DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A módosító javaslatok száma a kormánypárti frakciók részéről lehet egy kritikát illető pont, de megítélésem szerint inkább jelzés és segélykiáltás azokból a szférákból, ahol valószínűleg gond van és gond lesz 2004-ben akkor, ha nem lesz meg a megfelelő finanszírozás, nem lesz meg a megfelelő pénzeszköz az odarendelt feladatokhoz. Én ezt így fognám fel és így kezelném, nem úgy, ahogy kicsit becsmérlően és lekicsinylően, kritizálva az ellenzéket, különböző megjegyzéseket tesznek ehhez.
Tessék szíves lenni elgondolkozni azon, hogy a különböző szférák pénzigénye, és nem elsősorban és nem csak az ígéretek, amelyek elhangzottak, annak kielégítésének a fedezete, hanem azok a helyzetek, amelyek a különböző szektorokban kialakultak, milyen finanszírozást igényelnek 2004-ben ahhoz, hogy a 2003-as vagy a 2002-es szintet tartani tudják. No, ilyen az önkormányzati szféra.
(10.20)
Azt gondolom, hogy az nem kétséges, elhangzott többször, kormánypárti képviselők részéről is, hogy nagyon komoly gond van és gond lesz. Részemről egyébként minden, önkormányzatokat érintő módosító javaslatot támogatni tudok, és azt gondolom, hogy ez is jelzés értékű a tekintetben, hogy nagyon komoly problémák várhatóak. Lehetne ezzel a kérdéssel elmenni egészen a demagógia irányába, hogy az önkormányzatok csődsorozata, a szolgáltatások színvonalának sorozatos csökkenése, az iskolabezárások és az óvodabezárások folyamatos jelenléte és folytatása következik, mégis azt mondom, hogy próbáljunk meg picit szintén leszállni a realitások színterére.
Amikor az általános vita volt, akkor azt mondtam, hogy az önkormányzati érdekszövetségek már a 2003-as költségvetés kapcsán is 110 milliárd forintot hiányoltak az önkormányzati büdzséből. Ehhez kaptak 3 milliárdot, majd később 7 milliárd lett a felülről nyitott béralapban, majd most, még a költségvetés előtt 200-250 milliárdot jelöltek meg; nem vagyunk ma 100 körül sem ahhoz képest, ami kell ahhoz, hogy az előző évi működést biztosítani tudjuk. Igenis komoly, egyesek szerint 100, mások szerint 120, megint mások szerint 150 milliárdos hiány van az önkormányzati rendszerben; ez az összeg ahhoz kellene, hogy a működőképességet biztosítani tudjuk. Nem ahhoz kell, hogy most különböző vágyaikat valósítsák meg a települések és a polgármesterek, hanem ahhoz, hogy a működést biztosítani tudjuk, amiben benne van az iskola, benne van az óvoda, benne van az egészségügy, benne van a szociális szektor, benne van a település üzemeltetése, a szemétszállítástól a közvilágításig, és sorolhatnám tovább, többek között az ivóvíz-szolgáltatás, a csatorna és minden, ami az önkormányzatokhoz telepítve van. Erről kell beszélni, tisztán, világosan és őszintén.
Amikor a módosító javaslatokról beszélünk, akkor valóban úgy kellene összegyűjteni őket, és úgy kellene támogatni majd a kormány részéről, hogy adott esetben, amikor ezek a kérdések merülnek fel, akkor próbáljunk valóban egyezségre törekedni, nem úgy, hogy az ellenzék beadott ennyit; azért adott be ennyit, mert ott is ülnek polgármesterek, ott is ülnek önkormányzati képviselők, és ők is szeretnék azt, hogy ez a szektor jobban legyen finanszírozva 2004-ben. Nem arról van szó, hogy ki mire és milyen irányba mutogat vissza, hanem hogy 2004-ben mi lesz ebben a szektorban (Közbeszólás: Így van!), és ez a dolog lényege, ne beszéljünk mellé!
