FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormánytagok! Tabajdi Csabának mindig külön odafigyeléssel szoktam figyelni előadását, hallgatom, mert a mértéktartók közé sorolom. Most azonban hozzászólásában sajnálatosan néhány csúsztatást is elvegyített. Idézem, ő úgy mondta: “Soha nem festettünk rózsaszín fellegeket a mezőgazdaság tekintetében a csatlakozás kapcsán; felhívtuk a figyelmet, hogy nem lehet mindenki nyertes.” Én most úgy tekintem, hogy a szerecsenmosdatás elkezdődött ezennel, egy ilyen kijelentés után, hiszen nem emlékszem arra, hogy a három hónapos kampányban bárki is ezekre az esetleges veszélyekre a szocialista oldalról felhívta volna a figyelmet.
Sőt, hogy egy hiteles kormánytagot idézzek - méghozzá a mezőgazdasági minisztérium részéről Szanyi Tibor államtitkár úrról van szó -, a következőt mondja egy kérdésre: „Ráadásul a tárgyalások pont arról szólnak, hogy a 25 százalék mellé a számítható támogatások fennmaradó 75 százaléka milyen módszerrel jusson el a magyar termelőkhöz. Amennyiben ez nem jutna el, úgy jogosultak vagyunk az EU-nívó 100 százalékáig úgynevezett nemzeti kiegészítésre, és ezt számításba vehetjük a befizetéseink szintjén akár visszatérítés, költségvetés-kompenzáció formájában. Szóval, nagyokoskám, eddig jutott el az általad rühellt szoclib kormány, vagyis a magyar termelő ugyanarra a szintre jut, mint az EU-s társai, csak éppen egy háromkomponensű modell keretében. Ennek a modellnek a részleteiről tárgyalunk.” Tehát itt mégsem tűnik ki, hogy valami veszély lenne, sőt 100 százalékos támogatásról beszél a mezőgazdasági minisztérium államtitkára 2002. X. hó 31-én.
Ugyancsak ezt a gondolatot megerősítve államtitkár úr a következőt mondja: „Igen, ez a lényeg, a magyar gazda egyenlő esélyeket fog élvezni, ilyen megállapodás lesz aláírva. Mi azt képviseljük, hogy az EU jogszabályaiban lefektetett normák szerinti azonos elbánást kapjunk. És ez meg is lesz. Ez nem a protokollszöveg, hanem a tárgyalások már eddig is érvényesített alapja. A kérdés csak az, mennyivel járunk jobban.”
És egy stílusbeli vélemény, de ugyanerről a kérdésről, szintén államtitkár úrtól, 2002. XII. hó 12-én: „Múlt pénteken volt az Európai Integrációs Tanács mezőgazdasági szekciójának ülése. Ott volt mindenki jobbról, balról. Senki nem akart akasztani, sőt a gazdakörökkel együtt is csak támogatást kaptunk. A MAGOSZ is csak szarozott egy halvány orbániádányit, majd maximálisan támogatott bennünket, és biztosította a kormányt.” - Én egyébként Jakab Istvántól nem egészen ezt hallottam. - „Hidd el, barátom, nem lesz itt semmi gond a csatlakozással!”
Ezekhez a kijelentésekhez képest azért valami egészen más történt, úgy emlékszem, a csatlakozás kapcsán: 25 százalék maradt - az a 25 százalék, amit az EU egyoldalúan jelentett ki 2002 januárjában -, nem lett 100 százalék, nem állt melléjük a MAGOSZ, sőt nehéz helyzetbe került a magyar mezőgazdaság. Ebben szerintem mindannyian egyetértünk. Soha ilyen kihívás elé a magyar mezőgazdaság nem nézett, mint most, az európai uniós csatlakozás kapcsán. Hat évig a magyar mezőgazdaság megkülönböztetett, alacsonyabb támogatású lesz, mint az uniós gazdatársak. Ez a hat év meg fogja rostálni a magyar gazdálkodó réteget, de nagyon.
Ezt arra merem alapozni, hogy 2000-ben a Magyar Demokrata Fórum Bólyba összehívott egy mezőgazdasági konferenciát. Elhívtuk az osztrák gazdaszövetség elnökét, kérve, mondja el a tapasztalatait. Ők akkor már négy éve voltak az Európai Unió tagjai; négy éve, de ők tényleg teljes, 100 százalékos támogatást kaptak, nem úgy, mint ahogy Szanyi államtitkár úr ígérte, hogy lesz. Tudtuk, hogy sohasem lehet ilyen, ő is tudta. Ezek után a gazdaszövetség elnöke azt mondta, hogy négyéves tapasztalat alapján '96-tól 2000-ig 35 százalékkal csökkent a mezőgazdaságból élők száma, 35 százalékkal növekedett a birtok- és üzemméret. Biztosak vagyunk abban, hogy a magyar mezőgazdaságban ez a rostálódás hat év alatt fog bekövetkezni, azon hat év alatt, amíg ez a megkülönböztetett támogatás lesz. Tehát most már csak az a kérdés, hogy ha tudjuk, hogy ez be fog következni, hogyan próbálunk meg ellene védekezni.
(11.00)
Hogyan próbálunk gondoskodni azokról, akik a rostán át fognak esni, és nem akadnak fenn, tehát kénytelenek lesznek a pályájukat elhagyni? Erről egyetlenegy szót nem szól ma a kormányzat, mert tudja, ezzel annak a veszélynek a látszatát keltené, mintha lennének vesztesek - igenis lesznek vesztesek. Hiába állt fel Karsai József napirend előtt, és kijelentette a Szocialista Párt részéről, hogy a mezőgazdaságból élők mindegyike nyertese lesz az uniós csatlakozásnak, kérem szépen, ez nem lehet igaz. Ilyen nyílt hazugságot ritkán mondanak a parlamentben.
