NÉMETH ZSOLT, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt másfél évtizedben lezajlott társadalmi-gazdasági változások hatására, a civil társadalom fokozatos kiépülése révén a különféle műszaki létesítmények, köztük a vonalas létesítmények, útépítések társadalmi fogadtatása jelentősen megváltozott.
A nemzeti, regionális gazdaságfejlesztési érdekek gyakran összeütközésbe kerülnek helyi, települési, környezet-, természetvédelmi, tulajdonosi, állampolgári érdekekkel. A közösségi és egyéni érdek, a nemzeti, országos és helyi akarat közti ellentét feloldása a fejlett demokráciákban, a nálunk gazdagabb országokban is nehéz feladat. Ott, ahol évtizedek óta megfelelő fórumot biztosítottak az érdekegyeztetésre, s ennek folyamatát alkotmányban, törvényi szinten szabályozták, az osztrák, francia, dán, német, svájci gyakorlatot vizsgálva megállapítható, hogy az érdekeltek széles körű bevonásával hosszas előkészítés előzi meg a beruházásról szóló döntést, és ezt gyors kivitelezés követi. Azonban az eljárás valamely fázisában magas szintű jogszabállyal, törvénnyel, miniszteri rendelettel egyedileg közcélúvá, közhasznúvá minősítik a beruházást. A különböző szintű utakra vonatkozóan - szövetségi, tartományi, önkormányzati -, a közhasznúság komplex intézményének bevezetésével, jól szervezetten, optimális időráfordítással szerezhető be a szükséges engedély, és szerezhető meg a földterület tulajdonjoga.
A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről szóló törvényjavaslat közhasznúsági törvény hiányában szeretne valami olyan megoldást találni, amely törvényi szabályozással gyorsíthatná fel a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztését.
A másik fő célja az előterjesztésnek, hogy az Európai Unióba történő májusi belépés előtt nyilvánvalóan szeretné közbeszerzési eljárásra kiírni az összes lehetséges fejlesztést. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja mindkét szándékkal egyetért, de felmerül a kérdés, hogy az előterjesztés miért nem egy évvel ezelőtt, s miért nem a közlekedéspolitikai koncepció keretében vagy utána került a tisztelt Ház elé, hiszen a probléma már akkor is ismert volt.
A gyorsforgalmú közúthálózat-fejlesztési program készen állt. A kormányváltás az előkészítést lelassította, a kivitelezést szinte leállította. Az elvesztegetett másfél esztendőt nem pótolja a törvényjavaslatban szereplő táblázat, mely 636 kilométer új útról beszél.
Ezzel kapcsolatosan két fő problémáról kell szólnunk. A munkák részletes átvizsgálását követően megállapíthatjuk, hogy az előkészítés jelenlegi állapota miatt nincs realitása annak, hogy ez a 636 kilométer 2007-ig elkészüljön. Természetesen képviselőcsoportunk is támogatja ezen útszakaszok megépítését, de ehhez megfelelő előkészítés, korrekt versenyeztetés és kormányzati összhang szükségeltetne.
A másik fő probléma, hogy érthetetlen módon a 636 kilométerből az északnyugat-dunántúli utak teljes mértékben hiányoznak: az M8-asból, M86-osból és az M9-esből egy kilométert sem tartalmaz ez a tervjegyzék. A magyarországi határátkelési adatok azt mutatják, hogy Rábafüzestől Esztergomig több a ki- és belépő kamionforgalom, mint az összes többi határszakaszon együttvéve. Ennek az egyszerű, száraz ténynek homlokegyenest mond ellent, hogy az előbb említett három út nem szerepel az előterjesztésben. A dunaújvárosi és a szekszárdi hidat természetesen nem idetartozónak érzem.
