetési rendjét mindenekelőtt a politikai vezetőknek kell betartaniuk. Hogy ez egyébként alapvető követelmény a politikai vezetők számára, egyértelműen kitűnt az FVM-nél kialakult helyzet esetében.
Tisztelt Ház! A legjelentősebb változtatás az, hogy a törvényjavaslat ismét bevezeti a címzetes államtitkár intézményét. Közismert, hogy e funkciót az 1990. évi XXXIII. törvény intézményesítette a politika és a közigazgatás határterületén levő feladatok ellátására. Az akkori szabályozás a politikai államtitkárt egyértelműen politikai vezetőnek tekintette, ami kitűnik abból - erre ma többen is utaltak -, hogy megbízatása az új kormány megalakulásáig tartott. Az 1990-94 közötti időszakban címzetes államtitkári státust kapott a hét köztársasági megbízott, a miniszterelnöki kabinetiroda vezetője, a kormányfő külpolitikai tanácsadója s néhány más meghatározó politikai személyiség. 1994-97 között egyes speciális helyzetű központi államigazgatási szervek, mint például a Határon Túli Magyarok Hivatala vagy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal élén álltak címzetes államtitkárok. Az Antall-kormány idején egyébként összesen tizennégy, a Horn-kormány alatt pedig nyolc címzetes államtitkárt neveztek ki. Az 1997. évi LXXIX. törvény aztán megszüntette e tisztséget, mely jellege folytán a jogi intézményesítés síkján is megkérdőjelezte a politikai és a közigazgatási szféra szétválasztását, pontosan azzal, hogy a címzetes államtitkárt, noha közigazgatási feladatok ellátásával ruházta fel, mégis politikusnak tekintette.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat, miként ez az indoklásból és a miniszteri expozéból is kitűnik, nem a korábbi megoldást állítja vissza; ezt egyébként ellenzéki képviselőtársaim is elismerték. A címzetes államtitkár ugyanis szakmai vezetőnek minősül ebben a törvényjavaslatban, akinek jogállására és felelősségére a közigazgatási államtitkárra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Funkciója alapvetően az, legalábbis az én olvasatomban, hogy a miniszter irányítása alatt meghatározott területen közigazgatási feladatokat lásson el, s e körben a közigazgatási államtitkárhoz hasonlóan irányítsa a helyettes államtitkár munkáját. A címzetes államtitkár tehát speciális, a minisztérium hagyományos tevékenységi körétől eltérő igazgatási alágat, illetőleg szervezetet vezet. Pontosan ez indokolja azt, hogy tevékenységét a közigazgatási államtitkártól függetlenül lássa el. Másként fogalmazva: feladatai kiemelkedő jelentőségűek, nemegyszer egyediek, amelyek csak egy meghatározott időszakra jellemzőek. Ennek megfelelően címzetes államtitkári státust kaphat a tárca nélküli miniszter hivatalának vezetője is, ami jelenleg nyilvánvalóan csak egy elvont elvi lehetőség, hiszen a mostani kormányban nem tevékenykednek, legalábbis az első időszakban tárca nélküli miniszterek.
Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kormányzati apparátuson belül, mint közismert, kiemelkedő helyet foglal el a miniszterelnöki kabinetiroda. Élén 1991-94 között, mint erre korábban már utaltam, címzetes államtitkár állt. 1994 novemberétől azonban a kabinetirodát politikai államtitkár vezeti. E téren a törvényjavaslat a hiányzó jogi szabályozást kívánja pótolni, kimondva, hogy amennyiben a Miniszterelnöki Hivatalt miniszter vezeti, a miniszterelnöki kabinet élén a miniszterelnök döntése szerint e feladattal megbízott politikai államtitkár vagy címzetes államtitkár áll. Ily módon a kabinetiroda vezetésében ugyanúgy az alternativitás érvényesül, mint a Miniszterelnöki Hivatal egészében, hiszen a hatályos törvény szerint e szervezet élén miniszter, illetőleg közigazgatási államtitkár egyaránt állhat.
Nagyon röviden szeretnék kitérni azokra a problémákra is, amelyeket Mikes Éva képviselőtársam vetett fel, s amelyek valóban alapvető elvi jelentőségű kérdéseket taglalnak. Jó érzékkel nyúlt a problémához megítélésem szerint, azonban nem teljesen egyértelműen érzékelte azt a szándékot, amely a törvényjavaslat hátterében meghúzódik. Megítélésem szerint a címzetes államtitkárnak olyan közigazgatási-államigazgatási feladatokat kell ellátnia, amelyek - mint erre egyébként leírt hozzászólásomban már utaltam - nem kapcsolhatóak szigorúan egy-egy minisztérium klasszikusan értelmezett feladat- és hatásköréhez.
