KÓSA FERENC
KÓSA FERENC
KÓSA FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a mozgóképtörvény történeti előzményeiről és kialakulásának körülményeiről.
1990-ben, a szabadon választott Országgyűlés megalakulása után a kulturális bizottságban áttekintettük a magyar kulturális élettel kapcsolatos legsürgősebb törvényhozói teendőinket. Mivel eredeti és normális hivatásom szerint filmrendező vagyok, jól ismertem a magyar mozgókép helyzetét, mindazokat a veszélyeket, amelyek a magyar filmművészetet fenyegették, így már az első ülésen javasoltam, hogy sürgősen meg kell alkotnunk a filmtörvényt, mert a magyar filmgyártás és filmforgalmazás megfelelő támogatási rendszer és törvényes védelem nélkül az összeomlás közelébe sodródhat. Akkoriban Andrásfalvy Bertalan volt a kulturális miniszter, és Kulin Ferenc volt a kulturális bizottság elnöke. Mindketten megértették az érveimet, és megígérték, hogy a médiatörvénnyel együtt elkészítik a mozgóképtörvényt is. Kiderült azonban, hogy a médiatörvény körüli meddő viták és hatalmi huzakodások miatt a mozgóképtörvényre nem jutott idő.
A következő ciklus kezdetén ismét fölvetettem a filmtörvény késlekedésének várható következményeit. A Mafilm Könyves Kálmán körúti telepét a buldózerek éppen akkoriban törölték el a föld színéről. A pasaréti filmstúdiót pedig szintén éppen akkor marcangolták szét az ingatlanpiaci érdekek. Azzal érveltem, ha ez a felelőtlen pusztítás így megy tovább, a filmtörvénynek már nem lesz mit védelmeznie, egyszerűen eltűnik a magyar film gyártóbázisa. Ígéreteket ismét kaptam, sőt Magyar Bálint akkori minisztersége idején ki is alakultak egy lehetséges mozgóképtörvény körvonalai.
1998 tavaszán a választások körüli politikai csatározások azonban ismét szertefoszlatták a reményeinket. 1998 őszén a kulturális miniszter ismételten megígérte a filmtörvény kidolgozását. El is készült egy tervezet, ami azonban a filmszakmai szervezetek túlnyomó többségének éles ellenállásába ütközött. Így hát ez a tervezet is lekerült a napirendről.
E röpke történeti áttekintés kapcsán nem kívánok senkit oktalanul megvádolni, az ilyesmi különben sem szokásom. Azt azonban ki kell jelentenem, hogy a több mint tízesztendős késlekedés miatt bennünket, magyar törvényhozókat is átháríthatatlan felelősség terhel. Sajnálatos tényként kell megállapítanom továbbá, hogy ez az oktalan késlekedés szinte fölmérhetetlen károkat és veszteségeket okozott a magyar filmművészet és filmgyártás valamennyi ágazatában és intézményében. Ismerjük a veszteségekre vonatkozó adatokat, de nem akarok senkit statisztikai részletekkel untatni, ezért néhány szikár tőmondatban jelezném a látlelet jellemző elemeit.
A stúdiók, az alkotóműhelyek jelentős hányada felmorzsolódott. Azok az alkotóközösségek és szellemi műhelyek, amelyek a mostoha körülmények ellenére is igyekeztek megmaradni, a lét és a nemlét határán tengődnek. A filmgyártó bázis mennyiségi és minőségi teljesítőképessége a töredékére zsugorodott. A filmgyártás állami támogatása tíz év alatt reálértékben a tizedére csökkent. A filmvetítésekre alkalmas mozihálózat közel háromnegyed része ma már nem üzemel. A magyar filmek nézettsége tíz év alatt a felére esett vissza.
