DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva Kékkői Zoltán úr felszólalását, nem tudtam, hogy most a 2002-es agrárbeszámolóról van-e szó, vagy egy vádbeszédet hallunk annak a stílusában, amelyet valóban annak idején, a '30-as években a nagy Szovjetunióban elő is vezettek, igaz, némi különbséggel, ugyanis akkor az egy kollektivizálás és egy államosítás volt, most meg a vádbeszéd arról szólt, hogy magánosítás.
Valóban igaz, hogy ez a 2002-es beszámoló nem előzmény nélküli. Ahhoz, hogy az agrárium ezeket az eredményeket produkálja, és ilyen sajátosan alakuljon a jövedelemviszony, a termelési szerkezet és ezen belül is a termelők csoportjai szerinti jövedelemkülönbség, az előzmények 1991-92-re vezetnek, amikor is egy nem kellően átgondolt, de politikai indulatoktól mindenféleképpen fűtött, agresszív akcióval az úgynevezett kárpótlás elindította azt a folyamatot, ami a tőkekivonást eredményezte az ágazatból. Ugyanis a kárpótlás nem abba az irányba hatott, hogy az ágazatban működő tőke tulajdonost váltva ugyan, de ott maradjon; én egyetértek vele, osszuk fel a szövetkezetet, osszuk fel a földet, ezzel idáig semmi probléma, alakítsunk egy másik, talán modernebb és hatékonyabb szerkezetű mezőgazdaságot.
Nem ez történt, hanem rászabadítottuk azt a kárpótlási jeggyel rendelkező tömeget az ágazatra, amelynek esze ágában nem volt mezőgazdasági tevékenységet folytatni, de nem tudott mit kezdeni a kárpótlási jegyével, nem tudott mit kezdeni az üzletrészével, és odamentek licitálgatni a szövetkezetekbe, és elvitték a föld jó részét, valamint olyan állatállományt... Ha visszaemlékszik Kékkői úr, '92-ben és '93-ban a sertés törzsállományának több mint 50 százaléka került kivágásra. Én tudok olyan parlamenti képviselőről, aki kétségbeesetten szaladgált, méghozzá egy olyan szövetkezetbe - talán a nevét nem mondanám -, amely országos hírű volt, és mivel az üzletrészét ő onnan ki akarta hozni, és második emeleti lakásába a kanokat nehezen tudta volna elhelyezni, így vágóállatsúlyban adta le a tenyészállatokat, és gyakorlatilag azok az ágazatból kikerültek. Megjegyzem, ez 500 milliárd forintot jelentett tőkekivonásban '90 és '94 között.
Kékkői úr, nem volt szándékom ma erről beszélni, 2002-re vetítve: az üzletrész-kivásárlással, amelyet önök kezdtek el borzasztó agresszív módon erőltetni, és ezáltal a szövetkezetet államosítani... - mert hisz az üzletrész-kivásárlás kapcsán a 2002-es beszámolásból is kiviláglik, hogy bizony már ez 700 olyan szövetkeznél jelent 25 százalék fölötti állami tulajdonlást, amely szövetkezetek ezen tulajdonlási aránnyal az európai uniós támogatásból nem részesülhetnek, mert hisz az Európai Unió állami tulajdonú szektort nem szívesen támogat. De önök gondoltak erre, hogy állami tulajdonú szektor ne maradjon ebben az ágazatban, ezért a 12 állami tulajdonú állami gazdaságot gyors ütemben le is privatizálták, mondván, hogy akkor állami támogatáshoz is jutnak. Szövetkezeteket meg államosítottak, hogy aztán azt is privatizálhassák, de erre már az emlékezetes választási eredmények miatt nem kerülhetett sor.
Az viszont még mindig érdekes kérdés, hogy ez a 12 állami tulajdonú állami gazdaság elég szép földvagyonnal rendelkezik 50 éves bérleti időre. Ez egy unikum a magyar jogrendben, mert hiszen csak annak a 12-nek adatik ez meg, mert se előtte nem volt 50 éves földbérlet, se azóta nincs 50 éves földbérlet, mert módosításra került a földtörvény ezen passzusa. Olyan érdekes formációkat hozott, hogy ad absurdum azok, akik kivásárolták igazgatótanácsi tagként, felügyelőbizottsági tagként vagy csak éppen beszálló tőkéstársként ezeket az állami tulajdonú gazdaságokat, az önök által megalkotott és 2002 tavaszán még hatályban lévő földtörvény szerint üzletrészük arányában az 50 évre lebérelt földnek a földtulajdonjogát is megszerezhetik, függetlenül attól, hogy magyar vagy külföldi állampolgárok. Ezeket is szívesen hallottam volna a beszámoló kapcsán elmondott vádbeszédében, mert azzal egyetértek, hogy mindenféle visszássággal, mindenféle olyan döntéssel szemben fel kell emelni szavunkat, ami nem az ágazat javát, hanem bizonyos lobbi- vagy egyéni érdekeket szolgál. De akkor ezt tegyük úgy, hogy valamennyi, az ebbe az irányba ható döntést, annak jogszabályi hátterét és az érintetteket is megnevezzük.
