GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elég sokat vártam, hogy reagálhassak az Illés képviselő úr által mondottakra, de örülök, hogy visszafordultunk ebbe a helyzetbe. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Ajánlanám, képviselőtársaim, el kellene ezt olvasni! Lasztovicza képviselő úr csodálatosan visszakiabált: kérem, mi így készültünk rá, mi elhoztuk a határozatokat is, mert igenis, erről akarunk beszélni.
Képviselő Urak! El kellene olvasni önöknek is a törvényjavaslatot, akkor talán nem mondana ilyet Illés képviselő úr, hogy nem létezik. Létezik az 5. §-ban, létezik a 6. §-ban, taxatíve felsorolva, hogy igenis, összeállíttatja az előzetes környezeti tanulmányt, és a tanulmány függvényében, ha indokolt, a 6. § (4) bekezdésében még az is szerepel, hogy a miniszternek rendeletileg módosítania kell a tervezett út nyomvonalát.
Amiért eredetileg szót kértem, képviselő úr - elfogadva, hogy ön és mi is aggódunk a környezetért, amit majd hátrahagyunk az utódainknak, a gyerekeinknek és az unokáinknak -, van egyfajta gazdasági fejlődés. Ezt ön megpróbálta bírálni és kritizálni, én pedig állítom: tudom, hogy a határ mellett élve csak ez az egy lehetőségünk van ahhoz, hogy bekapcsolódjunk az ország vérkeringésébe, a gazdaságba. Ezt lehet nemtetszéssel kifejezni, de ez a valóság. Le kell ülni néhány befektetővel, akinek az első három kérdésében szerepel, hogy hány perc alatt érhető el az önök területe a fővárosból vasúton, közúton, légi közlekedéssel.
Azt gondolom tehát, arról kellene beszélnünk, hogy hogyan, milyen módon alakítsuk úgy a környezetünket, hogy elfogadható és elviselhető legyen.
Egy újabb kétpercesben folytatnám, elnök úr. Köszönöm szépen.