FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő, a 2002. esztendőre vonatkozó zárszámadási törvényjavaslat két kormány egy-egy féléves tevékenységéről ad számot; nevezetesen arról, hogy hogyan hajtották végre az úgynevezett kétéves költségvetési törvény 2002. évre vonatkozó szakaszát.
A javaslat a szokásoknak megfelelően elemzi a makrogazdasági folyamatokat, a gazdaságpolitika eredményességét, számokon keresztül mutatja be a költségvetés céljait és azok megvalósulását. A mellékelt számvevőszéki jelentés ugyancsak áttekinti az előbb felsoroltakat, és bemutatja legfontosabb feladatát, a törvényességi és a pénzügyi ellenőrzés eredményeit.
Először tekintsük át, hogy hogyan jellemezhető az MSZP-SZDSZ-kormány gazdaságpolitikája megalakulását követően a 2002. évben, és melyek ennek következményei az országra, a makrogazdaságra nézve.
A Magyar Demokrata Fórum számtalan okból nem híve a több évre szóló költségvetésnek. Ezt a 2001-2002. évi költségvetési vita vezérszónoklatában kellő indokkal alátámasztva kifejtettük. Elmondtuk, hogy nem kívánunk koalíciós válságot előidézni, ezért megszavazzuk a javaslatot, de azt is, hogy egy ilyen törvényt a későbbiekben nem szeretnénk támogatni.
Az okok között szerepelt, hogy a világgazdasági folyamatokat, amelyek a magyar gazdaságot jelentős mértékben befolyásolják, nagyon kétes pontossággal lehet csak prognosztizálni, és ennek hiányában a kétéves tervek realitása igen szerény. Tessék csak megnézni a jelenlegi kormány hivatalból optimista hazai prognózisainak negyedévről negyedévre történő romlását vagy a gazdaságkutató intézetek minimális stabilitást mutató hazai és külföldi előrejelzéseit. Elmondhatjuk ugyanezt a legnagyobb külföldi intézetek várakozásaival kapcsolatban is. Ma mindenki ezt tekinti mentségének.
A mindhárom világgazdasági régióra kiterjedő recesszió 2001 után 2002-ben sem enyhült jelentősen; körülbelül azonos szinten maradt. 2002-ben a minket leginkább befolyásoló EU 0,7 százalékkal alacsonyabb, az USA 2,1 százalékkal magasabb növekedést mutatott, és Japán a 2001. évi 0,4 százalékos csökkenéssel szemben minimális, 0,3 százalékos növekedést ért el. Összességében az OECD növekedése 1 százalékról 1,8 százalékra emelkedett.
A követett gazdaságpolitikának a külföldi és hazai tényezők, a makrogazdasági mutatók alakulása következtében enyhe kiigazítására lett volna szükség, a fogyasztás irányába fordult gazdasági növekedést kínálatösztönzővé kellett volna tenni, a gazdaságélénkítésre, a versenyképesség erősítésére helyezve a hangsúlyt.
Ezzel szemben az MSZP-SZDSZ-kormány az előző kormány teljesítményeinek indulatos kritikája mellett az MDF szerint megalapozatlan, fedezet nélküli, önkormányzati voksszerzést célzó, túlméretezett osztogató politikába kezdett, aminek következtében megrendült a magyar gazdaság stabilitása. Ezzel párhuzamosan 32-35 ezer fővel megemelte a közszektorban dolgozók létszámát, ami egyedül bérben mintegy 100 milliárd forintos éves kiadást jelent a költségvetés számára. Ez mintegy 4,4 százalékos létszámnövekedést eredményezett.
Ennek első következményeit jól érzékelhetjük a pénzforgalmi szemléletben 9,9 százalékos 2002. évi hiányban, az állam működési költségeinek látványos emelkedésében. Az újraelosztás mértéke a 2001. évi 49,7 százalékról 53,3 százalékra emelkedett, tehát a centralizáció és az újraelosztás döbbenetes mértékben nőtt, a központi költségvetés eladósodásának 2,3 százalékos növekedéssel 54,3 százalékra történt emelkedése mellett.
