DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR
DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR
DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnöki Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos törvénytervezet van előttünk, talán azt mondanám, hogy az egyik legfontosabb törvénytervezet. Azért a legfontosabb törvénytervezet számunkra, mert a mindennapi cselekvésünk egyik tárgyát képezi ez a törvény és a benne megfogalmazott “élelmiszer” szó. Fontos, hiszen kulináris élvezetekben nagyhatalom vagyunk; fontos, mert élelmiszer szempontjából is nagyhatalom vagyunk. Hiszen elmondta a miniszter úr, hogy nemzetgazdaságunk 7 százalékát az élelmiszeripar adja. Fontos azért is, mert ha elgondolkozunk ezen a törvényen, akkor talán szomorúan gondolunk arra is, hogy vajon Magyarországon miért szenved minden ötödik ember allergiás betegségekben, miért van az, hogy évente 36 ezer új daganatos megbetegedést regisztrálnak az orvosok.
Talán azon is elgondolkozhatunk, hogy miért volt az, hogy az elmúlt száz évben, bár nagyhatalom lévén, 1895-ben harmadikként fogadtuk el az akkori élelmiszertörvényt - később módosítottuk az elmúlt száz évben -, de valahogy mindig csak hol a termelővel, hol a feldolgozókkal, hol a higiénés előírásokkal foglalkoztunk, és csak a legvégén, '95 tájékán próbáltunk a fogyasztókkal is foglalkozni. Fontos azért, mert az európai uniós, tőlünk nyugatabbra levő, fejlettebb stratégiával rendelkező államok is botrányok sorozata révén jutottak el oda, hogy rájöjjenek arra, bizony meg kell alkotni olyan jogszabályokat és irányelveket, amelyek később kihatással lesznek az ő élelmiszertörvényükre és élelmiszer-biztonságukra.
Bizony, ha már a botrányoknál tartunk, akkor el kell mondanom, hogy először volt a baj és aztán a cselekvés Nyugaton is. Hiszen ma már mindenki emlékszik arra, amit Belgiumban úgy hívtak, hogy dioxinbotrány, vagy talán emlékszünk arra is, amit Angliában BSE-nek hívtak, vagy talán emlékszünk arra is, ami nemrég Németországban robbant ki; egy takarmánybotrány volt, nem részletezem, hogy mi miből állt, nem ez a lényeg.
S talán ennek volt köszönhető az, hogy a 2000. évben a fejlett európai államok létrehozták azt, amit úgy hívnak, hogy Fehér könyv, amelyben meghatározták, hogy modern élelmiszer-biztonsági hivatalt kell létrehozni. Örömmel üdvözlöm, hogy ez idéntől nálunk is létrejött és működik. Egyben örömmel üdvözlöm azt is, hogy itt a jogszabályban előírtak ellenőrzése és irányítása az Élelmiszer-biztonsági Hivatal alá fog tartozni. Ugyanakkor meghatározták azokat az irányelveket a fontos termékpályákon - mint a hús, a tej, a tojás és más termékpályák -, amelyeket kell ezeknél a termékeknél alkalmazni. Talán ennek köszönhető, hogy itt Magyarországon is a jogharmonizáció keretében egy vadonatúj élelmiszertörvényt hoztunk létre, amely egyben hatályon kívül helyezi a '95-ös élelmiszertörvényt, és mondhatjuk azt, hogy 90 százalékban megfelel bizonyos elvárásoknak, és csak 10 százalékban módosul.
Én mégis azt mondom, higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy mérföldkő ez az élelmiszer szempontjából, hiszen teljesen új utakon indult el az élelmiszertörvénnyel az egész élelmiszer-biztonság. Hiszen ma már nem embereknek gyártunk élelmiszert, hanem egyénre lebontva fogunk majd élelmiszert gyártani. Ha valaki megkérdezné, hogy mit értek ez alatt, elmondanám, hogy talán azzal, hogy az élelmiszerek jelölését pontosabbá tesszük, egy olyan egyén, aki allergiás megbetegedésben szenved, lehet, hogy elolvassa az élelmiszer hátoldalán, hogy az, mondjuk, laktózt tartalmaz, vagy esetleg fehérjeérzékeny embereknek nem ajánlott az az élelmiszer, tehát egyénre lebontva tud majd magának élelmiszert venni, és ebből kifolyólag esetleg ki tudja küszöbölni azt az allergén hatást, ami éri bizonyos élelmiszer elfogyasztásával, esetleg a tudta nélkül.
Ugyanakkor mint gyakorló állatorvos mondom, hogy azért van itt néhány dolog, amelyben szót kellene érteni. Aki állatorvosként dolgozott, és, mondjuk, hatósági állatorvos volt, az nagyon jól tudja, hogy az élelmiszer-előállító hely működésének megkezdése előtt volt egy engedélyezési eljárás, amelyben sok esetben az állatorvos úgynevezett bejáráson vett részt. Itt bizony kiderült nagyon sok olyan dolog, amiről az illető, az előállító nem igazán tudott; akkor felhívta ezekre az állatorvos a figyelmét, és ezt megcsinálván megkezdhette a gyártást.
