DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elsőként hadd mondjam azt az államtitkár úrnak, hogy megítélésem szerint példás színvonalú a jogszabály és a jogszabály előkészítése is. Hosszú ideje nem találkoztunk olyan indokolással, ami e jogszabály mellékletét képezi külön kötetben. Nem emlékszem olyan jogszabályra, amely felhívná mindazokat az uniós szabályokat és irányelveket, amelyek a jogszabály alkalmazásához elengedhetetlenek. Ezért a kezdés arról szól, hogy köszönetem és elismerésem szeretném kifejezni e tekintetben a tárca munkatársainak.
A közbeszerzési törvény - ahogy az az ismertetésben elhangzott - továbbépítése, továbbfejlesztése annak az alapjában jó jogszabálynak, amely 1995 óta rendelkezésre áll, természetesen többszöri módosítással. Az első kérdés, ahol meg kell állni - mert ez több helyen, többször is kritika tárgya volt -, hogy túl sok a jogszabályhely, túl sok a paragrafus, hosszú a jogszabály, és ez nehézzé teszi az áttekinthetőségét.
Nekem ellentétes a véleményem. Gyakorló jogászként és országgyűlési képviselőként persze könnyű felvetni - és ez jogos felvetés -, hogy miért kell három vagy négy helyen közel azonos ismétléseket alkalmazni, és emiatt terjedelmes a jogszabály. Én azonban úgy érzem - és ez talán közel áll a valósághoz -, ennek a törvénynek az az elsődleges szerepe, hogy a jogalkalmazóknak, a közbeszerzési jogterületen dolgozóknak könnyítse meg a munkáját. Ne felejtsük el, hogy egy adott közbeszerzési eljárás során nincs az a jogalkalmazó, akinek dolga lenne az egész törvény forgatása, és neki pontosan az az érdeke, hogy azon a területen, abban a beszerzési specifikációban, ahol eljár, teljes egészében, mindenféle utalások kutatása nélkül rendelkezésére álljon a vonatkozó jogszabály. És ha abból indulunk ki, hogy a törvény valamilyen módon mindig szolgáltatás az alkalmazók részére, akkor ezt a kritikát nem tartom alaposnak, viszont helyesnek tartom, hogy megkönnyítjük a jogalkalmazó dolgát, még akkor is, ha jogász szemmel lehet azt mondani, hogy egyszerűbb lenne az utaló szabályok alkalmazása, de itt feltehetőleg nem ez volt a cél.
A törvény természetesen fenntartja a legfontosabb alapelveket - erről már sok előadás hangzott el -, részint az átláthatóság, a korrupció lehetőség szerinti visszaszorítása és az esélyegyenlőség biztosítása. Megjelenik a kötelező uniós jogharmonizáció által elvárt igény, és gyakorlatilag kibővül a versenypálya további szereplőkkel. Ezzel kapcsolatban itt elhangzottak észrevételek, valamint abban is, hogy megszűnik az az átmenetileg létező előnyben részesítés, preferencia, ami a korábbi közbeszerzési gyakorlatban a magyar vállalkozók mellett szólt.
Ha jól értettem, akkor a Fidesz képviselője részéről elhangzott az is, hogy a kiírónak, az ajánlatkérőnek nem biztosít kellő lehetőséget arra, hogy érvényében fenntartsa az ajánlatot, a többszöri hiánypótlást igényli.
(9.30)
Hadd mondjak valamit, amit én szükségesnek tartok, és a magam részéről kiolvasok a törvényjavaslatból: egy nagyon fontos kérdésben állást kell foglalnia a jogalkotónak. Ez pedig az a kérdés, hogy megengedő vagyok-e, tehát szabadságot biztosítok a jogalkalmazónak, az ajánlatkérőnek, esetleg az ajánlattevőnek, hogy a közbeszerzés mielőbbi lebonyolítása érdekében viszonylag széles terepen mérlegelhessen az alkalmazandó szabályok között. Vagy azt az álláspontot foglalom el, hogy nem adok ilyen lehetőséget, mert ez parttalanná, kiszámíthatatlanná és bizonytalanná tudja tenni az eljárást, veszélyeztetek más fontos alapelvet, hanem meghatározott körben, a közbeszerzési döntőbizottsági, illetve a bírósági eljárásban keresem meg azt a pontot, hogy bizonyos formai eltérések veszélyeztetik-e a közbeszerzés más fontos alapelveit és az alapelveken túl a tervbe vett munka, szolgáltatás megvalósulását. Én hajlok arra, hogy egy ilyen típusú jogszabálynál, amely az alapelvei között olyan fontos társadalmi elvárásokra van tekintettel, mint részint a közpénzekkel való takarékos, megfelelő bánásmód, részint az átláthatóság és a korrupció visszaszorítása, nem helyes a jogalkalmazónak túlzott mérlegelési szabadságot biztosítani, mert sokkal egyszerűbb a jogkövetés, a számonkérés és az egységes gyakorlat kialakítása akkor, ha viszonylag strikt szabályok azok, amelyek az alkalmazás során fölhasználandók.