Az előbbi számmal kapcsolatban tavaly Bőhm András, az SZDSZ vezérszónoka a zárszámadási vitában azt állította, hogy a Fidesz gazdaságpolitikájának központi eleme volt az állami centralizáció, és ennek következtében az állam egésze, a társadalom egésze függő helyzetbe jutott a centralizáló államtól. Az állítás első része nehezen megfejthető, de kérdés, hogy az adatok láttán most mi a véleménye, és mit fog mondani a 2004. évi költségvetési törvényjavaslat áttanulmányozása után saját kormányáról, amely további centralizációt vetít előre; vagy talán nem is gondolta komolyan.
A pénzügyminiszter úr akkori expozéjában úgy fogalmazott, hogy a központi államadósság 7720 milliárd forint - döbbenetesen nagy szám, mondta akkor -, ugyanakkor regnálásuk alatt egy évvel később már ez a szám 9224 milliárdnál tart, és az idei növekmény 1504 milliárd volt, a 2001. évi 493 milliárddal szemben.
(12.20)
Most az a kérdés, hogy mi a véleménye erről az államtitkár úrnak, aki a mai expozé előadója volt. Az a kérdés, vajon most jól gazdálkodik-e a kormány. (Dr. Veres János: Nagyon jól!) Kísért a múlt, az MSZMP válsághoz vezető gazdaságpolitikája jut újra eszünkbe. Újra elkezdődött a belső és külső eladósodás növekedése, megkezdődött és folytatódott a nemzeti termékek teljesítményfeltételek nélküli túlelosztása, a költségvetési források kellő teljesítmény-ellenőrzés nélküli átadása államháztartáson kívüli szervezetek és helyi önkormányzatok számára.
Olcsó dolog lenne, ha most a K&H-brókerbotrány néven elhíresült ügyről beszélnék, de az ott történtek mindenesetre látványosan világítanak rá arra, hogy ez az út hová is vezethet. A 2002-ben megindult folyamatok, a könnyelmű osztogatás következményei 2003-ban látványosan felerősödtek, a sodródó MSZP-SZDSZ-gazdaságpolitika következtében minden makrogazdasági mutató romlik, és a hamarosan tárgyalásra kerülő 2004. évi költségvetésben a kormány az osztogató politika következményeit, amit a lakosság eddig a jövedelmeiben kevéssé érzékelt, már 550 milliárd forint elvonás formájában a lakosságra kényszerül hárítani.
Követhet természetesen egy régi, náluk jól bevált politikát is, nevezetesen: a külső és belső eladósodás politikájának folytatását. Megjegyzem, ez vezetett a szocializmus bukásához többek között. Az idén már nem 54,3 százalékon, hanem 60 százalék körül tartunk a GDP-arányos államadósság vonatkozásában, és ha ez tovább folytatódik, következményei a következő tíz esztendő gazdasági mozgásterét fogják ugyanúgy behatárolni, mint ahogy azt a rendszerváltozás első tíz évében és 1984-1990-ben tapasztaltuk. Újra kialakulóban van az adósságcsapda.
A kormány nem készített 2002 nyarán pótköltségvetést, holott azt az általa szorgalmazott, illetve a bevételi és kiadási oldalon bekövetkezett változások, a fejezetek közötti és fejezeteken belüli mozgások, az államháztartás alrendszereinek pozícióváltozásai szükségessé tették volna. A Magyar Demokrata Fórum ennek hiányában nem szavazta meg az úgynevezett jóléti csomagot. Természetesen az MDF támogatja a jóléti intézkedéseket, szükségesnek tartja a társadalom jólétének emelkedését, tudja, hogy itt sok a tennivaló az elkövetkezendő években. Erre azonban csak megfelelő fedezet mellett kerülhet sor, különben ezek a többletjövedelmek rövid idő alatt elolvadnak, és a gazdaság működési zavarai következtében a társadalom és annak egyes tagjai nehezebb helyzetbe kerülnek, mint annak előtte voltak.
