DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Három, oktatással kapcsolatos törvény fekszik a Magyar Országgyűlés asztalán. Három törvénymódosítás tárgyalása, vitája zajlik, gyakorlatilag egyidejűleg, és ez hűen tükrözi azt a szemléletmódot és azt a mentalitást, amelyet világosan kifejezésre juttattunk a kormányprogram megfogalmazásakor, és amelyet azóta is következetesen végrehajtunk. Mert, igen tisztelt hölgyeim és uraim, nincs külön közoktatás, nincs külön szakképzés, nincs külön felsőoktatás, hanem egy egységes ügy van: az oktatás, még pontosabban a magyar oktatás ügye. Ez egy ív, amely a legkisebb gyermekkortól kezdődik, és átfogja a fiatalkort, sőt a felnőttkort, hiszen ez a szemlélet, ez az egységes látásmód teremti meg a versenyképes tudás megszerzésének és valós alkalmazásának feltételeit.
Ezen egységen belül létezik megszervezett intézményrendszer, és ennek alapján beszélünk, beszélhetünk közoktatásról, szakképzésről, felsőoktatásról, illetve ennek megfelelő intézményrendszerről, vagy éppen felnőttképzésről, amelyek millió szálon kapcsolódnak egymáshoz. Ezért én lényeges és fontos ügynek tartom, hogy időben is együtt tárgyalja a Magyar Köztársaság Országgyűlése a mondott három törvénymódosítást, világosan értve és kifejezésre juttatva azt a kormányzati szándékot, azt az egyébként szakmailag immáron egyértelmű megfogalmazást, miszerint egy egységes oktatásügy létezik.
A közoktatásról szóló törvény módosítása ennek az ívnek, ennek az egységnek fontos része. A törvénymódosítás lényege és központi gondolata az alapkészségek megerősítése, hogy gyermekeink, diákjaink jól megtanuljanak olvasni, hogy helyesen tudjanak írni, hogy értsék az elolvasott szöveget, hogy az elemi számtani műveleteket biztonsággal elsajátítsák. E tekintetben, tisztelt Országgyűlés, furcsa kettősség jellemzi az országunkat. Egyik oldalról időről időre számos nemzetközi tanulmányi vetélkedőn, diákolimpián érnek el diákjaink kitűnő és remek eredményeket, és legyünk rájuk büszkék. Ám a magyar közoktatáshoz kicsit is értő kollégánk minden különösebb megerőltetés nélkül felsorolja azt a néhány tucat iskolát, amely iskolák évről évre szállítják eme győzteseket, diákolimpikonjainkat.
A másik oldalon azonban sok-sok ezer olyan gyermek, diák van ma Magyarországon, akinek komoly gondot okoz az értő olvasás, a matematikai műveletek alkalmazása. Márpedig csak akkor létezik konvertálható, használható tudás a középfokon, csak akkor létezik versenyképes tudás a felsőfokon, ha szilárd az alap, ha biztos a fundamentum. Így az alapkészségek megerősítése, mondom még egyszer, a közoktatási törvény központi kérdése, ez a lényeg. Őszintén örülnék, hogyha a későbbiekben a törvénymódosítás különböző fázisú vitáiban valóban ez a meghatározó pont, az alapkészségek megerősítésének ügye kerülhetne a vita középpontjába is.
Mindezt az alapkészségek megerősítését a törvénymódosítás úgy végzi el, hogy a jelenlegi magyar iskolaszerkezetet nem bontja meg, nem alakítja át. Azt gondolom, hogy bár remélem, értő fülekre találok, talán érdemes ezt a mondatot még egyszer megérteni, még egyszer megismételni: tehát az alapkészségek megerősítését, igen tisztelt Országgyűlés, a törvénymódosítás a jelenlegi magyar iskolaszerkezet megbontása nélkül végzi el.
Nem szeretnék a törvényből, a törvénymódosításból gyakran szó szerint idézni, de éppen azért, mert mindazok számára, akik a mi édes anyanyelvünkön az értő olvasást, a szövegértés alapkészségét elsajátították, bízvást jól értik a következő idézetet is a törvényből. Mondom tehát szó szerint: “Az alapfokú nevelés-oktatás szakasza az első évfolyamon kezdődik és a nyolcadik évfolyam végéig tart.” Az elsőben kezdődik és a nyolcadik évfolyam végéig tart. Mindenki számára tehát, aki, még egyszer mondom, a magyar anyanyelvünkön elsajátította az értő olvasást, annak ez az egyszerűen bővített mondat minden kétséget kizáróan azt tartalmazza, hogy a törvénymódosítás iskolaszerkezeti változást nem eszközöl, nem eredményez. Innentől kezdődően én az ezt kritizáló, még pontosabban, ezt vitató nézeteket kimondottan és direkt politikai indíttatásúnak tartom.