Ön nagyon kíváncsi lett volna arra, hogy kik azok, akik a 60 milliárd forintos tőkepótló támogatásból és a hitelkonszolidációból részesültek, és aztán megnyugvással vette, hogy ez százalékos arányban a jelentés 58. oldalából ki is derül. Ennek a 68,5 milliárd forintos igénynek, ami beérkezett, 66,5 százalékát a termelők mindösszesen 48 187-en vették igénybe saját jogon. Ha ezt odarakjuk a jelentés mellé, akkor egy igen-igen vaskos kötetet kapunk, ahol aztán szerepel Kovács Jánostól Nagy Béláig mindenki, elképzelhető, hogy még parlamenti képviselők is; én nem tudom, de valószínű, hogy ők is. Aztán 33,5 százalékát pedig integrátor szervezetek, 1472 integrátor mintegy 50 ezer termelőt érintően vette igénybe, és lehet, hogy az integrált 50 ezer termelő között is vannak országgyűlési képviselők, akik csak úgy, hobbigazdaságként foglalkoznak valamiféle termeléssel, de ők is részesei voltak ennek az áldásnak. Azt gondolom, ha erre az adatvédelmi biztos felhatalmazást ad, akkor valamennyi szerződést meg lehet nézni, hogy ki mennyit és milyen mértékben vett. Ugyanúgy szeretném én is megnézni - bár eddig még nem jutottam hozzá -, hogy a 12 állami tulajdonú gazdaságot kik vették meg, mennyiért vették meg, milyen feltételekkel vették meg. De nem jutottunk hozzá, mert azt mondják, hogy ez üzleti titok.
(18.30)
Jó lenne, ha ezek az üzleti titkok egyre kisebb szegmensét érintenék a magyar nemzetgazdaságnak, annak meg nagyon-nagyon örülnék, ha a politikai elitet meg egyáltalán nem érintenék ezek a titkok, mert egyszerűen nem érintettek az adott ügyben. Sajnos, ezt még bátorság lenne tőlem kimondani, hisz nem tartunk ott. De a jelentés mindenesetre tételesen fölsorolja az ön igényes ízlésének megfelelően ennek a 60 milliárd forintnak a felhasználását. Jó lett volna, ha ez, mondjuk, 2001 végén, 2002 elején már megtörténik - az önök kormányzása alatt -, mert akkor valószínűleg nem kellene olyan számadatokkal szembenéznünk, mint amilyeneket a miniszter úr is említett és a jelentésből egyértelműen kiderül, hogy bizony, a GDP-emelkedéshez képest 0,3 százalékos csökkenés jelentkezik az agrárágazat termelésében.
De azért örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez mégiscsak több mint 1 százalékkal jobb, mint a 2001-es volt, aminek a beszámolóját nagyon szerettük volna az Országgyűlés előtt látni és megtárgyalni, de erre az adott politikai viszonyok között nem kerülhetett sor. Most már legalább a demokráciában annyit léptünk, hogy ha nem is szabályosan, a költségvetés tárgyalásának megkezdése előtt 30 nappal, de legalább a költségvetés tárgyalásának táján már ilyen jelentéssel találkozunk; eleget téve így az 1997-ben megalkotott, CXIV. számot viselő törvénynek, aminek egyik szülőatyja lehettem, és amire egyébként büszke is vagyok, mert nemzeti konszenzus alapján, 96 százalékkal fogadta el a Magyar Országgyűlés.
Annak is örülni lehet, hogy a beruházások az ágazatban 6 százalékkal nőttek, és mintegy 34 milliárd forintnyi beruházási igény jelent meg a korábban bizony eléggé szűk napokat látott ágazatban.
A földhasználati arány is érdekes számadatot mutat, hiszen 47 százaléka az egyéni és 40 százaléka van a társas vállalkozásoknál. Tehát az látszik, hogy az egyéni vállalkozók használatában lévő földtulajdon növekszik.