Ezért én személy szerint egy kicsit furcsállom azt, hogy csak bejelentési kötelezettség van, az engedélyezési kötelezettség megszűnik, és csak bizonyos területeken - hús, tej, tojás - fontos. De én feltenném a kérdést, hogy, mondjuk, a halfeldolgozást - és van rá példa Magyarországon is - vajon hova tesszük. A húshoz? Vagy hova? Vagy a méz előállítása: nem akarom mondani a hamis mézet, amiről Németországban ódákat tudnának zengeni. Nem tőlünk ment - elmondom, hogy senki félre ne értsen. Tehát mégis a mézgyártás vajon hova tartozik? Bár lehet azt mondani, hogy kevésbé van súlya a magyar gazdaságban. Tehát mindenféleképpen ezt a bejelentést, engedélyezést egy kicsit - nem egyébben, mint a végrehajtási rendeletben - pontosítani kellene, hogy mi értendő ez alatt.
Amiről még szeretnék szólni, és ami megint engem személy szerint meglepett, az volt, hogy megszünteti az adalékanyagok, különleges táplálkozási célú élelmiszerek és csomagolóanyagok engedélyezési kötelezettségét. Emlékezzünk, hogy valamikor a rendszerváltás előtti időkben egy nagy baromfi-feldolgozó kapott egy komoly megrendelést egy iszlám országtól, ahová annak rendje és módja szerint időben leszállította a darabolt csirkét - vagy nem tudom, milyen csirkéről volt szó. A lényeg az, hogy akkor egy szép zöld színű csomagolóanyagot használt. Nem volt a színnel sem olyan nagy probléma, csak egyet nem tudott az illető, vagy nem figyelt: az iszlám szent szín a zöld. Tehát tulajdonképpen ezen egy kicsit megbukott az üzlet.
Szeretnék ennél komolyabb példát mondani. Ha bárki bemegy bármelyik nagy hipermarketbe, és, mondjuk, csomagolt virslit szeretne venni, akkor észreveszi, hogy a virslit eltakaró fólia egy színezett fólia; általában szebb színt ad, mint amilyen színű - miután kibontja - a virsli. Ezt egyébként az előző élelmiszertörvény és az azt kísérő rendeletek tiltották, tehát csodálkoztam, hogy ilyen lehetséges; de valószínűleg átment a szűrőn.
(14.50)
Tehát ezért csodálkozom azon, hogy egyszerűen törvényileg meg akarjuk szüntetni ezeknek az adalékanyagoknak, illetve csomagolóanyagoknak egyáltalán az engedélyezési kötelezettségét. Azt mondom, hogy láttam már fekete fóliába csomagolt párizsit is, a színből adódóan is elég érdekes színe volt, mármint ha a párizsit vesszük alapul. Azt mondom, hogy azért ezekre oda kellene figyelni.
Ha meg az adalékanyagokról mondanék néhány gondolatot, akkor azt mondanám, hogy a só is adalékanyag, de nyilvánvalóan a sónak azért nincs akkora hatása, mint egy másik adalékanyagnak. Talán önök is emlékeznek, volt egy időszak, amikor a lakosság körében volt egy ilyen, hogy úgy mondjam, láz, ami abból állt, hogy mindenki a konyhája falára kifüggesztett egy táblázatot, amiben volt három darab E betű, és az egyik 100-zal kezdődött, a másik 200-zal, a harmadik 300-zal, és mindenki azt nézegette, hogy az élelmiszer címkéjén milyen E betűt talál, és különböző rémhírek voltak, hogy minél magasabb az E utáni szám, akkor ez azt jelentette, hogy abban annál több adalékanyag és egyéb antioxidáns van. Ez egyáltalán nem ezt jelentette, csak ezt kevesen tudták, tehát nem volt összefüggésben ezzel, de volt egy ilyen típusú pánik is a lakosság körében nem is olyan rég.
A másik dolog meg az, hogy itt van egy nagyon érdekes pont, amely az őstermelőkre vonatkozik. Ez a pont azt írja, hogy az őstermelőkre is vonatkozik a bejelentési kötelezettség, kivéve, ha saját maga vagy családja számára termel valamit. Ez eddig érthető. Bejelentési kötelezettség nyilvánvalóan kiket terhelne? Mondjuk, gondolom azt, aki esetleg kecskét tart, és kecskesajtot készít otthon, és ezt megpróbálja árulni. Megint azt mondom, hogy bejelentési kötelezettség nyilván lehet, sőt kell, sőt jó is, de úgy gondolom, hogy azért meg kellene nézni ezeket a feltételeket, ahogy ezek készülnek, hiszen itt valamelyik képviselőtársam elmondta, hogy a világon milyen mortalitása és milyen morbiditása van ezeknek a kórokozóknak. El kell mondanom, hogy világviszonylatban a szalmonella is igencsak vezet. Tehát azt mondom, hogy valahol a végrehajtási rendeletben ezt pontosítani kellene.
Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy magam is mint mezőgazdasági bizottsági tag megszavaztam, és most is támogatom, hogyne támogatnám, de mindenféleképpen tudom javasolni… - és benyújtottunk néhány módosító indítványt, amely az élelmiszer-hamisítással kapcsolatos vagy akár az élelmiszer-higiénia mint terminus bevezetése ebbe a törvénybe, szóval ezeknek a támogatását. Majd a végrehajtó rendeletek pontosításával támogatom ezt a törvénytervezetet.
Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