Cinikus dolog lett volna tehát ezeket a megalapozatlan, költségvetési összefüggések ismerete nélkül hozott, a gazdaság kínálatösztönző élénkítését elhanyagoló intézkedéseket támogatni. Nem is tettük. Sajnos, igen rövid idő alatt igazunk lett, hiszen a szétosztott 320 milliárddal szemben most 550 milliárdot készülnek önök elvonni a lakosságtól, miközben a nemzetgazdaság a tehetetlen kormányzás mellett sodródó helyzetbe került.
De végül is volt-e elengedő forrás ezekhez az intézkedésekhez a kasszában? Itt megint Bőhm András képviselőtársamat, az SZDSZ-nek a 2001. évi zárszámadásról szóló vitában felszólaló vezérszónokát idézem. Ő 2002. szeptember 18-án meglehetősen zavaros okfejtés után a következőket mondja: “A költségvetésben nem lehetett megtalálni azt a forrást, amire a száznapos program elígérkezett. A kasszában azonban igen, és éppen ezért, mert a bevételek tudatosan alultervezettek voltak, az inflációs ráta pedig nem valós adatokat tartalmazott.” Ez az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyvéből való idézet természetesen. A kormánypártok soraiban - milyen meglepő - ezt a felszólalást megtapsolták, de tartunk tőle, hogy nem egészen értették meg, hogy mit mondott Bőhm András.
Az MDF nem volt ennyire éles szemű, nekünk, hogy ezt észrevegyük, több adatra lett volna szükségünk. De ha ez így volt 2002 nyarán, akkor különösen érthetetlen, hogy mi történt a magyar gazdaságban fél esztendő alatt. Ezek szerint a kormány vagy rosszul mérte fel a gazdaság helyzetét, vagy ha nem ez volt a helyzet, akkor felelőtlenül költekezett. Így egyedül az MSZP-SZDSZ rossz gazdaságpolitikájának következménye a zárszámadásban tükröződő szomorú helyzetkép.
A gazdaság versenyképessége 2002 folyamán jelentősen mérséklődött, és ez folytatódik 2003-ban is. A reálbéreknek a GDP és a termelékenység emelkedését több mint háromszorosan meghaladó növekedése mellett jelentősen romlott a versenyképesség, amihez a forint árfolyamának gyors erősödése is hozzájárult. A kormány rossz költségvetési politikája nehéz helyzetet okozott a monetáris politika számára, a magas hiány ugyanis pénzteremtő, inflatorikus hatású, aminek ellensúlyozására nem sikerült megfelelő pénzpolitikát találniuk. Az előbbiek következtében az MNB nemzetközi viszonylatban igen magas kamatokat határozott meg, ami a forint kívánatosnál nagyobb erősödéséhez vezetett. Elsősorban az árfolyam-politikának köszönhetően az infláció igen kedvezően alakult, 9,2 százalékról 5,3 százalékra csökkent, ami ugyanakkor a hazai vállalkozások versenyképességének jelentős romlását eredményezte mind az exportban, mind a hazai piacokon az importtal szemben.
A vállalkozói szektor ennek és az általános helyzetnek a következtében elhalasztotta beruházásait, ami további versenyképességet rontó tényező, és a költségvetés nettó hitelezőjévé vált. A foglalkoztatás a versenyszférában 1,1 százalékkal, ezen belül az iparban 3,3 százalékkal, vagyis 27 400 fővel csökkent. Az olcsó, szakképzetlen munkaerőre építő külföldi cégek megkezdték kivonulásukat az országból.
A működő tőke beáramlása Magyarországra lelassult, 0,9 milliárd dollárra csökkent, míg a rendszerváltó országok összessége felé mintegy 20 százalékkal, azaz 25 milliárddal emelkedett ugyanezen dollárberuházás. A rangsorban sajnos a nyolcadik helyre estünk vissza. Ha már a rendszerváltó országokról beszélünk, a magyar gazdasági növekedést a 14 országból 10 messze meghaladta. Növekedésük átlagosan 4,1-6,7 százalék között volt, és ha nem tévedek, ezek az országok ugyanúgy, ugyanolyan világgazdasági feltételekkel kellett hogy szembesüljenek, mint Magyarország.
