DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1990-ben az első szabad Országgyűlés kulturális bizottságában elhangzott egy kérés, egy javaslat és egyben ajánlat, hogy a filmszakma és a közönség érdekében készüljön törvény, készüljön el az első magyar filmtörvény, amely keretet ad, amely szabályoz, és amely lehetőségeket biztosít.
Tizenhárom év telt el azóta, számos nekirugaszkodás, kísérlet és szövegtervezet után most, 2003-ban örömmel jelenthetem, hogy a kormány széles szakmapolitikai egyetértésen nyugvó, ezen alapuló törvényjavaslatot nyújtott be. Meggyőződésünk szerint olyan javaslatot sikerült a filmszakma érdemi és segítő közreműködésével elkészítenünk, amely ténylegesen esélyt nyújt arra, hogy a magyar filmművészet és filmipar - fordulóponthoz érkezve - minőségi megújuláson menjen keresztül az elkövetkező években.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy röviden vázoljam azokat a célokat, amelyeket a kormány a mozgóképtörvény, valamint a hozzá kapcsolódó filmszakmai reformintézkedések révén, a magyar film megújítása érdekében el kíván érni.
A törvényjavaslat alapvető kiindulópontja, hogy a magyar mozgóképszakma talpra állításához és megerősítéséhez egyszerre kell hozzáfognunk a filmipar teljes vertikumának reformjához: a filmszakmai képzéstől a szakmai műhelymunkán át, a gyártáson keresztül egészen a terjesztésig, vagyis a mű nézőhöz való eljuttatásáig. E kiterjedt alkotófolyamat, illetve ipargazdasági tevékenység minden egyes állomása természetesen nem szerepelhet egyforma részletezettséggel egy törvényben. A most tárgyalt jogszabályjavaslat azonban mind céljaiban, mint alapelveiben világossá teszi, hogy a film nem pusztán gyártásból, illetve annak támogatásából áll; Európának épp az amerikai filmek kereskedelmi sikereinek példáján kellett megtanulnia, hogy hatékony forgalmazás nélkül ma már nem beszélhetünk sikeres nemzeti filmművészetről.
A mozgóképtörvény többek között azt hivatott garantálni, hogy a már említett széles filmszakmai spektrum egésze részesülhessen a támogatásokból. E támogatások elosztásának központi intézményeként a törvény a Magyar Mozgókép Közalapítványt jelöli meg, mellyel két alapvető elvet deklarál. Az egyik, hogy a támogatási döntések demokratizmusát és a pályázók esélyegyenlőségét a közvetlen kormányzati irányítástól mentes közalapítványi forma tudja a leginkább garantálni. A másik pedig: azt az Európában is egyedülálló modellt hozza létre, miszerint e rendszer működtetését, a szakmai, művészeti döntések meghozatalát a filmszakma képviselőire bízza.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány bizalmat szavazott a magyar filmszakmának, hitet tett a magyar film megerősítése és nemzetközi szinten való újbóli sikerei mellett, és őszintén úgy gondolja, ez olyan cél, amely mellett a magyar parlament egésze - pártoktól függetlenül - leteheti a voksát.
Valószínűleg mindannyiunknak vannak pozitív tapasztalatai arról, hogy az utóbbi egy-két évtized visszaesése ellenére még mindig milyen jelentős az érdeklődés külföldön a magyar filmművészet iránt. Nem szabad kihasználatlanul hagynunk ezt a nemzetközi figyelmet, hiszen Magyarország - ez szilárd meggyőződésem - éppen kulturális teljesítményével emelkedhet ki.
A kormány 2006-ig 10 milliárd forintra kívánja emelni a filmszakma költségvetési támogatását, és bízik abban, hogy az új mozgóképtörvény, valamint az annak nyomán megújuló hazai filmművészet és prosperáló filmipar az Országgyűlést is meggyőzi arról, hogy évről évre megszavazza ezt a megemelt költségvetési támogatást.
Miért hisszük azt, hogy a jelenlegi törvény elfogadása nemcsak ünnepi pillanat, de tényleges mérföldkő is lehet a magyar mozgóképszakma jövője szempontjából? Optimizmusunkra a törvénybe beemelt, valamint azzal párhuzamosan elfogadott filmes adó- és befektetési kedvezmények adnak okot. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a filmipar adókedvezményekkel való segítésének egyik leghatékonyabb eszköze nem maguknak a filmgyártás lebonyolítását végző szervezeteknek a támogatása, hanem a finanszírozó háttér ösztönzése. A cél az, hogy az alacsonyabb gyártási költségek miatt minél több külföldi producer jöjjön Magyarországra forgatni.
Az alacsonyabb költséget a hazai magántőke finanszírozóként való bevonásával kívánjuk elérni. Ahhoz azonban, hogy a hazai szereplők érdekeltek legyenek a finanszírozásban, a támogatásuk, illetve befektetésük összegét adókedvezményekkel kell ellentételeznünk. Mindezzel egyszerre tudjuk vonzani a külföldi filmes bérmunkákat, valamint ösztönözni a hazai koprodukciók elkészítését. Ez utóbbi pedig elengedhetetlen Magyarország nemzetközi filmes karrierjének beindításához.