Amiről beszélni szeretnénk, mert a törvény is ebben a sorrendben említi ezt a viszonylag új szabályt, hogy a költségvetési év elején, lehetőleg április 15-ig - mondja a törvény - éves közbeszerzési tervet kell készíteni a kiíróknak. A történetnek három vonatkozása van - részben ez elhangzott -, és az átgondolását kérem azzal, hogy jelzem, könnyen elképzelhető, hogy a módosító javaslatok körében ezzel az üggyel foglalkozni kell. Igaz az az állítás - bár én nem hiszem, hogy ennek túlzott jelentősége van a jogalkalmazás szempontjából -, hogy nincs előírva a megszokott helyen, hogy a kiírónak a forrással rendelkeznie kell a kiíráskor. Másfelől emlékeztetek arra, hogy elsősorban önkormányzati gyakorlatban, de másutt is alapvető probléma volt, és a vita nem lett tisztába téve, hogy az éves költségvetések úgy rendelkeznek közbeszerzés alá eső beruházásokról, hogy a költségvetés tételesen tartalmazza - lásd Budapest főváros költségvetését -, hogy mondjuk, az Erzsébet híd felújítására iksz milliárd forint van beállítva a költségvetésben. Mi sem könnyebb annál, hogy az összes szóba jöhető vállalkozó, ajánlattevő a költségvetés ismeretében pontosan fel tudjon készülni, hogy mi az a maximum, ameddig az ő ajánlata mehet, de arra is, hogy ettől jelentősen természetesen az ajánlat ne térjen el. Ez pontosan abból következett - mert a gyakorlat nem biztosított tisztább megoldást -, hogy a költségvetés biztosítja a forrás meglétét, tehát nem lehet vitássá tenni, hogy a kiíró ezzel a forrással rendelkezik.
Hasonló a gondom ezzel az éves közbeszerzési tervvel is, mert itt legalább valami olyan típusú szövegbeli megszorítás kellene - és ez nem egy nehéz szövegezés -, hogy tételesen a tárgyát kell hogy tartalmazza, tehát a tervezett közbeszerzések tárgyát, de az összegszerűségeket nem tételesen, hanem a tervezett, csomagba tartozó beruházási szándékokat együttesen. Ez nagyon lényeges kérdés, mert a nyilvánosság fontos dolog, a közbeszerzési éves terv is, az éves költségvetés is ezért kerül előírásra, ugyanakkor az árverseny szerepe alól húzza ki a talajt, ami a közbeszerzési eljárások egyik leglényegesebb kérdése. Tehát én mindenképpen javaslom, hogy vagy a törvényi szabályozásban, vagy valamilyen utalásban ez a fajta tételes nyilvánosságra hozatal kerüljön megmagyarázásra és enyhítésre.
Próbálom kikerülni azokat a témákat, amelyekről már elhangzottak előadások, mert szokás szerint ugyanazt tudjuk mondani. Elhangzott itt az is, a törvény tartalmazza, hogy a közbeszerzési eljárásnak belső szabályzatát kell kialakítani, amely ugyancsak a nyilvánosságra, illetve az eljárásra tartozik, tehát meg kell határozni az eljáró személyeket, a felelősségi rendet, a döntéshozatali rendet, és van egy nagyon lényeges elem, amiről itt említés történt, és valóban érdemes gondolkodni róla, hogy az elbírálás szempontjai hogyan kerüljenek szabályozásra. Ott már tart a közbeszerzési gyakorlat, hogy előzetesen el kell dönteni, meg kell őrizni azt a szempontrendszert, ami arra vonatkozik, hogy az elbíráláskor a pontozás milyen alapon történik, tehát hogy egymás közt a különböző tételek milyen fontossággal, értsd, hány pont többlettel rendelkeznek.
Azt én nagyon nehezen tudom elképzelni, bármilyen szimpatikusan is hangzik, hogy valamiféle központi ajánlás pontos módon tartalmazni tudja az elbírálás szempontrendszerét. Egész egyszerűen képtelenségnek látom, annyiféle közbeszerzési eljárás lehet az ügy tárgyát tekintve. De azt, hogy valamiféle elméleti gyakorlatot, mondjuk, a limiteket a szolgáltatás minőségével, az áreltérésekkel kapcsolatban el tudok képzelni, azonban hasznosabbnak tartom, ha egyértelműen megjelenik a törvényben, hogy milyen módon kell a) nyilvánosságra hozni, b) nem nyilvánosságra hozni, de megőrizni, és milyen formában kell az előzetes döntésrendszer részévé tenni az elbírálás legrészletezőbb szabályait is. Magyarul: a döntéskor ne lehessen lyukat, hézagot találni abban, hogy hogyan is rendelkezett előzetesen az elbírálás szempontrendszere. És még egyszer mondom: nem hiszem, hogy ez önmagában rábízható valamiféle központi ajánlásra, annak csak az elvszerű, vázlatszerű javaslattételi lehetőségét látom. De nagyon örülnék, ha bárki bebizonyítaná vagy példáját tudná ennek adni, csak én ezt nehezen látom át.