(12.20)
Így az említett nyolcosztályos rendszeren belül, az említett egy egységen belül történik meg az 5., 6. évfolyamon az időkeret 25-40 százalékában az alapkészségek további megszilárdítása úgy, hogy ezt a tevékenységet tanítók és megfelelő, elsősorban metodikai, pedagógiai feltételek teljesítése esetén tanári diplomával rendelkező kollégáink is elvégezhetik a 2012-2013-as tanévig. Azért egy meghatározott ideig, mert - bár ez a törvénymódosítás jelenlegi helyzetén kívül esik, mégis el kell mondanom, igen tisztelt Országgyűlés - a magyar pedagógusképzés átalakításra szorul, mert jelenleg ez a mi országunkban szétaprózott, túlontúl is szegregált, metodikailag elavult, ám ezt a változtatást csak egy átgondolt és ütemezett változás eredményeként lehet megtenni, a változást végrehajtani. Ezért szerepel ez a közoktatási törvény módosításában helyet kapó időhatár.
Tisztelt Országgyűlés! A törvénymódosítás fontos része a teljesítménypótlék bevezetése. Több éve, majd egy évtizede hallgatólagosan ismert, hogy a közoktatásban dolgozó pedagógusok jövedelmük kiegészítése érdekében különböző plusztevékenységet folytatnak az iskolán belül, de leginkább az iskolán kívül. Számos személyes példát is tudnánk mindannyian mondani, hogy ügynöki munkakörben vagy a legszélesebb skálán értelmezett adminisztrátori munkakörben igen gyakran pedagógusok helyezkednek el. Ez abnormis helyzet. Ez egy olyan helyzet, amely gyakran a pedagógushivatással összeegyeztethetetlen szituációt eredményez. Ezért ennek megváltoztatása, orvoslása lényeges kérdés.
E helyütt is örömmel és büszkeséggel mondom, hogy a kormányunk az alapilletmény átlagos 50 százalékos emelésével e tekintetben, a pedagógusbér tekintetében igenis történelmi léptékű, nagyságrendi változást hajtott végre. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy ma a közoktatási intézmények nemritkán polgári jogi szerződéssel kísérlik meg feladataikat ellátni. Az illegitim helyzetet meg kívánjuk szüntetni. Azt is biztosítani kívánjuk, hogy tanár kollégáink méltó körülmények között, megfelelő díjazás ellenében, lehetőleg saját intézményeikben hasznosítsák képzettségüknek és végzettségüknek megfelelő tudásukat.
A teljesítménypótlék bevezetése egyrészt megszüntetni a munka törvénykönyvével ellentétes polgári jogi szerződés anomáliáit, másrészt törvényi keretek között a pedagógus képesítésének és munkában töltött éveinek arányaiban biztosítja e többletmunka díjazását. A teljesítménypótlék kétoldalú szerződés keretei között biztosított, arra pedagógust kötelezni nem lehet. A cél tehát az, hogy amennyiben munkaadó és munkavállaló e kérdésben egyetért, jogos és méltányos kereteket, feltételt és lehetőséget biztosítsunk, hogy több munkáért valóban érdemi, több pénz járhasson. A szerződés feltételeit és módjait a helyi kollektív szerződés szabályozza. A túlmunka heti hét órában történő maximalizálása pedig korlátozza a tanításra fordítható órák számát.
Itt, ebben a sorrendben van helye két témakörnek, az írásbeli házi feladatok és a tanulók értékelése ügyének; itt, mert erről a kérdéskörről, kérdéskörökről ugyan az elmúlt hónapokban heves viták dúltak, mégis jelentőségét e sorrendiség is tükrözi.
