ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes lesz, amit most mondok. A kritika kivételével, amit Orosz Sándor és Gusztos Péter képviselőtársunk elmondott, úgy érzem, hogy egyetérthetünk. Hiszen önmagában pontosan azokat a dolgokat mondták el, amelyeket Magyarország érdekében és környezetvédelmi helyzetének javítása érdekében szükséges megfogalmazni. Szükséges úgy megfogalmazni, ahogy az Európai Unió is a maga részéről ezeket a direktívákat és ajánlásokat megfogalmazza. Ezzel így egyet lehet érteni.
Tisztelt Miniszter Úr! Én kicsikét sajnálom, hogy jelen pillanatban a parlament üléstermében, ha jól számolom, nyolc képviselő van jelen, a miniszter úr egy személyben, és a környezetvédelmi tárca szakemberei vannak itt, ezenkívül az összes többi minisztérium részéről senki nem látható itt. Pedig maga a környezetvédelem, ha úgy fogalmazunk, nem egytárcás kérdés az országban, hanem többtárcás: környezet-egészségügy kérdése, földművelés kérdése, gazdasági kérdés.
(21.10)
Tehát valahol az embernek az a hiányérzete, hogy egy ilyen fontos kérdésben, amikor Európa-szerte a fenntartható fejlődésről beszélünk, nem ebben az esti órában, nem tévéadás nélkül, nem ilyen üres teremben és nem ilyen kevés kormányzati szerv részéről alátámasztva kellene ezt a kérdéskört tárgyalnunk, hisz a fenntartható fejlődés kérdése súlyosabb kérdéskör, akár itthon, akár Európa-szerte.
Én is elkészítettem azt az anyagot, amelyet több oldalról próbáltam összeállítani. Amikor a miniszter úr elmondta az expozéját, akkor fogtam magam, és lefordítottam a papírt, mert azt mondtam, hogy nagyon sok olyan elem van bent az általam összeírtakban is, amelyeket a miniszter úr is elmondott. Sőt, ha a miniszter úr megnézi az MDF honlapját, amely április óta az MDF által elfogadott egyfajta környezetvédelmi hosszú távú programot is magában foglal, akkor nagyon sok dolog visszaköszön ebben a nemzeti környezetvédelmi programban.
Amit ezzel kapcsolatosan mindenképpen szeretnék elmondani, hogy valóban, ahogyan Pap János képviselőtársam is elmondta, az elsőről, annak a végrehajtásáról sincs meg a kellő információ, tehát nem lett feltárva, hogy jelen pillanatban hol tartunk, meddig jutottunk és ahhoz képest hová kívánunk eljutni. Az már viszont részben megvan, hogy hová kívánunk eljutni, csak bennem felmerül az a kérdés, hogy a “hová kívánunk eljutni” megfelel-e az általunk az Európai Unió különböző fejezeteinek a tárgyalásánál részünkről elfogadott határidőknek és a jelenlegi Unióban megfogalmazódó különböző módosítások által megkövetelt határidők betartásának. Ezt mondom azért is, hisz az Európai Unió környezetvédelmi, egészségvédelmi és fogyasztói bizottságában foglalok helyet én magam is, és tudom határozottan, hogy számos olyan kérdéskört tárgyal most is az Európai Unió, ami az elkövetkezendő időszakban a különböző, eddig megállapított normák változásához, valamint határidő-változásokhoz fog vezetni.
Számos olyan dologgal, amit a miniszter úr is elmondott, én magam is maximálisan egyetértek és az MDF is egyetért, csak sajnos a finanszírozás oldaláról és azokból a visszásságokból próbálom leszűrni az eddigi következtetéseimet, amelyeket az elmúlt öt év folyamán én magam mint parlamenti képviselő is megtapasztaltam.
Csodálatos dolog, hogy 2002-ig az ország 56 százaléka csatorna szempontjából közművesítve lett. Csodálatos dolog, hogy 2008-ig ennek a nagyságrendnek közel a 80 százalékát el kívánjuk érni, és 2010-ig, azt lehet mondani, az ország teljes lefedettségét meg kívánjuk valósítani.
