SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Keller László képviselő úr, államtitkár úr példálózással kezdte. Igazán sajnálom, hogy ebből a listából, ebből a sorból akár a hattyúházi irodabérlet, akár Medgyessy Péter tolmácsa cégének miniszterelnöki hivatali megbízása kimaradt. Azonban azt gondolom, hogy sokkal értelmesebb és fontosabb lenne most jelen esetben az előttünk fekvő törvényjavaslatról beszélni.
„A korrupció elleni küzdelem leghatékonyabb módja a közbeszerzési törvény betartásának kikényszerítése, a törvény következetes érvényre juttatása.” Ez áll a Közbeszerzések Tanácsának 2001. évi jelentésében. Azt gondolom, hogy itt a teremben mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a Közbeszerzések Tanácsának igaza volt. Ha pedig ebben egyetértünk, akkor nem lehet vita köztünk abban sem, hogy a közbeszerzési törvény megalkotása, változtatása és betartatása különös gondosságot és körültekintést igényel.
Az előttünk fekvő javaslat sokkal nagyobb terjedelmű, mint a közbeszerzésekről szóló 1995. évi CL. számú törvény, igaz, ez elsősorban annak a következménye, hogy számos szabály megismétlődik benne. A javaslat logikáját tekintve annyiban tér el a hatályos közbeszerzési törvénytől, hogy három értékhatársávban, a jelenleginél több típusú eljárást szabályoz, és mindezt megkettőzi azzal, hogy a közcélú szolgáltatásra kizárólagos jogosítvánnyal rendelkező szervezetek, úgymint például az energia-, a víz-, a közlekedési és távközlési cégek tekintetében minden egyes eljárásra az általánostól eltérő szabályokat állapít meg.
Az európai uniós értékhatár feletti eljárástípusok száma és az általános ajánlatkérők, közszolgáltatók differenciálása megfelel az Európai Közösség vonatkozó irányelveinek. A szabályozást elsősorban az bonyolítja, hogy a nemzeti értékhatársávban még mindig differenciálás van az eljárástípusok, továbbá az ajánlatkérők szerint, valamint, hogy a nemzeti értékhatár alatti beszerzések is közbeszerzésnek minősülnek. Árubeszerzés és szolgáltatás tekintetében 2 millió forint felett, míg építési beruházásnál 10 millió forint felett már közbeszerzési eljárást kell tartani.
Ha az előttünk fekvő előterjesztésről véleményt kívánunk mondani, elsősorban azt érdemes vizsgálni, hogy megoldja-e a javaslat a hatályos közbeszerzési törvény alkalmazása során az utóbbi időben felmerülő problémákat. Ha ezen tematika mentén haladunk, láthatjuk, hogy számos problémás területet nem sikerül korrigálnia, illetve orvosolnia a javaslatnak.
A legtöbb jogorvoslati eljárás az elbírálás miatt indul, mivel a felhívásokban nem határozzák meg kellő pontossággal azt a módszert, ahogyan az egyes elbírálási részszempontokra az értékelési pontszámot meg fogja adni az ajánlatkérő. A javaslat nem írja elő azon módszert vagy módszereket, ahogyan az értékelési pontszámot meg kell adni, hanem a Közbeszerzések Tanácsát kötelezi, hogy erre nézve ajánlást adjon ki. Az ajánlás azonban nem kötelező erejű norma.
Erre tekintettel a javaslatban vagy legalább igazságügy-miniszteri rendeletben kellene ezeket a módszereket meghatározni, amely így már kötelező erejű jogszabály lenne, továbbá az előkészítése is garanciálisabb körülmények között zajlana, mint egy ajánlásé, melyet egyébként sem kell széles körben véleményeztetni.
A hatályos közbeszerzési törvény előírta, előírja, hogy érvénytelen az ajánlat, ha nem felel meg az ajánlati felhívásban vagy dokumentációban foglaltaknak. Ez az önmagában helyes szabály azt idézi elő, hogy alkalmas ajánlattevők kedvező ajánlatát azért nyilvánítják érvénytelennek, mert például nem írtak alá minden oldalt cégszerűen, vagy nem számozták az oldalakat folyamatosan, illetve nem fűzték össze az ajánlatot szétbonthatatlanul.
(9.10)
A szétbonthatatlanság tényéről is egyébiránt a Közbeszerzési Döntőbizottságnak kell állást foglalnia. E visszás helyzet enyhítése érdekében került bele 1999-ben a hatályos közbeszerzési törvénybe a hiánypótlás lehetőségének intézménye, de a hiánypótlás biztosítása nem kötelező.
