DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitanap a koppenhágai csatavesztésről szól. Természetesen ez engem is mélyen elgondolkodtatott. Aki csatavesztésről beszél, az háborúban gondolkodik, és úgy gondolom, hogy aki háborúban gondolkozik, az áldozatokról, veszteségekről, elvesztett pozíciókról beszél. Valójában pedig itt lehetőségekről, és mint eltérő felek esetében minden egyezkedéskor, kompromisszumokról van szó, olyanokról, amelyek biztonságosabb és kiszámíthatóbb piacszabályozás feltételei közé vezetik a magyar gazdákat.
A támogatások folyamatosan növekvő mértékben fogják meghaladni a jelenlegi nemzeti agrár-költségvetési kereteket. A kvóták megfelelnek a jelenlegi termelés színvonalának. Ajándékkvótákat természetesen nem osztogattak sem Koppenhágában, sem az azt megelőző tárgyalások során. Az Európai Unió piacait ugyanis többletek és nem hiányok, nem hiánygazdaság jellemzi.
Koppenhágában tehát nemhogy csatavesztés, de még pozícióvesztés sem történt, azok ugyanis javultak, az Orbán-kormány által elértekhez, illetve az Európai Unió ajánlatához képest is, akár az említett földpiac védelmét, akár a közvetlen kifizetéseket, akár további intézkedéseket tekintünk.
Az agrártársadalom szempontjából az európai uniós csatlakozás kapcsán kétféle forgatókönyv létezik: egy negatív és pozitív forgatókönyv. A negatív forgatókönyv legfontosabb ismérveinek bemutatásához elegendő csak az elmúlt napok egyes nyilatkozataira utalni: az állandó vereségsorozatról, a magyar termőföld elvesztéséről beszélnek. Különösen furcsán hangzik az természetesen azoknak a szájából, akik részesei voltak azoknak a döntéseknek, amelyek révén a legtöbb föld került külföldiek kezébe. Lehet természetesen, hogy a lelkiismeret munkál e tekintetben.
(8.50)
Beszélnek a magyar termelők kiszorulásáról a piacról, az állandó védekezési kényszerről, a visszavonulás szükségességéről. Ez a negatív megkülönböztetés, ez a negatív forgatókönyv a nemzeti közép kormánya számára értelmezhetetlen és elfogadhatatlan. A köztársaság kormánya kizárólag egy másik, egy pozitív forgatókönyvben, a sikeres, virágzó és fejlődő magyar vidék, a felemelkedő Magyarország, a fejlődő agrárium forgatókönyvében kíván és tud gondolkodni. Ez a magyar agrárgazdaság térnyeréséről, a piac bővítési lehetőségéről, a magyar agrártermékek kivitelének növekedéséről, a magyar fogyasztók számára elérhető élelmiszerek választékának növekedéséről, az egészséges élelmiszerekről, az élelmiszer-biztonságról szól. A magyar agrárium és a tágabb értelemben vett magyar vidék egészének a felemelkedése szükséges, a magyar gazdák gyarapodása, gazdaságaik fejlődése. Úgy gondolom, hogy az Európai Uniót ennek tükrében kell vizsgálni. Ne feledjük, hogy a magyar nemzetgazdaság, a magyar agrárgazdaság fejlesztésének sikeres periódusai mindig nagyobb nemzetközi gazdasági integrációban történtek! Gondoljunk csak a Monarchia időszakára vagy gondoljunk a KGST időszakára egyaránt!
Miben bízunk mi? Mitől lehetünk optimisták, miért választhatjuk az optimista forgatókönyvet? Hadd válaszoljak ezekre a kérdésekre a népszerű Mindentudás Egyeteme előadás-sorozatából Horn Péter akadémikus úr gondolataival, aki összegezve lényegében azt mondta, hogy a magyar agrárgazdaság lehetőségei kedvezőek, ehhez megvan a szaktudás, megvannak a természeti feltételek, megvannak a természeti hagyományok Magyarországon, erre építve Magyarország sikeres agrárgazdaságot tud építeni az Európai Unióban is.
A bruttó nemzeti össztermékhez mért mezőgazdasági súly valóban alacsony, ha csak a számok tükrében vizsgáljuk ezt a mutatót, azonban ez több szempontból nagyon csalóka. A magyar vidék esélye napjainkban is nagymértékben az agrárium fejlődésének sikerétől, a magyar falu megerősödésétől függ. Tudjuk, hogy a magyar családok sokasága számára a gazdálkodás létkérdés, hiszen a mezőgazdasági tevékenységből, élelmiszer-feldolgozásból vagy az ehhez kapcsolódó kereskedelemből szerzik jövedelmüket, illetve egészítik ki háztartási bevételeiket. Magyarországon 150 statisztikai kistérségből 50-ben még ma is a mezőgazdaság a fő megélhetési lehetőség, a fő jövedelemszerzési forma.