Folytathatnám még a makrogazdasági helyzetelemzést, számos további problémát rejt még a 2002. év, de itt befejezném. Nehéz figyelmen kívül hagyni a 2003-as esztendő gazdasági mutatóinak hónapról hónapra történő romlását. Mindez azt bizonyítja, hogy a kormány rossz úton jár, gazdaságpolitikája üres, csak osztogató retorikája változatlan. Irányváltásra pedig, úgy néz ki, szükség lenne.
Mit mutat a zárszámadás és az ÁSZ-jelentés a költségvetési fegyelemről, a prezentációhitelességről, az Áht. érvényesüléséről, a szabályozottságokban, pontosabban a szabályozatlanságokban rejlő problémákról? Az ÁSZ szokásosan színvonalas jelentése rendkívül kulturált megfogalmazásában nagyon súlyos problémákat feszeget a helyi önkormányzatok és a tisztelt Ház felé. Ebből a stílusból mindannyiunknak tanulnia kellene. A költségvetési törvény az ország egyik legfontosabb törvénye, meghatározza a költségvetés gazdálkodását, feladatait, nagy hatást gyakorol a gazdaság és a társadalom helyzetének alakulására, minden állampolgár életére.
A költségvetést alaposan meg kell tervezni, és parlamenti elfogadása után szerény hibahatárral be kell határolni. Nálunk a költségvetés indokolatlanul magas kockázattal készül mind a bevételek, mind a kiadások vonatkozásában. Ennek figyelmen kívül hagyása nem jelent különleges kockázatot a kormány számára, hiszen kialakultak azok a technikák, amelyekkel ezeket meg lehet magyarázni, illetve a költségvetési törvényt, annak előirányzatait a tisztelt Ház általában minden komolyabb ellenállás nélkül módosítja, és szükség esetén ugyanezt teszi az Áht. egyes paragrafusaival vagy más vonatkozó törvényekkel is. Tehát rendszeresen új törvény készül a hibák jóváhagyására. Természetesen ez is törvényes, csak elfogadhatatlan. Nem ösztönzi a kormányt körültekintő tervezésre, feszes gazdálkodásra, támogatja az aktuális népszerűsítés prioritását, csökkenti az Országgyűlés tekintélyét, és nem segíti elő a nemzetben a jogkövető magatartás erősödését sem.
A 2002. évi költségvetés a 2002. év folyamán négy módosítást ért meg, a legutolsó december 29-én történt. Ennek ellenére a központi költségvetés bevételi főösszege 68,9 milliárd forinttal, a hiány pedig 251,6 milliárd forinttal, 20,7 százalékkal lépte túl az év utolsó pillanataiban elfogadott előirányzatokat. A tb-alapok hiánya több mint 100 milliárd volt. A helyzet tehát a tárgyév végén sem volt ismert a kormány előtt, mindezek mellett a költségvetés tervezéséről érdemben nem beszélhetünk. Pótköltségvetés benyújtására sajnos mindezek ellenére nem kerül sor. Emlékeztetőül: az eredetileg jóváhagyott költségvetésben a bevételi főösszeg 301 milliárddal, a kiadási főösszeg 1276 milliárddal, a hiány 976 milliárddal volt alacsonyabb a megtervezettnél.
(12.30)
Az MSZP-SZDSZ-koalíció olcsó államot ígért, de ígéreteit most már ismerjük. Ha csak egy tételt vizsgálunk meg a közszektorból, nevezetesen a központi költségvetési szervek kiadásait, itt az eredeti 1621 milliárdos előirányzattal szemben a zárszámadásban 2106 milliárdos teljesülést találunk, ami csak ebben a tételben 30 százalékos növekedést mutat.
A zárszámadás pénzügyi-technikai összeállítása javult, a kockázat tartalmi hiányosságokra, költségvetésen kívüli finanszírozási hiányosságokra helyeződött át, mondja az ÁSZ. Ez is a rossz irány.
Az ÁSZ-jelentés ismétlődően felveti a feladat- és hatáskörök pontos rendszerének szükségességét, az elérendő célok és az elvégzendő feladatok egyértelmű meghatározásának hiányából eredő problémákat, a gazdálkodás és információs rendszer, a visszacsatolás és belső ellenőrzés gyengeségeit. Ezen a területen most visszalépést látunk, és nincs tudomásunk arról, hogy a kormány ebben lépésekre szánta el magát.