Számomra talán még e lesújtó adatoknál is fájdalmasabbak azok a gyötrelmes folyamatok, amelyek az emberi lelkek mélyén, a filmalkotással foglalkozó művészek, valamint a filmgyártásban és a forgalmazásban dolgozó szakemberek lelkében zajlódtak. E folyamatok lélekroncsoló hatásának ismertetésétől most szintén eltekintek, hiszen az efféle elemzés távol esne a törvényhozás műfajától.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen előzmények után és ilyen körülmények között érkeztünk el tavaly a negyedik parlamenti ciklus kezdetéhez. A mozgóképtörvény megalkotására vonatkozó ígéret benne volt a Magyar Szocialista Párt választási programjában és a szocialista-liberális kormány programjában is. Őszintén szólva, mégis óvatosan kérdeztem meg előbb Görgey Gábor, majd Hiller István miniszter uraktól: vajon lesz-e végre-valahára filmtörvény? Mindketten határozott igennel válaszoltak. Ezt az ígéretet Medgyessy Péter miniszterelnök úr ez év elején a Magyar Játékfilmszemle nyitó napján nem csupán ünnepélyesen megerősítette, hanem további határozott ígéretekkel ki is bővítette.
(10.30)
Akkor és ott hangzott el először a széles szakmai nyilvánosság előtt, hogy a kormány az eddigiekhez képest jelentős mértékben növelni kívánja a mozgóképszakma állami támogatását. Jövőre 1,5 milliárd forinttal, 2005-ben újabb 1,5 milliárd forinttal, azt követően pedig további 2 milliárd forinttal növekszik a támogatás mértéke, így a jövőben évente mintegy 10 milliárd forintot fordít az állam közpénzekből erre a célra. Medgyessy Péter azt is határozottan leszögezte, hogy sem az állam, sem a kormány semmilyen formában és semmilyen mértékben nem kíván beleavatkozni az alkotási folyamatokba, semmilyen módon nem kívánja korlátozni a filmalkotók szabadságát. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a jelentős mértékben megnövelt állami támogatások szakszerű és demokratikus elosztása fokozott felelősséggel jár, emiatt az eddigieknél sokkal szigorúbban kell ellenőrizni a közpénzek célszerű, hatékony és törvényes felhasználását. Ott voltam, tehát tanúsíthatom, hogy a miniszterelnök úr eme bejelentéseit a mozgóképszakma bizakodva és várakozással vette tudomásul.
Filmes kollégáimmal, régi barátaimmal mindössze azon meditáltunk, vajon időben jöhet-e még ez a mentőakció, vagy már kifutottunk az időből, és bizonyos veszteségek és roncsolódások immár jóvátehetetlen történelmi tényekké váltak. Kétségeinket azzal az ismert szólásmondással hessentettük el, mely szerint jobb későn, mint soha.
Az ígéretek és a támogatási mértékek ismeretében megpezsdültek a filmszakmai szervezetek és közösségek, föléledtek a mozgóképtörvénnyel kapcsolatos elképzelések vitái. A hosszú hónapokig tartó viták és egyeztető tárgyalások során végül is kialakult a mozgóképtörvény tervezete. Örvendetes tény, hogy ez a tervezet valóban a kulturális kormányzat és a filmszakmai szervezetek konszenzusán alapul. Ez a konszenzus azért valósulhatott meg, mert - leszámítva néhány hisztérikus véleményt és öncélú akarnokságot - ezeken a tanácskozásokon felnőtt emberek felelős párbeszéde folyt. A kulturális bizottság múlt heti ülésén már megtettem ezt, de most a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ebben a felelős párbeszédben részt vállaltak.