Szeretnék beszélni az EU-szabályokkal kapcsolatban felmerült, és a sajtóban is és másutt is hosszú vita alatt álló magyar vállalkozók, illetve az EU jogán betóduló külföldi vállalkozók közti verseny problémaköréről. Az első megközelítésben természetesen azt mondom - azért természetesen, mert hasonlóképpen gondolkodunk ilyen ügyekben, legalábbis azok, akiknek a nevében beszélek -, hogy ha egyszer az a cél, hogy legyen verseny, akkor ne találjunk ki olyasmit, amitől a történet nem lesz verseny. Ez a legegyszerűbb megközelítése. Ez azt jelenti, hogy ha versenyt várok, akkor a verseny szempontjainak megfelelő győztest engednem kell győzni, vagy pedig valami másról beszélek.
A következő lehetőség, anélkül, hogy kitérnék az átláthatóság, a korrupció kérdésére, igen vagy nem, mert ez ebben a vonatkozásban nem feltétlenül hozható föl a vitában; az azonban igen, hogy az árverseny hogyan jelentkezik. Ha őszinték vagyunk, akkor a dolognak csak ott van veszélye, hogy megfelelő tőkével rendelkező külföldi vállalkozások egy bizonyos közbeszerzés megnyerése érdekében természetesen rendelkeznek olyan tőketartalékkal, hogy akár veszteséget is szenvedjenek, ha a céljuk az, hogy a piacra odajussanak, az adott munkát megszerezzék. Ez egy kényes kérdés, mert kétféle választ lehet adni. Egyrészt: na, de akkor a magyar vállalkozókkal mi történik a magyar piacon? Másrészt, sajnos vagy nem sajnos, ott van az a válasz, hogy de ezzel, a minőségről nem beszélek, de árban sokkal kedvezőbb módon tud a költségvetés, állami vagy önkormányzati költségvetés túlesni egy munkán. Nem hiszem, hogy ebben a kérdésben bármiféle értelmes, racionális mérlegelési lehetőség van a kiírók számára. A lelkiismereti probléma alól, ha ilyen egyáltalán van, az kell hogy felmentsen, hogy a legjelentősebb infrastrukturális beruházásoknál - Magyarországon ezek elsősorban az útépítések, hídépítések - nem igazán van olyan kivitelező, amely ne külföldi tulajdonban állna. Én a magam részéről nehezen tudnák ilyet felsorolni; biztos, hogy van. De önmagában az az összevetés, hogy valamelyik nagy, mamut külföldi kivitelező cég, amely jelentős tőketartalékkal rendelkezik, a székhelye szerint bejegyzett leányvállalata útján indul egy pályázaton, vagy egy olyan leányvállalata útján, amelynek a bejegyzett székhelye Magyarországon van, nagyon nehezen tudom megtalálni azt a határvonalat, amire azt kellene mondani, hogy feladom a versenylehetőségeket valamiféle egyéb, racionális vagy kevésbé racionális megfontolás alapján.
(9.40)
Tehát az az érzésem, hogy ott tartunk, oda jutottunk el, elsősorban az EU-csatlakozás küszöbén vagy napján, hogy ezzel a problémával - úgy gyakorlatias okokból, mint elméleti okokból - fel kell hagynunk; a történetben nincs más megoldás, mint a piacon való verseny érvényesülésének engedése, ez teszi tisztává az eljárást, és ez teszi olcsóbbá a magyar, illetve önkormányzati költségvetés számára a közbeszerzési eljárásokat.
Rendkívül jó megoldásnak tartom a közbeszerzési eljárásban bizonyos esetekben a tanácsadó alkalmazását, szakértő alkalmazását. Persze a gyakorlat próbája lesz ez, de amennyiben valóban egy formális kapcsolaton kívül eső, valamiféle jogalkalmazói gyakorlat is lesz e tanácsadók köre, illetve a Közbeszerzési Tanács között, akkor ez feltétlenül alkalmas lesz a külön szabályozott békéltetési eljáráson kívül is a közbeszerzési eljárásoknak a megnyugtató kezelésére és a felülvizsgálati eljárások számának a visszaszorítására. Tehát a magam részéről ettől sokat várok, hogy a jogszabály ezt kötelezővé teszi, ez pedig ennek a körnek, illetve a Közbeszerzési Tanács együttműködésének a próbája lesz, hogy viszonylag rövid időn belül egységes gyakorlat legyen, valamint a szakmai munkában komoly javulás következzék be.