A Magyar Demokrata Fórum pontosan ezért - és nem akarom elmondani az itt már többször elmondott indokrendszeremet, hogy miért fontos az önkormányzati szektor, miért fontos a helyi közösség, miért fontos a település és a kötődések, és a többi - egy olyan módosító javaslatot adott be, amely minden normatívát 10 százalékkal megnövel. Mert bármilyen szépen hangzik a 9 százalékos növekmény az önkormányzati szektorban, messze nem elegendő az odatelepített feladatokra! Az új feladatok közül is csak kettőt említek, az ingyenes étkezést és az ingyenes tankönyvet, aminek a fedezete nincs meg még 70 százalékban sem. Ezek új feladatok, erről kell beszélni, nem arról, hogy kilenc… Jó, 9 százalék nagyon jó, csak azt nézzük meg, hogy milyen új feladatok vannak, mire van ez a 9 százalék. Például a 9,5 milliárd a kistérségekre, amiről azt sem tudjuk, hogy hogyan lesz szétosztva, nincs meg a közigazgatási reform, ott áll a költségvetésben 9,5 milliárd, és mindenki veri a mellét, hogy milyen jó dolog, hogy van 9,5 milliárd. Nagyon jó dolog, csak közben működni kell, a szemetet el kell szállítani - nem tudom, hogy tetszenek-e tudni. Azt gondolom, ahhoz, hogy ezek a működési szolgáltatások meglegyenek 2004-ben, minimum 10 százalék normatívanövekményre szükség van.
Igen, tudom, azon a bizonyos polgármesteri találkozón a miniszterelnöknél, ami csak a kormánypárti polgármestereknek jutott ki, mély tisztelettel jelzem, nekünk már nem jutott ki, ott állítólag közel 30 milliárd került beígérésre, ami talán módosító javaslatokon keresztül fog realizálódni, amiből elmegy 10 milliárd tömegközlekedésre, a másik 10 milliárd állítólag normatívára, feltehetően közoktatásra vagy valami ilyesmire fog bekerülni. És ha azt vesszük, hogy a normatívák nagyságrendje körülbelül 730 milliárd, ennek a 10 százaléka 73 milliárd, akkor a 10 milliárd nem több, mint 1,2-1,3 százalék - na, ez kevés! Ez gesztusnak megfelel, de a lényegi kérdést nem kezeli, ez a pénz kevés, ide 10 százalékot nem lehet nélkülözni, és még ha 10 százalékkal ez növekedne, akkor sem biztos, hogy lehetne biztosítani jövőre például a közalkalmazottaknak helyben béremelést.
Arról is beszélni kell, a jelenlegi kondíciókkal megcsináltuk otthon a koncepciót, nem egy rossz városról van szó: nem tudunk bért emelni 2004-ben. Miből, tessék mondani, miből lesz a béremelés? Miből lesz a köztisztviselők tizenharmadik havi jutalma 2004-ben, ha annak a terhére már tervezünk, és próbáljuk 2005-re kitolni ennek a kifizetését? Tetszettek ezeken gondolkodni, hogy kik azok otthon, akik ezekkel az emberekkel beszélgetnek, és kik azok, akik ezeknek az embereknek az egzisztenciáját biztosítják, és akik egyébként együtt dolgoznak velük, és akik számon kérik a munkát? Azt mondják, hogy 6-8 százalék létszámleépítés? Honnan? Az ágazati törvények a különböző szektorokban előírják a kötelező létszámokat és a kötelező feladatokhoz biztosított kötelező szakembert!
Én azt mondom, és arra kérem a képviselőtársaimat, gondolják át a Magyar Demokrata Fórumnak azt a javaslatát, hogy 10 százalékkal növelik a normatívát, mert akkor az egy 73 milliárd forintos nagyságrendet kitesz, ezzel még meg lehet állapodni kormány és ellenzék, önkormányzatok és kormányzat között. Ennél kevesebb dolog a pótcselekvés, az lehet gesztus, arról beszélhetünk, de azért a mellünket ne verjük, szép csöndben mondjuk meg, hogy még egy pici pénzt kiszorítottunk, de sajnos nincs több pénz az önkormányzatoknak, az ígéretek ellenére.
A másik négy módosító javaslat, amiről szeretnék még beszélni ebben a pár percben, mindegyik olyan, amihez nem kell pénz; egyik módosító javaslat sem kér külön forrást. Mikről van szó?
Annak idején sokszor támadták az előző kormányt is, nem tudom, hányszor hangzott el, hogy a kormánypártok polgármesterei és az általuk képviselt különböző szektorok előnyt élveznek, oda mennek a pénzek, a másik oldalra nem mennek.
Kérem szépen, szeretnék egy olyan kérdésről beszélni, amelyet ha így fogad el a parlament, akkor megítélésem szerint bűnt követ el; bűnt követ el azzal a szektorral szemben, amely évtizedeken keresztül letette ennek az országnak az asztalára az eredményeket, az elismertséget ország és világ előtt, ez pedig nem más, mint a sport világa. A Magyar Olimpiai Bizottság finanszírozásáról van szó, ami a korábbi törvénynek, a 2000-ben elfogadott sporttörvénynek megfelelően szépen elkezdett olyan formában a sportágakkal foglalkozni, hogy a hozzájuk rendelt sportágaknak az odatelepített pénzt, egymás között átlátva, megbeszélve, korrekt módon, pontrendszer alapján osztották fel. Tökéletesen működött a decentralizált pénzeszközhöz rendelt decentralizált döntési mechanizmus. Így volt ez a Nemzeti Sportszövetségnél, így volt ez a Fogyatékosok Szövetségénél, és sorolhatnám tovább. Sok kritika érheti az előző sportkormányzatot, ebből nem szeretnék vitát nyitni, abból a vitából viszont megítélésem szerint senki nem jönne jól ki, ha azt kezdené kritizálni, hogy ez a típusú mechanizmus decentralizálja a demokratikusan választott és komoly felkészültséggel bíró sporttestületekhez rendelt döntést, és a hozzátett forrást is és az arról való döntést is odatelepíti.
