DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, hogy a második nemzeti környezetvédelmi programnak nevezett anyagnak egy olyan dokumentumnak kellene lennie, amelyben egyetértünk, olyan vezérfonalnak, olyan iránynak, olyan célnak, amelyet betartva valóban javulhat környezetünk állapota, és ezen keresztül az emberi élet minősége. Mit gondoljon azonban az ember, ha az, amit miniszter úr mond, mind igaz, mind helyes, mind így van, mind támogatandó, de ha megnézzük ezt az anyagot és az elődjét, az első környezetvédelmi programot, akkor ezek a nemes célok, célkitűzések, elképzelések még messze nem köszönnek vissza.
Azt mondta ön, hogy nem volt ellenszavazat az elsőnél. Persze, hogy nem volt, hiszen egy nagyon nemes, az ember szempontjából nagyon fontos országgyűlési határozatot fogadtunk el. Nézzük azonban, hogy milyen tévedések vannak benne - s ez akkor még az előző felszólalásokhoz kapcsolódik. Az Országgyűlés egyetlenegy jelentést sem tárgyalt meg, egyetlenegy jelentés sem jött be a Ház elé. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt rögzíteni kell: ebbe a Házba egyetlenegy jelentés nem jött be. Orosz Sándor majd megnézi, és rájön, hogy nem jött be egy sem, nincs a Ház előtt jelentés, tehát úgy építünk valamire, hogy még csak fogalmunk sincs arról, hogy mi történt az első végrehajtása során.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 2003-2008 közötti időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi program tárgyalásakor milyen érzése legyen az embernek? Sokféle lehet, de azt gondolom, hogy jó nem. Ha megnézzük a nemzeti környezetvédelmi program - vagy most már úgy nevezhetjük, hogy programok - sorsát, azok tervezését, majd életét, megvalósulását, akkor bizony elszomorodhatunk. Mindjárt az elején, már most is, tudomásunkra hozzák, hogy a Medgyessy-kormánynál a környezetvédelem a legalsó polcra került. Ezt jól jelzi azt, hogy a vezérszónoki felszólalások, eddig példátlanul, ilyen késő esti órában, ilyen jelenlétnél és gyakorlatilag vita nélkül - mert vezérszónoki nyitással kezdünk - történnek. Ez a sokszor emlegetett környezetvédelmi érdekérvényesítés - erről talán csak ennyit. Azt azonban szeretném megjegyezni, hogy mindezért, hogy ilyen anyag van előttünk, nem a szakértő köztisztviselők a hibásak, mert ők talán megpróbáltak hasznos anyagot hozni a Ház elé; az más kérdés, hogy ez nem sikerült. Azért nem sikerülhetett, mert már az első sem, így következésképpen a második sem épülhet szilárd, kiérlelt, a helyzetet ismerő alapokra. Mint már említettem, az első nincs kiértékelve, fogalmunk sincs, hogy abban mi történt - lehet, hogy az interneten rajta van, az viszont nem jogi kategória, nem egy elfogadott határozat.
Vajon mi fog megvalósulni ebből a második programból, ha a költségvetésben, amelynek részletes vitáját éppen jó másfél órája fejeztünk be, megszűnt ez a fejezet, hogy nemzeti környezetvédelmi program? Sajnálatos módon meg kell állapítani azt is, hogy semmilyen konkrét program, elképzelés nincs azokra a területekre, amelyek egyébként uniós szempontból kiemelkedőek - itt lehet említeni a hulladék, a szennyvíz vagy a levegőtisztaság kérdését. Hacsak önök nem arra gondolnak, hogy az Orbán-kormány annak idején épp elég hosszú szennyvízcsatornát, mintegy 8600 kilométert épített, és elindított 5600 kilométert; most már, gondolhatják, ez aztán elég is, és nincs szükség a korábbi milliárdos beruházásokra, a következő évre a költségvetés szerint elég lesz 72,1 millió forint. Vajon hogy lesz ebből ezermilliárdos beruházás hat év alatt? Ennyit a virtuális, verbális, szemfényvesztő környezetvédelemről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az első és húsbavágó tény, mint már említettem, hogy a 2004. évi költségvetési törvényben az e címen, mármint nemzeti környezetvédelmi program címén szerepelő összeget, amely egyébként elég csekély volt, a kormány törölni szándékozik, vagyis most akkor kérdezem: van-e még program vagy nincs? Ha nincs, akkor miért ez a határozat, ha pedig van, akkor miért a lenullázás, az ellehetetlenítés a költségvetésben? Ez a fajta hozzáállás aztán hozza azt a furcsaságot is, hogy miközben az első nemzeti környezetvédelmi programra, annak eredményeire hivatkoznak, mint már említettem, a ’98-as, illetve a ’99-es beszámolót, és most úgy illett volna, a 2002-est sem hozták be a Ház elé. Mondjuk, én ezen nem csodálkozom, mert az első és a második köszönő viszonyban sincs egymással - de akkor miért ez a sietség?