Az előttünk fekvő javaslat annyiban próbál javítani ezen a helyzeten, hogy az indokolás szerint többszöri hiánypótlás biztosítása is lehetséges, azonban a többszöri hiánypótlás csak az indokolásban szerepel, az erről szóló rendelkezés, a 83. § (1) bekezdése ezt nem mondja ki egyértelműen. A javaslat továbbfejleszthető lenne azzal, ha maga a jogszabály mondaná ki, hogy a hiánypótlás többszöri lehet, továbbá ha elrendelné, hogy hiánypótlás nemcsak akkor lehetséges, ha az ajánlatkérő ezt lehetővé teszi, hanem bármely eljárásban az ajánlattevők jogainak részét képezi.
Az ajánlatkérő számos eljárásban eredményt hirdet a nem kellő pontossággal megadott elbírálási szempontok és módszertan alapján, majd az ellene indított jogorvoslati eljárás, az igénybe vett jogi tanácsadás hatására maga is felismeri, hogy helytelenül bírálta el az ajánlatokat, de a hatályos közbeszerzési törvény szerint nincsen módja módosítani az eljárás eredményét, noha ez esetleg a jogorvoslati eljárások számának csökkenését is előidézhetné. Ugyanezt a jelen tárgyalás tárgyát képező javaslat sem teszi lehetővé.
A javaslat ugyan valóban bevezeti a békéltetés intézményét, de ennek is csak annyi következménye lehet, hogy a rosszul elbírált közbeszerzési eljárást megsemmisítik. Olyan döntés továbbra sem lehetséges, hogy az ajánlatkérő módosítsa az elbírálást, noha ez - különösen egy békéltetési eljárásban - nagy valószínűséggel rendezné a helyzetet, csökkentené a jogorvoslati eljárások számát, és nem járna azzal a következménnyel sem, hogy újra le kell folytatni a rosszul elbírált, de egyébként megfelelő közbeszerzési eljárást. Szükséges lenne tehát például a 93. §-ban az eljárás eredményéről szóló összegezés módosításának lehetővé tétele, és más szabályok módosítása is ezen említett cél érdekében.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közpénzek felhasználásában a legjelentősebb szempont az átláthatóság. E javaslat leglényegesebb törekvése kellene hogy legyen az átlátható szabályozás megteremtése, mindazonáltal a közbeszerzési eljárások lefolytatására vonatkozó előírásoknak nem szabad túlzottan bonyolultakká válni, hiszen a nehéz alkalmazhatóság önmagában az önkéntes jogkövetés ellen hathat. A közbeszerzési eljárás bonyolultabbá tétele többek között amiatt hordoz magában veszélyt, mert az európai uniós forrásokból származó támogatásokat is közbeszerzési eljárásban kell elkölteni, ha azonban a vonatkozó jogszabály az átláthatóság követelményeinek biztosítását meghaladó mértékben, feleslegesen bonyolult, akkor már bizony hátráltatja, hogy minél nagyobb hatékonysággal tudjuk felhasználni az Európai Uniótól érkező forrásokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a közbeszerzési eljárást bonyolító szabályok száma nagyobb, mint az eljárást a korábbiakhoz képest egyszerűsítő előírásoké. E témakörben elsőként egy olyan szabályra kívánnék kitérni, amely első pillanatban pozitívnak tűnik amiatt, hogy egyszerűsíti az eljárást, de valójában a közbeszerzés rendszerének kiszámíthatatlanságát okozza.
A hatályos közbeszerzési törvénytől eltérően a javaslat, amely előttünk fekszik, nem írja elő, hogy az ajánlatkérőknek rendelkezniük kell a közbeszerzés fedezetével a közbeszerzési eljárás megkezdésekor, viszont e szabály hiánya, amely lehetővé teszi a fedezet esetleges hiányát, az ajánlattevők jogait bizony csorbítja, növeli annak esélyét, hogy felesleges erőforrásokat fordítanak az ajánlattételre, amelyet az ajánlatkérő eleve megalapozatlanul írt ki. Továbbmenve, önmagában a javaslat szerkezetének nehéz átláthatósága körülményesebbé teheti az alkalmazást. Megfontolandó, hogy a nemzeti értékhatársávra vonatkozó eljárási szabályok ne változzanak jelentősen a hatályos szabályozáshoz képest, és különösen ne legyen olyan sok új eljárási típus.
A javaslat 5. §-a kötelezővé teszi közbeszerzési terv készítését szinte minden ajánlatkérő számára, csak a közszolgáltató szervezetek képeznek ez alól kivételt. A közbeszerzési terv valójában szinte megkettőzi az előzetes tájékoztató intézményét, mely utóbbi egyébként az Európai Közösség vonatkozó irányelvei szerint is kötelező. A terv egyébként az elkészítésén kívül más kötelezettséget nem eredményez az ajánlatkérő vonatkozásában, mivel annak elkészülte előtt - vagy gyakorlatilag anélkül is - lehet közbeszerzési eljárást tartani, illetve ha egy beszerzést az ajánlatkérő előirányoz a közbeszerzési tervben, akkor sem köteles azt megvalósítani. Ez tehát gyakorlati okból is kérdésessé teszi a közbeszerzési terv szükségességét.