Kérem szépen, ebben a költségvetésben, az előzőekhez képest ellentétesen, a Sportminisztérium fejezeténél jelennek meg a Magyar Olimpiai Bizottság különböző költségei. Jelzem, olimpia előtti évben vagyunk, olimpia előtt néhány hónappal, mondhatnám ezt is, a felkészülés megfelelő stádiumában, az egész magyar nemzet azt várja, hogy újabb aranyakkal legyen gazdagabb a magyar sporttársadalom és Magyarország, önök pedig megcsinálják azt, megítélésem szerint politikai megközelítésből és politikai szándékból, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságnak 2004-ben 100 millió forintot adnak! Erről fog a Magyar Olimpiai Bizottság dönteni, tavaly 1,3 milliárdról döntött, ez most 100 millió, és beteszik a Sportminisztériumnak a költségvetésébe az összes többi pénzt, olimpiai utazás, sportfelszerelések - különböző fejezetekben található ez meg. Nekem sem volt egyszerű egyébként összeszedni azokat a pénzeket, amelyek elvileg az olimpiai felkészüléshez, az olimpiai mozgalom és az oda tartozó szövetségek finanszírozásához szükségeltetnek. Hamarosan jön egyébként a sporttörvény vitája, ami ugyanennek ágyaz meg.
Olyan centralizáció történik a magyar sportban, ami egész egyszerűen felháborító és elfogadhatatlan. Önök nem veszik komolyan azokat az embereket, sportágakat és szövetségeket, amelyek közel százévesek, hosszú évtizedeken keresztül ennek az országnak az asztalára letették az eredményt, tudnak önállóan működni, felelősen gazdálkodni, még nem is vitatkoznak annyit, mint mi, és önök fogják magukat, és odatelepítik a minisztériumhoz a pénzt, hogy na, most akkor a minisztérium egycsatornás finanszírozásán keresztül, a tárca politikai vezetése döntésének hatására annak tenyeréből egyenek! Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan!
Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, támogassák azt a módosító javaslatot, ami alapján a Magyar Olimpiai Bizottság költségvetése 1,950 milliárd forint; ez az a pénzeszköz, amely az olimpiai felkészítést, az olimpiára készülő szövetségeknek a támogatását, a felszereléseket, a gyógyszereket és egyéb kérdéseket jelenti.
(10.30)
Telepítsék szépen vissza a Magyar Olimpiai Bizottsághoz, és annak elnöksége, annak közgyűlése, amely több mint 160 vagy 150 fős, teljesen tisztességgel, becsülettel és korrekten el fogja dönteni, hogyan és milyen formában kerüljenek ezek oda, ahol azt felhasználják.
Kérem képviselőtársaimat, támogassák ezt a döntést. Nem kerül pénzbe, nem kerülünk most bele abba a helyzetbe, hogy azt mondják, nade miből fizessük ezt ki. Nem kell több pénz, azt a pénzt telepítsék a Magyar Olimpiai Bizottsághoz. Ezzel tudják szolgálni a magyar nemzet és a magyar sporttársadalom olimpiai felkészülését, és ezzel lehetünk büszkék azokra a hagyományokra, amelyek abból a szektorból, abból a szférából évtizedeken keresztül érkeztek hozzánk. Nagyon kérem képviselőtársaimat, ezt a módosító javaslatot támogassák, mert nem lesz méltó hozzánk, ha nem így történik, és ezzel tudják bizonyítani, hogy nem politikai kérdést csinálnak a dologból. Nem akarom kifejteni a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének a hovatartozását s a többi.
