DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A felszólalásokban felvetett néhány kérdésre szeretnék visszatérni, nevezetesen a magam szempontjából összefoglalni, amit én hallottam, nem visszatérve azokra a kérdésekre, amelyeket képviselőtársaim elmondtak, és amelyekkel egyetértek, vagy pedig az értékelő megjegyzéseikre.
Talán állandóan alkalmazható módszertani megközelítés a parlamentben, de máshol is, amit az ember az előéletében megtanult, hogy ha mondjuk, egy lektori jelentést ír vagy olvas, akkor mindig két csoportra tudja osztani a lehetséges technikákat. Azt mindig el lehet mondani, és a parlamentben is el lehet mondani egy törvényjavaslatról, hogy túl sokkal foglalkozik a törvényjavaslat, korábban, más műfajokban egy adott szerző túlságosan szélesre nyitja a feldolgozni kívánt ügyek körét, vagy pedig túlságosan leszűkíti ezeket az ügyeket, és nem foglalkozik nagyon fontos részletkérdésekkel. Ehhez hasonló megjegyzéseket itt is hallottunk, és ennek a vitájába most nem kívánok belemenni. Tényleg döntés kérdése, hogy egy törvényjavaslat hol húzza meg a maga kompetenciáját, milyen kérdésekben érzi magát illetékesnek, illetve nem illetékesnek.
És itt érdemes egy másik szempontot is megemlíteni. Van, amiben feltehetőleg ugyanazt gondoljuk törvényjavaslatügyben, filmügyi szabályozási ügyben; van, amiben azt feltételezem, hogy akik mást mondtak, mint amit én gondolok, részben félreértettek bizonyos dolgokat; és van egy harmadik lehetséges szempont, és ez is egyértelműen jelen van, nevezetesen az, hogy alapvetően eltér bizonyos ügyekben a nézetünk.
Ilyen alapvetően eltérőnek gondolom a nézetünket bizonyos előttem megszólaló képviselők nézetétől abban, hogy az államnak milyen feladatai, szerepei vannak filmügyben, milyen részletesen kell bizonyos ügyeket szabályozni.
Amiben úgy vélem, hogy tévedések is elhangzottak itt, a parlamentben, az talán a szerzői jogokat illető megjegyzés volt elsősorban, de más részekre is kitérek majd. Nevezetesen már a bizottsági ülésen is felvetették a Fidesz-képviselők, hogy amit ez a törvényjavaslat nem szabályoz, mármint hogy milyen filmjogok hova kerülnek, abban az ügyben nincs, hiányzik a szabályozás. A javaslat arra épül, hogy a hatályos szerzői jogi törvény azokat a kérdéseket, amelyeket ez a mozgóképtörvény nem szabályoz, egyértelműen szabályozza, tehát ott ennek a törvénynek külön elrendeznivalója nincs. És talán még egy megjegyzést itt érdemes tenni, anélkül, hogy én magamat szerzői jogi szakértőnek szeretném feltüntetni. Önmagában egy alkotás pénzügyi támogatásában nem keletkezik szerzői jog, tehát az a kérdés, ahogy ennek az ügynek a megközelítése felmerül, nevezetesen hogy az állam, a költségvetés jelentős összeggel támogatja a filmkészítést, abból milyen szerzői jogi következmények adódnak, azt gondolom, ez a szerzői jogi törvények ismeretében nem automatikusan feltehető kérdés.
Van még néhány kérdés, amelyeket talán érdemes megemlíteni. Az elhangzott kritikákban részben megfogalmazódott az, hogy nincs szinkronban a médiatörvénnyel ennek a törvényjavaslatnak bizonyos része, vagy esetleg felmerülhet, hogy a médiatörvényben kellene bizonyos ügyeket rendezni, amiben nincs közöttünk vita, csak a médiatörvény megalkotására vagy állandó módosítására kevés esély van, legalábbis rövid távon.
De elhangzott olyan észrevétel is Lezsák képviselő úrtól, amely viszont éppen olyan elemeket kritizált a törvényjavaslatban, amelyek a médiatörvénnyel szinkronban vannak, nevezetesen a korhatár kérdésében. Hogy most tetszik-e a megfogalmazás vagy nem, ebben valószínűleg közelebb áll az álláspontunk egymáshoz, tehát sok szerencsétlen megfogalmazás van a korhatárszabályokra a médiatörvényben, de ez a törvényjavaslat azokat a szabályokat veszi át, amelyek a médiatörvényben szerepelnek. Vagyis bármennyire is jogosnak tartom ezt a kvázi ajánló megfogalmazást kritizálni, amit itt Lezsák képviselő úr is elmondott, csak úgy lenne értelme a módosításnak, ha a médiatörvényt is módosítanánk egy egyértelműbb álláspont alapján.
Végül még egy elemet szeretnék kiemelni. Én azt könnyen képviselhető álláspontnak gondolom, és feltehetően mindannyian lelkesen támogatjuk, hogy még több pénzt fordítson az állam vagy a költségvetés valamire, nevezetesen jelen esetben, egyszerű és közhasználatú szóval: tuningolja fel az állami filmvagyont, és így tegye működőképesebbé. De ilyenkor akár ellenzéki, akár kormánypárti az ember, mindig felvetődik a forrás kérdése, nevezetesen talán a magyar adófizetők ízléséhez képest is elég sok pénzt fordít a költségvetés filmtámogatásra.
További befektetések közpénzekből ebben az ügyben, legalábbis a költségvetés jelen helyzetében, szerintem nehezen képzelhetőek el. Ezért én azt az elképzelést, ami a törvényjavaslat kapcsán megfogalmazódott, helyesnek gondolom, nevezetesen nem kategorikusan szabályozza ez a törvényjavaslat, hogy mi történjen az állami filmvagyonnal, mármint infrastruktúrával, hanem ezt további differenciált döntésre bízza, aminek megvannak persze a szabályai. A differenciált döntés alatt nevezetesen az értendő, hogy differenciáltan eldönthető, hogy a meglévő vagyonból mi az, amibe érdemes esetleg pénzt fektetni; mi az, amit úgy, ahogy van, mint reménytelen dolgot, meg kell próbálni eladni; és mi az, ami valamilyen más módon használható, esetleg további befektetők bevonásával. Ha ilyen differenciált megoldással a filmszektorba vagy mozgóképszektorba pénz vonható be, ebből a pénzből természetesen nemcsak közvetlen támogatás, hanem a vagyonhasznosítás hatékonyabbá tétele is megoldható. De külső forrásokból, mármint állami forrásokból ezt megoldhatatlannak látom ma, vagy legalábbis nem látom reálisnak; miközben abban valószínűleg mindannyian egyetértünk, hiszen sokan elmondták, az egyik legjobb megoldás az lenne, hogy idecsábítsuk a filmkészítőket, hogy itt költsék el a pénzüket, és ezzel teremtsenek részben a filmkészítésre, részben pedig - a Magyarországon általában elköltött pénzzel - az idegenforgalmi lehetőségek bővítésére is forrásokat.
(12.00)
Összefoglalva még egy elemet emelnék ki. Abban valószínűleg jobban eltér a véleményünk, mint az egyéb kérdésekben, hogy az államnak mennyire kell hatóságként jelen lenni filmügyekben, a különböző hivataloknak mennyire kell utasítani, illetve felülbírálni bizonyos ügyekben az önszerveződőnek nevezhető szakmát. Az államnak véleményem szerint elsősorban szabályozó és ellenőrző, legfeljebb koordináló szerepe van, de semmiképpen nem közvetlen utasító vagy beavatkozó szerepe ezekben a kérdésekben.
Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