A nemzetközi közúthálózatba illeszkedő fejlesztések hiányosságainak, az elmúlt másfél esztendő késlekedéseinek ismeretében ma már világosan látszik, hogy azok a rendkívüli feladatok, melyek ilyen mértékű beruházást kísérnek, egyértelműen önálló minisztériumot igényelnének. A gyorsforgalmi közúthálózat fejlesztése egy olyan kiemelt feladat ma hazánkban, melyet nem lehet egy minisztérium negyedik mellékterületeként kezelni. A sokadrendűség érezteti hatását az állami alsóbbrendű úthálózat tekintetében is: a főutak egy része, a mellékutak többsége teljesen lerobbant állapotban van, és azonnali beavatkozást igényel. Sajnos, ezzel kapcsolatban sem látunk biztatót a jövő évi költségvetésben.
Tisztelt Ház! Támogatható és helyes az lenne, ha a most tárgyalt törvényjavaslat évenkénti bontásban, összegszerűen rendelkezne a gyorsforgalmi utak tervezéséhez és építéséhez szükséges pénzeszközökről. E területre a magántőke bevonása az elmúlt évtizedben nem mondható sikeresnek, így reméljük, hogy a központi költségvetésből, valamint az Európai Unió támogatási alapjaiból származó források melletti felsorolást csupán a teljesség igénye szülte.
Helyesnek tartjuk, hogy a törvényi felhatalmazást követően az utak tervezése és építése a miniszter kezdeményezése alapján indulna meg. Úgy véljük azonban, hogy a lakossági fórumok tartása szükségessé válik már a tanulmánytervi nyomvonalváltozatok kidolgozásakor is, nem elégséges, hogy ezt csak a környezeti tanulmány készítésének fázisában rendeli el a jogszabály.
Egyértelművé kell tenni azt is, hogy amikor a környezetvédelmi hatóságok, az előzetes környezetvédelmi eljárás során kidolgozott határozat alapján a közlekedési miniszter - a területfejlesztésért és a környezetvédelemért felelős miniszterekkel egyetértésben - rendeletben állapítja meg a nyomvonalakat, akkor szabad lehetőséget ad a tervezés során a két változatban kijelölt ötszáz méteres sávon belüli mozgásra, módosításra.
A törvényjavaslat nem változtatja meg alapvetően a kisajátításra vonatkozó törvényi szabályozást, azonban a sikertelen adásvételt követően megindított államigazgatási eljárásban meghozott határozat ellen benyújtott bírósági felülvizsgálatnál határidőket szab. Vélhetően ez a rendelkezés jelentősen lerövidíti a hatályos jog és a jelenlegi gyakorlat alapján folytatott eljárást. A bíróság az ingatlan kisajátítását kérő fél kérelmére rendelkezhet ideiglenes intézkedéssel az ingatlan birtokba adásáról, ezt azonban csak akkor teheti meg, ha a korábbi tulajdonos a kisajátítás tényét nem, csak a kártalanítás összegét vitatja. Véleményünk szerint itt a törvényjavaslat indokolatlanul bátortalan megoldást javasol, hiszen - mint említettük - az előterjesztés egyedileg, magas szintű jogszabállyal, törvénnyel minősíti közérdekűvé a beruházást, a nyomvonalat a miniszter rendelettel jelöli ki. Ezek után úgy véljük, hogy a közigazgatási hivatal, amely amúgy szintén nem vizsgálja a közérdekűséget, intézkedhetne az ingatlan birtokba adásáról, természetesen nyitva hagyva a bírósági eljárást a kártalanítási összeg vitatása vagy megítélése céljából.
Szintén hatáskörrel kellene felruházni a közigazgatási hivatalt a vagyonkezelői jog átadás-átvétele tárgyában. Jelenleg állami tulajdonú ingatlanok esetében nincs hatásköre, ez pedig az eljárást rendkívül hosszadalmassá teszi, akadályozza az adott műszaki munkarész ingatlan-nyilvántartási átvezethetőségét.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a törvényjavaslatot - módosítások elfogadását követően - a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének fontosságára és sürgősségére való tekintettel támogatja. Azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt évtized beruházásai és a nemzetközi tapasztalatok alapján időszerű lenne a közhasznúság komplex intézményének bevezetése hazánkban, hogy a gyorsforgalmi utak mellett más vonalas létesítmények és más közintézmények is optimális időben megvalósulhassanak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)