Vannak olyan ajánlatkérői körök, melyeknél egyéb szempontok is a tervkészítési kötelezettség megalapozottsága ellen szólnak - így például a kis költségvetési főösszeggel rendelkező helyi önkormányzatokról lehet beszélni. Ezek az önkormányzatok talán hosszú éveken át sem tartanak közbeszerzési eljárást, mivel a beszerzéseik értéke nem éri el a közbeszerzési értékhatárt, az európai uniós támogatásban részesülő szervezetek, személyek pedig nem képesek éves távlatban előre tervezni közbeszerzéseiket.
A javaslat következő, 6. §-a közbeszerzési szabályzat készítését teszi kötelezővé minden ajánlatkérő számára, szintén függetlenül attól, hogy egyes önkormányzatok költségvetésének volumene önmagában kizárja, hogy rendszeresen közbeszerzési eljárásokat tartsanak. A szabályzat készítése annál a szervezetnél is felesleges lehet, amely csak azért köteles közbeszerzési eljárást tartani - egyébként egyedi esetben -, mert támogatást kap, azonban, mondjuk, mindössze egy esetben.
A törvényjavaslat tanulmányozása során veszélyeztetve érezzük a közbeszerzési eljárások átláthatóságát, és e téren a hatályos szabályokhoz képest is visszalépést érzékelünk néhány, itt következő előírás miatt. A javaslat 18. §-a kötelezi az ajánlatkérőket, hogy jelentsék be magukat a Közbeszerzések Tanácsánál. Ennek indoka, hogy a Közbeszerzések Tanácsának jelentési kötelezettsége van az Európai Unió Bizottságának irányába, azonban ez a bizonyos 18. § a jelenlegi megfogalmazásában nem tudja majd biztosítani ezt a funkciót, ugyanis nem ad szabályt a bejelentési kötelezettség kikényszerítésére, és az elmulasztására sem ad jogkövetkezményt. E nyilvántartás teljessége nemcsak az Európai Unió Bizottsága felé fennálló jelentési kötelezettség miatt, hanem néhány más célból is szükséges volna. Nézzük, vajon mik lehetnek ezek a célok!
A javaslat 340. § (5) bekezdése szerint a Közbeszerzés Döntőbizottság köteles bírságot kiszabni, ha az úgynevezett éves statisztikai összegzést nem küldték meg a Közbeszerzések Tanácsának, azt azonban, hogy ki köteles éves statisztikai összegzést küldeni, éppen a 18. § szerinti nyilvántartásból lehetne és kellene megállapítani. Ha ez hiányos, akkor a Közbeszerzési Döntőbizottság gyakorlatilag nem is képes megfelelni a bírságkiszabási kötelezettségnek, tehát a jelenleg tárgyalt javaslatnak hatékonyabb eszközöket kellene előírnia az ajánlatkérők nyilvántartásának összeállításához, és teljeskörűségének biztosításához.
A javaslat betartására ösztönző szabályok komoly csorbítását látjuk abban, hogy noha a hatályos közbeszerzési törvény szerint jogszabálysértés megállapítása esetén bírság kiszabása kötelező, a javaslat viszont csak abban az esetben teszi kötelezővé a bírság kiszabását, ha rosszhiszeműen mellőzték e közbeszerzési eljárást, vagy éppen az előbb általam említett esetben, azaz a statisztikai összegezés meg nem küldése miatt.
(9.20)
Az pedig a javaslatból már nem is állapítható meg egyértelműen, hogy személyes bírság kiszabása kötelező-e egyáltalán bármely esetben.
A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója még legalább egy konkrét esetben javasolni fogja bírság kiszabásának kötelezővé tételét. Ez a következő: a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződések teljesítéséről is hirdetményt kell közzétenni, melyből megállapítható, hogy azt esetleg utólag úgy módosították, hogy például az új feltételek alapján valójában egy másik ajánlat kedvezőbb volt, vagy a szerződés módosításával egy új közbeszerzési eljárás lefolytatását játszották ki. Ez az átláthatóságot növeli, ugyanakkor lehet, hogy inkább e kötelezettség be nem tartása esetén kellene előírni a Közbeszerzési Döntőbizottságnak a kötelező bírságolást, az ilyen hirdetmény közzétételére kötelezettek köre ugyanis sokkal könnyebben ellenőrizhető, mint a statisztikai összegezés küldésére kötelezettek köre, ha a 18. § a jelen állapotában kerül majd elfogadásra.
