DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Bizottsági Elnök Úr! Ahogy elnézem a parlamentet, tarthatnánk bizottsági ülést is, és azt hiszem, az ott elmondottakat recitálhatja az ember.
Miről van szó? Előttünk van egy törvényjavaslat, amely része egy sornak, és még ma folytatása lesz egy másik törvény is. Valamikor a nyolcvanas évek végén, amikor a szakszervezetekről leválasztódott a két nagy ágazat, a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás, döntő lépést tettünk afelé, hogy újrarendezzük a magyar egészségügyet, azt az egészségügyet, amely egy sokszínű biztosítási rendszerre épült. Ezt a sokszínű biztosítási rendszert valamikor a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején egységesítették, majd az ötvenes évek végén kiterjesztették a teljes társadalomra. Nagyon jó cél volt az, hogy mindenki felelős mindenkiért, és állami finanszírozással mindenki számára biztosítjuk a legjobb egészséghez való jogot, és ennek a rendszerét működtetjük. Egyetlen periódusban sem teremtődött aszimmetria és rendezetlenség, minden esetben a szakma szabályai legalább deklaráltak voltak, és hogy azok minden szinten mindenki számára hozzáférhetően megvalósulnak.
Az más kérdés, hogy kiindulási pontjában torzították a döntő szereplőt, mert Gerő Ernő egy grafitceruzás jegyzetével lehetővé tették a paraszolvenciát nyitáskor, kvázi kompromittálva az orvoskart. Az orvoskar lassan fölocsúdott, és a hatvanas évek végétől kezdeményezte azt, hogy az évezredes kialakult etikai és szakmai normáinak megfelelő szerepet kapja meg az egészségügyi ellátórendszerben. Úgy tűnt, azzal, hogy az európai elvrendszert elfogadjuk - azaz egy szolidaritási elvre épülő, mindenki számára hozzáférhető közfinanszírozású egészségügyi rendszert alkotunk, amiben a programok változó hangsúllyal, változó lehetőséggel megjelentek, és a kormányprogramokban néha programszerűen is megvalósultak részelemeikben -, az ezredfordulóra a szakmában mindenképpen, de talán még a politikai életben is konszenzus teremtődött, és egy rendezett, a prevenciót is kellő hangsúllyal érvényesítő egészségügyet fogunk felépíteni.
De valahol ez megbicsaklott. A gyógyszerész-kamarai törvény ugyan a privatizációt is lehetővé tevő, a működőképességét megtartó rendszert írt le a benne dolgozók lehetőségeinek maximális érvényesítésével, az orvosi kamarai törvény már nem ezt tartalmazta, a legutóbbi törvénykezések pedig ha nem is vakvágányra, de valamilyen kerülőútra vitték az egészségügyi ellátórendszert. Tették ezt azzal, hogy a közfinanszírozott, szolidaritás elvű, mindenki számára hozzáférhető, adókból és járulékokból fedezett rendszerbe beengedtek egy profitorientált elemet. Hogy ez mennyire fog érvényesülni, ma még nem tudjuk, de a lehetősége adott, hogy ebből a közpénzből profitot lehessen kivinni. Ez volt az első lépés. S ez a lépés nem szabályozta a benne dolgozó és az azt irányító, azért morálisan és szakmailag is felelős orvoskar kérdését.
Úgy tűnt, talán a címében változtatni szándékozó törvény fogja ezt biztosítani. De ez a törvény ezt nem biztosítja. Ez a törvény nem más, mint amit Kárpáti képviselőtársam nagyon tömören és jól jellemzett, ez az ágazati speciális részletekbe menő szabályozás, de a munkajogi szabályozás egy kicsit kiterjesztett értelemben véve nem más, mint egy kollektív szerződés. Ha valaki végignézi a törvény szövegét és az indoklását is, akkor ez számára világos. Természetesen egy ilyen törvénynek, amely az orvosok és a benne dolgozók jogállásáról szól, ezt is tartalmaznia kell. De mindenképpen tartalmaznia kell azt is, ami az orvost orvossá teszi, amiért az orvosi ellátás egy hivatásrend. Nyilvánvalóan a másik törvényre is utalok, mert a szakdolgozói kamarai törvény is olyan, amire szükség lehet olyan módon, hogy a valóban önálló döntésre képes és az erre följogosított oklevéllel, diplomával rendelkezők az egészségügyi orvosi kamarába mint tagozat beépüljenek.
Ez utal a Fidesz-frakció javaslatára. Azt ajánljuk az előterjesztőknek, gondolják át, a Házszabály 103. § (2) bekezdése lehetőséget ad átdolgozásra, visszavonásra mindkét törvény esetében, és egy kódexszerű törvénnyel rendezni tudja a munkajogi elemeket, az orvosok jogállásáról szóló részt és - megnyitva a kamarai törvényt - valóban lehetőséget adhat a szakdolgozói csoportnak az egészségügyi orvosi kamarába való betagozódásra. Ennek a kódexszerű törvénynek az előkészítése nem igényel annyi időt, hogy ne lehetne lefolytatni. Frakciónk készséggel támogatja a Házszabálytól való eltérés tárgyalását is, és ha ezt szakértő csoportokra bízná a kormányzó koalíció, akkor sokkal előbb meglenne, mint a most végigfuttatott vita, és konszenzus teremtődne abban az ágazatban, ahol talán a legnagyobb a feszültség.
A magunk részéről ezt ajánljuk, éppen ezért csak olyan módosító javaslatokat terjesztettünk elő, amelyek a munkajogi részt érintik, hiszen az egyházi területen dolgozó szereplők számára néhány elemben módosító javaslatokat nyújtottunk be. Tehát az az ajánlatunk, hogy függesszük fel ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását, és a két kódexszerű kiegészítéssel egy egységes rendszert építsünk föl. Erre van szüksége ma az egészségügynek ahhoz, hogy megnyugodjanak a kedélyek, hogy rendezett előrelépés történjék, és - amint már a frakciónk nevében kétszer is elmondtam, például a vezérszónoki helyről is - frakciónk készséggel áll rendelkezésre egy ilyen törvény előkészítéséhez, s minden segítséget megad, politikait is, szakmait is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