Meggyőződésem szerint úgy telt el ez a hat év, hogy az akkor is joggal hiányolt helyzetismeretből, vagyis hogy milyen állapotban van az ország, mit kell javítanunk, honnan indulunk el, ebből aztán következik az is, hogy hova jutunk el, nincs rögzítve, az anyag készítői ezt nagyvonalúan figyelmen kívül hagyták - így aztán vajon mihez hasonlítjuk az elért eredményeket, már ha érünk el eredményt? Enélkül vajon milyen célt lehet kitűzni, ehhez milyen feladatokat és milyen eszközöket lehet rendelni, hogy valóban tartalmas legyen a program? Semmilyet, mert ugyanúgy járunk, mint az NKP I-gyel, amely eredménytelenül zárul, hiszen már a születésénél erre volt ítélve. A legfontosabb feladatunk meggyőződésem szerint az lenne, ismerve a hat év eredményeit, hogy mondjuk ki, mire lenne szükségünk, állapotfelmérés és egy alapos elemzés után ahhoz, hogy jó, végrehajtható és valóban eredményeket elérő programot lehessen tervezni, végrehajtani.
A benyújtott anyaghoz a képviselők sajnálatos módon nem tudnak módosító indítványt benyújtani, hiszen az az adatbázis, ami önöknek rendelkezésre áll, nekünk nem áll rendelkezésünkre. Tisztelettel azt kérem tehát miniszter úrtól, mint ahogy múltkor kértem, legyenek olyan kedvesek bizottsági ülésen megcáfolni, amit mondunk, vagy elfogadni, és akkor módosítani, mert mi csak abból tudunk dolgozni, amit kapunk, a hozott anyagból. Az abban lévő ellentmondásra való felhíváskor pedig ne sértődjenek meg, hanem próbálják meg kijavítani. Ez eddig egyébként nem sikerült, bármilyen nemes szándék is volt eddig erre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nagyon röviden kellene a véleményünket összefoglalni erről az anyagról, akkor azt mondhatjuk, hogy komoly aránytalanságok, ismétlések vannak benne, és súlyos, fontos kérdésekről, témákról alig 21 sort írnak, míg olyanról, amely lényegtelen, vagy fontos terület, de egyébként kidolgozott és alapos anyaggal rendelkezik, ott erre három oldalt szentelnek. Talán fordítva kellene, hiszen problémát akarunk megoldani. Az egész anyagra jellemző egyébként az ismétlés. Hiába azonban a sok ismétlés, ez nem zárja ki a pontatlanságot. Generális gond egyébként végig az anyagban, hogy ötletek jelennek meg ott, ahol semmi keresnivalójuk sincs, hiszen a helyzetet kellene bemutatni; annak hiánya miatt elképzeléseket hoznak be, tessék csak jól megnézni. Az előkészítettség, pontos helyzetismeret hiánya miatt követhetetlen a program előrehaladása, az adatok nem megbízhatóak, nagy a szórásuk, ezért a becslések meg sem közelítik a valóságot.
Amikor a második nemzeti környezetvédelmi program a célrendszert határozza meg, akkor a helyzetértékelésből érdekes módon nem tudjuk meg, hogy mi is a helyzet, mint már említettem, és az sincs összhangban a bevezetésben vázolt tervekkel, elképzelésekkel. Egy rövid és zavarosnak nevezhető bemutatással kísérletezik, és inkább ötleteket fogalmaz meg ott, ahol tényekre lenne szükség. Nagyon érdekes és elgondolkodtató, hogy milyen helyzetfeltárás az, ahol a következő kifejezésekkel lehet találkozni; a teljesség igénye nélkül a közel harminc megjegyzésből hadd soroljak fel néhányat, ahol helyzetértékelésről van szó, tehát tényeket kellene bemutatni: „biztosítani kell”, „meg kell jelölniük”, „törekedni kell”, „általában kisebb”, „össze kell kapcsolni”, „ki kell dolgozni”, „gondoskodni kell”, „ki kell alakítani”, „érvényesíteni kell”.
