SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Az energetikát illetően két tendencia feltétlenül említésre méltó. Az egyik, hogy folyamatosan növekszik a világ energiafogyasztása, a másik pedig, hogy a világon egyre elterjedtebb ennek az energiafogyasztásnak a megadóztatása. Ami a fogyasztási trendeket illetően valószínűsíthető, az a Nemzetközi Energia Ügynökség legutóbbi prognózisa szerint úgy foglalható össze, hogy 2030-ra körülbelül kétharmadával nő a világ energiafogyasztása a 2000-es időmetszethez képest, azaz évi 1,7 százalékos növekedés várható a világ teljes energiafogyasztásában.
A növekmény körülbelül 90 százaléka fosszilis energia lesz, az olajkitermelés évenként 1,6 százalékkal nő, vagyis a mostani 75 millió barrel/napról 120 millió barrel/napra fog nőni a fogyasztás 2030-ra. A primer energiahordozók közül mindennél jobban nő a gázfogyasztás, a mostani 23 százalékról 28 százalékra nő a gáz részaránya a világ energiastruktúráján belül. A szénfogyasztás is nőni fog, és így 2030-ban várhatóan meg tudja őrizni mai 24 százalékos súlyát a világ energiamérlegében. A legerősebb növekedés azonban a szekunder villamos energia területén várható, ez évi 2,4 százalékot jelent. A növekvő fogyasztásban főleg Kína és a harmadik világ fejlődő országai lesznek a főszereplők.
Az energiának, az energiafogyasztásnak tehát növekvő szerepe valószínűsíthető a világ társadalmaiban. Ezzel együtt jól látható, hogy az államok egyre inkább adóztatni kívánják az energiafogyasztást, melynek egyrészt költségvetési oka van, másrészt az energiafelhasználás lehetséges moderálása, harmadrészt a környezetet kevésbé terhelő, megújuló energiaforrások használatának elősegítése a cél. A fogyasztói magatartás befolyásolásával, megváltoztatásával tehát jobban kontrollált, környezetkímélőbb energiafogyasztást kíván minden állam megvalósítani.
(13.10)
Az Európai Unió átfogó energiaadó-rendszerének tervezete már 1997-ben elkészült, azt azonban a tagállami véleménykülönbségek miatt hosszú időn keresztül nem sikerült elfogadtatni. A 2003-as, tehát idei változat már - úgy tűnik - közel van az elfogadáshoz, valószínűsíthető, hogy még ez évben jóváhagyott irányelv lesz belőle és ebben az irányelvben az EU a belső piaci feltételeinek egységesítése jegyében kötelező jelleggel elő kívánja írni az energiafogyasztásra kivetett adók minimális mértékét.
Az EU elfogadás előtt álló irányelvtervezetében több mentesség is megfogalmazásra került. A lakosságin kívül egyes közösségi célú alkalmazások esetében, például itt a vitában már megjelent helyi tömegközlekedés esetében az EU tud mentességet adni, a mentőszolgálat, vagy a fegyveres erők üzemanyag-felhasználása, de különböző jótékonysági intézmények energiafogyasztása is az EU-mentességek sorába kapcsolható. Ugyanígy egyes régiók energiafogyasztására is több tagállamnak adtak már átmeneti kedvezményt. Az EU-ban az energiaadók jelenleg a GDP mintegy 3 százalékát teszik ki átlagosan; '92-es adattal rendelkezem, amely azt mutatja, hogy '92-ben 180 milliárd ECU - akkor ECU volt - volt a mai EU-tagországok bevétele, 2020-ra ez már 300 milliárd euró felett lesz. Tehát igen jelentős tételről van szó ott is.
A jelenleg érvényben lévő adóztatási rendszer csak a kőolajra és termékeire fókuszál jövedéki adó vagy fogyasztási adó formájában, míg a gáz- és villanyfogyasztás adóztatásának közösségi keretét a most születőben lévő irányelv fogja meghatározni. A szilárd tüzelőanyag általában nem adózik, de vannak egyes tagállamok - például Dánia, Finnország, Svédország és Hollandia -, ahol CO2-adó már eddig is létezett. Általában elmondható, hogy a szén és földgáz a legkevésbé adóztatott, míg az olaj és olajtermékek a leginkább adóztatott energetikai termékek. Az adóbevételeket általában a megújuló energiaforrások és a széntermelő államokban a szén támogatására fordítják.
