BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb a szocialista frakció képviselője, Arató úr egy rövid kiragadott példával próbálta meg illusztrálni a zárszámadási törvényben foglaltakat. Engedjék meg, hogy én ennél egy általánosabb és többeket érintő és érdeklő témáról szóljak, mégpedig a foglalkoztatottság és a munkanélküliség helyzetéről, alakulásáról.
Ha végigtekintik képviselőtársaim a benyújtott törvényjavaslatot, akkor megtekinthetik benne azokat az előirányzatokat és teljesüléseket, amelyeknek elsődlegesen az volt a célja, hogy a munkanélküliség csökkenjen az országban, a foglalkoztatottak száma növekedjen.
Ezt a célt szolgálta többek között a Széchenyi-terv elfogadása és bevezetése is, amely amellett, hogy kiszámíthatóságot, tervezhetőséget és vállalkozóbarát környezet megteremtését ígérte - meg is valósította -, a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások számára biztosított visszatérítendő, vissza nem térítendő támogatást, valamint kamattámogatást.
(18.20)
Mindez olyan nyilvános pályázaton került meghirdetésre, amely értő fülekre talált a vállalkozók között. Célul tűztük ki, hogy olyan programok valósuljanak meg, amelyek munkahelyteremtő beruházásokat hoznak létre, támogatják a kis- és középvállalkozásokat, az egyéni vállalkozásokat. Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül felhívjam a figyelmüket egy, a turisztikai célelőirányzatra vonatkozó adatra: két évre körülbelül 60 milliárd forintot tűztünk ki célul egyértelműen annak az ágazatnak a fejlesztésére, amely a GDP 10 százalékát biztosítja. A turizmusból származó bevétel olyan összeg, amelyből fedezhető hazánk importenergia-szükséglete.
A 60 milliárd forint befektetéstámogatás mellett mintegy 250 milliárd forint értékű beruházás valósult meg. Több ezer munkahelyet hoztak létre a vállalkozók, és olyan gyógyfürdők, termálfürdők, gyógyszállók átadására kerülhetett sor, amelyek mellett már büszkén feszítettek szocialista képviselőtársaink, miniszterek, sőt maga a miniszterelnök is. Hadd említsek meg ezek közül néhányat: ilyen volt például a sárvári gyógyfürdő, a hajdúszoboszlói vagy a tapolcai gyógyszálló, amely, gondolom, az önök számára már sokkal ismerősebb, mint itt sokunk számára, hiszen a kihelyezett frakcióülésüket is ott tartották meg.
A turisztika fejlesztése mellett természetesen különböző ágazatokban került sor fejlesztésekre, támogatásokra, pályázatok kiírására. Ilyen volt például az építőipar, amelynek teljesítménye 1999-2002 között jelentősen növekedett olyan programok megvalósításával, mint például az önkormányzati bérlakásépítés vagy az otthonteremtés. E célok mellett - amelyek a munkanélküliség csökkentését, a foglalkoztatottság növelését voltak hivatva szolgálni - természetesen szerettük volna elérni, hogy európai uniós csatlakozásunk előtt a hazai vállalkozások megfelelően felkészüljenek, működőképesek és versenyképesek legyenek, hiszen minden eddigi tapasztalat azt igazolja és bizonyítja, hogy a csatlakozó országokban a csatlakozást követő években a honi kis- és középvállalkozások mintegy 15-30 százaléka megszűnik, csődbe megy, mert nem tudja állni a versenyt.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezekre a veszélyekre az ez évi költségvetési törvény vitája során a Fidesz-frakció képviselői már felhívták a kormányzó pártok és frakciók figyelmét. Sajnáljuk, hogy ez pusztába kiáltott szó volt. De ha önök az említett felhívásokat tőlünk nem fogadják el, akkor vegyék maguknak a fáradságot, és nézzék meg, hogy néhány gazdasági szaklapban milyen cikkek jelennek meg. Hadd hozzak fel egyetlen példát. Éppen a Napi Gazdaság mai számában jelent meg egy cikk “A közép- és kisvállalkozások lehetnek a csatlakozás vesztesei” címmel. Ebben a cikkben felsorolják azokat az ágazatokat, amelyeket a nyilatkozó szerint leginkább fenyeget a csőd: ez a gépipar, az informatika, a vendéglátás, a szolgáltatás. Ezek az ágazatok vannak leginkább veszélyeztetve, mert jelentős kockázatot jelent a magyar mikroszférának az uniós kis- és középvállalkozások versenyképessége, amely jóval magasabb a magyar tulajdonú vállalkozásoknál.
Éppen ezért nem lenne baj, ha nem is Széchenyiről, de valamilyen, önök által is szimpatikusnak talált politikusról, történészről elneveznének egy tervet vagy folytatnák ezt, hiszen a Széchenyi-terv lassú elhalasztása oda vezetett, hogy szinte már nincs olyan nap, amikor ne olvashatnánk különböző gyárbezárásokról. Megdöbbenve olvastam egy sajtószemlében a tárca felelős vezetőjének, Csillag miniszter úrnak azt a nyilatkozatát, amelyben az újságíró felteszi neki a kérdést: tehát 2004. január 1-jével megszűnik a Széchenyi-terv? A válasz: más uniós tagállam sem ismer például Mária Terézia-tervet vagy Cromwell-tervet; ha ezek az országok követni fognak bennünket, akkor elképzelhető, hogy mégiscsak lesz Széchenyi-terv.
Ez a cinizmus iskolapéldája, tisztelt képviselőtársaim! Mert ha veszik maguknak a fáradságot, és megnézik például a Gazdasági Minisztérium 2001. évről szóló beszámolóját, akkor azt láthatják, hogy 2001-ben 13 700 vállalkozónak sikerült megmozgatnia az érdeklődését és a fantáziáját a pályázatok kiírásával, hiszen ennyi pályázatot nyújtottak be, és az elbírált pályázatok háromnegyede sikerrel szerepelt ezen a versenyen. Ennek köszönhetően 2002 elejére közel 30 ezer új munkahely és 7 ezer bérlakás készült el. A legtöbb pályázatot vonzó és a lakosság széles rétegeire kiterjedő vállalkozáserősítő és energiatakarékossági programot önök szinte teljes egészében befagyasztották, azzal az indokkal, hogy a pályáztatás folyamatához szükséges források elapadtak. A gazdasági miniszter úr a Széchenyi-terv korábbi harminc programja közül mindössze nyolcat működtet tovább. Tisztelt képviselőtársaim, ezzel önök valóban egyetértenek? Támogatják azt a koncepciótlan, gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai elképzeléseket nélkülöző sodródást, amely idáig kizárólag oda vezetett, hogy több ezer munkahely szűnt meg az országban?
Mit hirdettek önök? Azt hirdették, hogy olcsó és takarékos államot fognak megvalósítani. Ennek jegyében sikerült a közszférában dolgozók létszámát jelentősen megemelni, viszont az elmúlt napokban közölték, hogy 10 százalékkal csökkenteni fogják a közszférában dolgozók létszámát. Talán emlékeznek még arra kormánypárti képviselőtársaim, amikor a tavaszi választások idején óriásplakátokon a következő feliratot láthattuk: létbiztonság, jogbiztonság, közbiztonság. Volt valaki, egy állampolgár, egy választópolgár, aki valószínűleg a jövőbe látott, mert azt fújta alá, hogy csacsiság. S ezzel igazán nagyon finoman fogalmazta meg mindazt, amit akkor önök hirdettek, és amiből ez idáig a világon semmit nem valósítottak meg.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
