GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvénynek megfelelően az FVM és a Központi Statisztikai Hivatal közös felelősségével idén ötödik alkalommal készült el az előző év helyzetét értékelő jelentés, amelyet a kormány a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter előterjesztésében az Agrárgazdasági Tanács írásos állásfoglalását mellékelve nyújtott be az Országgyűlésnek.
A jelentés megállapítja, hogy hazánkban a mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli aránya - nem kis mértékben az elmúlt évek sorozatos elemi csapásai miatt - a fejlett országokban tapasztalható irányzathoz hasonlóan fokozatosan csökken; az értéke nem éri el a 4 százalékot. Ennek ellenére az agrárgazdaság továbbra is jelentős gazdasági szektora a nemzetgazdaságnak, amely a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, a vidék fejlődésében és a vidéki lakosság foglalkoztatásában ma is alapvető szerepet játszik.
Az ágazat azonban az utóbbi években messze potenciális lehetőségei alatt teljesít. Az elmúlt évben a Statisztikai Hivatal adatai szerint 4,4 százalékkal csökkent a mezőgazdaság bruttó kibocsátása, amelyben a rendkívüli kedvezőtlen időjárás mellett a termelők tőkehiánya és az utóbbi években kialakult alacsony műszaki, technológiai színvonal is döntő szerepet játszott. Mindenki által ismert, hogy a mezőgazdaság rosszabb természeti feltételek mellett működött 2002-ben, mint 2001-ben, hiszen 2002-ben is egy erősen aszályos év volt. A jelentést áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy milyen átcsoportosítások történtek a 2002. évi költségvetésben a kormányváltás után, amit nyilván lehet vitatni, de én azt gondolom, hogy olyan célokat szolgáltak, amelyek fontosak voltak az ágazat szempontjából. Ebből szeretnék néhány dolgot kiemelni.
Agrártámogatásokra a tervezett összes forrás 2001-ben 194 milliárd forint volt, 2002-re, tehát a kétéves költségvetés második évére 197,1, és ez lett ténylegesen 212,5 milliárd forint. Tehát itt egy nagyon pozitív irányú átcsoportosítás történt, amit nyilvánvalóan az év közbeni folyamatok tettek szükségessé. Ezen belül az agrárberuházások támogatására 2001-ben 55,8 milliárd forint, 2002-ben a 64 milliárd tervezettel szemben 66,2 milliárd forint volt a tényleges forrás. A piacrajutási támogatás 2001-ben 32,5 milliárd, a 2002. évi terv 41,2 milliárd forint volt, a tény 44,6 milliárd forint.
Volt egy program, amelyet 2001-ben meghirdetett a korábbi kormány, ez a családi gazdaságok programja volt. Erre 2001-re megfelelő forrásokat biztosított, de a 2002. évi költségvetés fejezetei között ilyen külön forrás nem szerepelt. Erre 8 milliárd forintot kellett a költségvetési tartalékból az új kormánynak átcsoportosítani, ezenkívül további 6 milliárd forintot kellett az általános tartalékból, hogy a keletkezett piaci feszültségeket kezelni tudjuk. Szükség volt arra is, hogy növeljük a géptámogatások összegét. Azt hiszem, ezt senki nem vitatja, hiszen az ágazat szereplői érdekében az európai uniós csatlakozás előtt egy pluszforrást sikerült ezzel teremtenünk. A bor- és a szőlőágazatban is voltak problémáink, ezért volt szükséges, hogy konkrétan a lepárlásra is komoly összegeket fordítsunk.
Több esetben esett már szó itt a parlamentben is, de a mostani bizottsági vélemények kapcsán is a hitelkonszolidációról - és én hozzátenném, hogy az elemikár-enyhítésről, mert ezt a kettőt együtt kell kezelni, hiszen a 60 milliárd forint két dolgot próbált lefedni. Ez azért történt, mert a választási ígéreteink között szerepelt, hogy egy olyan régi nagy adósságállománynak a kezelésében segítünk, ami nyomta az ágazatot, és gátolta a mezőgazdaság további fejlődését. Emellett volt egy nagyon komoly elemi kár, amelynek enyhítésére forrásokat kellett biztosítani. Több kérdés felmerülhet, hogy kik is kapták ezt a támogatást - én most elmondom: 38 ezer őstermelő, 1600 egyéni vállalkozó, 6400 családi gazdálkodó és 1600 gazdasági társaság kapta. Arról is lehet vitatkozni, hogy milyen arányban. Ha az integrátorokat is figyelembe vesszük, márpedig figyelembe kell vennünk, 50 százalékát kapták kistermelők ennek a támogatásnak. Persze lehet azt mondani, hogy ezt kár volt így megtenni, de én azt gondolom, hogy aki ilyet mond, az menjen el hozzájuk, és kérdezze meg tőlük, hogy ők hogyan viszonyultak ehhez a kérdéshez 2002 decemberében, amikor komoly problémákat sikerült ezzel a támogatással megoldani.
A konszolidáció a 2003. évben is folytatódik, 12,5 milliárd forint további hitelkonszolidáció történik, ez már kifejezetten a kedvezőtlen adottságú és az elmaradott térségek gazdálkodóit segítheti. Azt hiszem, ezt se lehet vitatni, hogy kell, vagy nem kell, el kell menni hozzájuk, még egyszer mondom, és meg kell tőlük kérdezni, hogy kinek hogyan segített ez a támogatás.
