ELNÖK (Mandur László)
ELNÖK (Mandur László)
ELNÖK (Mandur László): (Az Országgyűlés tagjai helyet foglalnak.) Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Honfitársaim! Három nap múlva, október 23-án ünnepeljük az 1956-os demokratikus forradalom és szabadságharc 57. évfordulóját. Azt a napot, amire mindannyian büszkén emlékezhetünk, azt a napot, amikor Budapest utcáin tiszta szívvel és őszinte hittel kiálltak a demokráciáért, szabadságért elkötelezett magyarok a zsarnokság ellen, azt a napot, ami alapjaiban rengette meg az elnyomó eszmék és kiszolgálóik hatalmát.
Október 23-a a nemzeti függetlenségért, demokráciáért küzdő, az igaz ügyért összefogást hirdető és megvalósító demokraták ünnepe. 1956-ban nem a bal- és jobboldal közötti polgárháború dúlt Magyarországon, hanem a nép, a nemzet forradalma küzdött az erkölcstelen, hazafiatlan és zsarnoki hatalommal szemben.
Egy hatalom nem attól lesz zsarnoki, hogy jobb- vagy inkább baloldali eszméket torzít-e el önmaga meghatározására. A véres háborúktól és gyilkos eszméktől sújtott XX. század éppen arra tanított minket, közép-európaiakat, minket, magyarokat, hogy az elnyomás és kegyetlenség kisarjadhat balról is, és kisarjadhat jobbról is.
Csak a szabadságnak nincs pártállása! Október 23-a a szabadság ünnepe. A szabadságé, amelynek mi magyarok tudjuk - mert megtanultuk - az árát. 1956 őszén az ország döntő, haladó többsége úgy gondolta, hogy nem tud, és nem akar úgy élni, mint annak előtte, de az akkori állampárt és állam vezetői nem akartak és nem tudtak változtatni. Ez vezetett ahhoz a tragédiához, amiben több mint kétezer honfitársunk vesztette életét, és ami a legfájóbb: az áldozatok több mint fele 30. születésnapját sem élhette meg. Kétszázezren hagyták el keseredetten menekülve Magyarországot, 367 halálos ítéletet hoztak a bíróságok, amiből 341-et végre is hajtottak.
Kegyelettel és hálával kell emlékeznünk az áldozatokra, és egyúttal mindazokra, akik bátorságot tanúsítva vállalták a harcot az elnyomókkal szemben, de csodával határos módon életben tudtak maradni. Mindannyiunk, mindannyiuk és eszméjük előtt lobog az ország Háza előtt az emlékezés ’56-os lángja, előttük tiszteleg az egy éve a történelmi zászlók sorába emelt nemzeti színű, lyukas zászló.
Tisztelt Országgyűlés! A Harmadik Köztársaság, napjaink demokráciája ’56 értékeiből és örökségéből nőtt ki. Ma Magyarországon nincs olyan valós politikai erő, párt és tömörülés, amely az ’56-os forradalom követeléseit és eszmeiségét megkérdőjelezné. Az Országgyűlés pártjai és politikusai kivétel nélkül is kinyilvánítottan elkötelezettek a demokrácia, a szociális igazságosság, a szabad és nyitott világ felé.
Mindannyiunk felelőssége, hogy hitünkkel és tetteinkkel bizonyítsuk: vállaljuk ’56 hagyományait, és hűek vagyunk a forradalom emlékéhez. Nemzeti ünnepeink nem szolgálhatnak a nemzeti szembenállás élezésére, az ellentétek elmélyítésére. Különösen nem október 23-a, amely a nemzeti összefogást példázza. Aki 1956 okán az országot, a nemzetet megosztani akarja, az szembe akarja állítani az embereket, a családokat, a szomszédokat egymással, az nem az ’56-os magyar forradalmat és szabadságharcot ünnepli; az a XX. század legsötétebb korszakait idézi, aki a társadalmi békétlenségben a saját önző hatalmi céljait a nemzet boldogulása, szebb jövője elé helyezi.
A megosztott Magyarország, a megosztott Európa még sosem hozott boldogságot az itt élőknek. A kettéosztott Európa egyesítésének már nemzedékekkel korábban meg kellett volna történnie, akár ’68-ban vagy ’56-ban. Mert a most formálódó új Európa bizony éppúgy örököse ’56-nak, mint az európai Magyar Köztársaság.
1956 októbere a szabad, európai Magyarország, a megosztottság nélküli Európa megteremtéséért folytatott harcról szólt. A forradalom és szabadságharc ’89-ben az új Magyar Köztársaság kikiáltásával győzött. Ránk, a rendszerváltás utáni magyarokra maradt tehát a feladat, hogy ’56 célkitűzéseit maradéktalanul valóra váltsuk.
A nemzeti összefogásra különösen nagy szükség van most, az Európai Unió küszöbén. Az ország, a nemzet érdeke, hogy éljünk a történelem adta eséllyel. Ezzel csak akkor tudunk élni, ha a megbékélés szelleme, az összefogás parancsa, a nemzet egységéért érzett felelősség vezérel valamennyiünket. Ki kell mondani, és egyúttal minden magyar polgár azonosságtudatának alapjává kell válnia, hogy a mai Magyarország, a modern és európai Magyar Köztársaság elsősorban és leginkább 1956 politikai örököse.
1956 hagyománya az európai magyar jövő építésének programja. Köztársaságunk minden polgára, aki alaptörvényünk, az alkotmány szerint él, politizál, keresi a maga boldogulását, ’56 örököse.
Tisztelt Országgyűlés! 1956 nem csupán emlékezet, hanem politikai program, jövőkép. A köztársaság a közös múltból, hitéből, bátorságból, történelmi nagyságából is meríti erejét. Szimbolikus üzenete a mai ünnepnek, hogy Magyarország európai uniós csatlakozásának előestéjén szinte egy napon emlékezünk a haza bölcsének, a nemzeti kiegyezés atyjának, Deák Ferencnek 200. születésnapjára és az ’56-os forradalom évfordulójára.
Meggyőződésem, hogy történelmi hagyományainkat megőrizve-gazdagítva hagyjuk örökül az utánunk jövő generációkra, gyermekeinkre, a jövő európai magyarjaira.
Deák Ferenc szellemiségét idézve azt kívánom valamennyiünknek - politikusoknak és nem politikusoknak -, hogy képesek legyünk jobban szeretni a hazát, mint gyűlölni az ellenségeinket. A nemzetnek összefogásra, összetartozásra van szüksége, ha szebb és boldogabb jövőt akarunk teremteni mindannyiunknak.
Ezen gondolatok jegyében felhívással fordulok a parlamenti és parlamenten kívüli pártokhoz, minden tisztelt honfitársunkhoz: nemzeti ünnepeinket a tisztelet és a méltóság jegyében ünnepeljük s elutasítjuk a megosztást, a rendzavarást és a gyűlöletkeltést.
Kérem, csatlakozzanak a felhíváshoz, hogy ünnepeink méltóak legyenek európaiságunkhoz.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps. - Az Országgyűlés tagjai felállnak. A díszegyenruhás katonák kiviszik a teremből az 1956-os forradalom és a Magyar Köztársaság zászlaját. - Az Országgyűlés tagjai helyet foglalnak.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