Szomorúan tapasztalom, hogy forrásoldalról sajnos ez a következetes, ön által is felsorolt határidő-betartás nem fog tudni teljesülni. Szomorú vagyok azért is, hiszen a környezetvédelmi tárcánál látjuk, hogy 24 milliárd forint áll rendelkezésre a KAC fejezetnél, amely ugyan most már nem a környezetvédelmi tárcánál van, hanem - fogalmazzunk így - a Miniszterelnöki Hivatal gondozásában kerül majd adott esetben elvonásra, hisz ebben az évben is tapasztaltuk, a kormány egy egyszerű döntéssel fogta magát, a különböző tárcáktól összeadta a pénzt, és innentől fogva a kételyeim felmerülnek, hogy adott esetben az a csodálatos program, amelyet ebben a programban is megfogalmazunk, egyáltalán tud-e teljesülni.
A másik ilyen kérdés, amit Orosz Sándor képviselőtársam is elmondott: bevezettük a környezetterhelési díjat, hiszen a tegnapi napon a parlament döntött a díj nagyságrendjéről, döntött arról is, hogy ha gazdasági társaságok beruháznak, akkor 50 százalékáig visszaigényelhetnek. Szeretném megkérdezni, hogy azok a települések, azok az állampolgárok, akik elszenvedő alanyai a környezetterhelésnek, ebből a környezetterhelési díjból mennyit fognak visszakapni. Számomra az lett volna a tökéletes megfogalmazás, ha a környezetterhelési díj java része a környezetvédelmi tárca fennhatósága alá kerül, és valóban környezetvédelmi szempontú beruházásokra, adott esetben ott, ahol a terhek jelentkeznek, a károk elhárítására lehetett volna fordítani.
Én is maximálisan egyetértek a természetvédelem, a tájvédelem kérdésével, mert az anyagban csodálatosan ki van dolgozva.
A prioritások esetében viszont nem találom meg azt a sort, azt a rangsort, ahová el kellene jutnunk. Bizonyos területeken, a hulladékgazdálkodás területén, a csatornázás területén meg van határozva, meddig kell eljutnunk bizonyos beruházási nagyságrendig, de például nincs megfogalmazva az, hogy környezetvédelem szempontjából a felszín alatti vizeink, gyógyvizeink, hévizeink gazdálkodásával mit kívánunk elérni. Nincs megfogalmazva. Azt lehet mondani, hogy a világ egyik leggazdagabb gyógyvízforrás-lehetőségével rendelkezik Magyarország, tehát egyfajta prioritásként igenis meg kellene fogalmazni, hogy ennek a védelme, a kiterjesztése, hasznosítása környezet-egészségügyi szempontból is mennyire fontos az ország jövője szempontjából is.
Nem találok benne például olyan dolgot, mint az agrár-vízgazdálkodás. Ez is nagyon fontos kérdés, és főleg most, hogy ismerjük az Unió országjelentését, az emberben felmerül a kérdés, hogy az agrár-vízgazdálkodás, agrár-környezetvédelem kérdésével tulajdonképpen ki is foglalkozik - ugye, államtitkár úr? Felmerülhet a kérdés, hogy a Belügyminisztérium, az FVM, a Környezetvédelmi Minisztérium - ki a gazdája ennek egyáltalán? Tehát ezeket a dolgokat is pontosan meg kellene fogalmazni ebben a nemzeti környezetvédelmi programban.
Ugyanilyen kérdés Magyarország felszín alatti vizeinek kármentesítési programja. Megpróbáltam abból a kis füzetből az összes térképet egymásra rakni, és valóban rájönni, rádöbbenni, s másokat is rádöbbenteni arra, hogy jelenleg Magyarország felszín alatti vizeivel hol tartunk, hogyan állunk, hogyan gazdálkodunk, hogyan sáfárkodunk, hogyan használjuk, hogyan fertőzzük, mert sajnos ez is megtalálható. Tehát ezeket kellett volna pontosan, sokkal pontosabban meghatározni.