Tisztelt Országgyűlés! Hosszú-hosszú vajúdás után tehát megszületett a mozgóképtörvény tervezete. Lássuk már most konkrétan, milyen célok és alapelvek vannak megfogalmazva ebben a törvénytervezetben! Engedjék meg, hogy szó szerint idézzem a törvény 4. és 5. §-át. “E törvény célja: a) A magyar mozgóképkultúra értékeinek megőrzése és gyarapítása a filmalkotások létrehozásának széles körben való hozzáférésének, valamint a mozgóképpel kapcsolatos művészeti, tudományos és oktatási tevékenységek támogatásán keresztül. b) A megfelelő jogi háttér és pénzügyi erőforrások biztosítása ahhoz, hogy a magyar filmgyártás sikeresen helyt tudjon állni a nemzetközi, különösen az európai audiovizuális piacon. c) Olyan szakmai struktúra megalkotása, amely a rendelkezésre álló költségvetési és egyéb erőforrások hatékony felhasználásával képes biztosítani színvonalas hazai audiovizuális alkotások létrejöttét és terjesztését, valamint a hazai mozgóképipari infrastruktúra fejlesztését. d) A hazai mozgóképszakma működéséhez szükséges hatósági és egyéb állami feladatok megállapítása. e) Meghatározni a nemzeti filmvagyon megőrzésének és hasznosításának intézményi kereteit, ezzel összefüggésben az államot illető vagyoni jogok egységes rendezését. f) A nemzetközi, különösen az európai mozgóképszakmai kapcsolatok kiépítésének elősegítése és fejlesztése.”
Az 5. § (1) bekezdése így hangzik: “A jelen törvényben meghatározott célok elérése érdekében a törvény meghatározza a magyar mozgóképkultúra és mozgóképipar hazai és nemzetközi szerepének betöltéséhez szükséges mértékű költségvetési és költségvetésen felüli forrás biztosításának módját.” A (2) bekezdés: “Jelen törvény alkalmazása során úgy kell eljárni, hogy a magyar mozgóképszakma törvényben meghatározott forráselosztó és intézményrendszerének szakmai és művészeti függetlensége ne sérüljön.” A (3) bekezdés: “A jelen törvényben meghatározott állami támogatási rendszer működtetése során törekedni kell a közpénzek hatékony és eredményes felhasználására, továbbá úgy kell eljárni, hogy az állami támogatások felhasználása átlátható és ellenőrizhető legyen.”
Azt hiszem, az idézett cikkelyek világosan és egyértelműen igazolják, hogy a törvény biztosítja a magyar filmkészítők szakmai és művészeti függetlenségét, ugyanakkor ezzel egyidejűleg előírja a közpénzek felhasználásának szigorú ellenőrzését. Mindez teljes összhangban van a kormányprogram idevágó téziseivel és a kormányfő személyes ígéreteivel egyaránt.
A törvénytervezet külön fejezetben foglalkozik a mozgóképkultúra és a mozgóképipar támogatásának intézményrendszerével. A támogatási rendszer általános alapelvei a 6. §-ban vannak meghatározva. Idézem a 6. §-t: “Jelen fejezet célja olyan átfogó támogatási rendszer kereteinek meghatározása, amely kiszámíthatóságával elősegíti a magyar mozgóképipar stabilitását, hatékonyabbá és jobban ellenőrizhetővé teszi a közpénzek felhasználását, továbbá az állami támogatásban részesülő filmalkotásokra és mozgóképszakmai szervezetekre egységes alapfeltételeket állapít meg. Ennek megfelelően a támogatási rendszer működtetése során különösen az alábbi céloknak és alapelveknek kell érvényesülniük. a) A magyar és a magyar részvétellel készülő filmalkotások számának növelése. b) A filmelőállításnak, a filmalkotások finanszírozásának tervezhetőbbé tétele. c) A filmalkotások elkészülésének, valamint azok közönséghez való eljuttatásának biztosítása. d) A normatív és szelektív támogatási elemek megfelelő arányának megteremtése. e) Az iparágban fellelhető saját források mozgósítása, illetve a mozgóképipari befektetések ösztönzése. f) A határon túli magyar filmkultúra eddigi értékeinek megőrzése és az új értékek létrehozásának támogatása.”
