DR. CSILLAG ISTVÁN
DR. CSILLAG ISTVÁN
DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Néhány héttel ezelőtt a sárvári elkerülő úthoz csatlakozó hídnak a kísérleti összeköttetésén vettem részt, amelyen ezen ünnepi alkalommal sokszor sokan kezdték kérdezgetni, hogy ennek a hídnak a megépítését ki kezdeményezte, milyen színűre fogjuk festeni, és mi legyen a hídnak a neve attól függően, hogy kinek a kezdeményezését fogadták el. Hasonló vita zajlott le néhány hónappal ezelőtt a nyár közepén, akkor, amikor a szekszárdi híd avatására került sor, és mind a két esetet az jellemezte, hogy sokkal kevésbé az volt fontos, hogy különböző országrészek, régiók összeköttetést találhatnak-e minél előbb egymással, hanem ehelyett az volt a fontos, hogy ki avassa, kinek a nevében avassa és milyen színű legyen a híd.
Az a furcsa helyzet van, ami bizonyos szempontból nyilván szimbolikus értékű, hogy nincs olyan folyó, aminek nincs bal és jobb partja, akárhonnét vesszük is. Az a furcsa helyzet van, hogy sokszor az, hogy ki van éppen a bal vagy a jobb parton, véletlenszerű helyzetek következménye és nem mindig tudatos választás. Az azonban, hogy a két partját a folyónak és a különböző régióknak egymással hidak és utak kössék össze, nem tud más lenni, csak tudatos tett. Amikor a kormány a gyorsforgalmi úthálózatot, a közutakat, a vasúthálózat fejlesztését fontosnak tartja és prioritásként kezeli a következő évi költségvetésben, abból indul ki, hogy nem a hidak színe a fontos, hanem az, hogy összekösse egymással a bal és jobb partot, a kevésbé fejlett és a fejlett területeket, és ebben kér támogatást önkormányzatoktól, beruházóktól, különböző érdekképviseletektől és természetesen a parlamenti pártoktól is.
Abból indulunk ugyanis ki, hogy a híd, ami természetesen szimbólum jelen esetben, azért épül, hogy különböző országrészeket összeköthessen, tehát nemzeti ügy. Abból indulunk ki ugyanis, hogy ezeket a kérdéseket, a gyorsabb fölzárkózását az elmaradott régióknak természetesen az ellenzék is támogatni fogja. Abból indulunk ugyanis ki, hogy nem a megkérdőjelezésből lesz több, hanem abból, hogy hogyan lehet az ehhez szükséges hatósági eljárásokat felgyorsítani, hogyan lehet megtalálni azokat a forrásokat, amikből ez megépül, és hogyan lehet átláthatóvá tenni magának az építésnek a folyamatát, a közpénzek felhasználását. Azaz azt is mondhatnám, hogy mindegy, milyen színű a híd, csak kösse össze az egymással egyébként szimbiózisban, egymásra utalt helyzetben levő térségeket.
A gyorsforgalmi úthálózat, a közúthálózat és a vasút ezért szimbolikus érték, és szimbolikus érték abban az értelemben is, hogy szeretnénk, ha ezeket az ügyeket a mindennapi politikai pocskondiázáson kívül tarthatnánk, hogy valóban függetlenül attól, hogy a két partján egy folyónak eltérő színezetű városok vannak, de ezek egymással összeköttetést kereshessenek, és ez folyamatosan prioritás is lehessen nemcsak ebben a kormányzati periódusban, hanem később is.
(13.10)
Hiszen mi csak annyi hidat, annyi utat tudunk megépíteni, mint amennyit elődeink előkészítés formájában ránk hagytak, és ők is csak annyit építhetnek meg, amennyit mi készítünk elő nekik.
Ha abból indulunk ki, hogy versenyképességünk helyreállítása szempontjából is a hidak és az utak szimbolikus jelentőségűek, hiszen így tudjuk új foglalkoztatási feltételekhez juttatni fejletlenebb térségek munkaerejét, akkor azt kell mondanunk, mint amit kicsit patetikusan mondott valaha Bem József a Piski-hídnál: “Ha nincs híd, nincs haza, ha nincs út, nincs haza”, ezért ezek olyan nemzeti kérdések (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyekhez kérem az ellenzék támogatását is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