Arról kellene beszélni, hogy akik nehéz kihívás elé kerülnek, azoknak hogyan próbáljuk a helyzetét javítani. A Magyar Demokrata Fórum úgy látja, hogy vannak lehetőségek. Majd meglátjuk, hogy az elkövetkezendő mintegy 10-12 hónapban a kormány is úgy látja-e, hogy ezen lehetőségekkel élni akar-e. Úgy látjuk, kiemelkedően jó pozíciónk van a hungarikumok területén, persze ezt nem egy gazdának kellene reklámoznia vagy népszerűsítenie, hanem kormányzati feladatként kellene erre felhívni a figyelmet. Ezt hallhattuk az előttem szólók előadásában is, ennek nagyon örülök.
Ugyanígy úgy látjuk, hogy a magyar mezőgazdaság kitűnő adottsággal, tiszta, természetes környezettel rendelkezik - ezt ki kellene használni, például a vetőmag-előállításban, a szaporítóanyag-termelésben. Lehetünk mi, magyarok, az egész világot ellátó szaporítóanyag-termelők, vetőmagtermelők, de erről már most kellene gondoskodni. Úgy gondoljuk, hogy a hátralévő időszakban, 2004 májusáig soha nem látott mértékű, külön direkt támogatást kell adni a magyar gazdálkodóknak. Miért? Mert 2004 májusa után nem adhatunk, hiszen az uniós költségvetés behatárolja a mozgásterünket.
Mire gondolunk? Arra gondolunk, hogy tudjuk például, a szőlő-gyümölcs területen milyen korlátozó telepítési támogatási rendszer van, milyen leépítése lesz a támogatásoknak, így most kell akár 80 százalékos állami támogatást meghirdetni a jövő év tavaszi, egyetlen és utolsó lehetséges területbővítéshez úgy, ahogy a spanyolok ezt megtették. Ők okosak voltak, a mediterrán területek mediterrán növényeire kitűnő pályázati lehetőséget biztosítottak azáltal, hogy a csatlakozás előtt még a sziklába is lyukat fúrtak, hogy oda valamit betelepítsenek, hogy ezzel a területet bevigyék az Unióba.
Azt gondoljuk, hogy a szerzett jogok alapján meg kell valósítani a magyar gazdák 15-20 éves, hosszú távú hitelnyújtási lehetőségét.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ezt még 2004 májusa előtt kell meghirdetni, mert utána a szerzett joghoz nem tud hozzányúlni az Unió, ezt most kell megcsinálni. Nagyon nagy tőkét, nagyon nagy költségvetési pénzeket kell megmozdítani, de most és egyszer lehet csak ezt megtenni, ezt mindenféleképpen ki kell tudni fizetni.
Ehhez a komoly hitelhez természetesen állami garanciát szeretnénk biztosíttatni, ezt javasoljuk, hiszen tudjuk, hogy a hitelfelvétel egyetlen buktatója a fedezet, a garancia hiánya - ezt viszont az állam, legyen szíves, vállalja át, ha komolyan gondolja, hogy a veszélyhelyzetbe került magyar gazdálkodókon segíteni akar.
Ami pedig sajnálatos módon a strukturális hátrányunk, az a következő: nincs egy jó integráció a magyar gazdálkodók környezetében, ebben kellene segíteni és erősíteni azt a szövetkezési folyamatot, azt az integrációs folyamatot, amely ma a tészekben, a bészekben, a técsekben - hogy a kulcsszavakat említsem - megjelenik, sokkal intenzívebben, ami támogatást most még adni lehet nekik, és kampány jellegű felhívást is tenni kell, mert ebben versenyhátrányban vagyunk az Unióval szemben, ugyanúgy, ahogy versenyhátrányban vagyunk a tőkenagyság tekintetében.
Sajnálatos módon az utóbbi időszakban viszont nem azt láttuk, hogy e területen történne valami. Úgy vesszük észre, hogy megkezdődött a tsz-ek és a nagybirtokrendszerek kiépítése; úgy tűnik, a kormány eldöntötte, hogy a tsz-eket akarja versenyképessé tenni, és egy nagybirtokrendszer kialakítására törekszik. Ennek volt az első jele a 60 milliárd forintos, úgynevezett hitelkonszolidációs program; most beindult a második nagy összegű konszolidálás 25 milliárddal. Most pedig azon 100 százalékban állami kézben lévő üzletrészek visszaadása előtt állunk, amelyeket egy kedvezményes konstrukcióban most próbálnak újra a tsz- és agrárkamarai lobbinak visszaadni.
Úgy tűnik, hogy ezzel a modellel végérvényesen lemondtak a magyar gazdálkodói háttérről; végérvényesen lemondtak arról a modellről, amit a polgári kormány meghirdetett, amit a karcagi gazdafórumon is kértünk és követeltünk, hogy legyen egy olyan középerős nemzeti gazdahálózat, amely minden országban az összes megtermelt mezőgazdasági termék mintegy 60 százalékát adja - ezt a modellt nem vállalta fel a jelenlegi baloldali kormány. A tsz-ekre alapozva akarnak egy nagybirtokrendszert létrehozni, ami egyben Magyarország vesztét is jelenti.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
