DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én önmagában jó és helyes kezdeményezésnek tartom Medgyasszay képviselő úr és az MDF részéről a mai vitát, hiszen nagyon fontos kérdésről van szó, a magyar csatlakozás egyik kulcskérdéséről van szó - de nagyon rossznak tartom a mai vita címét.
Az a cím, hogy “Csatavesztés Koppenhágában”, olyasmire utal, amit azt hiszem, egyikünk sem fogadhat el. Mi nem háborút folytatunk az Európai Unióval, nem csatákat vívunk az Európai Unióval, és az Európai Unió nem az ellenségünk: mi egy tárgyalási folyamatban voltunk, alkut kötöttünk, kompromisszumra jutottunk, és az Európai Unió nem a mi ellenségünk, hanem a tegnapelőtti döntés értelmében egy év múlva mi magunk is az Európai Unió vagyunk.
(9.50)
Koppenhágában egy kompromisszum született. Kétségtelen tény, hogy a koppenhágai kompromisszum nagyon messze van attól, amit mi itt együtt a magunk számára kívántunk és ideálisnak tartottunk, de nagyon közel van ahhoz, amit reálisan el lehetett érni. Mondhatnám, Koppenhágában azt érte el Magyarország és az összes többi csatlakozó ország, ami reálisan elérhető volt. Ez egy tisztességes és vállalható kompromisszum tehát, legalábbis megítélésem szerint.
Két fontos eleme van a mezőgazdaság vonatkozásában: a közvetlen kifizetések és a kvóták. Leginkább a közvetlen kifizetésekről szoktak szólni ezekben a vitákban, és azt mondják, hogy a 25 százalékos induló arány még a 30 százalékos nemzeti kiegészítéssel együtt is csak 55 százaléka annak, amit egy burgenlandi, francia vagy holland mezőgazdasági termelő kap. (Glattfelder Béla: A harmada.) Az 55 százalék nem a harmada, képviselőtársam. (Glattfelder Béla: De ott nagyobbak a kvóták.) Ez igaz. De az is igaz, hogy sokkal több, mint amit eddig kaphattak volna. Sokkal több forráshoz fog jutni a magyar mezőgazdaság, sokkal több annál a nullánál, amit az Agenda 2000, az Európai Unió hétéves költségvetési terve eredetileg kilátásba helyezett a csatlakozó országok számára. Tehát ezt vegyék figyelembe!
Hallom, hogy a padsorokban vita bontakozott ki a kvóták körül. A kvóták tekintetében megítélésem szerint kifejezetten előnyös volt Magyarország megállapodása - ez az, amire kevésbé irányul rá a figyelem -, jó néhány európai uniós országnál is kedvezőbb kvótákat kaptunk, és teljes felelősségem tudatában ki merem jelenteni, hogy a kvóták mindenütt biztosítják a jelenlegi termelési lehetőséget, sőt bizonyos tekintetben tartalékok is be vannak építve. Vannak olyan területek, ahol jelentős tartalékok vannak beépítve a kvótába. Kétségtelen tény, hogy a valamikori nagyon jelentős magyar mezőgazdasági termelést nem tudtuk elismertetni, de ezt egyetlen ország sem tudta elismertetni, mert az Uniót két dolog nem érdekelte, s ezt világossá tették: nem érdekli őket a múlt, nem érdekli a jövő, s nemcsak velünk, magyarokkal szemben, hanem senkivel szemben sem. Az érdekli őket, hogy mire vagyunk képesek most, illetve mire voltunk képesek az elmúlt néhány évben. Ezt lehetett elérni, és meggyőződésem, hogy a magyar tárgyaló delegáció ezt elérte.
