DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Az ön által ismertetett program - egyeztetve a nemzeti parkkal, a négy érintett vízügyi igazgatósággal, valamint a minisztérium szakvezetésével - már 1999 óta folyamatban van. Ennek éves ütemezésében, nem nagy összeg, de az előző kormány és a mostani kormány is évente 200 millió forint fejlesztési munkák végrehajtási összegét tervezte be, és ezt mind ez idáig fel is használta.
A cselekvési programban foglaltak hatékony végrehajtását szolgálja, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság tározási lehetőségének előzetes vizsgálata megtörtént. Folyamatban van a környezeti, illetve a megvalósíthatósági tanulmányok elkészítése, összhangban a természetvédelmi szempontokkal és a kistérségi területfejlesztési elképzelésekkel, amit ön is említett - nyilvánvalóan a megyei és a regionális területfejlesztési tanácsok aktív közreműködése is szükséges ehhez. Valamint most talán egy jó dolog: azzal, hogy koncentrálódnak azok a pénzügyi feltételek, amelyek eddig több tárcát érintően voltak külön pályázhatók, és hogy most ez részben a területfejlesztés, részben a miniszterelnökség hatáskörébe került, illetve kezelésébe került, mert a szakmai hatáskör marad a társminisztériumoknál, egyszerűbb lesz a fejlesztési központi költségvetési források elérése.
Az első ütemben megvalósítható víztározók helykijelölése folyamatban van. A kapcsolódó vízfolyási szakaszok rekonstrukciójával lefolytatjuk az eddigi vízháztartási program, valamint a vízvisszatartó létesítmények építésének felülvizsgálatát, és a hátsági gerinc esetében, amit ön ki is emelt, a vízpótlás lehetséges megoldását így többek között a Duna-Tisza-csatorna eddig elkészült szakaszainak a bevonásával tervezzük, így a vízpótlómű lehetséges kialakítása az ön által is említett 6 ezer hektáros területre megoldható.
Azonban itt, ebben a Házban már nagyon sokszor beszéltünk erről a homokhátsági problémáról. '95 óta vannak országgyűlési határozatok e tárgyban, az elsőt még a Horn-kormány idején hozták, aztán Lezsák Sándor hatékony közreműködésével '99-ben született egy másik, és én magam is többször - napirend előttiben is - szorgalmaztam ennek a kérdésnek a rendezését. Azonban azt hiszem, a végleges megoldást az jelenti, ha mind a Duna, mind pedig a Tisza vízmegtartó-képességét növelni fogjuk. A Tiszánál most a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése ebbe az irányba hat, mert csupán csak azt a vízkészletet megfogni, amely az eléggé kritikus helyzetben lévő homokhátság esetében jelenleg adott, az - a jelenlegi tendenciát figyelembe véve, nevezetesen, hogy egyre kevesebb a csapadék - nem biztos, hogy önmagában elegendő, ha viszont az átfolyó vízkészlet tározása, betárolása és esetleges homokhátságra történő eljuttatása megvalósítható, akkor ez a probléma véglegesen rendezhető.
Ehhez azonban szükséges az is - ahogy ön is mondta -, hogy a szakmai érvek legyenek a természetvédelemmel összhangban az elsődlegesek, és próbáljuk meg kiküszöbölni azokat a politikai felhangokat, amelyek nem itt a parlamentben jelennek meg, tehát nem bal-jobb, hanem az “én nem is tudom, akkor mi lesz, ha beavatkozunk a vízkészlet-gazdálkodásba…” Tehát azt szeretném mondani, hogy az az elkötelezett természetvédő zöldmozgalom, amelyik szakmai alapon áll, az természetesen partner, de akik csak valami ellen akarnak megnyilvánulni - mint önöknél is lesznek majd ezekkel a tározókkal szemben bizonyos hangok -, azt a szakmának kell meggyőznie, és bizonyítani, hogy az ott élő lakosság és az ott élő ökológiai rendszer fenntartása az elsődleges cél.
Köszönöm szépen, elnök úr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