Ezzel kapcsolatosan idézem továbbá a 8. § (1) bekezdését: “A Magyar Mozgókép Közalapítvány, mint a kormány és a mozgóképszakmai szervezetek által alapított szervezet, a jelen törvényben meghatározott alapelvek szerint végzi az állami költségvetésben meghatározott forrás elosztását.”
Idézem a 8. § (3) bekezdését: “A közalapítványnak feladatai ellátása során figyelemmel kell lennie a különböző társadalmi igények kiszolgálására, a magyar filmipar sokszínűségének biztosítására. Így különösen lehetőséget kell adni a különböző filmalkotói nemzedékek, műhelyek, irányzatok esélyegyenlőségén alapuló, minél teljesebb körű bemutatkozására, alkotó céljaik megvalósítására.” Ezért az elosztási rendszer kialakítása során meghatározza az egyes részterületek közötti arányokat, egyensúlyt teremt az alkotói, film-előállítói, terjesztési és nézői szempontok, valamint a művészeti és a gazdasági érdekek között.
Idézem a 8. § (8) bekezdését: “A szervezeti és működési szabályzat, a támogatási szabályzat, illetve a vagyonkezelési szabályzat által szabályozott kérdések körét a közalapítvány alapító okiratában kell meghatározni. A közalapítvány alapító okiratának, szervezeti és működési szabályzatának, támogatási szabályzatának, vagyonkezelési szabályzatának, valamint a működését meghatározó egyéb dokumentumoknak meg kell felelniük a jelen törvény rendelkezéseinek.”
Végül e témakörben a 9. § (2) bekezdését idézem: “A kuratórium elnökét és tagjait az alapítók jelölik és a kormány jóváhagyásával a miniszter nevezi ki.”
Az idézett részletek mind-mind arról tanúskodnak, hogy a kulturális kormányzat és a közalapítvány valamennyi szakmai alapítója együttesen és közös felelősséggel tartozik a törvényben meghatározott célok és alapelvek tiszteletben tartásáért. A mozgóképtörvény értelemszerűen akkor léphet hatályba, ha az imént fölidézett tennivalók maradéktalanul megvalósulnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Itt és most, amikor a közalapítvány működési rendjének átalakításáról, valamint az ezzel kapcsolatos teendők elvégzéséről szólok, semmiképpen sem hagyhatom figyelmen kívül az Állami Számvevőszék ez év januári keltezésű jelentését, amely a Mozgókép Közalapítvány működésével kapcsolatos vizsgálatokat összegzi. Az Állami Számvevőszék jelentése számos súlyos megállapítást tartalmaz. Engedjék meg, hogy ezek közül néhány jellemző részletet szó szerint felidézzek. “Az 1998 és 2001 évek között hozott kuratóriumi határozatok 60 százaléka törvénysértő. A konkrét támogatások odaítélését a titkárság vezetői a kuratórium hatáskörének elvonásával és a nyilvánosság kizárásával végezték, a kuratórium a támogatásokról csak év végén, utólag kapott tájékoztatást.
(10.40)
A tényleges kifizetésekről és a pályázati célok megvalósulásáról a közvélemény - beleértve a szakmai közvéleményt is - nem jutott információhoz. A szakkollégiumok az alapító okirat előírásait megszabva, a kuratórium jóváhagyása nélkül, önállóan döntöttek a támogatottak köréről, a támogatás céljáról, mértékéről és feltételeiről, és a kuratóriumot csak utólag, szóban tájékoztatták a jóváhagyott keretek felhasználásáról vagy túllépéséről.
A kuratórium nem elemezte a saját és a titkárság működési költségeinek alakulását, nem tett intézkedéseket a túlzott, pazarló jellegű költségek csökkentésére, illetve keletkezésének megakadályozására. Az ellenőrző bizottság nem is tájékoztatta a kuratórium ellenőrzéséről szerzett tapasztalatairól az alapítókat.” Eddig az idézet az Állami Számvevőszék jelentéséből.