Úgy gondolom, hogy a magyar vidék egyik sorskérdése az agrárgazdaság modernizációja. A kihívás természetesen nagy. Az esélyek kihasználása tőlünk függ, tőlünk, mindannyiunktól, a magyar parlamenttől, aszerint, hogy a részt vevő pártok mennyire helyezik a nemzet boldogulását egyéni pártérdekeik fölé.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én konszenzust javaslok ahhoz, hogy a pozitív forgatókönyv érvényesülhessen. Ne feledjük, a mezőgazdaság, a vidék felemelkedése hosszú távú gondolkodást kíván! Az elmúlt bő évtized szomorú tapasztalatai megmutatták, mivel jár az, ha ezen a területen rövid távú, szűk látókörű pártérdekek áldozatává válik az ügy. Az átgondolatlan törvényekkel gyorsan le lehetett rombolni értékeket, majd sok év áldozatos munkájával lehetett orvosolni a hibákat, a helyes irányba fordítani a szekér rúdját. Végre adott a lehetőség, egy nagy és egységes agrárpiacon a stabilitás és a kiszámíthatóság legyen a mezőgazdaságból élők sorsának fő meghatározója. Ebben a történelmi időszakban - hiszen április 12-e és 16-a, úgy gondolom, egyaránt annak nevezhető -, tisztelt képviselőtársaim, javaslom, álljunk meg egy pillanatra. Minden frakció, minden képviselő gondolkodjon azon, hogy az elmúlt 12 év alatt mit tett, hogyan járult hozzá ahhoz, hogy a magyar gazdaság felkészült legyen, az alkupozíciója erős legyen az Európai Unióban. Gondolatban fussunk végig az exportot gúzsba kötő WTO sikertelenségén, az erőforrás-pazarló kárpótláson és a privatizáción, a túlpolitizált agrárpolitikai intézkedéseken, melyek a vidék agrárgazdasági alapjainak jórészt elherdálásához vezettek. Nagy árat fizettünk a mezőgazdaság átgondolatlan, önző politikai érdektől vezérelt átalakításáért.
A lelkiismeret-vizsgálat, a múlt tanulságainak levonása után tekintsünk előre, foglalkozzunk a jövővel. Megítélésem szerint új fejezet kezdődött a csatlakozás előnyeinek felismerésével. A tárgyaló magyar kormányok mindig is a nemzeti érdekek érvényesítését tartották a legfontosabbnak. Ez az állítás éppúgy igaz az előző kormányra, mint a Medgyessy-kormányra. Emlékezzünk arra, hogy a befizető országok nem akartak közvetlen támogatást folyósítani a csatlakozó országoknak. Ez nemcsak a korábbi időszakban volt, de emlékezzünk vissza, hogy szeptember, október hónapban is ez történt egészen a francia-német megállapodásig, amely kijelölte a költségvetési kereteket a közös agrárpolitika számára, nemcsak ebben a költségvetési ciklusban, hanem egészen 2013-ig. Tudnám idézni Orbán Viktor volt miniszterelnök urat, aki 2002 januárjában egy parlamenti interpellációra válaszolva eredményként értékelte, hogy szóba jött a 25 százalékos támogatás a közvetlen kifizetések tekintetében. A Medgyessy-kormánynak sikerült, igaz, nem nemzeti forrás felhasználásával, több mint megduplázni ezt az értéket, hiszen 55 százalék az engedélyezett közvetlen támogatás az Európai Unióban. A 30 százalék megszerzése nem volt természetes, nagyon komoly lobbitevékenységet és tárgyalási munkát kívánt.
A földvásárlási moratóriumot külügyminiszter úr említette, úgy gondolom, hogy itt is javítani tudtunk a helyzeten, a hét éven túl a hároméves védzáradékot is megszerezte a Medgyessy-kormány.
Sikerült javítani a kvóták kérdését, erről is már szó volt, de úgy gondolom, hogy a SAPARD-hivatal felállítása is, amely az előcsatlakozási források felhasználását teszi lehetővé, éppúgy sikerként könyvelhető el, legalábbis az után a három év pangás után, amely nem tette lehetővé ezen források felhasználását. Az intézményrendszer hiányosságairól már nem is kívánok szólni, hiszen a Medgyessy-kormány hivatalba lépésekor egy használhatatlan tanulmányon kívül semmit nem talált a kifizető ügynökség és az intézményrendszer felállítása tekintetében. Ez még fejlett nyugati országokban is három-négy évet vett igénybe, amit nekünk egy év alatt kell elvégezni. De azt mondtam, tekintsünk előre, és ezekről a részletekről nem kívánok szólni.