Az általános iskola első három évfolyamán a tanulók teljesítményének értékelése és minősítése eltér a további osztályokra érvényes szabályoktól. Az általánosan alkalmazott ötfokú osztályozás helyett a tanítónak mind félévkor, mind év végén, valamint a negyedik osztályban félévkor szöveges értékelést kell adnia a gyermekek iskolai munkájáról. Így a szülő számára pontosabb és árnyaltabb kép alakul ki a gyermek fejlődéséről. Abban az esetben, ha egy-egy területen a tanulónak valamit pótolnia kell, azaz felzárkóztatásra szorul, a szülővel egyetértésben kell meghatározni, hogy az iskola egyéni vagy kiscsoportos foglalkozással vagy - ha az tűnik a legjobb megoldásnak - évfolyamismétlés keretében ad lehetőséget a fejlesztésre. A változtatás azt szolgálja, hogy a kisgyermekek minél kevesebb traumával és kudarcélménnyel szembesüljenek az iskolában, és fokozatosan enyhüljenek azok az eltérő szociális különbözőségekből is fakadó hátrányok, amelyekkel átlépték az iskola határát, kapuját. Mindez a magyar pedagógiai kultúra általánosabb fejlődését is előmozdíthatja, elmozdíthatja a tanuló személyiségéhez illeszkedő, árnyaltabb iskolai értékelési gyakorlat irányába.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a nevelés-oktatás egyik szakaszában sem tiltja az írásbeli házi feladatot. Az iskolának a saját pedagógiai programjában viszont szabályoznia kell, hogy milyen módon mozdítja elő a tanulók otthoni, különösen hétvégi és szünidei pihenésének zavartalanságát.
Külön kívánok szólni az évfolyamismétlés kérdéséről. Mielőtt ennek lényegi részére rátérnék, kérem, engedjék meg, hogy kategóriák között különbséget tegyek, mert bár elterjedt a buktatás kifejezés, mégis helyes, ha itt, a Magyar Országgyűlés falain belül, szakmai berkeken belül igenis évfolyamismétlésről beszélünk. Mert, igen tisztelt képviselő hölgyek és urak, van különbség buktatás és évfolyamismétlés között. Az elmúlt magyar kormányok például megbuktak, és nem évfolyamot ismételtek. A gyermekeink, a diákjaink pedig, ha ez szükséges, évfolyamot ismételnek, és nem megbuknak. Biztosan számos képviselőtársunk van, akik bár az oktatás ügyével talán kevésbé foglalkoztak, ezen különbségtételt mégis jól és átérezhető módon tudják maguk is érezni.
Ennek megfelelően tehát én évfolyamismétlésről kívánok szólni, arról, hogy a törvényjavaslat elismeri és fontosnak tartja annak megállapítását, hogy minden gyermeknek más a fejlődési ritmusa. A lemaradó, egyes készségekben lassabban fejlődő gyermeket egyéni foglalkozásokkal, felzárkóztató képzésekkel és korrepetáló programokkal kell majd segíteni, hogy az alapvető készségeket megszerezhesse a negyedik évfolyam végére. Az első három évfolyamon a szülő kérésére, egyeztetve a pedagógussal természetesen, a jövőben is lesz lehetőség az alsó tagozatban az évismétlésre, alaphelyzetben ezt a törvényjavaslat mégis kizárja.
Fontosnak tartom megemlíteni az adatkezelésről szóló, a közoktatási intézményekre vonatkozó részeket. A törvény módosító javaslatai hét pontban fogalmazzák meg a tanár, a diák, a szülő jogait és kötelezettségeit a korábbi, mindössze ötsoros, általánosságokat tartalmazó rendelkezés helyett. A szabályozás védelmet biztosít a pedagógusoknak azokban a helyzetekben, amikor arra illetéktelenek tőlük információkat kérnek a tanulókról vagy családjukról. Védelmet jelent ugyanakkor a tanulónak és a szülőnek is. Garanciát nyújt arra, hogy személyes ügyeiket, az intimitásokat nem tárhatja nyilvánosság elé a tanár vagy a nevelőtestület bármely tagja, és ez a tilalom köti őket akkor is, amikor már nem gyakorolják hivatásukat. Mert, igen tisztelt Országgyűlés, az a pedagógus, aki valóban jó munkát végez, aki nem egyszerűen csak a mechanikus tudásátadásra-tudásátvételre helyezi a hangsúlyt, hanem az iskolát a szó legnemesebb értelmében vett nevelés alanyi helyszínének és színhelyének is tartja, bizony sok esetben éppen munkájából, éppen hivatásából adódóan hozzájut, hozzájuthat olyan információkhoz a gyermekről, a gyermek családjáról, egyáltalán a környezetről, amelyek ezen kategóriák közé sorolhatók.