Ugyanez a bizonyíték, itt van a kezemben, szintén nem kell pénz hozzá; a módosító javaslat arról szól, hogy azoknak a sportágaknak a száma, amelyek sportágfejlesztési támogatást kapnak, bővüljön ki két olyan sportággal, amelyek tradicionálisan is és eredmény szempontjából is odavalók. Miről van szó? Arról van szó, hogy már korábban, a korábbi sportkormányzat részéről elindult a sportágfejlesztési támogatás. Ez a labdarúgással és az atlétikával kezdődött, ezzel a két sportággal. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Igen tisztelt képviselőtársam, kíván mondani valamit? Szívesen válaszolok. A harmadik, a kosárlabda bekerült; teljesen jó labdajáték, népszerű. Negyedikként, ötödikként és hatodikként ebben az esztendőben bekerül a kézilabda, egyetértek vele, labdajáték, eredményes. Bekerül a kajak-kenu, egyetértek, olimpiai sportág, rendkívül eredményes, és bekerül a tenisz 52 millió forinttal, amely szerintem egy kicsit érdekes, annál is inkább, mert ez abszolút az üzleti szektor sportága, de ha ez a döntés, akkor legyen benne a tenisz is.
Nincs benne az úszás. Igaz, az úszás Európa-bajnokságra készül, 2,6 milliárdot már kap uszodára, ki lesz stafírozva az úszás az Európa-bajnokságig, el tudom fogadni.
Hol a vízilabda és hol a vívás? Hol van ez a két sportág? Mind a kettő olimpiai aranyérmet hozott, mind a kettő mögött hihetetlen sporterőtér van, és egyébként tradicionálisan is odavalók. Nem véletlenül mondtam a vízilabdát és a vívást - a vívás személyesen érint -, és nem véletlenül mondtam a politikai kérdést. Azt is tudom, hogy az előkészítések során benne volt a vívás, ezek után kikerült; azt tessék megmagyarázni, hogy miért. Én olyan módosító javaslatot készítettem el, hogy ez az 1,2 milliárd forint, amely rendelkezésre áll a sportágfejlesztési programokban, úgy legyen felosztva, hogy abban a vízilabda és a vívás is helyet kapjon, nem átrendezve, nem elvéve nagy pénzeket más sportágaktól. Mind a hatnak és ennek a két sportágnak a sportágfejlesztése e tekintetben megoldható lenne. Hadd ne mondjam el, hogy ha az eredményességet szeretnénk tekinteni, akkor mind a két sportágnak rendkívül nagy szüksége van erre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van itt még más is, szintén politikai kérdés, és azért mondom, mert itt politizálunk. Lehet szakmai vitákat is folytatni, jó lenne szakmai vitákat folytatni a sportról, nagyon jó lenne ebben a teremben. Majd a sporttörvény kapcsán lesz, de megítélésem szerint ott is néhány politikai döntést fog hozni a kormánypárti többség annak érdekében, hogy akaratát végbevigye, holott megítélésem szerint ez szakmailag nagyon rossz lesz. Itt is, ezek is rossz szakmai döntések politikai megközelítésből.
Engedjék meg, hogy végül abszolút személyesen a Grassalkovich-kastélyról két mondatot szóljak. Ez a nemzeti műemlékegyüttes nem az enyém, még csak nem is Gödöllő városáé. Gödöllő városa nélkül nem lett volna bepörgetve az a lendület, amely alapján egyébként elindult a felújítási folyamat. Az előző években voltak felújítási és fejlesztési pénzek, ebben az esztendőben furcsa módon nincs megjelölve a gödöllői Grassalkovich-kastély a fejlesztések terén nevesítve; nem kell több pénz. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 3,2 milliárdjából néhány száz millió forint belefér a gödöllői Grassalkovich-kastélyra, amely egyébként kiemelt műemlék, amelynek a fejlesztése nem saját, nem egyéni, hanem össztársadalmi érdek és a magyar nemzet érdeke. Annál is inkább, ha arra gondolok, hogy, mondjuk, pont egy héttel ezelőtt a négy visegrádi köztársasági elnök találkozott ott, korábban négy miniszterelnöki találkozó volt, a visegrádi belügyminiszterek találkoztak, és állítólag tervezik a kultuszminiszterek találkozóját is a Grassalkovich-kastélyban. Azt gondolom, ez az országnak olyan jellegű reprezentatív színhelye, amelynek a további fejlesztése nem gigantikus méretekben, hanem lépésről lépésre, ahogyan eddig történt, mindenféleképpen méltányolandó, különösen akkor, ha ez a módosító javaslat arról szól, hogy a belső keretek felosztásánál egy ilyen tétellel szerepeljen a gödöllői Grassalkovich-kastély.
Tisztelt Képviselőtársaim! Számos más módosító javaslatról is lehetne beszélni. Ezek egy része semmi pénzt nem igényel, csak a politikai korrektséget kívánja el önöktől, hogy segítsék azokat a szektorokat, azokat a szférákat, amelyek egyébként per pillanat most nem feltétlenül kormánypárti vezetésűek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