(18.40)
Meg kell jegyeznem, hogy ez a probléma 1989-90 óta végigkíséri az összes kormánynak a tevékenységét. Megoldására többféle elképzelés született, egyik sem volt igazán tökéletes. Ilyen elképzelés volt például az, hogy tárca nélküli miniszterre kell bízni meghatározott feladatokat, néha csak azért, hogy a koalíciós erőviszonyok megfelelően alakuljanak, néha valóban azért, mert egy feladatot egy kormány kiemelkedő jelentőségűnek tartott, és meg akart oldani.
Hasonló volt az a megoldás is - ezt alkalmazta az Antall-kormány is, de az utódai is -, hogy politikai államtitkárra bíztak ilyen funkciókat. Ilyen politikai államtitkárok működtek már 1990-től a Miniszterelnöki Hivatalban, 1998-tól a számuk megnőtt; jelenleg sem alacsony ez a szám, el kell ismerni. Ugyanakkor azt is világosan látni kell, hogy olyan tevékenységeket végeznek, amelyek speciális jellegűek, amelyek részben politikai tartalmúak, részben közigazgatási tartalmúak, mint említettem, a két szféra határterületén jelennek meg. A címzetes államtitkár tulajdonképpen ugyanilyen jellegű feladatoknak a megoldását végzi el, de szemben a korábbi szabályozással, mint erre egyébként önök is utaltak, én is utaltam, a közigazgatás szervezetrendszerének keretében. Vitathatatlan, hogy a címzetes államtitkár egy-egy minisztériumon belül olyan részlegeket fog majd át, amely részlegek akár egy országos hatáskörű szervet is alkothatnának, vagy akár központi hivatallá alakulhatnak át. Azt is jól tudjuk, hogy ilyen jellegű problémák megoldására a minisztériumokon belül is létrejönnek sajátos belső szervezeti egységek, úgynevezett minisztériumi hivatalok.
Nem tartanék attól, hogy a címzetes államtitkár tevékenysége feldarabolja egy-egy minisztérium tevékenységi körét, tudniillik az sem igazán jó megoldás, ha a minisztériumtól némiképp testidegen funkciót kiveszem az adott szervezetrendszerből, és vagy beviszem a Miniszterelnöki Hivatalba, vagy országos hatáskörű szervet hozok létre ilyen jellegű feladatnak a megoldására. Világosan látnunk kell azt, hogy itt a probléma teljes mélységű átgondolására lenne majd egyszer szükség, mindenekelőtt arra, hogy tisztába jöjjünk azzal: tökéletesen nem választható szét a politika és a közigazgatás szférája, ugyanakkor törekednünk kell arra, hogy amennyire ez lehetséges, mégiscsak megvalósuljon. A címzetes államtitkár ilyen jellegű bevezetését, ilyen jellegű intézményesítését én azért tartom pozitív lépésnek, mert noha ad egy bizonyos fokú védettséget valóban a kinevezett személynek, mégis mentesíti, legalábbis a jogi intézményesítés síkján, a politikai feladatok ellátásától. Ennyiben én szerencsésebbnek ítélem a mostani megoldást, mint az 1990. évit.
Horváth Balázs képviselőtársamnak nagyon röviden annyit válaszolnék, hogy lehetséges, hogy az 1990-es vitában Balsai István akkori igazságügy-miniszter igen részletesen kifejtette, milyen funkciókat szán az új kormány a címzetes államtitkárnak, ez azonban a törvénynek az indoklásából nem derült ki. Az indoklás mindössze az alábbiakat fogalmazza meg: "5. pont. A javaslat bevezeti a címzetes államtitkári beosztást, amelynek révén egyes kiemelt eseti kormányzati feladatok operatív ellátására nyílik lehetőség; javaslat 5. §-a." Tehát az akkori indoklás sem mondott többet, ugyanakkor mind a mostani politikai államtitkári expozé, mind pedig a felszólalások kifejtették azt, hogy mi is valójában ennek az intézménynek az igazi szerepe.
Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársaim, én arra kérném a tisztelt Házat, hogy fogadja el a kormány munkájának elősegítése érdekében az előttünk fekvő T/65. számú törvényjavaslatot, hiszen az jó irányba mozdul el; a végleges megoldást, amennyiben ilyen egyáltalán az államigazgatás, a közigazgatás szférájában lehetséges, majd egy átfogó közigazgatási reform fogja meghozni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