Az Unió nyújtotta lehetőségek és esélyek, úgy gondolom, az egységes és közös piacszabályozás és az ehhez szorosan kötődő vidékfejlesztés a pillérei az Európai Unióban a vidék és a mezőgazdaság fejlődésének. A piaci verseny társadalmi hatásait a vidékfejlesztés céljaival és eszközeivel fel lehet oldani. Az a jelmondat az Európai Unióban, hogy a mezőgazdaságból élőknek, gazdáknak vidéken, ott helyben kell és lehet megtalálni a boldogulásukat és az egzisztenciális jövőjüket. Ezt a fontos célt szolgálja az Európai Unió regionális politikája, szociális politikája és nem utolsósorban a közös agrárpolitika is.
A termékcsoportonként jól szervezett agrárpiaci rendtartások gondoskodnak a kereslet-kínálat összhangjának megteremtéséről, a piaci értékesítés biztonságát tűzte zászlajára az Unió agrárpolitikája. Ezt széles körű intervenciós rendszerekkel, export-import szabályozásokkal, átfogó értékesítő, beszerző és hitelszövetkezeti rendszer működtetésével lehet elérni. Ez teremti meg a gazdák jövedelembiztonságát az Unióban és remélhetőleg a csatlakozó országokban egyaránt.
Koppenhágában tehát elértük, amire lehetőségünk adódott, innentől rajtunk múlik, hogy élünk-e ezekkel a lehetőségekkel. Az esély adott, azt kell tudnunk maradéktalanul kihasználni. Én meghirdetem az összefogást, felajánlom ennek további lehetőségét. A kormány célja az, hogy egészséges, versenyképes agráriumot építsen fel, az Európai Unió szakértői egyetértenek abban, hogy Magyarország adottságainál fogva az egyik legfejlettebb mezőgazdasági tagországgá válhat a csatlakozást követő évtizedekben.
(9.00)
Világosan megmutatkozik a kormány és a minisztérium feladata: helyzetbe kell hozni, a régi terhektől meg kell szabadítani, információkkal kell ellátni a gazdálkodókat, így tudnak megfelelni az európai uniós kihívásoknak.
A kormány már eddigi tevékenysége során is alapvető feladatának tekintette ezt, gondoljunk csak a páratlan mértékű elemikár-térítésre a tavalyi esztendőben, a példátlan mértékű adósságkonszolidációra, amelyre eddig csaknem 70 milliárd forintot használtunk fel. Immár egy évtizede lehetetlen helyzetben van a földbirtokrendszer, ennek az összerendezésére létrehoztuk a Nemzeti Földalap intézményét, és megkezdtük az összerendezést, és érdemben könnyítettünk a tavalyi évben a mezőgazdasági kistermelők adóterhein.
Az eltelt tíz hónap alatt széles körű párbeszéd alakult ki kormányzat és gazdálkodók között. Kiderült: a gazdálkodók segítséget várnak, és partnerek az együttműködésben. Több tájékoztatást kell adnunk az Unió agrárpolitikájának legapróbb részleteiről, ezt világosan látjuk. Ezt követően a civil szervezetekkel együtt ennek az időszaka fog elkövetkezni, államilag szervezett és finanszírozott, gyakorlati szaktanácsadási hálózatot fogunk kiépíteni.
Az új történelmi kihívásnak az emberek szeretnének megfelelni. A vidéket járva ezt egyértelműen meg lehet állapítani. Egy ilyen nagy feladatra a kormányzatnak össze kell fogni az erőit, és szervezett intézkedéseket kell megtenni. Az Európa-terv ennek az egyik pillére. Én úgy gondolom, az agrárgazdaságban elvégzendő feladatokat ez nagy vonalakban tartalmazza, mint ahogy a zökkenőmentes felkészülés és a csatlakozás előkészítésének a lehetőségét is.
A magyar nemzet, a magyar gazdaság fejlődését a Monarchia idején a kiegyezésben rögzített megállapodás teremtette meg. Deák Ferenc vezette a nemzeti egyetértés és megbékélés jegyében ezt a programot. A harmadik évezredben a magyar mezőgazdaság, a magyar vidék fejlődésének alapja az európai integráció. A békés, nyugodt fejlődés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) feltételeit a csatlakozásról szóló referendummal a magyar nép is megteremtette.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