A vizsgálat tanúsága szerint a fejezetek és intézmények vagyoni és pénzügyi helyzetéről kevesen adtak valós és megbízható képet. Kérdezném államtitkár urat: milyen következményei lesznek az elmondottaknak a felelősökre nézve? Különösen gondos szabályozás igényel az államháztartásból kikerülő pénzeszközök felhasználásának kérdése. A költségvetési szervek befektetési célú pénzügyi műveleteket nem végezhetnek, államháztartáson kívüli, a tárcák által alapított gazdasági társaságok azonban igen. Mintegy 52 milliárd forint került át ezekhez a szervezetekhez a költségvetésből. A kialakult helyzetet a brókerbotrány tökéletesen érzékelteti.
A Pénzügyminisztérium munkáját nem dicséri a jelentés. Valójában a Pénzügyminisztériumnak kellene kezdeményeznie az egész zárszámadási, ellenőrzési, beszámolási rendszer újraszabályozását, de erre nincs hajlandósága. Tudjuk, hogy ez nem egyszerű, de legalább egy feladattervig, egy határozott programig el kellene jutnia, ha már az államháztartás alrendszerének reformja kikerült az érdeklődés homlokteréből.
A zárszámadásban továbbra sem szerepel egységes szemléletű vagyonkimutatás, ez régi dilemma. A tb-alapok bevételei és kiadásai, mint említettem, több mint százmilliárd forintos hiánya is mutatja, hogy szokás szerint azok rosszul vannak, rosszul kerültek megtervezésre.
Az önkormányzatoknál tapasztalt problémákkal a tavalyi zárszámadás során részletesen foglalkoztunk. Sajnos a legtöbb felvetett kérdésben nem történt előrelépés, és az önkormányzatok általános helyzete nehezebbé vált, eladósodásuk folyamatos, és úgy néz ki, megállíthatatlan. Önkéntelenül felmerül az emberekben a kérdés, hogy ilyen körülmények között hogyan várható el, hogy a helyi önkormányzatok, illetve azok csoportjai sikeresen tudnak-e pályázni az EU különböző alapjaiból nyerhető támogatásokra. Megfelelő ebben a felkészítés, felkészülés? Tartok tőle, hogy nem.
Összességében a zárszámadásban a helyi önkormányzatokról bemutatott kép sürgetően felveti a feladat- és hatáskörök tisztázása, valamint az elégséges és programszerű, előre látható pénzügyi források biztosítása érdekében az önkormányzati törvény felülvizsgálatát és módosítását.
Tisztelt Ház! Ilyenkor évek óta minden frakció meg szokta dicsérni a Számvevőszék korrekt, lelkiismeretes és színvonalas munkáját. Ezt a dicséretet az ÁSZ most is megérdemli, de nem ezt várja tőlünk, hanem azt, hogy tegyünk valamit végre az általa a zárszámadás során szintén évek óta változatlanul felvetett súlyos és kevésbé súlyos problémák megoldására, törvényi szabályozására, végrehajtásának megszervezésére, a költségvetés és zárszámadás kapcsolatának fellazítása helyett annak szigorítására. Évek óta áll fenn ez a helyzet, a kritika tehát nemcsak a jelenlegi kormánynak szól, bár biztos vagyok benne, hogy a vita során ennek kapcsán Árpád apánk neve is többször föl fog merülni.
A zárszámadás az MSZP-SZDSZ-kormány rossz irányú gazdaságpolitikai váltását tükrözi, aminek következményei 2003-ban még élesebben jelentkeznek, és a 2004-2005. éveket kritikussá teszik. A jelentés szerint az államháztartás mind a négy alrendszerében komoly problémák vannak a költségvetés gazdálkodásával, az átláthatósággal és az elszámolhatósággal. Elfogadhatatlan, hogy a zárszámadás során az államháztartási törvény egyes rendelkezéseit rendre felfüggesztik, valamint a törvényjavaslat salátatörvény jellegű, ezért az MDF számára elfogadhatatlan.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