Tisztelt Képviselőtársaim! Be kell mutatni, nem elképzeléseket felvonultatni! Lehet ilyet tenni egyébként, csak ez a helyzetértékelési fejezet alatt van, márpedig azt gondolom, hogy ez nem tartozik oda.
Tisztelt Ház! Mi is a helyzet a helyzetértékelés címszó alatt? A környezeti elemek állapotánál, a levegőnél mindjárt keveri a két anyag, mármint az NKP I. és az NKP II. - hadd hasonlítsam össze a kettőt - a szennyezett terület, illetve a szennyezett területen élők arányát. Azt hiszem, ha két ilyen anyagot nézünk, akkor nehéz összehasonlítani, hogy az előzőhöz képest mennyit haladtunk előre: az egyik esetben területet nevezünk meg, a másikban pedig ott élőket. A kettő nincs köszönő viszonyban, mert az egyik biztosan nagyobb, mint a másik.
Vajon hogyan valósul majd meg a talajvédelem, ha az értékek sem passzolnak? Keveri például - és ez nagyon szomorú dolog - a termőterület és a mezőgazdasági terület méretét, így nem csoda, csak nézzék meg, tisztelt miniszter úr, hogy a vízzel, szélerózióval, savanyodással, szikesedéssel sújtott mezőgazdasági terület nagysága éppen 32 százalékkal nagyobb, mint a mezőgazdasági terület. Azt gondolom, hogy azért ez nem így van, nagyon kiváló termőterületeink vannak, amelyek egyik által sem sújtottak egyébként.
A felszíni és felszín alatti vizeknél semmi újat és konkrétumot nem tudunk meg, nincs rálátásunk, a helyzet ismeretlen marad. A pontatlanság és gyér fogalmazás miatt az sem derül ki, hogy most a Duna-Tisza közén három métert csökkent a talajvíz - ez kicsit talán sok lenne -, vagy ennyire süllyedt le. Ezt pontosítani kellene.
Az aránytalanságra jó példa a biológiai sokféleség és a tájvédelem: miközben erre a területre egyébként nagyon jó anyag készült a természetvédelmi részben, addig a levegő, a talaj és a felszíni víz esetében összesen annyi a terjedelme, amiről egyébként közel 90 oldalon ír máshol.
(20.50)
A zaj vonatkozásában - éppúgy, mint a települési és épített környezetnél - sem leszünk okosabbak és a helyzet ismerői. Nagy és uniós szempontból is fontos terület a hulladékgazdálkodás. Majdnem akkora oldalt használnak csak fel, amelyen fel lehet sorolni az egyes főcímeket. Nem csoda, hogy a hulladékhasznosítás egyik helyen 30 százalék, a másik helyen nem éri el ezt az arányt. De vajon hol marad ebből az anyagból az általam úgy kedvelt szennyvíz? (Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Már államtitkár úr súgja is, hogy ez a szennyvíz. Hogyan épül majd erre a megoldási javaslatok sora és a hozzá rendelt költség? Sehogyan sem, tisztelt miniszter úr.
Nem csodálkozom egyébként a szűkítésen, hiszen az első NKP-jelentésben olyan sikeresen összezagyválták ezt a területet, ember legyen a talpán, aki kiigazodik. Tettek is gyorsan az összevisszaság ellen, kihagyták az egészet ennek a mostani anyagnak a tárgyalásából. Lehetséges, hogy még mindig jobb, ha hiányzik valami, mint ha az rosszul van ott, vagy szakmailag nem elfogadható. Ez pedig a veszélyes hulladék 75 százalékának lerakással való ártalmatlanítása. Mint tudjuk, csak azt rakjuk le - VI. környezetvédelmi program -, ami nem hasznosítható más formában. Nem véletlen, mert a lerakás nem hasznosítás. Örülni annak, hogy a veszélyes hulladék 75 százalékát lerakással tudjuk hasznosítani, nagy melléfogás, mert ez nem így van, a lerakás nem hasznosítás. A szennyvíznél - amit már az előbb említettem - akkora ellentmondás van, hogy az általános vita folytatásánál egy külön blokkot szeretnék rá szentelni, és szeretném, ha ezt kitárgyalnánk, mert azt gondolom, hogy ott nagy az összevisszaság.