Feltétlenül rontja az eljárások átláthatóságát a 158. § (2) bekezdésében szereplő azon előírás, mely szerint a közbeszerzési eljárások egyik fajtáját képező tervpályázat során az ajánlatkérő részéről az eljárásban - többek között az elbírálásban - részt vevőkre vonatkozó általános összeférhetetlenségi szabályoknál sokkal enyhébb, illetve kevésbé egzakt szabályokat kell alkalmazni. Nem érthető, hogy miért szükséges ez az intézkedés.
Végül engedjék meg, hogy néhány gondolat, néhány mondat erejéig egy speciális, ám általunk rendkívül fontosnak tartott szakterülettel foglalkozzam. Az előttünk fekvő törvénytervezet rendkívül szűkszavú és mértéktartó az elektronikus közbeszerzési eljárások tekintetében. A 20. § csupán az elvi lehetőségét teremti meg annak, hogy elektronikus formában történjen meg a törvény hatálya alá vont szervezetek beszerzéseinek a nagy része. Az előterjesztő szándéka még nehezebben érthető a jelenlegi gyakorlat, a polgári kormányzat elért eredményei, illetve az Európai Unió elvárásainak ismeretében.
A polgári kormány - előre látva e kérdés rendkívüli fontosságát, valamint figyelemmel a 2002-ben nyilvánosságra hozott uniós elvárásokra - koncessziós jogokkal ruházta fel a Magyar Posta Részvénytársaságot, hogy készítsen egy olyan informatikai környezetet, amely alkalmas az elektronikus közbeszerzés támogatására. A Magyar Posta Rt. szakemberei másfél éves előkészítés után 2002-ben egy olyan informatikai rendszert hoztak létre, amely teljes kiterjesztése esetén három fő funkció ellátására képes. Egyrészről a posta saját belső beszerzéseit lehetett volna lebonyolítani rajta, másrészről egy úgynevezett külső nyilvános piactérként funkcionált, harmadsorban pedig - és e törvény kapcsán most ez a harmadik funkció a legfontosabb - alkalmas minden közbeszerzési eljárás elektronikus kezelésére.
Az előkészítés során a fejlesztők áttekintették azokat az ügyviteli folyamatokat, amelyeket a jogszabály számukra meghatároz. Számos eljárásjogi módosítási javaslattal éltek azért, hogy a törvényben definiált folyamatok a rendszer használatbavételekor minél könnyebben és minél hatékonyabban működtethetők legyenek. Sajnálatos módon azonban e javaslatok egyike sem köszön vissza az előttünk fekvő törvénytervezetben. Sőt, a kormány a kezdeti szándékát is megváltoztatta, és sajtónyilatkozatokból már arra lehet következtetni, hogy a 2 milliárd forintos rendszert nem is kívánja birtokába venni a központi közigazgatás. Nem értjük, hogy miért akadályozzák meg annak a rendszernek az üzembe állítását, amely rövid távon is jelentős megtakarításokat eredményezne a közbeszerzések területén.
Legutóbb egy elektronikus közigazgatásról szóló konferencián a Miniszterelnöki Hivatal egyik államtitkára nyilatkozta azt, hogy az úgynevezett e-közbeszerzés témában a posta dolga az, hogy hogyan él a koncessziós jogával, a kormányzaté pedig az, hogy hogyan támogatja saját beszerzéseit. Ez a mi olvasatunkban és a szakemberek olvasatában nem jelent, nem jelenthet mást, mint hogy új pályázatot írnak ki arra, ami az elmúlt év folyamán gyakorlatilag már elkészült.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nem támogatható ez a kormányzati szándék, melyhez statisztál az előttünk fekvő törvényjavaslat. Az elektronikus közbeszerzési rendszer elkészült, és annak birtokbavétele helyett a munka lassításához vagy újraindításához a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egészen biztosan nem kíván segítő kezet nyújtani. Célszerű lenne, ha a törvény nemcsak a lehetőségét teremtené meg annak, hogy a beszerzések elektronikus úton történjenek meg. Tekintettel az előkészítés előrehaladott állapotára és a gyakorlatilag indulásra kész informatikai rendszerre, azt javasoljuk, hogy az Országgyűlés a törvény erejénél fogva tegye kötelezővé a rendszer használatát a közigazgatás számára e törvény hatálybalépésével egy időben.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve tehát a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség jelen formájában nem tudja támogatni a közbeszerzési törvény elfogadását, mert az nem szolgálja teljesen eredményesen az átláthatóság javulását, ugyanakkor számos kérdésben túl bonyolulttá teszi a szabályozást, mely a jogkövető magatartás nehezebbé válásához vezethet. A részletes vitában természetesen módosító indítványok formájában be fogjuk nyújtani azokat az észrevételeinket, amelyek közül az eddigiekben már számosat vázolhattam önöknek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