Másodszor: mindig őszintén beszéltünk róla, akik az Európai Unióval foglalkoztunk, hogy lesznek nehéz pillanatok, lesznek nehézségek, lesznek olyan célcsoportok, amelyeknek az intenzív felkészítésére szükség van annak érdekében, hogy mindannyian nyertesek, de legalábbis ne vesztesek legyenek. Igen, a legtöbben ilyenek épp a mezőgazdaság területén vannak. Azok, akik nem képesek a versenyképes termelésre, akik nem jutottak be a kvóták közé, vagy nem olyan területen vannak, ahol egyáltalán kvótás termelés folyik, akik nem képesek az Európai Unió magas minőségi követelményeit teljesíteni, azok valóban kerülhetnek nehéz helyzetbe. És ha ez a kormány nem tenne meg mindent annak érdekében, hogy ők javítani tudjanak a pozíciójukon, akkor nagyon súlyos hibát követne el. De nem ez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim. Ennek a kormánynak az agrárpolitikája az első pillanattól kezdve pontosan ezekre a nehéz helyzetbe kerülő csoportokra irányult. Az összes program a felkészítésben, a kiegészítő támogatásokban azokon szeretne segíteni, akik bajba kerülhetnek.
Elhangzott Glattfelder képviselőtársam részéről a tejtermelők problémája. A kormánynak nagyon világos programja van ezzel kapcsolatban. Ön is tudja - hiszen ön valóban ért ehhez a kérdéshez -, hogy a vágómarha területén még nagyon nagy kihasználatlan kvótamennyiségünk van. Átterelhetők azok a tejtermelők erre a területre, akik a kvótás termelésbe nem férnek be. Egyébként alapvetően beleférnének, csak a minőségi követelményekbe nem tudnak beleférni. Tehát tisztelt képviselőtársaim, a második fontos dolog, amit mondani akartam, hogy a kormány tevékenységének középpontjában a nehézségek által érintett csoportok megsegítése áll.
A harmadik kérdés az intézményi keretek. Itt is van lemaradás. Nem jó hátrafelé mutogatni, de ne feledjük el, hogy gyakorlatilag semmilyen előzménye nem volt az intézményi területen e kormány tevékenységének. Ami a SAPARD-területen történt, az közismert. Magyarország volt az utolsó csatlakozó ország már ennek a kormánynak az idején, amelyik akkreditáltatni tudta a SAPARD-irodákat. Nem történt meg a megfelelő akkreditált intézmények felállítása sem az élelmiszer-biztonsági, sem az állat-egészségügyi, sem a növény-egészségügyi hatóságok területén. Itt tehát tényleges az elmaradás. Létérdek az, hogy ezek az intézmények felálljanak, mert ezek feltételei a támogatások fogadásának. Tehát igaz az, hogy itt elmaradás van, ezt sem tagadta senki, de amikor önök erről beszélnek, akkor kihallani vélem ellenzéki képviselőtársaim részéről az önkritikát, azt, hogy négy évig bizony semmi nem történt ezen a területen.
De most már előre kell néznünk. Nem riogatnunk kell a mezőgazdaságban élőket, hanem segítenünk, rábeszélnünk arra, hogy hozzák létre a termelési-értékesítési szövetségeiket azok számára, akik egyébként a saját termelési területükkel nem lennének alkalmasak a kvóták megszerzésére; segítenünk kell őket abban, hogy a minőségi feltételeknek eleget tudjanak tenni; van, akit át kell terelni, és bizony van, akinek más életpályát kell biztosítani. Sokféle feladat van, mindenkinek van szerepe, kormánynak és ellenzéknek egyaránt. Én egyáltalán nem tartom problémának, hogy az ellenzék bírál, ez a feladata, ez a dolga, ez hasznos dolog, mert ráirányíthatja a figyelmet a problémákra. De csak akkor hasznos, ha konstruktív, ha nem ártó szándékkal történik, ha a célja az, hogy rámutasson a problémákra és a problémák megoldására. Ha önök erre készek, tisztelt képviselőtársaim, akkor biztos vagyok benne, hogy együtt, mindannyian nyertesek leszünk, és komoly nyertese lesz a folyamatnak a magyar mezőgazdaság, a magyar mezőgazdasági termelők, vállalkozók.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
