DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Szeretném megvigasztalni képviselő urat, hogy noha a gazdasági tárca képviselője nincs jelen, ennek dacára egyrészt hagyományozott nekem egy kis iratot ezzel az üggyel kapcsolatban, másrészt pedig a magam részéről is azért szeretnék ehhez a kérdéskörhöz pár szót szólni, noha szerintem egy Országgyűlésnek istenigazából nem áll jól, ha konkrét vállalati döntéseket kezdünk itt el tárgyalni, nyilvánvalóan a szempontok egy részének az ismeretében, de ettől függetlenül azt hiszem, hogy általában is, ami a képviselő úr szavaiban fölsejlett, azért választ igényel.
Először is azt gondolom, hogy tizenharmadik évvel a rendszerváltást követően sajnos vagy kevésbé sajnos módon, ezt több oldalról lehet nézni, azzal meg kell békéljünk, hogy vállalkozások nemcsak alakulnak, de meg is szűnnek vállalkozások, valahonnan ideköltöznek, vagy esetleg innen tovább költöznek. Millió egy oka lehet az egésznek. Azt gondolom, hogy ezekkel az ügyekkel kétféle módon kell hogy szembesüljünk. Az egyik, hogy országosan miként alakulnak ezek a foglalkoztatási dolgok, illetve sajnos egy-egy kisebb település esetében bizony-bizony egy-egy üzem bezárása, még ha csak 10, 20 vagy 50 munkavállalót érint, súlyos csapás tud lenni, ez tagadhatatlan.
Azt gondolom, legyünk arra is figyelemmel, hogy bizony amikor ez a cég vagy bármelyik másik cég Magyarországra települt, akkor az már eleve valahonnan eljött, és hála istennek, a magyar gazdaság erejének a növekedését mutatja, hogy bizony ezek a többnyire bérmunkát végző üzemek a mienknél olcsóbb munkaerőt kínáló országokba települnek. Ebből nem az a kimozdulás, hogy jó nagyokat kesergünk a parlamentben, és átkozzuk azokat, akik egyáltalán valaha ide befektettek és most székhelyet változtatnak, hanem bizony az a megoldás, amire egyébként pontosan a gazdasági minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a foglalkoztatási minisztérium együttesen az érdekvédelmi szervezetekkel egy bizottságot hozott létre, amelyik egyrészt konkrétan a cipő-, illetve általában a ruházati ágazat versenyképességét és annak javítását monitorozza, tekinti át. Tehát ilyen értelemben a kormány aktívan figyeli ezeket a folyamatokat, olyannyira, hogy már nemcsak akkor veszi föl a kapcsolatot az érintettekkel, amikor bekövetkezik egy ilyen baj, hanem a baj előszele pillanatában is.
Mindenesetre a konkrét ügytől látszólag teljesen függetlenül azért itt érdemes elmondani, hogy bármilyen furcsa, de a kormányváltás óta eltelt időszakban 97 200 fővel növekedett Magyarországon a foglalkoztatottak száma - ez KSH-adat, ez nem a kormány kitalációja -, ami azt jelenti, hogy 3 millió 960 ezer főre nőtt. Hiszem, lehet, hogy még nincsenek meg a statisztikai számok, de ezekben az órákban talán már azt is elmondhatnánk, hogy megdőlt a 4 milliós álomhatár, ami egy nagyon komoly lélektani határ ebben a dologban. Egyébként 224 ezer főre csökkent a munkanélküliek száma, ez 9 ezer fős mérséklődést jelent a tavaly májusi adatokhoz képest.
Gyakorlatilag amit még szeretnék itt elmondani: a munkáltatók átmeneti működési nehézségei esetében napjainkban egy nagyon fontos aktív foglalkoztatási eszköz a munkahelymegőrző támogatás, amely egyébként a Munkaerő-piaci Alapból nyújtható, és ezzel számos munkavállaló munkahelye menekült már meg, és így még átmenetileg sem kerültek ki a munkaerőpiacról. Azt gondolom, hogy a konkrét esetben is az illetékes minisztériumok, élükön a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériummal ezekben a kérdésekben aktív segítséget nyújtanak. Tehát a település lakóinak is, pontosabban a közösséget képviselő polgármesternek vagy más érdekvédelmi szervezeteknek maximálisan tanácsolom, hogy tényleg vegyék föl a kapcsolatot ezekkel a szervezetekkel, szinte minden egyes ember esetében valamilyen megoldást lehet találni, még akkor is, ha egyébként ez nagyon nehéz.
Egyébként szeretném hangsúlyozni, hogy az előző heteknek egy nagy vihart kiváltott eseménye volt az a bizonyos kapuvári eset. Az éppen nem ruhaipar, hanem húsipar, de már az is hihetetlen bonyodalmakat váltott ki, és tulajdonképpen országos értelemben is - elnézést a szóért, elnök asszony - kiverte a biztosítékot, hogy egy adott magyar cég egyébként a kapacitását csak egy városból egy másikba helyezte át. Nyilvánvalóan a kapuváriak persze szomorúak lehettek, amikor azzal a veszéllyel szembesültek, hogy pár száz ember munkahelye veszélybe kerül, ugyanakkor azért tegyük csöndben hozzá, hogy Cegléd lakossága meg enyhén szólva boldog volt, hogy a gyár odatelepül. Tehát ilyen értelemben is kell mérlegelnünk a dolgokat, egyébként azt az esetet is hála istennek kezelni tudtuk, sőt mi több, a kormányzat föl volt készülve ennél rosszabb szcenárió következményeire, még azt is kezelni lehet. Én egyébként azt javaslom a cipőipari foglalkoztatottaknak, hogy a meglévő intézményrendszeren belül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) találjanak megoldást.
Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
