SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bár nem kívánnám jól megszokott szerepét átvenni a jelenleg itt nem lévő Font Sándor képviselő úrnak, azonban engedjék meg, hogy ideidézzem önök elé a “Cselekedni most és mindenkiért!” című kiadványt, amelynek címével mindenfajta nyelvtani játékot szokott űzni itt, a parlament plenáris ülésén és a költségvetési bizottságban is képviselőtársunk. Én magam nem venném természetesen a bátorságot ahhoz, hogy ilyen magasságokig felnőjek ehhez a feladathoz, azonban engedjék meg, hogy egy mondatot mindenképpen idézzek a kormányprogramból. Mégpedig azt a mondatot citálnám ide, amely úgy szól: “A demokratikus fordulat eredményeként hazánk visszatér a jogállam szabályaihoz.” Ezt a mondatot már önmagában nem értettük - hiszen ha valahonnan nem tértünk el, akkor hogyan lehet ugyanoda visszatérni? Másrészt pedig az önök egy-másfél éves kormányzati tevékenysége után azt sem értjük, hogy miért kell egy ilyen mondatot leírni, amikor ezzel vészesen ellentétes irányú folyamatok mennek végbe a kormányzásuk során. Mire gondolunk?
A parlamenti többség módosította az államháztartási törvényt. Ezen Áht.-módosítás eredményeként a kormánynak mindaddig nem kell a parlament elé állnia a pótköltségvetés benyújtásának okán, amíg a többlethiány a kiadási előirányzat 5 százalékát meg nem haladja. Aztán innen még mindig volt tovább, hiszen amikor a hiány még ehhez képest is több mint 200-250 milliárd forinttal nőtt, akkor pedig arról határoztak a többséget alkotók, hogy az Áht.-t ebben az esetben nem kell alkalmazni. Nos, ha önök szerint ez a visszatérés a jogállam szabályaihoz, akkor azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim - ha megengedik nekem ezt a mondatot -, elég komoly problémáknak nézünk itt elébe. Ennek szellemében talán most már érthető, hogy napra pontosan két héttel ezelőtt itt, a parlament plenáris ülésén a miniszterelnök úr miért nem válaszolt arra a kérdésemre, hogy ez-e már az erkölcsi minimum vagy van-e innen lejjebb. Hát úgy tűnik, tisztelt képviselőtársaim, hogy van.
A miniszterelnök úr válaszolt egy másik kérdésre. Ez valószínűleg még a botránysorozat előtt volt, ezt a kérdést egy újságíró tette fel, és a válasz úgy hangzott: “A Magyar Köztársaság úgy működik, mint egy bank.” Nyilvánvalóan Medgyessy Péternek van ebben tapasztalata, hiszen van saját banki gyakorlata, és valószínűleg ennek fényében fogalmazhatta meg ezt a mondatot. Azonban, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha megnézzük azt a költségvetési beszámolót, amely előttünk van, akkor valóban párhuzamot vonhatunk az ország és “egy” bank működése között. A bankok többségét és a bankárok, bankvezetők többségét is, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, mélyen felháboríthatta és sérthette ez a miniszterelnöki kiszólás, főleg azok után, ha elolvassák az Állami Számvevőszék jelentését - ebben az esetben nyilván hangos tiltakozásra válthatnak. Ugyanis az a hibalista, tisztelt Országgyűlés, amely előttünk fekszik, és felsorolásra kerül a jelentésben, elég tekintélyes.
A költségvetési bizottság ülésén egyik szocialista képviselőtársunk azt találta mondani, hogy azért hallott ő az ÁSZ elnökének szavaiban némi dicséretet. Hát, tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy ez elhangzott, de ez elég halkan és elég visszafogottan történt meg.