Itt jegyezném meg, hogy az Unió tagjaiként sajnos nem térhetünk el majd az ottani gyakorlattól, és ezért kénytelen volt a kormányzat már a 2002. évben olyan módosításokat végrehajtani, amelyek már a 2003. év támogatási rendszerét vetítették elő. 2002-ben, a kormányváltás után az is pozitív elmozdulás volt, hogy olyan piacszabályozó intézkedések kerültek bevezetésre, amelyek korábban nem voltak, és megfelelnek az uniós szabályoknak. Ennek megfelelően előre meghirdetett intervenciós áron, ami 2300 forint volt, 13 790 tonna gabona került állami intervencióba, és 3,3 millió tonna került kamat- és tárolási támogatás mellett közraktárba.
Azt is kijelenthetjük, hogy az európai uniós intézményrendszer kiépítésében a kormányváltás előtt nem történt érdemi előremozdulás. Ezt az elvesztegetett időt kell most nagyon rövid idő alatt behozni, ami nem reménytelen, de lényegesen nehezebb vállalkozás. Itt szeretném megjegyezni, hogy hamarosan minden képviselőtársam kezébe kerül egy kiadvány, ami a három alrendszernek a támogatási és igénybevételi lehetőségét fogja majd minden gazdának bemutatni, és majd ebben kérjük is a képviselők segítségét, hogy ezt minél jobban, minél intenzívebben megismerhessék a gazdák. Ez egy nagyon fontos feladatunk lesz az elkövetkezendő időszakban; enélkül sajnos továbbra sem fogunk az Európai Unió sikeres ágazatává válni.
Elmondhatom a 2002. évről azt is, hogy örvendetes volt, hogy év végére, igaz, hogy több év lemaradással, a magyar gazdák is beadhatták első SAPARD-pályázataikat. Azt mindenki tudja, hogy ebben minden csatlakozó és még később csatlakozó ország is megelőzött bennünket; azt mondom, tegyük félre a múltat, az a feladatunk, hogy ezt most minél többen igénybe vegyék. Azt is látjuk, hogy eddig 13 milliárd forint összegű pozitív elbírálás történt, és a rendszer hibáit - amik nyilván egy előkészítési hibából adódtak - megszüntető második kiírás 2004 májusáig további 40 milliárd forint uniós forráshoz juttathatja a magyar termelőket - még egyszer mondom, 40 milliárd forinthoz. Nagyon nagy összegről van szó, aminek a felhasználása létkérdés a magyar mezőgazdaság technikai színvonalának fejlesztése érdekében.
Ezek a pályázatok egyben a jövőre nézve jó tanulóprogramnak is bizonyultak, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a feltételrendszer kialakítása sok jogos kritikát kapott és kap még a mai napig is; ebből a második körben sok mindent sikerült korrigálni, de még így is tovább javítandó. Erre mi is több javaslatot tettünk, többek között, hogy próbáljuk bele visszaemelni azt a támogatási formát, ami a szőlő- és gyümölcstermelés technikai segítségét tartalmazza, mert ez sajnos egy technikai hiba miatt ebből kimaradt.
Összegezve, azt gondolom, a 2002. év a maga ellentmondásaival együtt egy pozitív folyamatot indított el, elsősorban a beruházások terén. Ez a folyamat ebben az évben is folytatódik, és remélhetőleg - még egyszer hangsúlyoznám - a SAPARD-program lehetőségeit kihasználva további százmilliárddal növelheti a mezőgazdasági beruházások összegét. Ez egy alapvető kérdés ahhoz, hogy megfelelő szinten tudjunk az Európai Unióhoz csatlakozni.
Hangsúlyoznám, és ismételten kitérnék rá, hogy most, jelenleg a legfontosabb feladatunk - a következő egy-két hónapban - a gazdák felkészítése. Ennek kapcsán említettem ezt a kiadványt, és ennek kapcsán kell elmondanom, hogy a most beinduló oktatási program, illetve regisztrációs program, ami alapfeltétele az európai uniós támogatások igénybevételének, egy nagyon összehangolt munkát igényel, amit szeretnék hangsúlyozni, hogy továbbra is állami feladatnak tekintjük, és elsősorban a földművelésügyi és vidékfejlesztési hivatalok állományával kívánjuk megoldani, hiszen ők vannak legközelebb jelenleg a gazdákhoz. Ezt a programot csak úgy tudjuk eredményesen végrehajtani, ha a gazdák által ismert szakemberektől hallják ezeket a tájékoztatásokat.
(18.10)
Az a véleményem, hogy ehhez a programhoz, amely előttünk áll - és ez igaz most már 2002 második felétől folyamatosan -, minden idegszálunk azon kell hogy legyen, hogy az Európai Unió megfelelő partnerei legyünk ebben az ágazatban is. Összefogásra van szükség, ezt több képviselőtársam említette ellenzéki oldalról is. Ékes József képviselőtársam is erről beszélt már a napirend előtti hozzászólásában. Azt hiszem, azért, hogy az agrárágazat egyáltalán talpon tudjon maradni ebben az új piaci környezetben, összefogásra és az ellentéteket félretevő magatartásra van szükség, amivel talán elérhetjük, hogy amikor majd ugyanebben a körben a 2004-es hasonló jelentést értékeljük, sikerről számolhassunk be a parlament keretei között. Ebben kérem valamennyiük támogatását és segítését.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps. - Babák Mihály: Zoli, mi is megtapsoltunk!)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
