DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat valóban annyira komplikált - az előbb azt a szót hallottuk, hogy kusza -, hogy valóban újragondolást igényel. Én is ezt a gondolatot kívántam előadni, elmondani azután, hogy ismételten beleolvastam, és azután, hogy ezelőtt egy héttel vagy kettővel az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságában alaposan végigbeszélgettük és -vitattuk ezt a témát.
Mik is ezek a valóban furcsa összefüggést tagadó témák? Például az ingatlanszövetkezetek ügye. Rendkívül zavaros dolog, és feltétlenül alapos vizsgálódást és törvényhozásbeli intézkedést igényel. Még jó néhány témát említhetnék, de nem teszem.
Inkább, amíg látom, hogy itt van igen tisztelt Tatai-Tóth András képviselő úr, akit tisztelettel megszólítok mint egy kollégát, egy másik tanárembert, mi, két tanárember talán össze tudnánk fogni abban, most itt szövetkeznénk, hogy tanácsolnánk a kormánynak, gondolja meg még egyszer ezt a témát, vonja vissza azt az okmányt, ami előttünk van, mert a dolog - mint ahogy tetszenek hallani és látni - több füstöt és kellemetlen szagot terjeszt, mint amennyit ez megér.
Az persze, hogy igaz, hogy tisztességesnek kell lenni, és az a vizsgálódás, hogy ki tisztességes, és ki nem, közügy. No de hát a Magyar Országgyűlés egy olyan intézmény, amitől elvárhatja az ország népe és az ország népén kívül a világ is, hogy erre bizony kínosan vigyázzunk. Van ennek az Országgyűlésnek egy ilyen tiszteletreméltó tagja, akit hallom, hogy többször idéztek már az elmúlt évek során, láttam nemegyszer leírva, ha jól emlékszem, így szokta ő mondani, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Szeretném, ha ez a princípium most megint alkalmazódna, és megfontolásra vezetne bennünket, különösen azt, aki idehozta hozzánk ezt az okmányt: a kormányt.
Azt, hogy nem politikai leszámolásról van szó, én szeretném elhinni. De ha a világ úgy látja, sokan úgy látják, hogy arról van szó, akkor mégiscsak jó ezt úgy a világ elé, tehát magunk, az Országgyűlés, az ország népe elé, az üzleti világ, a bankvilág elé vinni, hogy ők is azt higgyék, hogy nem politikai leszámolásról van szó, hogy nem a felügyelet elnökének a személyéről van szó. Ha nem, akkor az igen jelentős tényező lesz az ország önképének a megítélésében, tehát mi hogyan látjuk magunkat. Nagyon fontos, hogy a nemzet önérzete milyen, s nagyon fontos, hogy a világ előtt milyen a hírünk, különösen - engedtessék meg, hogy aláhúzzam - a pénzügyi világban. Azoknak, akik pénzügyi döntéseket hoznak - legyenek ezek bankemberek, befektetők, beruházók -, valahogyan különösen érzékeny orruk van megszagolni olyan dolgot, ami mi, közemberek nem is igen szagolunk meg. Tetszenek tudni, vannak különleges illatszergyárak vagy különleges kávéházak, ahol a szakácsnak különösen jó orrának kell lenni, hogy megérezzen dolgokat. Én ezt a hasonlatot mondanám, hogy a bankvilág ilyen szerte a világban, és olyanokat is éreznek, amiket talán mások nem vagy csak gyanítanak. Ilyen gondolatok jutnak eszembe, tisztelt Országgyűlés.
Még egy hasonlatot engedtessék meg, hogy mondjak, a hímes tojást. Úgy dobálózunk vagyis dobálóznak körülöttünk valamivel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ezt a valamit én inkább hasonlítanám a hímes tojáshoz, amit kezeljünk úgy, mint a hímes tojást, nagyon gyengéden és figyelmesen. (Az elnök ismét csenget.)
Tehát megérdemli a téma - elnök asszony, bocsánatot kérek -, hogy a kormány vonja vissza, és úgy hozza ide, az Országgyűlés elé, hogy azt valóban érdemben és mindenki megnyugtatására lehessen tárgyalni.
Bocsánatot kérek, köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
