KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem jó szívvel válaszolok az elhangzottakra (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Akkor ne válaszolj!), ugyanis én azt gondoltam, hogy ez egy, az alkalomhoz méltó, emelkedett hangú vita lesz. Azt gondoltam, hogy fontos döntés előtt állunk, és van okunk örülni, hiszen olyan döntés előtt állunk, ami az ország, az emberek érdekeit szolgálja. És minden felelős politikusnak van oka az örömre, akár a kormányoldalon, akár az ellenzéki oldalon ül.
Ha végigtekintünk az elmúlt éveken, az elmúlt ciklusokon, akkor sajnos láttunk nem kevés példát arra, hogy valakinek csak akkor fontos az ország euroatlanti csatlakozása, ha ezt a kormány padsoraiban éli meg, és mindjárt a negatívumokra összpontosít, és riogatja a közvéleményt, ahogy az ellenzéki oldalra kerül. Márpedig én azt gondolom, és ebben egyetértek Surján László úrral, hogy az ország csatlakozik, nem a pillanatnyi kormány, nem a pillanatnyi ellenzék. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Azt gondolom, hogy egy ilyen vitában feltétlenül érvényesülni kellett volna az összefogás megerősítésére irányuló, őszinte szándéknak, mert vannak tennivalóink, van miért összefognunk.
(13.20)
Aki nemcsak jelen volt a teremben, de figyelemmel is kísérte a miniszteri expozét, vagy aki majd utólag elolvassa, az arra a következtetésre kell jusson, hogy az expozé körülbelül ebben a szellemben fogalmazódott meg. Keserűen tapasztaltam, hogy az ellenzék nem ebben a szellemben beszélt (Nagy zaj.), hiszen többen megkérdőjelezték a kormányoldal politikusainak elkötelezettségét az európai értékek, az euro-atlanti és az európai uniós csatlakozás iránt.
A legnagyobb ellenzéki párt vezérszónokától még olyan retorikai fogások is elhangzottak, amelyek azt sejtették, mintha a Szocialista Párt padsoraiból bárki ott lett volna Jaltában, amikor Európa megosztottságáról döntöttek; mintha bármelyikünk ott lett volna a Varsói Szerződés megalakításánál; mintha bármelyikünk jelen lett volna a KGST létrehozásánál. (Nagy zaj az ellenzéki oldalon.) Igaz, ezt egy olyan párt vezérszónoka mondta, Isten áldását kérve a mai döntésünkre, amely párt 1990-94 közötti megszólalásai és bekiabálásai - az akkori jegyzőkönyvekből ez egyértelműen kiderül - sértők voltak, még engem is sértettek, aki nem vagyok hívő ember, mert úgy éreztem, hogy azok sértik mások hitét, illetve vallási meggyőződését. (Nagy zaj az ellenzéki oldalon.) Aki ezt nem élte át, mert nem volt képviselő, az vegye elő az 1990-94 közötti parlamenti jegyzőkönyveket, nézze meg azokat, és piruljon el a szégyentől! (Taps a kormánypárti oldalon.)
Ellenzéki szónokok most a népszavazás kudarcáról beszélnek, az alacsony részvételről, de eszükbe sem jut, hogy talán annak a pártnak a magatartása okozta az alacsony részvételt, amely mindvégig kételyeket fogalmazott meg a csatlakozás előnyei irányt; amelynek vezére úgy fogalmazott, hogy talán valamivel több előnye van a csatlakozásnak, mint a kívülmaradásnak - talán valamivel több, mondta -, de ezt követően egyetlen előnyről sem beszélt, csak a vélt hátrányokról, amelyek a valós problémákkal azért természetesen köszönő viszonyban vannak, de a kívülmaradáshoz képest nem tekinthetők hátránynak, ahhoz képest még a problémák is előnyösebb megoldást kínálnak.