Sokszor elhangzott a bizottság ülésén, hogy egyszerűen olyan területről van szó, mármint a környezetvédelemről, hogy nem lehet jó adatsorral rendelkezni. Ezen persze elgondolkodhatunk, és akkor meg kell oldani, hogy legyen jó adatsorunk. De mit gondoljunk akkor, ha biztosan lehet tudni statisztikai könyvekből - és még szerencsénk is van, mert a környezetvédelmi államtitkár úr korábban FM-államtitkár volt -, hogy mondjuk a szántó területére, ami 4,53 millió hektár, ha jól tudom, honnan és miért írnak le 4 millió hektárt ebben az anyagban? (Dr. Kis Zoltán: Hat és fél.) Szántóról beszélek, bocsánat, a statisztikák szerint ennyi. Akkor meg még nagyobb a baj, államtitkár úr, ha hat és fél, és négy van leírva.
Joggal várhatja az ember, hogy az ágazatok környezeti hatásai cím alatt kiderül az igazság, tiszta képet kapunk, tehát mikor már eggyel továbbléptünk. Sajnos, a hatások elemzése és számszerű bemutatása helyett megfogalmazásokkal, ötletekkel találkozunk oldalakon keresztül, mint például az, hogy várhatóan két és félszeresére nő a környezetvédelmi ipar. Ez most akkor milyen hatás, tessék mondani?! Ez egy ötlet, egy elképzelés, becslés. Kérdezzük, e részben miért beszélünk az ágazat környezetterhelésének felméréséről. Itt már az eredményekről kellene számot adni, legalábbis a cím alapján ezt vártuk, ezért ez a nyolc oldal is szinte fölösleges lett.
Ilyen előzmények után lehetett-e jót várni a környezeti problémák és értékek című blokktól? Természetesen nem várhattunk sokat. Hasonló közhelyek szerepelnek itt is, mint a helyzet értékelésénél, néhány gyöngyszem jön még hozzá, például: vizsgálni kell a megvalósíthatóságát és az ellenőrzés lehetőségét, és még folytathatnám hosszan itt is sort. Olyan általánosságokat tartalmaz a hatások elemzése helyett a védendő értékek megőrzésének szempontjainál, amelyet nem lehet elfogadni. Ebből hogy lesz számon kérhető program?
A célok és célállapot - amiért született ez az új anyag, hiszen ez mégiscsak egy vezérfonal, egy fő cél - nem létező első NKP eredményei alapján... - erre hivatkozik tudniillik. Hosszú kívánságlista, semmi konkrétummal, nehogy számon lehessen kérni hat év múlva megint valamit.
Az akcióprogramok szükségességéről nem lehet vitatkozni, nade nem ilyen kidolgozottsággal és megalapozottsággal. Az előrehaladás-mutatónál például a paraméterek nélkül sorolják fel az egyes elemeket. Hogyan lehet így lemérni majd a haladást, az elért eredményt? Most, hogy már ismerjük a kormány költségvetési elképzeléseit, kissé furcsa, hogy a nemzeti környezetvédelmi programot végrehajtják. Már nincs is ilyen cím a költségvetésben, mint említettem, tehát pénz se lesz rá, így a program se fut, vagy ha igen, akkor a címet is hagyjuk meg, ha mégis, és más címen, akkor azt jó lenne feltüntetni, de úgy tűnik, hiányzik a kommunikáció az egyes tárcák között, tehát ez a program is süllyesztőbe kerül, kerülhet sok mással együtt.
Tisztelt Miniszter Úr! Úgy látom, hogy az anyagon végigmenni már nem tudok, mert 15 perc áll rendelkezésünkre, de folytatni tudjuk. Azt azért hadd mondjam el önnek, hogy ha rossz szándékkal állnánk ehhez a környezetvédelmi kérdéshez... - higgye el, semmilyen környezetvédelmi kérdéshez, legyünk akár kormányon, akár ellenzékben, nem állunk rossz szándékkal hozzá, hanem szeretnénk, ha jó anyag készülne. A jó szándékunkat, legalábbis az enyémet tudja be akkor, amikor azt mondom, hogy ez az anyag két részéből áll, és a természetvédelmi fejezete kiváló. Nem azért kiváló - és ez is félreértés volt legutóbb a bizottság ülésén -, mert az ott dolgozó szakemberek jobban dolgoznak, mint a másik területen, hanem ez az az anyag, amelyik a második nemzeti környezetvédelmi programot úgy mutatja be, ahogy azt be kell mutatni. Itt is lehet vitatkozni számokon, arányokon, célokon. De úgy mutatja be, ahogy kell, adatokra alapoz, helyzetre alapoz és előremutat. Ugyanezt kellene elvégezni az első részével, és akkor egy nagyon jó, általunk is támogatható program lehetne. Pillanatnyilag azonban ez nem az.
Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