Természetesen az előzőekkel egyenértékű cél a magyar filmek látogatottságának folyamatos növelése. Az a célunk, hogy a magyar filmek hazai közönségaránya néhány éven belül elérje a sok európai országban normálisnak tekintett 20 százalékot a jelenlegi 5-6 százalékhoz képest. Ezt többek között a törvényben megjelenő, az elért nézőszám alapján járó normatív támogatással is ösztönözni kívánjuk.
A törvényben szereplő nemzeti filmiroda létrehozásával végre intézményi garanciája is lesz annak, hogy a filmszakmával kapcsolatos hatósági feladatok - korhatár-besorolás, artbesorolás, koprodukciós igazolások kiadása - professzionális módon legyenek ellátva. A mozgóképszakmai szervezetek és a produkciók nyilvántartásával lehetőség nyílik arra, hogy valamennyi filmes támogatást nyújtó szervezet ellenőrizhesse az állami támogatásokkal való elszámolás tényét, illetve pontos képet kapjunk a szakmában működő szervezetekről, a piac helyzetéről.
Tisztelt Országgyűlés! Teljes megújulást kívánunk. Azt kívánjuk, hogy több faktoron egyszerre jelentkezzen, jelentkezhessen a megújulás érdeke és jele.
(10.10)
Három ilyen pillért szeretnék említeni. Az első maga a jogi keret, a jogi szabályozás, vagyis a törvényjavaslat. A másik az anyagi, financiális ösztönzés, amely a költségvetésben, a most elfogadásra kerülő 2004. évi költségvetésben, majd az elkövetkező évek mindegyikének költségvetésében - 2006-ig - biztosítja azt a financiális alapot és normát, amellyel sikeres lehet a magyar filmipar, a koprodukció, elégedett lehet a közönség. De szólni kell erről a helyről a moralitásról is. Szólni kell arról az erkölcsi megbecsülésről, amelyet “a magyar mozgókép mestere” díj megalapításával kívánunk elérni, és amelyet az első tíz kitűnőségnek a jövő év elején, a Magyar Filmszemlén kívánunk átadni. Akkor tehát, amikor magyar mozgóképről beszélünk, bár jelen pillanatban nyilván a törvényjavaslat megtárgyalása az elsődleges cél és feladat, tisztelettel kérem, hogy e hármasságot tessenek szívesek lenni figyelembe venni, még egyszer tehát: a jogi, a financiális és a morális aspektust együttesen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánom hosszúra nyújtani e fontos törvényjavaslatot megelőző expozét. Ezért csak néhány fő vonalát vázoltam fel annak a stratégiának, mondom: stratégiának, amelynek a célja a nemzeti mozgóképkultúra komplex fejlesztése. E mozgóképszakmai reformnak a most tárgyalt törvényjavaslat mellett része a hazai filmes infrastruktúra fejlesztése, az artmozihálózat korszerűsítése, vagy éppen az olyan, több tárcát átfogó program, mint a nemzeti médianevelés stratégiája vagy az audiovizuális örökség megőrzésének a programja.
A bevezető mondatokban azt állítottam, hogy szakmai, szakmapolitikai egyetértés az, és ezt az általam ritkán használt szót: a konszenzust említhetem, mondhatom, amely a törvényjavaslat mögött áll. Ezt alátámasztandó, szeretném idézni a filmszakmai kerekasztal 18 szervezete, vagyis mindegyik szervezete által aláírt és képviselt véleményt, amelyet előzetesen eljuttattak hozzánk. Idézem tehát: “A kerekasztal összegzett véleménye szerint a törvénytervezet cél- és szabályozási rendszere megfelel a legkorszerűbb európai gyakorlatnak. Filmszakmai szempontból a tervezet korrekt és koherens.” Ezt a szöveget írta alá az említett 18 szervezet, a teljes filmszakmai kerekasztal.
Őszintén szeretném, ha a Magyar Országgyűlésben az erről folyó szakmai vita után, valóban szakmai normák és szakmai aspektusok alapján egy helyes, jó irányú és hosszú időn keresztül megtartható mozgóképtörvényt hoznának létre; ha ezek a szakmai, szakmapolitikai viták átnyúlnának és felülemelkednének a napi pártpolitikai összeütközéseken, hogy valóban mindannyiunkat, de leginkább a filmszakmát, a mozgóképszakmát, és hogy utoljára említsem, mert elsőként gondolom fontosságban, a közönséget is pozitívan, helyesen, jól érintse.
Kérem ezért a tisztelt kormánypártokat és kérem ezért a tisztelt ellenzéki pártokat, hogy szakmai véleményeiket elmondva legyen elég bátorságuk, akarják ennek a törvénynek a létrehozatalát. Őszintén szeretném, ahogy a filmszakmában egyetértés és konszenzus volt a tárgyalások befejeztével az említett törvényjavaslat elfogadásában, úgy ez a magyar parlamentben is folytatódjék. Ezzel biztosítani lehet, hogy valóban szilárd és biztos alapokon kezdődhet meg a magyar filmipar, a teljes magyar mozgóképipar átfogó felújítása. Kívánjuk mindannyian döntéshozóként, és parlamenti képviselőként szeretném, ha közösen járulhatnánk hozzá, hogy az elkövetkező években, évtizedekben a magyar film ismét szeretett, a magyar film ismét nézett és sikeres legyen itthon, Európában és szerte a nagyvilágban.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