Elszomorított, hogy az ellenzéki szónokok a tárgyilagosság, az objektivitás minimumát sem voltak képesek ebben a vitában fölvonultatni. Minden eredményt saját maguknak és minden elmaradást a mostani kormánynak tulajdonítanak, mintha nem lenne igaz az a tétel - amire utaltam -, hogy négy parlament és öt kormány egymásra épülő teljesítménye mindaz, amit elértünk. Hiszen a csatlakozási tárgyalásokat ugyan ez a kormány zárta le, és hét fejezetet ez a kormány véglegesített, de mind a hétben javítani sikerült Magyarország pozícióit. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Aki ezt kétkedve fogadja, az gondolkozzon el azon, vajon az előző kormány miért nyugodott bele abba, hogy Magyarországnak az Európai Parlamentben kevesebb képviselője legyen, mint az azonos népességű Belgiumnak, Görögországnak vagy Portugáliának. Miért fogadták el ezt a megoldást? (Taps a kormánypárti oldalon.) Szándékosan egy egyszerű, könnyen belátható példát hoztam, de hozhatnék ennél kevésbé áttekinthető vagy kevésbé könnyen érthető, ám legalább ilyen jellemző példákat. Mi ezeket nem kértük és nem kérjük számon önökön, hanem kijavítottuk, és arról beszélünk, hogy minden eredmény, amit elértünk, közös eredmény. Azt gondolom, ez a tárgyilagos és tiszta megközelítés. (Taps a kormánypárti oldalon.)
Arról beszélnek, hogy a jelenlegi kormány támadást intéz a független intézmények és azok független vezetői ellen. Ne vesztegessük az időt annak taglalására, vajon mennyiben és mitől, kitől független például a PSZÁF. (Németh Zsolt: Törvény rögzíti.) Erről is lehetne vitát folytatni, azt gondolom, erre ma még lesz alkalom. Számon kérni a kormánytól az átszervezés jogosságát egy olyan ellenzéknek, amely amikor kormányra került, átszervezésre hivatkozva azonnal elbocsátotta az akkori felügyeleti vezetést, legalábbis farizeus magatartás. (Taps a kormánypárti oldalon.)
Mi történt az előző ciklusban a legfőbb ügyésszel? Azt gondolom, hogy emlékeznek rá. (Nagy zaj az ellenzéki oldalon. - Dr. Frajna Imre: Lemondott. - Demeter Ervin: Na, mi történt?) Jellemző, hogy még önök is nevetve mondják, gunyoros nevetéssel, hogy lemondott. És önök tudják, hogy miért gunyoros a nevetésük, mert pontosan tudják, hogy mi történt a valóságban. (Németh Zsolt: Na, mi történt?) A jelenlegi legfőbb ügyészt csupán annyi “atrocitás” vagy méltánytalanság érte, hogy a válaszait nem fogadta el a parlament többsége, de megjegyzem, olyan eset is előfordult, hogy még a Fidesz-frakció sem fogadta el a válaszát, és ha jól emlékszem, összesen egy igen szavazatot kapott az interpellációra adott válasza. (Taps a kormánypárti oldalon. - Németh Zsolt: Mi történt az előző ciklusban?)
Nos, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, önök most megpróbálják a nemzetközi szervezetek tisztségviselőit is megtéveszteni, hamis információkkal félrevezetni, akik azután eljönnek Budapestre, és egy-két órás itt-tartózkodás után, csak önökkel találkozva, a repülőgépre szállás előtt egy gyors, a kormányt elmarasztaló nyilatkozatot téve visszamenekülnek Brüsszelbe, és onnan mutogatnak erre a kormányra. S mindezt teszik azok, akik az előző ciklusban még azt is rossz néven vették, és majdhogynem hazaárulásnak minősítették, ha valaki Brüsszelben a magyar újságíróknak nyilatkozva - nem a külföldieknek, a magyar újságíróknak nyilatkozva - bírálta a kormányt. Amikor egyedül vannak egy üres szobában, azért gondolkozzanak azon, hogy milyen magatartás ez, amit felmutattak ebben a vitában és az elmúlt évek során. (Nagy zaj és derültség az ellenzéki oldalon.)
Sajnálom, hogy egyetlen konstruktív gondolat sem hangzott el az ellenzék részéről ebben a fontos vitában. Sajnálom, hogy csak egy farizeus, üresen, hamisan csengő ígéret volt arról, hogy készek segíteni a felkészülés hátralévő feladatainak a megoldását. (Zaj az ellenzéki oldalon. - Egy hang a Fidesz soraiból: Térj a tárgyra!) Ennek ellenére örülök annak, hogy végül is arra biztatták egymást, hogy igennel szavazzanak. Mert bennünket nem kell biztatni, mi igennel fogunk szavazni. (Derültség az ellenzéki oldalon) Úgy látom, önöket kell biztatni és egymást erősíteni abban, hogy a három gomb között majd különbséget tudjanak tenni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