Ehhez jön egy egészen érdekes adat: az egyéni vállalkozók különbségei, már ami a munkajövedelmeket illeti. Látjuk tehát, hogy egy nagyobb területen, 47 százalékon gazdálkodó egyéni gazdáknál, attól függően, hogy ő milyen formációban és mekkora területen gazdálkodik, a jövedelemviszonyok 600 ezer forinttól 2,1 millió forintig szóródnak. Ennek egyik oka az, hogy egy koncentráltabb gazdaság nagyobb jövedelemtermelő képességgel bír. A másik azonban az én véleményem szerint az, hogy ez a 600 ezres adat, ami az alsó termelői körben jelenik meg, nem autentikus adat, ugyanis ennek a körnek a jó része az úgynevezett őstermelői kategóriába tartozik, amely abban az irányban orientált, hogy az ő úgynevezett adóbevallásából - ami nem áll másból, mint egy nyilatkozatból, hogy az árbevétele mit ért el, mit nem - a munkajövedelem istenigazából nem következtethető ki, és nem is arányosítható.
Én annak lennék a híve, ha előbb-utóbb eljutnánk már oda, hogy minden vállalkozó és gazdálkodó, aki vagy támogatásban, vagy pedig az érintett ágazatban valamiféle szabályozás alanyaként kíván szerepelni, mind az árbevételeivel, mind pedig a jövedelemviszonyaival egységes rendszert képező adatszolgáltatásra lenne kötelezett, ami nyilván egy ilyen beszámolónak az adattartalmát és a hitelességét növelni tudná.
Előállt az az érdekes helyzet, hogy az export, amely 1997-ben 3,1 milliárd dollárt tett ki, 1999-2000-re radikálisan csökkent: 2001-ben érte el a mélypontját 1,8 milliárddal. Ehhez képest a 2002-es adat, a 2,6 milliárd dollár nagyon szép emelkedés, ehhez képest viszont az importban is bekövetkezett egy felfutás. Összességében azonban még mindig a pozitív szaldója ennek az ágazatnak 1,3 milliárd dollár, ami azt mutatja, hogy a magyar nemzetgazdaságon belül az export-import arányából a dollár-, illetve eurókitermelői hányadot, rátát figyelembe véve az elsők között áll.
Érdekes az a számadat, amit a támogatásokról mondanak, hogy sok vagy kevés, hogy 212,5 milliárd forint volt ez a támogatás, ami 2002-ben rendelkezésre állt, és ez 5,7 milliárddal több, mint az előző évi. Nos, ha azt nézzük, hogy ennek a felhasználása mennyire racionális és mennyire szétszórt, akkor azt mondom, hogy ez a 212 sokkal hatékonyabban teljesült, mint ha a korábbi miniszter, Torgyán úr igénye a 400 milliárdra megfogalmazódott volna, és mondjuk, az Országgyűlés által a költségvetésben megjelent volna, mert lehet, hogy a 400 milliárdból sem lett volna olyan eredmény, mint ami a 212-ből adódott, mert úgy tűnik, hogy kevesebb pénzzel is jobb jövedelemtermelő képességet lehetett elérni, hisz még az élelmiszer-feldolgozók jövedelme is emelkedett 50 százalékkal 2002-ben. Ami persze nyilván nem megnyugtató, és nem olyan helyzet, amire azt mondanánk, hogy most már mindent elvégeztünk, de az ágazatban mindenképpen látszik az előremozdulás.
Még egy dolog, amire felhívnám a figyelmet, és ez nagyon fontos megállapítása az Agrárgazdasági Tanácsnak, amely az állásfoglalásának 6. oldalán azt mondja: „Az uniós csatlakozással még inkább felértékelődik az agrárgazdaság multifunkcionalitása. Ez viszont megköveteli, hogy az agrárgazdaságot, a vidéket fokozottan kapcsolja be a kormányzati programba, melyek a vidék népességmegtartó szerepének megőrzését, a foglalkoztatás kibővítését, a kis- és középvállalkozások fejlesztését, informatikai struktúrájának kiépítését, az élet és a környezeti állapot javítását szolgálják.”
Bizony, ez nagyon fontos dolog, és azt hiszem, hogy a költségvetési vitában erről úgyis szólni kell. Az orientációs alap, ami most az európai uniós támogatás nagyobb részét fogja képezni, abba az irányba mozdul el, hogy a termeléshez kötött agrártámogatást mindinkább tájgazdálkodás, vidékfejlesztés és olyan, ökológiailag megfelelő gazdálkodási formáció váltsa föl, amely lehetőséget ad arra, hogy az intenzív, üzletszerű dömpingtermelésben és a tájgazdálkodásban a foglalkoztatás és a népességmegtartás harmonikusan kapcsolódjon egymáshoz. Ennek érdekében a 2002. évi költségvetésben önök az agrár-környezetvédelmi program megvalósítására 2 milliárd forintot állítottak be, a 2003-as költségvetésben ez 4,5 milliárd forint, a 2004-esben 8 milliárd forintot.
Azt hiszem, ez egy jó út, jó vonal, és nagyságrendekkel több, mint amit az előző kormány az ágazatnak erre a területére szánt, ami a kisegzisztenciáknak nagyon fontos, szinte létfeltétel.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm, elnök asszony. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
