CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sok sebből vérzik ez a törvénytervezet. Az ifjúsági és sportbizottság ülésén a közoktatásról szóló törvénytervezet tárgyalása során érdekes helyzet alakult ki.
A bizottság úgy tartotta tárgyalásra alkalmasnak a tervezetet, hogy volt olyan kormánypárti képviselő, aki a vita szakaszában elfogadhatatlannak tartotta e javaslatot ebben a formájában, igaz, a végén másképp szavazott, így 11:10-arányban tartotta a bizottság tárgyalásra alkalmasnak a tervezetet.
Több érv és felvetés hangzott el a bizottság ülésén, amelyek alapján mi tárgyalásra is alkalmatlannak tartjuk a benyújtott tervezetet. Most csak néhányat emelek ki ezek közül, mert idő hiányában nem áll rendelkezésre megfelelő alkalom arra, hogy mindenre kitérjek.
Az első ellenérzést kiváltó szándék a rejtett iskolaszerkezet-átalakítási kísérlet, ami pedagóguselbocsátásokkal és a kistelepülések iskoláinak az ellehetetlenülésével, bezárásával is járhat. Úgy néz ki, minden ellentétes nyilatkozat ellenére, hogy a tervezet kiagyalói a hat plusz négy plusz kettes iskolarendszer ötletét akarják visszacsempészni. A tanítási időszakot kétéves szakaszokra bontják, s az alapkészségek elsajátítását kitolják a hatodik évfolyam végéig. Ez magában hordozza a már 1994-98 között szorgalmazott hatosztályos elemi iskolatípus visszaállításának a lehetőségét.
Ez a változtatás más veszélyek mellett azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a felsős pedagógusok ezreinek a foglalkoztatása kerül veszélybe. Természetesen a szerkezetátalakítás finanszírozási problémákat is felvet, így felvetődik az a kérdés is, hogy milyen forrást talál erre az Oktatási Minisztérium.
Egy másik fontos területe volt a vitának az SZDSZ vezette minisztérium által sugallt, a tanulók érdekeinek szolgálata propagandaszagú jelszó mögé bújó rombolási szándék körül alakult ki. A törvény átalakításának okaként a diákok túlterheltségét, a megkülönböztetés kiküszöbölését is felhozták a változtatás szükségességének a kiagyalói, azonban lehet, hogy a túlterhelés hangoztatásával az oktatás színvonalának és hatékonyságának csökkenését sikerül elérni. De a tanulóknak az az igazi érdeke, hogy minél alaposabb tudással rendelkezzenek, amikor elhagyják az iskolájukat. Ha valóban a gyermekek érdekeit akarja szolgálni a minisztérium, vegye észre, hogy követelmény és munka nélkül nincs eredmény.
Kérdésként felvetődik: miért avatkozik bele a minisztérium olyan dolgokba, amelyeket az iskola amúgy is el tud rendezni? A pedagógusok szakemberek, akik láttak már gyermekeket közelről is, nemcsak olvastak róluk; pontosan tudják, mennyire terhelhetők a diákok. El tudják dönteni, hogy kaphatnak-e házi feladatot vagy nem a tanulók; s a pedagógus az a szakember, aki tudja, hogy egy gyermekkel meg kell-e ismételtetni egy évfolyamot, vagy sem.
Az évismétlés szükségességét a pedagógusok, főként az alsós osztályokban, amúgy is megbeszélték a szülőkkel - remélem, ezt is tudja mindenki. Természetesen szükség lenne változtatásra, de amelyik terület kívánná a változást, arra a törvénytervezet nem fektet megfelelő hangsúlyt, ilyen például a testnevelés-oktatás. Egy testiekben is egészséges ember a szellemi próbákat is jobban állja. Alsóban marad a hetenkénti három testnevelésóra, a szakemberek által szorgalmazott gyakoribb óraszám helyett, és ez kiegészül még valami homályos elképzeléssel is, de a felsőbb osztályokban még heti három óra sincs a testnevelésre. Jó lenne, ha ez a tantárgy is nevesítésre kerülne akkor, amikor az alapkészségek elsajátításának a fontosságáról beszélünk. Jó lenne, ha már az alsóban szakos tanárok tanítanák a testnevelést, hiszen a fizikai fejlődés és a mozgáskultúra, mozgáskoordináció fejlődésének a legfontosabb korszaka pontosan erre az időszakra esik.
Még egy nagyon fontos része volt a bizottsági vitának: véleményünk szerint e tervezet a benne foglalt változtatásokkal lehetőséget ad arra, hogy szembe tudja egymással állítani oktatási és nevelési ügyben a szülőket, a pedagógusokat és a diákokat. Ez a tanulók jogainak bizonyos esetekben történő demagóg félreértelmezése során nyilvánul meg. Az egyik legvisszatetszőbb példája ennek az álságos képmutatásnak az, amikor a törvénytervezet a gyermeket a szüleitől próbálja megvédeni azzal, hogy a pedagógus tudomására jutott információkat nem biztos, hogy átadhatja a gyermek szüleinek, a gyerek beleegyezése nélkül. Tehát ha kiderül az, hogy a tanuló kipróbálta például a kábítószert, a szülő nem biztos, hogy erről tudhat. Ez beleillik abba az SZDSZ által képviselt, liberálisnak mondott gondolatvilágba, amely a büntető törvénykönyv megváltoztatására is sarkallta a magukat liberálisnak nevező politikusokat.
Összefoglalva tehát: mi azon a véleményen vagyunk, hogy ennek a törvényjavaslatnak még a vitáját sem lenne szabad elkezdeni.
(15.00)
Vissza kellene vonni, és egy nagyon széles szakmai és társadalmi párbeszédet kellene e területen megkezdeni arról, hol kellene változtatni az oktatásban, és arról, hogy milyen mélységű változtatásokra van szükség, és egyáltalán, szükség van-e ezeken a területeken. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A jövő a tét, és ezt a törvényt nem lehet feláldozni néhány elkapkodott, kalandor elképzelésnek az oltárán.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