Az előttünk lévő energiaadó törvénytervezete tehát a világban és ezen belül is különösen az Európában elfogadott elvekre alapoz. Az energiafogyasztást megadóztató koncepció átvétele és alkalmazása indokolt és megkérdőjelezhetetlen, bár nem hallgatható el, hogy a jelenlegi helyzetben az energiaadó bevezetését nálunk elsősorban költségvetési bevételszempontok indokolják, míg energiapolitikai és környezetvédelmi szempontok érvényesítésére, úgy tűnik, kevesebb mozgástér adódott.
Az energiaadó rendszere az előttünk lévő tervezet szerint követi az európai irányelvtervezetben foglaltakat némely területen, amennyiben egyrészt a fogyasztást adóztatja, azaz az adót a közüzemi szolgáltatók, az energiakereskedők, illetve a termelők kell hogy befizessék. Másrészt él az irányelvekben - mármint az európai irányelvekben - majd valószínűleg elfogadásra kerülő mentességi lehetőségekkel, tehát a lakossági fogyasztást, a kapcsolt villamos energia és hő termelésére felhasznált energiahordozókat, a nem energetikai célú, például vegyipari fogyasztást és a kohászati céllal felhasznált energiahordozókat nem kívánja adóztatni. Csak a földgázzal, villamos energiával foglalkozik, tekintve, hogy a kőolajtermékek esetében további adó bevezetésére már nincs szükség, azok adóztak eddig is. Sőt, a távhő és a háztartási melegített víz előállításához felhasznált energiahordozók, valamint a szénféleségek vonatkozásában derogációs kérelem benyújtásának szükségessége tűnik ki a tervezetből.
Az energiaadó előttünk lévő törvénytervezete tehát európai tendenciákat követ, ugyanakkor négy kérdés mindenképp felvetődik, és nyilván fel is fog vetődni, már eddig is felvetődött a parlamenti vita során. Az egyik az, hogy az adómértékek az európai irányelv szerinti minimumot mintegy 50 százalékkal meghaladják, és ezért valóban nehéz ezt másként értelmezni, mint költségvetési szempontú meghatározottságot. Tudjuk, hogy földgáznál az Európai Unió 0,15 euró/gigajoule-t javasol, mi a tervezet szerint 0,21 eurót kívánunk bevezetni. Villamos energiánál a 0,5 helyett mi 0,71-et kívánunk bevezetni. Így az érintett fogyasztók energiaárait körülbelül 0,6-1,2 százalékkal emeli ez az adó a villamos energia esetében, a gáznál 4,6, uszkve 6 százalékkal.
A másik felvethető kérdés, hogy vajon ésszerűnek mutatkozik-e a közszféra, a közintézmények megadóztatása, melyek megfelelő költségvetési támogatás biztosítása nélkül várhatóan jelentős problémákkal fognak szembesülni. Harmadszor: felvethető, hogy érdemes-e egy még hivatalosan nem létező, bár valószínűsíthetően még ez évben elfogadásra kerülő európai irányelvre alapozottan, még az európai csatlakozásunkat megelőzően négy hónappal bevezetni az energiaadót. Negyedszer pedig: felvethető az a kérdés - ez még a vita során tán nem jelent meg -, hogy a nem lakossági, hanem saját felhasználásra termelő kis erőművek, törpe erőművek miért nem élvezhetnek adómentességet.
Ezt a négy szempontot és esetleg másokat is, amelyek elhangozhatnak még a vita során, mindenképp megfontolásra javaslom az előterjesztőnek, és úgy gondolom, hogy különféle módosító indítványok formájában ezek meg is fognak jelenni, amire nyilvánvalóan választ várnak a benyújtó képviselők.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