Ilyen jellegű megállapítások után az Állami Számvevőszék azt javasolta a kormánynak, hogy “1. mérlegelje a közalapítvány megszüntetésének kezdeményezését; 2. vizsgálja meg és érvényesítse a kormányzati szervek, illetve a köztisztviselők felelősségét; 3. teremtse meg a szükséges szervezeti, szervezési, személyi feltételeket ahhoz, hogy a kormány alapítói közreműködésével létrejött közalapítványok törvényes működéséhez szükséges intézkedésekről a kormány a jövőben jogszerűen és kellő időben határozhasson” - eddig az idézet.
A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja, ismerve az Állami Számvevőszék imént jelzett jelentését, valamint ajánlásait, felhívja az illetékesek figyelmét, hogy a közalapítvány törvényes működési rendjét, alapító okiratát, a támogatási szabályzatot oly módon kell átalakítani, hogy a fentebb jelzett törvénysértések a jövőben ne történhessenek meg. Mivel a Magyar Mozgókép Közalapítvány esetében a szakmai alapítók és a támogatottak köre azonos, fokozott figyelmet kell fordítani a közpénzek felhasználásának többszintű és folyamatos ellenőrzésére. Amint azt az ÁSZ-jelentés is bizonyítja, súlyos törvénysértésekre és felelőtlen gazdálkodásra adhat alkalmat, ha a közalapítvány apparátusa csupán saját magát ellenőrzi. Márpedig ezt a folyamatos és külső ellenőrző tevékenységet az ÁSZ időnként elvégzett vizsgálatai nem képesek helyettesíteni.
Képviselőcsoportunk határozott álláspontot alakított ki a kuratórium jövőbeli működésével kapcsolatban is. Ezért elvi jelentőségűnek tekintjük a mozgóképtörvény 29. oldalán található indoklásrészben megfogalmazott szellemi, erkölcsi követelmények teljesítését is: “A kezelő szerv összetételét és működési rendjét úgy kell kialakítani, hogy a döntéshozatal során érvényesüljön és egyértelművé válhasson a döntéshozó kuratóriumi tagok személyes és szakmai felelőssége. Ennek előfeltétele, hogy a kuratórium tagjai megfelelő szakértelemmel és megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a benyújtott pályaművekre és egyéb pályázatokra vonatkozóan. A kuratórium tagjai olyan szakemberek legyenek, akik vállalják és el is végzik a pályázatok alapos megismerésével járó teendőket, majd az ezen alapuló értékelést és felelős döntéshozatalt.”
Tisztelettel kérjük a közalapítvány valamennyi alapítóját, hogy e célok gyakorlati teljesülése érdekében mielőbb végezzék el a szükséges szakmai és jogi teendőket.
Végül engedjenek meg néhány személyes jellegű megjegyzést. Én a magyar mozgókép ügyében afféle kettős kötődésű halandó vagyok. A hivatásom a filmművészethez köt, de képviselőként a törvényhozók közé tartozom. Az eddig elmondottak után talán nem kell bizonygatnom, hogy ezt az előttünk lévő mozgóképtörvényt leginkább a szabadság és a felelősség törvényének nevezném; ami magyarán szólva azt is jelenti, hogy a jövőben nem akármilyen filmek létrehozását várhatjuk el a magyar filmművészektől, hanem olyan műveket, amelyek a felelősséggel súlyosbított szabadság írott és íratlan erkölcsi követelményei szerint lesznek majd megalkotva.
A filmeket természetesen emberek csinálják. Egy törvény csupán lehetőséget teremthet értékes és maradandó művek létrehozására. Hitem szerint ez a törvény ezt a célt szolgálja. Ami engem illet, e törvény megszületéséért mindössze annyit tettem, amennyi az erőmből és a képességeimből tellett, nem többet, de nem is kevesebbet. Így ezt a mozgóképtörvényt nyugodt lelkiismerettel ajánlom elfogadásra valamennyi képviselőtársam számára; úgy is, mint filmrendező, és úgy is, mint képviselő.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