Jelenleg az Európai Unión belül is a globális felmelegedés óriási nagy kérdés. Erre már most, a 2004. évi költségvetésben az Európai Unió 410 millió euróval többet fog fordítani, hiszen az egész monitoringrendszert ki akarja alakítani. Ismerjük Portugáliában az erdőtüzeket számos területen, Magyarországon a szárazság kérdését. Ugyanígy foglalkozik az Európai Unió az alternatív energia kérdésével, az energiahasznosítás kérdésével, amit Orosz Sándor is nagyon jól megfogott a maga részéről. Ma Magyarországon alternatív energiáról nagyon keveset beszélhetünk. Nagyon keveset beszélhetünk, egypár helyen a faforgácstüzelésről, de az Unión belül is felmerül számos olyan kérdés, amely környezet-egészségügyi szempontból nem biztos, hogy a helyes út. Ezt szeretném kihangsúlyozni.
Foglalkozik az Európai Unió az atomenergia kérdésével, a fűtőelemek tárolásával, szállításával, a kiégett fűtőelemek elhelyezésével kapcsolatban; foglalkozik az Unió a vasúti, légi, folyami, közúti közlekedés környezetvédelmi hatásaival, ezeknek a prioritásait próbálja megfogalmazni. A fenntartható fejlődés az Unión és az Európa Tanácson belül is sokszor megkérdőjeleződik, hogy mit nevezünk egyáltalán fenntartható fejlődésnek. A felgyorsuló technológiával a Föld kincseinek a minél gyorsabb kiaknázását próbáljuk meg érteni alatta, vagy valóban azt, amit a környezetvédelem szempontjából mi is mindenképpen szeretnénk Európában a jövő nemzedéke számára értelmezni. Tehát ebben a kérdésben is egymással szembeállít dolgokat.
Nagyon fontos a környezet-egészségügy kérdése, hisz tulajdonképpen a megelőzés, az egészségmegőrzés nagymértékben függ attól, hogy a környezetvédelmi hatásokkal hogyan tudunk sáfárkodni, gazdálkodni. Itt az élelmiszer-biztonság kérdése, a környezetbarát technológiák fejlesztése, a kutatás-fejlesztés kérdése megvannak az anyagban, csak sajnos a források mögötte oly mértékben nem találhatók meg, hogy az ember elbizonytalanodik. Ahogyan Gusztos Péter képviselőtársam elmondta, hogy milyen csodálatos dolgokat kellene megvalósítani, magában a programban is megtalálható, csak a forrásoldalon vannak az embernek olyan kételyei, ami adott esetben teljes egészében el tudja bizonytalanítani.
Európai vízbázisvédelem - óriási nagy kérdés. Európa-szerte fogyóban van a rendelkezésre álló egészséges ivóvíz. Ebben is sokkal erőteljesebben kellene a dolgokat megfogalmazni. Ilyen az európai határokon átnyúló környezeti hatások monitoringjának a kialakítása, az együttműködés számos országgal. Tavaly, tavalyelőtt már próbáltuk tulajdonképpen közösen elindítani a dunai országokkal azt a környezetvédelmi szállítási programlehetőséget, amely egyfajta Pilot-projekt is lehetne az Európai Unión belül.
A fürdővizekkel, a tájvédelemmel, természetvédelemmel kapcsolatosan, a nemzeti parkok kérdése, a hévizek, gyógyvizek, a kiotói egyezmény kérdése, a légszennyezés kérdése olyan dolog, hogy jelen pillanatban az Európai Unión belül is a kiotói egyezménnyel kapcsolatosan a második olvasat folyik, ahol további szigorítást kívánnak végrehajtani, és adott esetben Magyarország esetében nem a '86-os kibocsátás mértékét veszik majd figyelembe, hanem a '96-os mértéket, azt, amikor tényleg javulóbb állapot volt Magyarországon.
(21.20)
Tehát ezeket a kérdéseket is mindenképpen érdemes lenne tisztázni, hogy valóban egy olyan programot tudjunk összeállítani, amely megfelel az általunk és az Unió által is támasztott majdani követelményrendszereknek.