Több kérdést is felvet az a beszámoló, amit most tárgyalunk. Kérdésként merül fel, hogy az augusztus végéhez képesti 60 nappal korábbi időpontban, ami elő van írva, miért nem állt rendelkezésre ezúttal sem a törvényjavaslat. Miért is fordulhatott elő az, hogy egyes elemzések, megfogalmazások szerint még a jogállamiság alapeszméivel is szemben állva, 15 másik törvénnyel együtt többek között a büdzsé módosításáról lesz szó, amikor a költségvetés végrehajtásáról beszélünk?
Aztán van egy nagyon fontos kérdés, tisztelt képviselőtársaim, mégpedig a helyi önkormányzatok ügye. A helyi önkormányzatok kérdésére már többen is kitértek itt képviselőtársaim közül, és azt gondolom, abban egyetérthetünk a parlamenti patkó mindkét oldalán, hogy ez elég neuralgikus pont. Legalábbis azzá alakult az elmúlt egy-másfél évben és az elmúlt néhány hónapban, tisztelt képviselőtársaim, amikor önkormányzatok - függetlenül vezetőik párthovatartozásától, pártállásától - egyöntetűen kifejezték aggodalmukat, és egyöntetűen jelentették ki, hogy meglehetősen nehéz gazdasági helyzetbe hozza őket az a csomag, illetve az az intézkedéssorozat, amely a jelenlegi kormány nevéhez fűződik. Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, az anyagban szerepel, hogy a helyi önkormányzatoknak majdnem fele támogatást kap a központi költségvetésből annak érdekében, hogy a forráshiányt, illetve a működési hiányt pótolják. Ennek ellenére azonban - és erre is kitér az anyag - nem áll rendelkezésre egy vagyontár vagy valamifajta kimutatás arról, hogy a helyi önkormányzatok forrásszabályozása miként is fest valójában.
Aztán a hibalistán találhatunk egy elég érdekes megállapítást, amely szerint az Állami Számvevőszék felrója azt is, hogy a Miniszterelnöki Hivatal közbeszerzési és gazdasági igazgatóságának a számlarendje egy olyan jogszabályon alapul, amelyik hatályát vesztette. Nos, kérdezem én mély tisztelettel, miért nem került rendezésre vajon ez a helyzet. (Göndör István: Négy évetek volt nektek is rá!)
Aztán többeknek szemet szúrt az a módszer, amelyet a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban vezettek be a minisztérium tisztségviselői. Az Állami Számvevőszék elnöke a költségvetési bizottság ülésén is említette, hogy több minisztériumnál is előfordult, de kifejezetten a GYISM-nél, hogy egy közhasznú társaság, mégpedig a Sportfólió Kht., bár a tavalyi év végén majdnem 9 milliárd forintot tartott a bankszámláján, ebből több mint 4 milliárd forintot átutalt a Bozsik-program működtetésére, holott az eredeti irányelvek, illetve az eredeti elképzelések szerint a Bozsik-program ennyi pénzt körülbelül három év alatt tud felhasználni. Miért van vajon szükség erre a gyakorlatra? Vajon megszűnik-e ez a gyakorlat a GYISM-ben?
Egyébként, átérezve ennek a helyzetnek a súlyosságát, az elmúlt héten az ifjúsági és sportbizottság úgy döntött, hogy létrehoz egy eseti albizottságot vagy eseti vizsgálóbizottságot, amelyben arra keressük majd a választ, azt próbáljuk feltárni, hogy ezek a gazdálkodási problémák - például az, amit az előbb említettem - mennyire jellemzik valóban emblematikusan a sporttárca működését, és mennyire várhatjuk azt, mennyire lehet reális valójában az a várakozásunk, hogy ez a fajta gazdálkodás a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban megszűnik.
(20.00)
Nos, tisztelt képviselőtársaim, csak szemezgettem azok közül a megállapítások közül, amelyek az Állami Számvevőszék jelentésében megtalálhatók. Ezek után azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, abban is egyetérthetünk, hogy önök a legkevésbé sem lehetnek büszkék erre az előterjesztésre.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