(12.30)
Célunk ezzel a tanár-diák közötti bizalmi viszony megerősítése. Ez a fejezet tételesen szabályozza, hogy a pedagógusok és a nevelést, oktatást közvetlenül segítő közalkalmazottak a hivatásuk során tudomásukra jutott, a gyermekek személyét, családi körülményeit, családtagjait, életmódjukat és szociális helyzetüket érintő tényeket, információkat mikor, milyen esetben, milyen szolgálati utat követve, mely jogintézménynek szolgáltathatnak ki.
Arra is kötelezi a testületeket a jogalkotó, hogy rendelkezzenek - az intézményvezető távollétében is - az adatszolgáltatásra jogosult helyettesítő személyt illetően is. Így nem fordulhat elő, hogy azon a pedagóguson kér számon adatokat bármiféle hivatal, bármilyen hivatalos személy, akinek ehhez sem joga, sem kötelessége, és az információ megtagadása miatt sem fegyelmi, sem büntetőeljárás ellene nem indulhat.
A rendelkezés kiterjed arra is, milyen módon lehet feloldani a pedagógust a titoktartás alól. Kiskorú esetén erre a szülő, gondviselő jogosult. A nagykorú tanulót megilleti viszont már minden, az állampolgár személyiséghez fűződő joga, így a titokoldás joga is.
Tisztelt Országgyűlés! A titokvédelem nem jelenti azt, hogy a tanár-szülő kapcsolat keretében a gyermek testi, szellemi, egészségi fejlődésének elősegítése érdekében kölcsönösen ne osszák meg egymással tapasztalataikat, hiszen mindkét fél más-más szituációban találkozik a gyermekkel és a gyermek gondjaival, életvitelével. Ezért tisztelettel kérem, hogy a törvény vitája esetében, a későbbiek során ezt méltóztassanak szem előtt tartani, és ne félrevezető, esetleg ide nem tartozó, ezt a passzust egyáltalán nem érintő kérdésekkel foglalkozni, mert ez, azt gondolom, a Magyar Országgyűlés szelleméhez, az oktatásügy kérdéséhez méltatlan.
Igen nagy jelentőségű újítás a törvénymódosításban a nyelvi-informatikai előkészítő évfolyam középiskolában való megjelenítése. 2004-től minden középiskolában indulhat 9. évfolyam, ahol legalább a kötelező tanórai foglalkozások 40 százalékának megfelelő időkeretben idegen nyelvből, illetve a nemzetiségi és a kisebbségi nyelvből intenzív nyelvi felkészítés folyik, továbbá a gimnázium 10-13. évfolyamán emelt szintű oktatás keretében felkészíti a tanulót az adott nyelvből az emelt szintű érettségi vizsga letételére.
A nyelvi előkészítésre fel nem használt időkeret legalább 15 százalékát informatikai ismeretek oktatására, a többi időkeretet a meglévő ismeretek szinten tartására kell fordítani. Ez, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, azt gondolom, az esélyteremtés, az esélyegyenlőség kérdésében az oktatásügyben valóban nagy és fontos újítás. Hiszen mindazok, akiknek anyagi kereteik, lehetőségeik nem teszik azt biztosítottá, hogy gyakran nem kevés pénzért idegen nyelvi tanfolyamokra, nyelviskolákba járhassanak, itt most az állami oktatáson belül hozzáférhetnek olyan, valóban időkeretben és színvonalban is megfelelő idegen nyelvi oktatáshoz, amely elősegíti, hogy az édes anyanyelvünkön kívül legalább egy, de még vágyaink szerint akár két idegen nyelvből is érthető és hasznosítható tudással bírjanak.
Azt gondolom, hogy a felnövekvő generációk számára majdhogynem mindegy, hogy a későbbiek során milyen foglalkozást űz majd a jelenlegi diák, informatikai ismeretre és jól hasznosítható idegen nyelvi tudásra szüksége van. A 9. évfolyam megteremtése az idegen nyelvi oktatás kiszélesítésére megfelelő és fontos. És e helyütt szeretném elmondani, igen tisztelt Országgyűlés, sok-sok idegen nyelven jól tudó pedagógusra van szükségünk, és lesz még több ilyen, idegen nyelvet jól tudó, pedagógiailag jól felvértezett kollégára szükség.