A hulladékgazdálkodás területén óriási kételyeim vannak, hiszen 2012-ig kell végrehajtani Magyarországnak a szelektív hulladékgyűjtést, de ehhez meg kellene teremteni a háttéripart is, amivel kapcsolatban úgyszintén kételyeim vannak, mert lehet, hogy korszerűen össze fogjuk gyűjteni, korszerűen szelektáljuk majd a hulladékot, de a hulladékfeldolgozó-ipar nincs meg mögötte. Sőt, mi több, a színes papírok szétválasztása is óriási nagy téma az Európai Unión belül. Erre is lesz majd egy szigorú előírás, amit Magyarországnak úgyszintén be kell majd tartania. Lehet, hogy valamilyen mértékű átmeneti mentességet kapunk a bevezetésével kapcsolatosan, csak a mögötte lévő feltételeket nem látom.
Nem látom azt sem, hogy Magyarországon a környezeti oktatás, a környezeti politika abba az irányba hatna, hogy az állampolgárokkal megértessük, mit jelent a szelektív hulladékgyűjtés, mit jelent az utolsó frakció megmaradása, annak tárolása, vagy annak újbóli hasznosítása, mondjuk, energetikai célokra. Tehát ezeket a kérdéseket is sokkal határozottabban kellene megfogalmazni. Ahogy miniszter úr az előbb is elmondta, nem vagyunk tisztában azzal, hogy az első program milyen mértékben teljesült, milyen mértékben realizálódott, abból tulajdonképpen a második program mit tart meg, mit tart fontosnak, hogy tovább folytatódjon, és ahhoz megvan-e a teljes finanszírozási háttér biztosítása, ami érzésem szerint nagymértékben kérdéses.
Szeretném mindenképpen, ezen a területen valóban jó lenne, ahogy a Fidesz részéről és az MDF részéről is több alkalommal megfogalmazódott, ha négypárti egyeztetéseket tudnánk úgy folytatni, hogy közösen megtaláljuk a prioritási elveket, azokat valóban rangsoroljuk, felállítsuk. Mert sajnálatos módon most is tapasztaltam olyat, hogy ivóvízbázis fölötti, karsztvízbázis fölötti terület nem kapta meg a csatornázásra a pályázati pénzt, olyan területek pedig, amelyek messze esnek a karsztvízbázistól, megkapták a pályázati pénzeket. Szomorú vagyok, hiszen saját magunk közösen döntöttünk abban, hogy prioritási elvként az 1/A vízbázisokat helyezzük elsődleges célként, és valahol az Unió is úgy fogalmaz, hogy azokat kell biztonságba helyezni, hogy az unokáink számára is maradjon ivóvíz. Mert ha ezzel nem helyesen gazdálkodunk, sáfárkodunk, akkor lehet, hogy majd tasakból isszák ők is a vizet, mint számos más országban.
Szeretném azért egy kicsikét megdicsérni magát az anyagot, mert nem szabad azt mondani, hogy teljes egészében rossz, hiszen nagyon sok olyan rész van, ami nagyon pontosan fogalmazza meg a hosszú távú környezetpolitikát. Vannak benne átfedések, erre Pap János nagyon komolyan rávilágított. Szeretném, ha tényleg ebben a kérdésben tovább tudnánk lépni, és nem úgy zárnánk le, hogy egy feles házdöntéssel, mondjuk, 5 vagy 6 fős többséggel kerülne elfogadásra, mert akkor az embernek a szája íze is olyan marad, hogy az, amit felvázoltunk, elmondtunk, nem kerül be, nem kerül megfogalmazásra. Ezért úgy érzem, célszerű lenne a tárcákkal is sokkal komolyabb egyeztetést folytatni, valamint a négy párttal is olyan prioritási sorrendet fölállítani, ami következetesen, adott esetben még kormányzati váltás esetén is mint egyfajta program, a kormányzatokon is át tudna ívelni.
Köszönöm a figyelmüket, és köszönöm meghallgatásukat. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