Néhány szót szeretnék szólni a minősített ajánlattevők köréről, akik mindenféle, jogszabály által megkívánt feltétellel rendelkeznek, szerepelnek ebben a körben, és csak abban a kivételes esetben kell alkalmasságukat egyéb módon bizonyítani, mint azzal, hogy e kör tagjai, ha a kiírás olyan szigorú feltételeket tartalmaz, ami meghaladja azokat a szokásos elvárásokat, amelyeknek okán ők e kör részesévé váltak.
Megtörtént a méltatása és értékelése az építési koncesszió fogalmának meghatározásával. Érdekes lesz - bár ez könnyen felfogható, de a gyakorlatban meglátjuk - a különböző, három típusú értékhatárnak az alkalmazása; rendkívül izgalmas lesz, hogy valóban a közösségi jog megjelenése mit fog jelenteni; rendkívül izgalmas lesz, hogy a közösségi országokban a hirdetmény közzététele kötelezővé válik, tehát Magyarországon a nemzetközi kiírások, és főként a közösségi hirdetményben a magyar kiírások szereplése. Nemcsak azért lesz ez érdekes, hogy miféle pezsgést indíthat el a magyar vállalkozói és egyéb piacon, hanem ez önmagában választ ad arra, és ez lehet, hogy sokaknak fáj, amiről az imént szóltam, lehet, hogy meggondolandó, hogy nem lehet olyanfajta rugalmasságot alkalmazni, akár vélt nemzeti érdekek miatt, nemzeti vállalkozói érdekek miatt, amelyek komolytalanná tehetik pontosan az európai közösség figyelő szemei előtt a Magyarországon meglévő közbeszerzési gyakorlatot.
Én nem kívánom felsorolni a közbeszerzési eljárás különböző típusait, mert ez már többektől elhangzott.
Amivel még foglalkozni szeretnék, és ez is a gyakorlat - bár ezen nagyon sokat próbált és próbál segíteni a jogorvoslatok gyakorlata úgy a döntőbizottságok, mint a bíróságok gyakorlatában -, hogy az elbíráláskor a legkomolyabb gondot természetesen a politikai áthallások miatt mindig az alacsony árak jelentik. Tehát amikor valamely pályázó megjelenik olyan alacsony árral, amikor a költségvetési gazdálkodó szerv az őt érő támadások megelőzése céljából nagyon nehezen tudja azt mondani, hogy nem a legalacsonyabb áron nevezem meg a győztest, mert ő közpénzek gazdálkodásával foglalkozik, ezért felelős, tehát soha nem lehet elmagyarázni azt, hogy miért nem a legolcsóbb ajánlat lett a nyertes. Azzal nem is kívánok foglalkozni, hogy több pályázó esetén ennek vannak taktikai elemei is, azzal azonban igen, és ezt főleg a gyakorlattól kérem, hogy a törvényi rendelkezés nagyon helyes, amely azt mondja, hogy fel kell hívni magyarázatra, ha az indok nem megfelelő, akkor érvénytelenné kell nyilvánítani, de a történet összefügg azzal az úgynevezett pótmunkák ügyével, amiről itt szintén hangzott el előadás, és az utólagos szerződésmódosításokkal.
Tehát a gyakorlatban mindenképpen valamiféle biztonságot kell adni a kiírók számára, mert ez a visszaélések egyik melegágya, hogy bátran alkalmazzák az elbírálási szempontok, az elbírálás során azt, hogy önmagában az ár nem feltétlenül a győzelemnek a legfontosabb eleme. Azért kell, hogy a gyakorlat ebben indokolt esetekben természetesen segítséget nyújtson a döntéshez, mert nagyon szép lenne az, ha tisztán jogi és egyéb szakmai keretek között folyna egy ilyen eljárás vitatása, de az ügy speciális jellegénél fogva biztosan tudhatjuk, hogy a politika is meg fog szólalni, a sajtó is meg fog szólalni, tehát ezekben az esetekben nincs más út, mint a törvény meghatározott rendelkezései, illetve az arra hivatott szervek gyakorlatában kimutatott döntések, amelyek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy nemcsak jogszerű, hanem értelmes döntések is születhessenek a közbeszerzési eljárásban.
Természetszerűleg az SZDSZ-frakció támogatni fogja a jogszabályt. Megismétlem még egyszer, hogy példásnak tartom az előkészítését és beterjesztését, és utalok arra is, hogy minden szakszerű, gyakorlatias módosító javaslat támogatására is készek vagyunk, illetve elképzelhető, hogy néhány módosító javaslattal az általam említett körben élni fogunk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