Fontos dolognak tartom az expozé vége felé megemlékezni arról a passzusról, amely az iskola és a politika kapcsolatáról szól. Mert erről a kérdésről az elmúlt majdnem másfél évtizedben, a szabad Magyarország történetében kevés szó esett. Büszkén vállalom és mondhatom, hogy a törvénymódosítás erről világosan, egyértelműen és reményeim szerint, kormányon innen és ellenzéken túl, egyetértésre találhat.
A nevelési-oktatási intézmény helyiségeiben - mondja a törvénymódosítás - és területén párt, politikai mozgalom nem működhet, továbbá amíg az intézmény a gyermekek, diákok felügyeletét ellátja, párt- vagy ahhoz köthető tevékenység ott nem folytatható. Ezt nagyon fontos dolognak tartom. A politikának, és amikor itt politikáról beszélek, elsősorban pártpolitikáról van szó, semmi keresnivalója a tantermekben. Semmi keresnivalója a gyermekeink, a diákjaink fogalmazásfüzeteiben!
A politika találja meg a helyét az oktatásügyben! Azt gondolom, hogy itt, ez a törvénymódosítás ezt most helyesen helyére teszi. És nagyon szeretném, igen tisztelt hölgyeim és uraim, ha ebben a kérdésben minél többen egyetértenénk itt a Házban, és a Magyar Országgyűlés házán kívül; mindannyian, akik a szegfű illatát kedvelik jobban, azok is, meg azok is, akik esténként narancsot esznek szívesebben, meg azok is, akik reggelente madárcsicsergésre ébrednek szívesebben, vagy éppen akik a kertjükben tulipánt termesztenek a legszívesebben.
Szeretném, ha mindannyian közösen vállalnánk, vallanánk azt, hogy a tantermekben, a gyermekeink, a diákjaink “munkahelyén” nincs keresnivalója pártpolitikának. Én ezt egy jelentős szemléletbeli, és nagyon remélem, konszenzust elérő javaslatnak tartom.
Fontosnak látom azt is, hogy sok olyan kérdés tekintetében, akárcsak a fogalmazás ügyében, amelyről a korábbiakban közoktatási törvény vagy gondolat nem szólt, így például az úgynevezett fogyatékosok esetében igenis újítást mond azzal is, hogy nem használja ezt a kifejezést; azzal, hogy azt mondja, sajátos nevelési igényű gyermekek léteznek; azzal, hogy megkülönböztet olyan kategóriákat, amelyeket magyar törvény, közoktatási törvény mind ez ideig nem.
Ha csak egy szóval ugyan, de kimondja, hogy autisták, amellyel például több tízezer magyar gyermek és több tízezer magyar felnőtt és család életében teremt meg lehetőséget arra, hogy egy idáig a tudomány által világosan elismert kategória, a törvény által mégsem megfogalmazott passzus… - ez lehetőséget teremtsen az előbb említettek, gyermekek és szüleik számára. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)
És végezetül engedjék meg, hogy a törvény történetéről szóljak két mondatot. Azt állítom önöknek, hogy ezt a törvénymódosítást körültekintő és széles körű egyeztetés előzte meg. Azt állítom, hogy a közoktatásban érintett, minden formálisan létező, sőt formálisan akár nem létező, de a közoktatás ügyében érdeklődő és véleményt megformáló testület, szervezet kifejtette és kifejthette véleményét. Több mint 200 fórumon találkoztunk diákokkal, kollégákkal, tanárokkal, óvónőkkel, tanítókkal; 3 ezer oldalnyi írásos javaslat érkezett be. És igen, vállalhatom, hogy az első változathoz képest (Az elnök ismét csenget.), amelyet decemberben tettünk közzé, a jelenlegi, beterjesztett változat nagyságrendi változásokat tartalmaz.
Összegezve azt mondhatom csak, amit egy érdekegyeztetési fórumon a szülők képviselője jegyzőkönyvbe mondott: “évtizedes álmunk és harcunk válik e törvénymódosítással valóra”.
Köszönöm szépen a figyelmet, kérem szépen egyetértésüket, vitájukat és a törvénymódosítás majdani elfogadását.
Köszönöm. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
